Az alábbi cikkben a végrehajtási jog területén próbálok bemutatni egy valós és korántsem lebecsülendő problémát, mellyel a végrehajtást kérő szembesül a végrehajtási eljárás során, amikor adott esetben az adós munkabérének letiltása következtében befolyó pénzösszegeket a végrehajtó elsősorban kizárólag a saját végrehajtási költségeinek elszámolására használja fel.
A probléma azért sem jelentéktelen, mert a gyakorlatban már addig a végrehajtási cselekményig is, hogy a végrehajtó letilthassa az adós munkabérét, hónapok telnek el leggyakrabban, másrészt épp ezen hosszas időszak miatt az adós vagyontárgyait, illetve ezek többségét a végrehajtási eljárás elől különböző praktikákkal már elvonja és legtöbbször már csak a Vht. szerinti értelemben vett munkabér ellen érvényesíthető a végrehajtást kérő követelése. Ezért igen érzékenyen érintheti a romló hitelportfólió "betömését" szolgáló work-out munka eredményességét, ha a végrehajtó még a munkabérből befolyó összes pénzt is elszámolja a vonatkozó IM rendelet [14/1994. (IX. 8.) IM rendelet] szerint sokszor horribilis végrehajtási költségei javára, azt követően, hogy a végrehajtást kérő ezen IM rendelet szerinti költségelőleget már megfizette a végrehajtónak. Ezáltal a végrehajtást kérő által megindított végrehajtási eljárás célja megváltozik és az a havi munkabérletiltások összegére tekintettel is hónapokig vagy évekig csak a végrehajtó végrehajtási költségeinek elszámolására fordítható csak.
Jelen cikk amellett foglal állást, hogy a végrehajtást kérő alappal hivatkozik az 1994. évi LIII. törvény ("Vht.") 164. §-ára és alappal kéri a letiltásból befolyó összeg arányos megosztását, azaz a letiltásból befolyó pénzösszegnek a végrehajtást kérő és a végrehajtó végrehajtási költségeire való arányos, egyidejű elszámolását.
Jelen dolgozat kizárólag a Vht. 58. § szerinti végrehajtói letiltás tárgyalja és nem érinti a közvetlen bírósági felhívás (Vht. 28. §) és a közvetlen bíróság letiltás (Vht. 24. §) intézményeit.
A végrehajtást kérő a végrehajtás elrendelését követően követelése behajtását elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adósnak a Vht. szerinti tág értelemben vett munkabéréből várhatja (Vht. 7. §), bizonyos kivételektől eltekintve. Például, ha a végrehajtást kérő kizárólag az adós meghatározott vagyontárgyára, illetve vagyontárgyaira kéri a végrehajtást vagy Vht. 80. § (1) bekezdés szerinti átutalási végzés esetében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy miután a közjegyző, illetve a bíróság kiállította a végrehajtás alapjául szolgáló okiratot (végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék), majd a végrehajtó a Vht. 36. § szerint kézbesítette a végrehajtható okiratot az adósnak, továbbá a Vht. 47. § szerinti megkeresések vagy ezek egy része sikerrel járt(ak) és legalább az adós munkahelyére fény derült, a végrehajtó a végrehajtható okirat adós számára való kézbesítéstől számított 15 napot követően kibocsátja a letiltást [Vht. 58. § (1) bek.]. A letiltásban a végrehajtó arra hívja fel az adós munkáltatóját, hogy a letiltásban szereplő összeget az adós munkabéréből vonja le, és fizesse ki a végrehajtást kérőnek, kivételes esetben a végrehajtó letéti számlájára, vagy egyéb számlára utalja át.
A letiltás kapcsán a végrehajtást kérő követelése kielégítésének első korlátozó elve az, hogy a munkabérből legfeljebb 33%, kivételes esetekben 50% vonható le. Ezt követi az a szabály, hogy amennyiben a C. végrehajtást kérőt A. és B. végrehajtást kérők követelésére vonatkozó letiltások megelőzték, azaz ezek előbb érkeztek meg az adott munkáltatóhoz, akkor A. és B. végrehajtást kérők követelésének teljes kielégítéséig C. végrehajtást kérő még részben sem fog térülni, kivéve, ha a követelése a Vht. 165. § szakasza szerinti kielégítési sorrendben előrébb található. Feltételezve, hogy a végrehajtást kérő követelése kölcsön- vagy hiteljogviszonyból eredő pénzkövetelés (ami az esetek zömének megfelel), megállapítható, hogy már a törvényi alapfeltételek erősen korlátozzák a követelés kielégítésének esélyeit:
- fenti 33 (kivételesen: 50) %-os szabály,
- letiltások időbeni beérkezési sorrendje,
- letiltások jogcím szerinti törvényi sorrendje (Vht. 165. §).
Azonos sorrendű követelések (Vht. 165. §) esetén a követeléseket véleményem szerint arányosan kell kielégíteni, feltéve letiltás esetében, hogy egyszerre érkeztek a munkáltatóhoz.
A Vht. 164. § (1) bekezdését szükséges szó szerint is idézni:
"A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget - az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget - kell kielégíteni." Eszerint nyelvtani értelmezéssel megállapítható röviden, hogy a Vht. értelmében végrehajtási költség a végrehajtás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költség. A Vht. fenti szakaszát a végrehajtási költségek fenti meghatározásával a 2000. évi CXXXVI. törvény módosította. A törvény általános indoklása megjegyzi, hogy a Vht. hatálybalépési időszaka óta eltelt időszak tapasztalatai, valamint a jogalkalmazóknak és a jogkeresőknek a végrehajtási jogszabályok módosítására tett módosítási javaslatai indokolttá tették a végrehajtási jogterület egészét érintő, átfogó felülvizsgálatot. A törvényhozó tehát épp a Vht. hatálybalépése óta eltelt időszakban keletkezett tapasztalatokra és a törvényt alkalmazó vagy erre hivatkozó személyek, szervek javaslatára vezette be a módosításokat a 2000. évi CXXXVI. törvénnyel a Vht.-ba, így annak 164. §-ába, amiből következik, hogy a törvényhozó szükségét érezte a végrehajtási költségek pontos meghatározásának. A törvény részletes indoklása nem hagy kétséget afelől, hogy a Vht.-n belül nem különböztethető meg a végrehajtót és a végrehajtást kérőt megillető végrehajtási költség: "A törvény egyértelművé teszi, hogy a végrehajtás során befolyt összegből történő elsődleges kielégítés a végrehajtási költségek vonatkozásában történhet, és ebben az összefüggésben is végrehajtási költségeknek tekintendők mind a végrehajtási eljárás kezdeményezésével, elrendelésével, mind pedig az eljárás foganatosításával kapcsolatban felmerült költségek (a végrehajtási eljárás illetéke, a végrehajtó díja és költségei, a foganatosítás során felmerült készkiadások, a végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselők díja és költségei stb.).
Álláspontom szerint ezen jogszabályhelyre tekintettel a letiltásból legelőször a végrehajtási költségeket kell kielégíteni és amennyiben egyszerre nem lehet valamennyit kielégíteni, úgy a végrehajtást kérő és a végrehajtó számára a költségeik arányában ("arányosítás") kell utalni. Véleményem szerint nincs olyan rendelkezés a Vht.-ban, mely az arányos kielégítés elvét (Vht. 168. §) azonos sorrendű követelések, jelen esetben végrehajtási költségek esetén kizárná. De lássuk a pro és kontra érveket a végrehajtók érveléséből és a bírósági joggyakorlatból.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
