Király Miklós: A választottbíráskodás elmélete (JK, 2026/3., 141-143. o.)

https://doi.org/10.59851/jk.81.03.5

Miben gyökerezik a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás? Miként ragadható meg a választottbírósági megállapodás lényege? Hogyan kényszeríthető ki a választottbírósági megállapodás? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Tímár Kinga 2024-ben megjelent átfogó, angol nyelvű monográfiája[1] a választottbírósági megállapodások végrehajthatóságáról és nemzetközi magánjogi vonatkozásairól, az alcím kínálta műfajmeghatározás szerint a magyar jogra összpontosító, átfogó elemzésként

Már a tartalomjegyzék is mélyreható kutatásról tanúskodik, a következő fejezetek szerint: bevezetés, a választottbíráskodás alapjai, a választottbírósági megállapodás jogi természete, érvényesség és választottbíráskodás alá vonhatóság (arbitrability, arbitrálhatóság), a választottbírósági megállapodásra alkalmazandó jog, zárókövetkeztetések. Ahogy ezek a tárgykörök sugallják, a könyv annál is tágabb horizontú, mint amit a címe ígér: a választottbírósági megállapodások végrehajthatósága és nemzetközi magánjogi (choice of law) vonatkozásai - hiszen önmagában az alkalmazandó jog meghatározása elegendő volna egy monográfia számára. Ehhez képest mintha a munka magyarázat kívánna lenni szinte mindenre a választottbíráskodás területén, felvállalva az egymásra toluló alapvető kérdések tisztázását is.

A szerző alapállását, a vitarendezésben a felek autonómiája iránti elkötelezettségét jól érzékelteti a könyv módszertani bevezetésében mottóként választott, Magyary Géza professzortól származó idézet: "amint a magánjogi élvezet akkor legteljesebb, midőn az a felek akaratának legjobban megfelel, úgy, hacsak a közérdek ellene nem szól, a magánjogi védelem is ekkor a legteljesebb".[2]

A választottbíráskodás alapjaival foglalkozó fejezet - a várakozásoknak megfelelően - áttekinti a választottbíráskodás fogalmát, típusait, jogi természetét, nemkülönben a választottbíráskodás alkotmányos alapjait. Külön pont részletezi a nemzetközi választottbíráskodás meghatározását az UNCITRAL, a magyar jog, illetve más állami, "nemzeti" jogok szerint, hogy aztán a felek autonómiájának (party autonomy) taglalása következzen: a szófejtési alapoktól indulva, de összehasonlítva azt a magánautonómia fogalmával, a választottbírósági eljárásában betöltött különleges szerepével, olyan kifinomult kérdésekre is kitérve, mint a választottbíráskodásra alkalmazandó eljárási jog megválaszthatósága. Ezt logikusan követi az egyes állami választottbíráskodási szabályok területi hatályának vizsgálata, úgy a nemzetközi, mint a hazai gyakorlat szempontjából. A közbenső összefoglalás szerint lehetetlen lett volna a választottbírósági megállapodás valós jogi természetét feltárni a választottbíráskodás jogi alapjainak vizsgálata nélkül. A szerző hibrid jogintézménynek tartja a választottbíráskodást, amely alapvetően magánjogi jellegű, annak ellenére, hogy közjogi vonatkozásai is vannak, amelyek elvezethetnek az emberi (alapvető) jogok védelméhez és a különböző nemzeti alkotmányokhoz. Ugyan a választottbíráskodás kilép az állami igazságszolgáltatás keretei közül, de a meghallgatáshoz való jog vagy a független, elfogulatlan fórum döntéséhez való jog mérlegelése mégis felmerülhet a bíróságok választottbíráskodás felett gyakorolt felügyelete során. Itt ugyanis az igazságszolgáltatás olyan legbensőbb értékeiről van szó, amelyek a választottbíráskodás közrendi környezetének tekinthetőek. Ezen túlmenően a fejezet olyan alapvető fogalmakat tisztáz, mint a választottbíráskodás, nemzetközi választottbíráskodás, a felek autonómiája vagy az állami választottbíráskodási szabályok területi hatálya.[3]

A szerző önálló egységet szentelt a választottbíráskodás jogi természetének: újra és újra feltéve az alapvető kérdéseket: Mi is a választottbírósági megállapodás? Szerződés-e a választottbírósági megállapodás? Miként ítéljük meg a nem kizárólagos választottbírósági megálla-

- 141/142 -

podásokat? Magánjogi vagy közjogi szerződésről van szó egyáltalán? Illetve, anyagi, eljárási vagy vegyes jellegű szerződésről? Végül, mi a viszony a választottbírósági megállapodás és a fő szerződés között? A szerző válasza egyértelmű abban a kérdésben, hogy a választottbírósági megállapodás szerződésnek minősül mind a kontinentális jog, mind a common law szemszögéből, mégpedig magánjogi szerződésnek, amely azonban mind anyagi jogi mind eljárásjogi elemeket felölel.[4] Újabb kettősség, hogy a választottbírósági megállapodás egyrészt világosan elválik a fő szerződéstől, épp ezen nyugszik az elkülöníthetőség, elválaszthatóság (separability) elmélete,[5] de egyben mégis járulékos (ancillary) kapcsolatban van vele.[6]

Az érvényességet és az ügy választottbíráskodás alá vonhatóságát is megvizsgálja Tímár Kinga, részletesen szólva a választottbírósági megállapodás anyagi és alaki érvényességéről. Az anyagi érvényesség kérdését világosan elhatárolja olyan más kategóriáktól, mint a létre nem jött vagy a betarthatatlan választottbírósági megállapodások,[7] biztos kézzel törve utat a hazai és nemzetközi irodalomban kialakult fogalmi burjánzásban. Ugyanígy, az írásbeliség követelményének elemzése mellett - gazdag jogösszehasonlító elemzésre támaszkodva - megkülönbözteti az alaki okból érvénytelen és a nem létező választottbírósági megállapodásokat.[8] Ezt követi a személyi (szubjektív) és a tárgyi (objektív) értelemben vett arbitrálhatóság vizsgálata, azaz, hogy kik bocsáthatnak választottbírósági vitarendezésre ügyeket, és vehetnek részt az eljárásában, illetve, milyen ügyeket lehet választottbírósági úton rendezni. Ami a nagy elméleti tudással megírt elemzés következtetéseit illeti, ezek lényegében a jogi sokszínűség kikerülhetetlenségét fogalmazzák meg. Akár az anyagi és alaki érvényességre, akár a szubjektív és objektív arbitrálhatóságra tekintünk, elmosódó határokkal találkozunk. Nincs egyértelmű, nemzetközi szinten egységesen elfogadott kifejezésrendszer, nevezéstan arra nézve, hogy melyik szabály melyik csoportba sorolandó, bár a szerző megpróbál elszakadni a bizonytalanságoktól, és világos rendet vágni a fogalmi Bábelben. Ami azért sem könnyű, mert a fejezetben vizsgált alapvető fogalmak közül csak az anyagi érvénytelenség minősül egyértelműen anyagi jogi jelenségnek, de még itt is vannak eljárásjogi következmények, a másik három esetben pedig már egyszerre beszélhetünk az anyagi és az eljárási jog egymást átfedő jelenlétéről.

A kötet kitér a választottbírósági megállapodásokra alkalmazandó jog kérdésére, ideértve azt is, hogy milyen sajátos kihívásokkal szembesülünk a jogtalálásnál. Majd nem kevesebb, mint három lehetséges nemzetközi magánjogi megközelítést bemutatva, a választottbírósági megállapodás összetett jogi természetéből kiindulva, áttekinti az anyagi jogi, az eljárási jogi, és a válogató (cherry picking) szemlélet kínálta megoldásokat. A fentiek nyomán a szerző hangsúlyozza, hogy a választottbírósági megállapodás nem vethető alá egyetlen, egységes kapcsoló szabálynak, ugyanis a választottbírósági megállapodással összefüggésében felmerülő legtöbb kérdés önálló vizsgálatot igényel a kollíziós jog szempontjából. A megállapodás anyagi jogi elemeire, így az anyagi érvényességre irányadó jogot, a szerződésekre alkalmazandó jogot meghatározó bevett rendelkezések - például jogválasztás, legszorosabb kapcsolat - alapján lehet meghatározni. Ugyanakkor az eljárásjogi vagy legalábbis döntően eljárásjogi természetű ügyekre a fórum joga alkalmazandó. Ugyanígy a közrenddel kapcsolatot mutató olyan kérdésekre, mint az objektív arbitrabilitás, szintén a lex fori alkalmazandó. De a kép ennél is összetettebb, mert az anyagi jog és eljárási jog párhuzamos vonzása mellett létezik egy másik Janus arcú jelenség is: a választottbírósági megállapodás egyrészt része, járulékos eleme az ügyletet hordozó fő szerződésnek, de egyben attól el is különül. Éppen ezért, az uralkodó szemlélet szerint a választottbírósági megállapodás egyrészt önállóan vizsgálandó, de bizonyos esetekben a fő szerződésre irányadó jog mégis irányadó lehet rá. Az alkalmazandó jog meghatározása során kiemelkedő szerepe van a felek akarati autonómiájának (party autonomy), különösen, ha anyagi jogi kérdésekről van szó. Sokkal összetettebb kérdés viszont az, hogy a felek megválaszthatják-e az irányadó eljárási jogot, ennek lehetősége már a választottbíráskodás tényleges, fizikai székhelyének jogától függ.[9]