A 2011-2014 között lezajlott önkormányzati adósságkonszolidáció egyértelműen kedvezően hatott az önkormányzati szektor pénzügyi egyensúlyi helyzetére. A jogalkotó arról is gondoskodott, hogy a helyhatóságok ismételten ne kerüljenek, kerülhessenek hasonló, eladósodott helyzetbe. De vajon mekkora kockázatot rejt magában a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok eladósodása?
A helyi önkormányzati szektort mint az államháztartás önkormányzati alrendszerének részét - az 1990. szeptember 30-án hatályba lépett önkormányzati törvénynyel - azért hozta létre az Országgyűlés, hogy egy olyan rendszer jöjjön létre, amelyben a helyhatóságok önállóan és szabadon határozhatják meg struktúrájuk kialakítását, valamint feladatellátásuk módját.
Az Ötv. alapján 1990. szeptember 30. napi hatállyal az önkormányzatok tulajdonába kerültek a megszűnt tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanok, erdők, vizek, pénz- és értékpapírok, a védett természeti területek és műemléki ingatlanok kivételével. Ugyancsak önkormányzati tulajdonba kerültek a korábbi tanácsi vagyonkezelésű vállalatok is, amelyek egyszerűen önkormányzati tulajdonú cégekké váltak.
Egyik önkormányzati törvény sem határozta meg, hogy a helyhatóságok milyen módon lássák el közfeladataikat, áthárítva ezzel egyúttal a felelősséget is. Ebből következően az önkormányzat felelős kizárólag a közszolgáltatás biztosításáért.
A törvényi szabályozás alapján a közszolgáltatást a helyhatóság a saját tulajdonú gazdasági társaságain keresztül is elláthatja. Ebből következően igen fontos szereplői az önkormányzati gazdaságnak a költségvetésen kívüli feladatellátók, amelybe a 25%-nál nagyobb részesedésű önkormányzati cégek tartoznak. Ezek a költségvetésen kívüli feladatellátó szervezetek tehát olyan önkormányzati tulajdonban lévő szervezetek, amelyek közfeladatokat látnak el, de nem a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gazdálkodnak, hanem a gazdasági társaságoknak előírt jogszabályok szerint; ugyanakkor közpénzek felhasználói is. Ezek a cégek a rendelkezésükre bocsátott önkormányzati vagyonnal gazdálkodnak, miközben a lakosság részére közszolgáltatásokat biztosítanak, esetlegesen pedig profitot is termelnek.
Ebből a kettősségből következik, hogy a helyhatóságok működési kockázatai nemcsak az önkormányzati rendszerben jelenhetnek meg, hanem az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál is.
Tényként rögzíthető, hogy a 2011-2014 között végrehajtott önkormányzati adósságkonszolidáció az önkormányzati szektor pénzügyi egyensúlyi helyzetére kedvező hatást gyakorolt. Az Országgyűlés emellett szigorú szabályokat léptetett életbe annak érdekében, hogy ne történhessen meg még egyszer az önkormányzatok ilyen mértékű eladósodása. A törvényhozó szerv rögzítette a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 111. § (4) bekezdésében, hogy a költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető; az éven túli hitelfelvételt pedig a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 10. §-ában engedélyhez kötötte.
Mindezek ellenére az Országgyűlés az Európai Unió által társfinanszírozott fejlesztéseknél érintetlenül hagyta az engedély nélküli eljárást. Az is rögzítésre került, hogy új fejlesztést az önkormányzat nem indíthat hitelből finanszírozva, amennyiben az évi adósságszolgálata meghaladja a saját bevétele 50%-át. További szabályként jelent meg a rendszerben, hogy az engedélykötelesség kiterjed az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokra is, megakadályozandó a költségvetésen kívüli feladatellátók eladósodását. A 2019-ben hatályba lépett szabályozás azonban engedi a tulajdonos önkormányzat garanciavállalását nemzetgazdasági szinten jelentős projektek esetében.[1]
Mindezek ellenére az önkormányzati közfeladatot ellátó gazdasági társaságok egyre gyarapodó kötelezettségállománya kockázatot jelent az önkormányzatok gazdálkodására, pénzügyi egyensúlyára és likviditására is, hiszen a közfeladat-ellátásért felelős önkormányzat a közfeladat ellátásának biztosítása érdekében legtöbbször pótlólagos forrásokat bocsát a társaság rendelkezésére. S azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az önkormányzatok rendszerint kezességet vállalnak a gazdasági társaságaik hitelfelvételeihez.
A továbbiakban arra keresem a választ, hogy mekkora kockázatot rejt magában a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok eladósodása.
Magyarországon az önkormányzatok gazdasági önállóságának jogi szabályait - az önkormányzati autonómia többi ele-
- 25/26 -
méhez hasonlóan - az Alaptörvény határozza meg.[2]
Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a tulajdonhoz, ami azonban társadalmi felelősséggel jár. Ehhez kapcsolódva az Alaptörvény 38. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy az állam és a helyi önkormányzat tulajdona nemzeti vagyon. Majd pedig az Alaptörvény I. cikk (4) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy "a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak."
A fentiek tükrében az Alaptörvény 38. cikk (5) bekezdésében a nemzeti vagyon körében egységesen szabályozza az állam és a helyi önkormányzatok vagyonát és a gazdálkodással kapcsolatos alapelveket, külön kiemelve, hogy az állam, továbbá a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint.
Mindezek után egyértelmű, hogy a köztulajdonban lévő gazdasági társaságoknak alapvetően két "fajtáját" különböztethetjük meg: az állami tulajdonban lévő társaságokat, valamint a helyi önkormányzatok tulajdonában, illetőleg résztulajdonában lévő társaságokat.
A Mötv. 41. § (6) bekezdése értelmében a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására - jogszabályban meghatározottak szerint - költségvetési szervet, a polgári perrendtartásról szóló törvény szerinti gazdálkodó szervezetet, nonprofit szervezetet és egyéb szervezetet alapíthat, továbbá szerződést köthet természetes és jogi személlyel vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezettel.
A helyi önkormányzat tehát gazdasági társaságot alapíthat és társasági részesedést is szerezhet már működő gazdasági társaságban. A helyi önkormányzat ugyanakkor csak olyan gazdasági társaság alapítója vagy tagja lehet, amelyben a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért - a törvényben meghatározott kivételekkel - a helyi önkormányzat nem felel.
A helyi önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok a lakossági szolgáltatások biztosításában és az önkormányzati feladatok ellátásában komoly szerepet vállalnak, működésük zavara és pénzügyi ellehetetlenülésük azonban veszélyeztethetik a helyi önkormányzatok likviditását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
