https://doi.org/10.59851/jk.79.02.2
Maciej Bernatt Populism and Antitrust. The Illiberal Influence of Populist Government on the Competition Law System címmel a Cambridge University Press kiadásában 2022-ben megjelent könyve kiváló összefoglalása a lengyel és magyarországi versenyjogi struktúrákban az elmúlt egy évtizedben történt változásoknak, emellett pedig alapos, liberális alapon álló kritikája is e magukat illiberálisnak nevező rendszereknek.
The book of Maciej Bernatt "Populism and Antitrust. The Illiberal Influence of Populist Government on the Competition Law System", published by Cambridge University Press in 2022, is an excellent summary of the changes in the Polish and Hungarian competition law structures over the past decade, as well as a thorough, liberal-based critique of the illiberal regimes. This paper raises questions about the relationship between populism and market competition through a critical review of the book.
Keywords: populism, competition law, illiberal regimes, market economy
A könyv fő tétele az, hogy a lengyel és a magyar populista kormányok bevallott elitellenessége és az, hogy a nemzeti tőkét pártolják, egyenes út a piacgazdaság leépítéséhez és így szükségszerűen elvezet a verseny korlátok közé szorításához, alkalmasint akár megszüntetéséhez. Mindennek további szükségszerű következménye a jogállamiság sérülése is, hiszen a piaci mechanizmusokat csak a törvény előtti egyenlőség biztosíthatja. A törvény előtti egyenlőség pedig magában foglalja és egyúttal garantálja az önkényes privilégiumokkal szemben a mindenkire alkalmazandó jogszabályokat és azt, hogy e jogszabályoknak nem lehet visszamenő hatálya, a jogértelmezés a kanonikus szabályoknak megfelelően nem önkényes és mindez kiszámítható. Általános értelemben a jogállamisággal együtt jár a felelősségre vonás lehetősége, az önkénytől való mentesség, az esélyegyenlőség, valamint a kiválasztás előfeltételei. Miután pedig mindezeket éppen azok az elfogadott eljárási szabályok biztosítják, amelyek jelenleg e populista kormányok össztüze alatt állnak, a folyamat feltartóztathatatlannak tűnik.
A szerző vizsgálódási szempontja kifejezetten a szabad verseny elkötelezett hívének, az azt biztosító jogállamiság támogatójának a nézőpontja, valakié, aki nem szívesen látja az olyan jeleneteket, amellyel műve kezdődik. A könyv ugyanis egy ausztráliai erdőtűz miatt elkeseredett, jól öltözött embertől vett idézettel indul: "erős ember" kellene ide, aki "felrázza" Ausztráliát, aki megváltoztatja a jelenlegi folyamatokat, aki szembeszáll az önző gazdag politikai-üzleti elittel.[1] Azaz Ausztráliában, a világ jelenleg egyik legjobb gazdasági teljesítményét nyújtó országában valaki hiányolja ezt az "erős embert", aki jó lenne, ha korlátlan hatalmat kapna.
A könyv négy fejezetből áll: az első a populizmus természetrajza, a második e populizmus versenyjogra gyakorolt hatásának fogalmi elemzése, illetve annak konkrét esetekre való alkalmazása, a harmadik az EU versenyjogi kontextusa, a negyedik pedig a konkrét diagnózis és a szükséges arcanum bemutatása.
A populizmus természetrajzáról szóló első fejezet[2] egy általános populizmusfogalmat keres, amely egyformán alkalmazható a gazdasági és a politikai populizmusra. E fogalomban az alapvető közös nevező a pluralizmus elutasítása, valamint a hatalom egyesítésére való hajlandóság lenne, és itt, Közép-Európában ehhez adódik még az illiberalizmus eszméje. Ezzel meg is különbözteti a trumpi és egyúttal johnsoni populizmust ennek kelet-európai fajtájától, hiszen az angolszász populizmus nem bizonyult illiberálisnak. Illiberalizmus alatt érti Bernatt a hatalom összpontosítására való törekvést, illetve a jogállamiság gyengítésére/felszámolására való igyekezetet többek között azzal a céllal, hogy a verseny az állam kiemelt státusza mellett ne a legfontosabb kritérium legyen, hanem mindössze csak egy eszköz a "nemzeti érdekek" kiszolgálására. A populizmus gazdasági értelmezése Bernatt szerint, noha eredendően a felelőtlen fiskális gazdaságpolitikára és a fenntarthatatlan gazdasági beruházásokra fókuszál, jelenleg a globalizáció
- 62/63 -
negatív hatásaképpen szintén egyfajta antielitista, antiliberális, antiglobalista és nemzetköziintézményrendszer-ellenes hozzáállást képvisel. Ennek következményeként az állam nem egyike a piaci szereplőknek, ha szükséges lenne, hogy gazdasági tevékenységet végezzen, hanem mindenképpen fontos tényező, eszköz a gazdasági patriotizmus megvalósításában.
A második fejezet[3] foglalkozik a populizmus versenyjogra gyakorolt hatásának fogalmi elemzésével, az intézményrendszer kialakításával és működésével, majd annak konkrét esetekre való alkalmazásával. Bernatt fogalomalkotásának alapja két fő változó bevezetése: egyrészt a fékek és ellensúlyok leépítésének a mértéke, másrészt pedig a szabadpiaci modell átértékelésének a mértéke. Bernatt a továbbiakban négy lehetséges forgatókönyvet mutat be attól függően, hogy milyen struktúrában, mélységben, illetve arányban van jelen e két változó az adott gazdaságban/versenyszférában: leépülés, marginalizáció, elsorvadás (atrópia) és korlátozott hatás.
A leépülés a fékek és ellensúlyok működésének ellehetetlenülésére, valamint a jogállamiság eltorzulására utal, amikor is a populista kormány olyan gyenge, nem független versenyhatóságban érdekelt, amely nem akadályozza a kormányprogram közvetlen végrehajtását. Ilyen helyzet alakulna ki például, ha a lojális emberek által irányított hatóságok nem ugyanazzal a mércével mérik az állami vállalatot, mint a nem állami vállalatot. Amikor kisebb privát vagy külföldi vállalatokat vásárolnak föl a "nemzeti tőke erősítése érdekében" (például a lengyel EDF-eset), vagy ha különleges jogszabállyal stratégiailag kiemelt tranzakciókat ki lehetne venni a rendes eljárási keretek közül (például a magyar KESMA-ügy), illetve, ha például a bíróságok nem vizsgálnák a fellebbezéseket ezekben az esetekben ugyanazzal a zsinórmértékkel. A marginalizáció esetében a versenyhatóság szakmai kompetenciája gyengül, mert beindul egy spirál, amelyben megvonnak forrásokat a független intézménytől, új lojális vezetők kerülnek kinevezésre, kevesebb az anyagi juttatás, és ezáltal alacsonyabb presztízsűvé válik az intézmény. Az elsorvadás forgatókönyvében a populista kormány nem törődik a versenyhatósággal, de az egyre kevésbé kap szerepet, tartalmas feladatokat. Ilyenkor például az, ha az intézmény alapvető jogi-szakmai céljává a verseny szabadsága helyett a fogyasztók védelme lép elő prioritásként. Kétségtelen, hogy a versenyjognak legitim része a fogyasztóvédelem, de a szabadpiaci verseny biztosításának semmiképp sem egyenrangú eleme. A korlátozott hatás a leggyengébb fokozatú forgatókönyv, amelyben a versenyhatóság nagyjából függetlenül működik, de már nagy a fluktuáció a tisztségviselők közt és jelentősen romlik a financiális háttér, így az intézmény jogérvényesítő szerepe már messze nem olyan hatékony.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
