A társaság alapítása során a létesítő okirat kötelező tartalmi elemét képezi a társasági vagyon (jegyzett tőke) meghatározása. A társaság alapításkori vagyona a tagok hozzájárulásaiból tevődik össze, amely pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból állhat. Az 1997. évi CXLIV. törvény a gazdasági társaságokról és annak elődje az 1988. évi VI. törvény a létesítő okirat kötelező elemei között nem kívánták meg, hogy az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét számszerűsítsék.[1] Más kérdés, hogy ezt a jogszabály az egyes társaságoknál külön megkövetelte. A hatályos 2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (továbbiakban Gt.) - igazodva a gyakorlathoz - már a létesítő okirat kötelező elemei közzé sorolja a tagok vagyoni hozzájárulásának mértékének meghatározását.[2]
Jelen munkámban a társaságba bevitt nem pénzbeli hozzájárulásért való felelősség szabályait elemzem, mégpedig olyan módon, hogy külön vizsgálom az apport tényleges értékéért való tagi helytállási kötelezettséget, és az apportőrnek, valamint az apportot elfogadó tagoknak törvény alapján fennálló felelősségét. Mindezek mellett a büntetőjogi felelősség kérdéskörét sem szabad elhanyagolnunk, hiszen számos esetben, amikor a Gt. vagy az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról (továbbiakban: Csődtörvény) a korlátolt tagi felelősséget áttöri, a cselekményben felismerhetünk egyes elkövetési magatartásokat a gazdasági bűncselekmények köréből. Ennek megfelelően az apport felül- és bizonyos esetekben alulértékelése 2007. június 1-ig kimerítette a valótlan érték megjelölésének bűntettét.[3] Mint ahogy látni fogjuk a hatályos Gt. apportra vonatkozó rendelkezéseit átgondolva nem volt szerencsés jogalkotói lépés a bűncselekmény törvényi tényállásának hatályon kívül helyezése.
Az 1988. évi VI. törvény szerint kft-nél a pénzbetétek összege alapításkor nem lehetett kevesebb a törzstőke 30 %-nál és 500 ezer forintnál (a kötelező tőkeminimum ekkor még 1 millió forint volt). Bejegyzésre csak azután kerülhetett sor, ha a társaság igazolta, hogy minden egyes pénzbetétnek a felét, de összesen legalább ötszázezer forintot a társaság rendelkezésére bocsátották.[4]
Részvénytársaságokra vonatkozóan az 1988. évi VI. törvény kimondta, hogy a kötelező tőkeminimumnak (10 millió forintnak) a 30 százaléka, de legalább 5 millió forint pénzbeli hozzájárulásból kellett állnia.[5]
Az 1997. évi CXLIV. törvény a kft-k esetén előírta, hogy a pénzbetétek összege nem lehetett kevesebb a törzstőke 30 %-ánál, és 1 millió forintnál.[6] Tehát ha 10 millió forint a társaság jegyzett tőkéje, akkor ennek 30%-át legalább pénzbetét kellett hogy adja. A kft. alapításakor a bejegyzési kérelem benyújtásáig az apportot teljes mértékben rendelkezésre kellett bocsátani, és minden egyes pénzbetét felét, de legalább 1 millió forintot a társaság számlájára be kellett fizetni.[7]
A 1997. évi CXLIV törvény felemelte a részvénytársaságok kötelező tőkeminimumát 20 millió forintra, ezzel együtt kimondta, hogy az alaptőke 30 százalékát, de minimum 10 millió forintot pénzbeli hozzájárulásként kell teljesíteni a tagoknak. Mindezek mellett az apportot minden esetben a bejegyzési kérelem benyújtásáig szolgáltatni kellett.[8]
A hatályos szabályozás szerint a társasági vagyon pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulásból tevődhet össze. A hatályos törvény nem kívánja meg egyetlen társasági formánál sem, hogy ezek meghatározott arányban szerepeljenek a társasági vagyonban. Sőt jelenleg kizárólag apporttal is létrehozható jogi személyiségű gazdasági társaság.[9] Természetesen vannak speciális törvények, melyek a pénzbeli és
- 352/353 -
nem pénzbeli hozzájárulás arányát előírhatják. Ide tartoznak a pénzügyi intézmények, amelyeknél a jegyzett tőke 100 százalékát pénzben kell teljesíteni, vagy a biztosító részvénytársaságok, ahol a törvény előírja hogy az alaptőke 70 százaléka pénzbeli hozzájárulásból kell álljon, és nem lehet apportálni a Számviteli törvény szerinti immateriális javakat.[10]
A társaság alapításához valamennyi tagnak hozzá kell járulnia, ennek arányát és a teljesítés idejét és módját is meg kell határozni a létesítő okiratban. A kft. és az rt. kötelező tőkeminimumának teljesítésére a törvény időkorlátot szab. Ha a kft. jegyzett tőkéjének legalább a fele apportból áll, akkor azt alapításkor teljes egészben a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Ha az apport aránya ennél kisebb a jegyzett tőkéhez viszonyítva, akkor azt a társaság cégbejegyzésétől számított 3 éven belül kell teljesíteni.[11] Részvénytársaság esetében, ha az alaptőke értékének 25 százalékát eléri az apport értéke, akkor azt a bejegyzési kérelem benyújtásáig szolgáltatni kell, ellenkező esetben 5 éven belül.
A nem pénzbeli hozzájárulás bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog (ingó vagy ingatlan), szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog - ideértve az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelést is - lehet.
A 1988-as törvény szerint apport bármilyen vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehetett.[12] 1991-ben módosult a törvény és a "végrehajthatóság" is az apport fogalmi elemévé vált, amit az 1997-es társasági törvény is megtartott.
Számos bírósági határozat foglalkozik a szellemi alkotás végrehajthatóság alá vonásával. Így a BH 2001.540., amelyben egy kft alapításánál a 3 millió forintos jegyzett tőkéből 2 millió forintot nem pénzbeli hozzájárulásként szolgáltattak a tagok. Ez az apport két, a tagok tulajdonában álló szellemi alkotás volt, amelyek műszaki és gyártási dokumentációját a tagok a cégbejegyzési kérelem benyújtása előtt a társaság rendelkezésére bocsátottak. A cégbíróság elutasította a bejegyzési kérelmet arra hivatkozással, hogy az apport nem végrehajtható. A társaság a fellebbezésben arra hivatkozott az apport megítélésének nem az az elsődleges ismérve, hogy végrehajtható-e vagy sem, hanem az, hogy azt utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása nélkül átruházhatja. A társaság véleménye szerint a csatolt apportnyilatkozat ennek a kritériumnak megfelel, tekintettel arra, hogy az apportálni kívánt tárgyak, illetve azok teljes gyártási dokumentációja a tagok szellemi termékeit képezik, azok a harmadik személy hozzájárulása nélkül átruházhatóak voltak. Álláspontjuk szerint az apportot képező tárgyak legyártott állapotban voltak, így azok a cégbíróság megállapításával ellentétben végrehajtás alá vonhatóak. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy sem a társasági szerződés, sem az apportlista nem tartalmazta a jegyzett tőke (a tagok vagyoni hozzájárulása) rendelkezésre bocsátásának módját és idejét. Azonban ezek a társasági szerződés kógens tartami elemei, így ezen rendelkezések nélkül nemcsak a szerződés érvénytelen, hanem a végrehajtás alá vonhatóság feltételeit rögzítő előírás megvalósulása sem vizsgálható. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a hiánypótlási eljárásban felhívta volna a jogi képviselőt, hogy nyilatkozzon arról, hogy az apportként szolgáltatott szellemi alkotások minek minősülnek. Szabadalmi oltalom hiányában a társaság döntésétől függ, hogy az anyagi formában megtestesülő, vagyoni értékű ismeretek a "know-how" kritériumainak megfelelve apportként a társaság rendelkezésére bocsáthatóak-e. Másrészt nyilatkoznia kellett volna arról, hogy a nem pénzbeli betétek rendelkezésre bocsátása azok tulajdonba adásával történik-e és az milyen időpontban történik (ez utóbbi kérdésben a társasági szerződés kiegészítése lett volna szükséges).[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
