Több mint 10 éve annak, hogy hatályba lépett a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvény. Jelentős mérföldkő volt ez abban a szemünk előtt lejátszódó folyamatban, ahogy az elektronikus ügyintézés megjelent, majd egyre inkább teret nyert a polgári eljárásjogban. A hatályba lépő Fmhtv. megteremtette a fizetési meghagyásos ügyek elektronikus és részben automatizált eljárásban történő intézésének lehetőségét egy olyan időszakban, amikor a bíróság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikáció gyakorlatilag még csak a cégbírósági eljárásban működött.
Mára azonban a helyzet alaposan megváltozott. Az E-ügyintézési törvény alapelvként deklarálja az ügyfelek elektronikus ügyintézéshez való jogát, valamint az elektronikus ügyintézést biztosító szervek - köztük a bíróság és a közjegyző - arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a feladat- és hatáskörükbe tartozó ügyek elektronikus intézését az ügyfelek számára lehetővé tegyék. Az elektronikus ügyintézéshez való jog és az ennek biztosítására vonatkozó kötelezettség az új Pp.-ben is megjelent annak kimondásával, hogy az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, valamint az ezt önként választó felek beadványaikat kizárólag elektronikusan nyújthatják be a bírósághoz, és a bíróság is csak elektronikusan kézbesíthet részükre.
El kell ismernünk, hogy az Fmhtv. a felekkel való elektronikus kapcsolattartás terén a Pp.-vel szemben lépéshátrányba került. A felek és a hatóság közötti elektronikus kapcsolattartás ugyanis a fizetési meghagyásos eljárásban csak korlátozottan érvényesül. A közjegyző kizárólag az elektronikus úton kapcsolatot tartó jogosultakkal kommunikál elektronikusan, a kötelezettek közül viszont még azokkal sem, akik az Fmhtv. értelmében elektronikus iratbeadásra kötelesek. Ez pedig az fmh-rendszer üzemeltetési költségeire nézve is kedvezőtlen hatással van. A postai szolgáltatások díjai a közelmúltban olyan mértékben emelkedtek, hogy az elektronikus kézbesítés kötelezettekre történő kiterjesztése annak ellenére is érzékelhető kiadás csökkenést jelentene, hogy a kötelezettek döntő többsége nem elektronikus kapcsolattartásra köteles.
A felek számára előírt elektronikus iratbeadási kötelezettség alól rengeteg a kivétel, a Pp.-nél szigorúbb biztonsági követelmények - nevezetesen a minősített elektronikus
- 56/57 -
aláírás és minősített időbélyegző - előírása pedig nehezíti a felek elektronikus ügyintézéshez való hozzáférését.
Probléma az is, hogy az elektronikus kapcsolattartás szabályozása az Fmhtv.-ben meglepően bonyolult. Míg a Pp. szerinti elektronikus kapcsolattartás lényege egyetlen mondatban összefoglalható[1], addig az Fmhtv. szerinti szabályozás annyira komplikált, hogy az már nehezen összeegyeztethető a fizetési meghagyásos eljárás sommás jellegével.
Végezetül megállapítható, hogy míg a Pp. elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezései és az E-ügyintézési törvény között teljes az összhang, addig az Fmhtv. és az E-ügyintézési törvény között olyan alapelvek tekintetében is érzékelhető bizonyos fokú disszonancia, mint az elektronikus ügyintézéshez való jog, a rendelkezési jog vagy az ügyfél centrikusság.
Az elektronikus kapcsolattartás szabályait az Fmhtv. - a Pp.-vel ellentétben - nem egységesen, hanem két részre bontva szabályozza. Más szabályok vonatkoznak ugyanis a felek és a közjegyző közötti "párbeszédnek" arra a részére, amikor a felek kommunikálnak a közjegyzővel, és arra, amikor a közjegyző kommunikál a felekkel. Előbbi rendelkezések a Beadványok cím alatt (Fmhtv. 11. §), utóbbiak a Kézbesítés cím alatt (Fmhtv.16. § és 16/A. §) kaptak helyet törvényben. Ehhez igazodva a témával kapcsolatos dilemmákat e két csomópont köré rendeztem.
Az Fmhtv. a beadványok előterjesztésének három módját szabályozza. Eszerint a felek a közjegyzőhöz intézett beadványaikat elektronikus úton, papír alapon vagy szóban nyújthatják be. Az előterjesztés módját alapvetően a beadvány előterjesztőjének személye határozza meg, akárcsak a Pp.-ben[2]. A fizetési meghagyásos eljárásban azonban számos beadvány benyújtására speciális szabályok vonatkoznak, ami a Pp.-hez képest kusza, nehezen áttekinthető szabályrendszert eredményez.
Az elektronikus iratbeadásra kötelezett személyi kört meghatározó Fmhtv. 11. § (3) bekezdése a törvény hatályba lépése óta több alkalommal is módosult. Kezdettől fogva elektronikus iratbeadásra volt köteles a jogi képviselővel eljáró fél és a jogi személy. A kötelezettek köre később a vállalkozással bővült, ami a gyakorlatban a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, vagyis a közkereseti társaság és a betéti
- 57/58 -
társaság elektronikus iratbenyújtási kötelezettségének előírását jelentette. A vállalkozást aztán a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és az egyéni cég váltotta fel annak következményeként, hogy a Pp.-ből kikerült a vállalkozás fogalma, az új Ptk. pedig jogi személyiséggel ruházta fel a közkereseti és a betéti társaságot.
A jelenleg hatályos szabályozás az elektronikus ügyintézésre kötelezettek körét - a Pp.-hez hasonlóan - az E-ügyintézési törvényre visszautalva határozza meg, amikor úgy rendelkezik, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a jogi személyek és az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személyek kötelesek beadványaikat elektronikus úton előterjeszteni.
Ez a szabály azonban némileg eltér az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdésétől és az azzal azonos tartalmú Pp. 608. § (1) bekezdésétől is, mivel az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett személyek mellett külön nevesíti a jogi személyeket is. Kérdés, hogy van-e bármi indoka eltérően meghatározni az elektronikus ügyintézésre köteles személyi kört a fizetési meghagyásos, illetve a polgári peres- és nemperes eljárásokban.
Nem kizárt, hogy a Pp.-től eltérő szabályozása mögött átgondolt koncepció van, de a magam részéről inkább arra gyanakszom, hogy ez csak az Fmhtv. mechanikus módosításának eredménye. Az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének módosítás előtti szövegében ugyanis a jogi személy mellett a jogi képviselővel rendelkező fél, a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és az egyéni cég szerepelt elektronikus kapcsolattartásra köteles személyként. Ezek közül az utóbbi hármat az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdése szerinti felsorolás is tartalmazza,[3] ezért amikor az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének legutóbbi módosítás során az E-ügyintézési törvényre utalással határozták meg az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek körét, említésük automatikusan feleslegessé vált. A jogi személyt azonban az E-ügyintézési törvény nem nevesíti az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek között, ezért úgy tűnhetett, hogy ha annak említését az Fmhtv.-ből elhagyják, akkor a fizetési meghagyásos eljárásban elektronikus iratbenyújtásra kötelezettek köre az eddigiekhez képest szűkülni fog.
Felmerül azonban a kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan jogi személy, amely nem szerepel az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdése szerinti felsorolásban, és ha igen, akkor indokolja-e valami azt, hogy ez a jogi személy a fizetési meghagyásos eljárásban elektronikus eljárásra legyen köteles, a bírósági eljárásokban viszont nem.
A kérdés első felére válasz lehetne például az adószámmal nem rendelkező egyesület és alapítvány, melyek az E-ügyintézési törvény fogalmai szerint nem minősülnek gazdálkodó szervezetnek, így a törvény 9. § (1) bekezdése alapján elektronikus ügyintézésre sem kötelesek, ugyanakkor jogi személyek, ezért beadványaikat az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése értelmében a fizetési meghagyásos eljárásban elektronikusan kötelesek előterjeszteni.
- 58/59 -
Említhetjük még az egyházakat is, melyek jogi személyek, de nem szerepelnek az E-ügyintézési törvény 9. §-ának (1) bekezdésében. Arra viszont nehéz volna választ találni, hogy ha a jogalkotó ezeket a jogi személyeket jónak látta kivenni az E-ügyintézési törvény szerint elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek köréből, akkor miért kellene őket elektronikus eljárásra kötelezni a fizetési meghagyásos eljárásban.
Ha az elektronikus iratbeadásra köteles személyi kör meghatározása során valahol mégis érdemes lett volna eltérni a Pp.-től és az E-ügyintézési törvénytől, akkor az az egyéni vállalkozó esete. Az E-ügyintézési törvény 9. § (1) bekezdése szerint az ügyfélként eljáró egyéni vállalkozó elektronikus ügyintézésre köteles. A fizetési meghagyásos eljárásban azonban többnyire sem azt nem lehet megállapítani, hogy a fél egyéni vállalkozó-e, sem pedig azt, hogy az ügy összefüggésben van-e a fél egyéni vállalkozói tevékenységével. Ráadásul a törvény szó szerinti értelmezéséből az is levezethető volna, hogy az egyéni vállalkozó fél abban az esetben is elektronikus iratbeadásra köteles, ha a fizetési meghagyásos eljárásban általa vagy vele szemben érvényesített követelés nincs összefüggésben az egyéni vállalkozói tevékenységével (lásd erről bővebben Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 160. old.).
Az E-ügyintézési törvény 8. §-a öt olyan esetkört határoz meg, amikor elektronikus ügyintézésnek nincs helye: (1) olyan eljárási cselekmények esetében, ahol kötelező az ügyfél személyes megjelenése; (2) ahol kötelező egy okirat másként nem pótolható benyújtása; (3) ahol az elektronikus ügyintézés nem értelmezhető; (4) ahol ezt nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa kizárja; (5) olyan irat, okirat vagy más beadvány esetében, amely minősített adatot tartalmaz.
Ezzel összhangban rendelkezik úgy a Pp. 613. § (3) bekezdése, hogy kötelező elektronikus kapcsolattartás, illetőleg annak önkéntes választása esetén is kivételt jelent az elektronikus iratbeadás alól, ha az eljárásban az okirat papír alapú bemutatása, illetve megtekintése szükséges, így különösen akkor, ha a papír alapú okirat valódisága vitás.
A fizetési meghagyásos eljárásban sem a felek személyes megjelenése, sem az okiratok papír alapú bemutatása, valódiságának vizsgálata nem merül fel. Ennek ellenére az elektronikus iratbeadás kötelezettsége illetve lehetősége alóli kivétel a fizetési meghagyásos eljárásban is létezik. Az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése szerint ugyanis az elektronikus iratbeadásra kötelezettek beadványaikat kizárólag elektronikus úton terjeszthetik elő, kivéve, ha a 10. § (3) bekezdése alapján a beadványhoz papír alapú mellékletet csatolnak. Az Fmhtv. tehát attól teszi függővé az elektronikus iratbeadási kötelezettség fennállását, hogy a fél csatol-e beadványához papír alapú mellékletet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy itt a Pp.-vel és az E-ügyintézési törvénnyel ellentétben nem olyan melléklet csatolásáról van szó, melynek papír alapú bemutatása, megtekintése vagy valódiságának megvizsgálása feltétlenül szükséges volna.
- 59/60 -
A furcsának tűnő szabály megértéséhez tudni kell, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a beadványokat mellékletek csatolása nélkül kell benyújtani (Fmhtv. 10. §). A német és osztrák mintára átvett mellékletcsatolási tilalom indokaként azt szokás felhozni, hogy ezzel lehet elejét venni annak, hogy az eljárás során a közjegyző nagy mennyiségű papír alapú irat szkennelésére kényszerüljön (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 140. old.).
Bizonyos beadványok elbírálásához azonban elengedhetetlen, hogy a kérelmező valamely tény, körülmény fennállását igazolja, illetőleg valószínűsítse, ami viszont egy nemperes eljárásban csak okirat csatolásával elképzelhető. Nyilvánvaló például, hogy egy téves címre történt kézbesítés miatti kézbesítési kifogás, egy költségkedvezmény vagy egy részletfizetés iránti kérelem tárgyában nem volna lehetséges megalapozott döntést hozni a lakcímet igazoló hatósági igazolvány, illetve a vagyoni, jövedelmi viszonyokat igazoló okiratok hiányában. A törvény 10. § (3) bekezdése ezért az igazolási kérelem, a kézbesítési kifogás, a költségkedvezmény és a részletfizetés (halasztás) iránti kérelem, valamint a félbeszakadással kapcsolatos beadványok esetében a melléklet csatolási tilalom alól kivételt enged. Ezekhez a beadványokhoz tehát megengedett a melléklet csatolása.
Az Fmhtv. 11. § (1) bekezdése szerint azonban elektronikus úton beadványt kizárólag az erre rendszeresített űrlapon lehet benyújtani. A fizetési meghagyásos eljárásban és a fizetési meghagyás végrehajtásának elrendelése iránti eljárásban alkalmazandó papír alapú és elektronikus űrlapokról szóló 22/2010. (V. 7.) IRM rendelet (a továbbiakban Űrlaprendelet) 13. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a fizetési meghagyásos eljárás számítástechnikai rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az elektronikus űrlaphoz melléklet ne legyen csatolható.
Ezzel látszólag olyan helyzet állt elő, hogy ha egy elektronikus kapcsolattartásra köteles fél szeretne az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése szerinti, melléklet csatolási tilalom alól kivett beadványt előterjeszteni és ahhoz mellékletet csatolni, akkor nem tud eleget tenni az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése szerinti elektronikus iratbeadási kötelezettségének, hiszen beadványát elektronikus űrlapon kell előterjesztenie, amihez viszont az Űrlaprendelet értelmében nem lehet mellékletet csatolni.
Erre a problémára ad megoldást az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének fent idézett második fordulata annak kimondásával, hogy ha az elektronikus iratbeadásra kötelezett fél a beadványhoz a 10. § (3) bekezdése alapján papír alapú mellékletet csatol, úgy a beadványt nem köteles elektronikus úton előterjeszteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a beadványt, amihez a melléklet tartozik, be lehet nyújtani elektronikusan, papíron és - jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében - akár szóban is[4], a hozzá tartozó mellékletet viszont minden esetben papír alapon kell csatolni. Tilos, és technikailag sem lehetséges viszont az, hogy az Fmhtv. által elektronikus iratbenyújtásra kötelezett személyek a beadványaikat és azok mellékleteit is elektronikus úton terjesszék elő.
- 60/61 -
A bírósági peres- és nemperes eljárásokban az elektronikus úton eljáró felek minden beadványt elektronikusan kötelesek előterjeszteni, ideértve a mellékleteket is, ha pedig a melléklet nem elektronikus okiratként áll rendelkezésre, akkor kötelesek gondoskodni annak digitalizálásáról.[5]
A fizetési meghagyásos eljárásban viszont az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése szerinti beadványok mind kivételt képeznek a 11. § (3) bekezdése szerinti elektronikus iratbeadási kötelezettség alól, feltéve, hogy melléklettel együtt terjesztik elő őket. A mellékletet ugyanis mindenképp papíron kell csatolni, és magát a beadványt sem kötelező elektronikusan benyújtani. Mivel azonban ezekhez a beadványokhoz nem kell olyan mellékletet csatolni, melynek papíralapú bemutatása feltétlenül szükséges volna, ezek az elektronikus iratbeadási kötelezettség alóli kivételek valójában indokolatlanok.
Az elektronikus iratbeadási kötelezettséget összekapcsolni a melléklet csatolás kérdésével azért sem szerencsés, mert ennek következményeként a melléklet csatolás kapcsán felmerülő problémák az elektronikus iratbeadási kötelezettségnél is lecsapódnak.
Mivel az elektronikus iratbeadásra kötelezettek abban az esetben mentesülnek az elektronikus iratbenyújtási kötelezettség alól, ha beadványukhoz mellékletet csatolnak, először azt kell tisztázni, hogy mik azok a beadványok, melyekhez mellékletet lehet csatolni. A válasz elsőre egyértelműnek tűnik, hiszen az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése nevesíti azt a hat beadványt (költségkedvezmény iránti kérelem, igazolási kérelem, kézbesítési kifogás, részletfizetési kérelem, halasztás iránti kérelem, valamint a félbeszakadással kapcsolatos beadványok), melyek kivételt képeznek a melléklet csatolás tilalma alól. A felsorolás azonban nem teljes, és ezt maga a törvényszöveg is jelzi, amikor úgy fogalmaz, hogy a 10. § (3) bekezdésében felsoroltak kivételével a beadványokhoz mellékletet csatolni nem lehet, ha az Fmhtv. vagy az Fmhtv. felhatalmazása alapján az igazságügyért felelős miniszter rendeletében másként nem rendelkezik. Eszerint tehát lehetőség van arra, hogy az Fmhtv. egy másik paragrafusa vagy az igazságügyi miniszter rendelete az Fmhtv. 10. § (3) bekezdésében felsoroltak mellett további kivételeket teremtsen a melléklet csatolási tilalom, és ezáltal az elektronikus iratbeadási kötelezettség, illetve jogosultság alól.
Az Fmhtv. 10. § (3) bekezdésében felsoroltakon kívül egyébként még négy olyan beadvány létezik, amelyhez melléklet csatolható: a fellebbezés, a jogerős fizetési meghagyással szemben előterjeszthető ún. rendkívüli ellentmondás, valamint a jogutódlás megállapítása és a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem. Ezek a beadványok az Fmhtv. hatályba lépése óta kivételt képeznek a melléklet csatolási tilalom alól, ezért rejtély, hogy milyen okból maradtak ki a 10. § (3) bekezdése szerinti felsorolásból és miért nem kerültek bele azóta sem.
A jogutódlás megállapítása és a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem esetében az Űrlaprendelet 13. § (2) bekezdése kifejezetten kimondja a melléklet csatolásának lehetőségét.
- 61/62 -
Azt viszont, hogy a fellebbezéshez is csatolható melléklet, csak onnan tudhatjuk meg, hogy az Fmhtv. 39. § (2) bekezdése szerint, ha a fellebbezéshez a fél mellékletet csatol, akkor az kizárólag papír alapon, az ügyben eljáró közjegyzőnél nyújtható be.
Azt pedig az Fmhtv. 32. § (2) bekezdéséből lehet kikövetkeztetni, hogy a rendkívüli ellentmondás szükségképpen kivételt képez a melléklet csatolási tilalom alól. Eszerint ugyanis a rendkívüli ellentmondás előterjesztésével egyidejűleg a kötelezett okirattal köteles igazolni, hogy a jogosult által előlegezett végrehajtási költségeket a végrehajtónál megfizette. Ennek a kötelezettségnek a teljesítése csak melléklet csatolásával lehetséges, elmulasztása pedig az Fmhtv. 36. § (5) bek. d) pontja értelmében a rendkívüli ellentmondás visszautasítását vonja maga után.
A rendkívüli ellentmondás azonban nem az egyetlen ilyen beadvány. Léteznek ugyanis más olyan beadványok is, melyek tartalmából szükségképpen következne a melléklet csatolása, mégsem szerepelnek a melléklet csatolási tilalom alóli kivételek között. Ilyen például a mögöttes kötelezettel szemben előterjesztett végrehajtási lap kiállítása iránti kérelem vagy a kötelezett olyan beadványa, amelyben a követelés teljesítésére hivatkozik.
A mögöttes kötelezettel (sortartó kezessel, közkereseti társaság tagjával vagy betéti társaság beltagjával) szemben előterjesztett végrehajtás elrendelése iránti kérelemhez a végrehajtást kérőnek mellékletként kellene csatolnia a főkötelezettől történő behajtás megkísérlését, illetőleg a vele szemben indított végrehajtás eredménytelenségét igazoló okiratot. A végrehajtási lap kiállítása iránti kérelemhez azonban tilos mellékletet csatolni. Ehelyett a kérelem űrlapján kell a végrehajtást kérőnek bejelölnie, hogy a mögöttes kötelezett teljesítési kötelezettsége beállt (lásd az Űrlaprendelet. 3. mellékletének 3.1. pontját). Így viszont ez nem több a végrehajtást kérő egyszerű nyilatkozatánál. Ezért például ha az adós éppen arra hivatkozással kérné a végrehajtási lap visszavonását, hogy a követelést előbb a főkötelezettel szemben kellett volna érvényesíteni, akkor ez a kérelem a rendelkezésre álló iratok alapján elbírálhatatlan lenne.
Ha a kötelezett beadványában arra hivatkozik, hogy a vele szemben érvényesített követelést már teljesítette, akkor mellékletként kellene csatolnia az ezt igazoló okiratot, ahogyan ezt egyébként az Fmhtv. hatálybalépése előtti szabályozás - egész pontosan az 1952-es Pp. 319. § (5) és (6) bekezdése - elő is írta. Mellékletet csatolni azonban ehhez a beadványhoz is tilos, ezért a törvény a teljesítés igazolása helyett megelégszik azzal, ha a kötelezett megjelöli a teljesítésről kapott bizonylat sorszámát és keltét, illetve a pénzügyi művelet azonosítóját és időpontját (lásd az Fmhtv. 30. és 31. §-át).
Egyértelmű, hogy a rendkívüli ellentmondás, a követelés teljesítésére vonatkozó nyilatkozat és a mögöttes kötelezettel szembeni végrehajtási kérelem esetében is indokolt volna megengedni a melléklet csatolását. Ebben a tekintetben mindhárom beadványnak egy megítélés alá kellene esnie, a jogalkotó mégis különbözőképpen kezeli őket. Míg a rendkívüli ellentmondás esetén okirat csatolásával rendeli igazolni a megelőlegezett végrehajtási költségek megfizetését, felülírva ezzel a melléklet csatolás tilalmát, addig a másik két beadvány esetében az okirat csatolása helyett a fél nyilatkozatát írja elő, ami esetükben a melléklet csatolási tilalom fenntartását is jelenti.
- 62/63 -
Az E-ügyintézési törvényben deklarált alapelv szerint Magyarországon az ügyfelet megilleti a jog, hogy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv előtti ügyét elektronikusan intézze, ami azt jelenti, hogy jogában áll ügyintézési cselekményeit elektronikus úton végezni és nyilatkozatait elektronikus úton megtenni. Az ügyfélnek ezt a jogát csak törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendelet korlátozhatja, feltéve, hogy valamely okirat másként nem pótolható benyújtása elengedhetetlen (lásd az E-ügyintézési törvény 3. § (1), 8. § (1) és 8. § (3) bekezdését).
Az elektronikus ügyintézéshez való jogba beletartozik az a jogosultság is, hogy a fél a beadványának mellékletét elektronikusan csatolhassa. Az Űrlaprendelet 13. § (1) bekezdése ezt a jogosultságot csorbítja, ami azért problematikus, mert ez a jogszabály nem törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendelet, az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése szerinti beadványokhoz csatolt mellékletek papír alapú bemutatása pedig egyébként sem elengedhetetlen.
Abból, hogy az Űrlaprendelet megtiltja az elektronikus melléklet csatolását, a fizetés meghagyásos eljárás iratbenyújtási szabályaira nézve számos bonyodalom származik.
Ahogy korábban már volt róla szó, az elektronikusan kapcsolatot tartó fél a beadványt és annak mellékletét a papír beadvány + papír melléklet, elektronikus beadvány + papír melléklet, vagy szóbeli beadvány + papír melléklet kombinációk valamelyikében terjesztheti elő. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy valóban szükséges-e az elektronikus úton eljáró felek számára három alternatívát biztosítani az Űrlaprendelet által megtiltott elektronikus beadvány + elektronikus melléklet iratbenyújtás kiváltására, és nem volna-e célravezetőbb, ha a törvény egyetlen iratbenyújtási módot határozna meg erre az esetre a három tökéletlen kényszermegoldás helyett.
Teljesen nyilvánvaló például, hogy felesleges megadni a szóbeli előterjesztés lehetőségét az elektronikus kapcsolattartásra kötelezettek részére, mikor ez a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személyek számára lett kitalálva. Az Fmhtv. 14. § (1) bekezdése szerint a jogi képviselő által nem képviselt fél a beadványát bármelyik közjegyzőnél szóban is előterjesztheti, ha a törvény eltérően nem rendelkezik. A törvény eltérő rendelkezése alatt az elektronikus iratbenyújtási kötelezettséget előíró Fmhtv. 11. § (3) bekezdést kell érteni, amiből az következik, hogy a beadvány szóbeli előterjesztésének lehetőségéből a jogi képviselővel eljáró felek mellett az elektronikus iratbeadásra kötelezettek is ki vannak zárva, akik körébe egyébként többek között a fél jogi képviselője is beletartozik. Csakhogy a 11. § (3) bekezdésének második fordulata szerint melléklet csatolása esetén a beadvány kivételt képez az elektronikus iratbeadási kötelezettség alól. Ezért aztán, ha az elektronikus iratbenyújtásra köteles fél a beadványához mellékletet csatol, akkor a szóbeli előterjesztésre is jogosulttá válik, pedig ettől a személyi körtől az írásbeliség minden esetben elvárható volna. Önmagában az a körülmény, hogy a fél a beadványhoz papír alapú mellékletet csatol, még nem kellene indoknak lennie arra, hogy a közjegyző kötelezettsége legyen írásba foglalni azoknak a gazdálkodó szervezeteknek és más jogi szemé-
- 63/64 -
lyeknek a beadványait, akiktől a törvény egyébként alapesetben elektronikus iratbenyújtást követel meg.[6]
De hasonló a helyzet az elektronikus beadvány + papír melléklet benyújtási móddal is. Ennek mikéntjét az Űrlaprendelet 13. § (3) és (4) bekezdése szabályozza. Eszerint a beadvány elektronikus űrlapján jelezni kell a papír alapú melléklet csatolásának szándékát, amit aztán a kérelem elektronikus előterjesztését követő 3 munkanapon belül kell ajánlott küldeményként megküldeni az eljáró közjegyző részére. A beadvány és a "hozzá csatolt" melléklet tehát valójában szétválik egymástól, hiszen előbb érkezik be elektronikus úton a beadvány, majd csak napok múlva, postai úton a hozzá tartozó melléklet. Ez a megoldás esetlen és körülményes, a több részletben beérkező beadványok pedig felesleges többletmunkát és hibalehetőséget generálnak.
A teljes egészében papíralapú benyújtás ellen pedig az szól, hogy ez a benyújtási mód áll legtávolabb a felet terhelő elektronikus iratbeadási kötelezettség teljesítésétől.
Ennek ellenére a két utóbbi benyújtási mód valamelyikének kötelező előírása volna a legkisebb rossz, feltéve, hogy megváltoztathatatlan tényként kell elfogadni a mellékletek elektronikus csatolásának tilalmát.
A helyzetet azonban tovább rontja, hogy az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének második fordulata, vagyis az elektronikus iratbenyújtási kötelezettség alóli kivételek szabálya alól is vannak kivételek. Nem minden beadványra igaz ugyanis, hogy papír alapú melléklet csatolása esetén elektronikusan, papíron és szóban is elő lehet terjeszteni. Ez pedig igazán kaotikussá teszi a fizetési meghagyásos eljárás iratbenyújtási szabályait.
Itt van először is az eljárást megindító kérelmekkel, vagyis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel, a biztosítási intézkedés iránti kérelemmel és a végrehajtás elrendelése iránti kérelemmel egyidejűleg előterjesztett beadványok kérdése. Ennek kapcsán az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "ha a kérelmét elektronikus úton előterjesztő fél a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmével, biztosítási intézkedés iránti kérelmével vagy végrehajtás elrendelése iránti kérelmével egyidejűleg olyan kérelmet is előterjeszt, melyhez a rendelet 13. § (2) bekezdése vagy az Fmhtv. 10. § (3) bekezdése alapján papír alapú mellékletet kíván csatolni, a melléklet csatolásának és postai úton történő megküldésének tényét az elektronikus űrlapon jeleznie kell."
A rendelet szövegéből elsőre az olvasható ki, hogy ha a fél elektronikus úton terjeszt elő eljárást megindító kérelmet, és azzal egyidejűleg olyan kérelmet is benyújt, amihez papír alapú mellékletet csatol (ez fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem esetében igazolási kérelem, végrehajtás vagy biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem mellett pedig jogutódlás megállapítása iránti kérelem lehet[7]), akkor ez utóbbi beadványokat -az általános szabálytól eltérően - kizárólag elektronikus űrlapon terjesztheti elő, amin
- 64/65 -
jeleznie kell, hogy a beadványhoz 3 munkanapon belül postai úton papíralapú mellékletet fog csatolni.
A megfogalmazás alapján azonban nem egyértelmű, hogy melyik kérelem elektronikus űrlapján kell jelezni a papír alapú melléklet csatolásának szándékát: az eljárást megindító kérelemén vagy pedig az igazolási és a jogutódlás megállapítása iránti kérelemén?
Ha az Űrlaprendelet szövege mellett a rendelet mellékletét is áttanulmányozzuk, akkor az első értelmezéstől teljesen eltérő következtetésre jutunk. A fizetési meghagyásos eljárásban rendszeresített elektronikus űrlapok adattartalmát meghatározó mellékletek szerint ugyanis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elektronikus űrlapján jelölni kell, ha a jogosult papír alapon igazolási kérelmet terjeszt elő (1. számú melléklet 9. pontja), a végrehajtás elrendelése iránti kérelem elektronikus űrlapján azt, ha papír alapon jogutódlás megállapítás iránti kérelmet kíván benyújtani (3. számú melléklet 14. pontja), a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem elektronikus űrlapján pedig azt, ha papír alapon jogutódlás megállapítás iránti kérelmet vagy a követelés későbbi kielégítését veszélyeztető körülményeket valószínűsítő okiratokat fog csatolni (2. számú melléklet 6. pontja). Ennek alapján egyértelmű, hogy a papír alapú okiratok csatolásának és postai úton történő megküldésének tényét nem az igazolási vagy jogutódlás megállapítása iránti kérelem, hanem a kezdőirat elektronikus űrlapján kell jelezni, amiből az következik, hogy az elektronikus űrlapon történő benyújtás kötelezettsége is a kezdőiratokra vonatkozik, nem pedig az igazolási vagy jogutódlás megállapítása iránti kérelemre. Utóbbiak előterjesztése tehát valóban speciális szabály szerint történik, de nem úgy, hogy kizárólag elektronikus beadvány + papír alapú melléklet, hanem úgy, hogy kizárólag elektronikus kezdőirat + papír alapú beadvány + papír melléklet formájában van rá lehetőség.
Ennek alapján egyértelmű az is, hogy a rendelet szövege a saját mellékletével sincs teljesen összhangban. A 13. § (3) bekezdése ugyanis a papír alapú mellékletek postai megküldésének jelzését írja elő az elektronikus űrlapon, míg a rendelet melléklete a papír alapon csatolni kívánt igazolási vagy jogutódlás megállapítása iránti kérelemét. A valóság azonban az, hogy a papír alapú mellékletet a fél nem az eljárást megindító beadványhoz, hanem az igazolási vagy jogutódlás megállapítása iránti kérelemhez csatolja. Ez utóbbiak pedig nem az eljárást megindító kérelem mellékletei, hanem az azzal egyidejűleg előterjesztett önálló beadványok. A 13. § (3) bekezdésének szövege a biztosítási intézkedés iránti kérelem és az ahhoz csatolt, a követelés későbbi kielégítését veszélyeztető körülményeket valószínűsítő okiratok esetében azért is nehezen értelmezhető, mert itt nincs eljárást megindító kérelem és azzal egyidejűleg előterjesztett olyan kérelem, amihez a fél mellékletet csatol. Ez esetben ugyanis az eljárást megindító kérelem és a melléklethez - nevezetesen a követelés későbbi kielégítését veszélyeztető körülményeket valószínűsítő okiratokhoz - tartozó beadvány egy és ugyanaz.
Mindezek ismeretében felmerül a kérdés, hogy egyébként mi is lehetett a jogalkotó szándéka az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdésével. Bár a jogszabály szövegéből ez nem feltétlenül derül ki, a rendelkezés célja - ahogyan arra a Nagykommentár is utal - az automatikus ügyelosztás kijátszásának megakadályozása volt. Ennek érdekében zárja ki
- 65/66 -
a rendelet azt, hogy az elektronikus iratbeadásra köteles fél a mellékletek csatolására tekintettel az eljárást megindító beadványát is papíron nyújthassa be.
Az elektronikus úton előterjesztett kérelmekre indult eljárások elosztása ugyanis automatikusan, a közjegyzői székhelyek között egyenlő arányban történik, míg a papír alapon vagy szóban előterjesztett kérelmek alapján indult eljárásokban az a közjegyző jár el, akinél a kérelmet előterjesztették. Mivel az eljárások több mint 95%-a elektronikus kérelemre indul, fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az elektronikus iratbeadásra köteles jogosultak a kezdőirathoz csatolandó mellékletre tekintettel (pl. felesleges igazolási kérelmek csatolásával) ne nyújthassák be eljárást megindító kérelmeiket papíron, az általuk választott közjegyzőhöz, megkerülve ezzel az automatikus ügyelosztási rendet (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 141. old.).
A Nagykommentár okfejtése azonban nem egészen helytálló, ezért nem is ad megfelelő magyarázatot a rendelkezés létjogosultságára. Az automatikus ügyelosztási rend manipulálására ugyanis eleve csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek esetében volna lehetőség, hiszen a végrehajtási eljárás megindítása és a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmek elbírálására nem az a közjegyző jogosult, akinél a kérelmet előterjesztették, hanem az, aki a kérelemmel érintett fizetési meghagyást kibocsátotta.[8] Az ügyelosztás szempontjából jelentőséggel bíró fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemhez viszont tilos mellékletet csatolni, hiszen ez a beadvány sem az Fmhtv. 10. § (3) bekezdésében, sem az Űrlaprendelet 13. § (2) bekezdésében, sem másol nincs nevesítve a melléklet csatolási tilalom alóli kivételek között.[9] Az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdésének hiányában sem fordulhatna elő ezért jogszerűen az, hogy az elektronikus iratbenyújtásra köteles jogosult felesleges igazolási kérelem csatolásával játszhatná ki az elektronikus iratbeadási kötelezettséget és az ügyelosztási rendet, hiszen a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelméhez sem igazolási kérelmet, sem más okiratot mellékletként nem csatolhat. A 13. § (3) bekezdése tehát egy olyan esetet szabályoz - nevezetesen azt, ha a fél az elektronikus fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemhez mellékletet csatol -, amit az Fmhtv. és az Űrlaprendelet egyéb rendelkezései eleve tiltanak.
Az Űrlaprendelet által megelőzni kívánt visszaélések valós kockázatát egyébként jól érzékelteti az a tény, hogy jelenleg nincs olyan fizetési meghagyással érvényesíthető követelés, melynek esetében az igényérvényesítési határidő elmulasztása igazolással orvosolható volna (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 336. old.).
- 66/67 -
A fizetési meghagyásos eljárás iratbeadási szabályainak következetlenségét és túlbonyolítását jól mutatja, ha a fent leírtakat összevetjük a költségkedvezmény iránti kérelem[10] előterjesztésének szabályaival.
Az Fmhtv. 50. § (2) bekezdése szerint a jogosult a költségkedvezmény iránti kérelmet és jogszabályban meghatározott mellékleteit a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel egyidejűleg terjesztheti elő. Ilyenkor sem a költségkedvezmény iránti, sem pedig a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nem lehet elektronikus úton benyújtani.[11] Az Fmhtv. 55. § (5) bekezdése folytán ugyanez a szabály irányadó abban az esetben is, ha a költségkedvezmény iránti kérelem előterjesztésére végrehajtási lap kiállítása vagy biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelemmel együtt kerül sor.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az Fmhtv. 50. § (2) és 55. § (5) bekezdése, illetve az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdése szerinti esetekben ugyanarról van szó: az elektronikus úton kapcsolatot tartó jogosult az eljárást megindító kérelmével együtt olyan további beadványt is előterjeszt, amelyhez mellékletet csatol. A két esetkörre mégis teljesen eltérő szabály vonatkozik: igazolási és jogutódlás megállapítása iránti kérelem előterjesztése esetén az eljárást megindító beadványt elektronikusan, a hozzá kapcsolódó kérelmet és a mellékleteket pedig papíron kell benyújtani, míg költségkedvezmény iránti kérelem esetében sem az eljárást megindító beadványt, sem a költségkedvezmény iránti kérelmet nem lehet elektronikus úton benyújtani.
A Nagykommentár sem ad kielégítő magyarázatot arra a következetlenségre, hogy az egyik esetben miért kötelező, a másik esetben pedig miért tilos az eljárást megindító beadvány elektronikus előterjesztése. Az Fmhtv. 50. § (2) bekezdéséhez fűzött kommentár ugyanis azzal indokolja a fizetési meghagyás kibocsátása iránti és az azzal együtt benyújtott költségkedvezmény iránti kérelem elektronikus előterjesztésének kizárását, hogy a költségkedvezmény iránti kérelemhez a jogszabályban meghatározott mellékleteket kell csatolni, ezért elektronikus iratbeadásnak nincsen helye (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 504. old.).
A melléklet csatolás tényéből azonban nem következik az, hogy a költségkedvezmény iránti kérelem elektronikusan ne volna benyújtható, az pedig végképp nem, hogy emiatt az eljárást megindító kérelmet sem lehet elektronikusan előterjeszteni. Az elektronikus iratbeadás tilalmát az Űrlaprendelet 13. § (1) bekezdése csak a mellékletekre vonatkozóan mondja ki. Az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének második fordulata szerint, ha az elektronikus iratbeadásra köteles fél mellékletet csatol, akkor beadványát nem kizárólag elektronikusan terjesztheti elő. Ez nem az elektronikus benyújtás kizárását jelenti, hanem azt, hogy az elektronikus benyújtás mellett a papír alapú és szóbeli előterjesztés is megengedett. Azt pedig az igazolási és jogutódlás megállapítása iránti kérelem példáján már láthattuk,
- 67/68 -
hogy a melléklet csatolás nem zárja ki az eljárást megindító beadvány elektronikus előterjesztését, hiszen az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdése erre az esetre éppen ezt teszi kötelezővé.
A Nagykommentár tehát úgy állítja be a költségkedvezmény iránti kérelemmel és mellékleteivel egyidejűleg előterjesztett eljárást megindító kérelem elektronikus benyújtásának tilalmát, mintha az a melléklet csatolás szükségszerű következménye volna, holott az elektronikus előterjesztés akadályát valójában kizárólag az képezi, hogy az Fmhtv. 50. § (2) bekezdése valamilyen megfontolásból így rendelkezik. Arra viszont nehéz rájönni, hogy ez a megfontolás mi lehet.
Az igazolási kérelemmel és mellékleteivel egyidejűleg benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem elektronikus előterjesztésének kötelezővé tételét a Nagykommentár azzal indokolta, hogy az elektronikus iratbeadásra köteles jogosultak a melléklet csatolásra hivatkozással ne nyújthassák be kérelmüket papír alapon, kibújva ezzel az elektronikus iratbenyújtási kötelezettség és az ahhoz kötődő automatikus ügyelosztási rend alól (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 141. old.). Az elektronikus úton történő előterjesztés megtiltásával viszont az Fmhtv. éppen ennek lehetőségét nyitja meg a költségkedvezmény iránti kérelemmel együtt benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek esetében. Ha ugyanis a jogi képviselővel eljáró természetes személy a fizetési meghagyásos eljárás megindításakor költségkedvezményt is kér, akkor beadványát papír alapon kell előterjesztenie, ami egyben azt is jelenti, hogy az eljárást az általa választott bármelyik közjegyzőnél megindíthatja. A teljesen alaptalan és indokolatlan költségkedvezmény iránti kérelem tehát ugyanúgy alkalmat ad az automatikus ügyelosztás kijátszására, mint a felesleges igazolási kérelem. Ennek veszélyére azonban a jogalkotó mégis csak az utóbbi esetében reagál. Igaz ugyan, hogy az Fmhtv. 50. § (3) bekezdésének utolsó mondata szerint a költségkedvezmény iránti kérelem visszautasítása esetén az elektronikus iratbeadásra köteles jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét köteles elektronikus úton ismételten benyújtani, melynek következtében az eredetileg papír alapon megindított eljárás a jogosult által választott közjegyzőtől szinte biztosan másik közjegyzőnél indul újra, de a nem körültekintő megszövegezés miatt ez mégsem jelent megoldást. A 2018. január 1-je előtt hatályos törvényszöveg ugyanis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem ismételt, elektronikus előterjesztését csak az elektronikus iratbeadásra köteles nem természetes személyek számára írta elő, ezért a természetes személyt képviselő ügyvéd - ha akarta - kijátszhatta az elektronikus iratbeadási kötelezettséget és az automatikus ügyelosztást. A 2018. január 1-jével hatályba lépő módosítás ezt a kötelezettséget ugyan valamennyi elektronikus iratbeadásra köteles személyre kiterjesztette, azonban - az új Pp. terminológiájának átültetése jegyében -
- 68/69 -
a "költségkedvezmény iránti kérelem elutasítása" fordulatot is "visszautasításra" cserélte.[12] A kiskapu pedig ily módon félig nyitva maradt, mert ha a jogi képviselővel eljáró jogosult költségkedvezmény iránti kérelmét a közjegyző nem vissza-, hanem érdemi vizsgálat után elutasítja, akkor arra az 50. § (3) bekezdésében előírt ismételt elektronikus előterjesztés nem vonatkozik, ami azzal jár, hogy a papíron benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem ott marad annál a közjegyzőnél, akinél azt eredetileg előterjesztették, meghagyva ezáltal a lehetőséget az automatikus ügyelosztási rend kikerülésére.[13]
Ami pedig az Fmhtv. 11. § (3) bekezdésének második fordulata alóli többi kivételt illeti: az Fmhtv. 14. § (1) bekezdésének értelmében a jogi képviselővel eljáró fél a beadványait nem jogosult szóban előterjeszteni. Ha tehát a jogi képviselő papíralapú mellékletet csatol, akkor beadványát nem elektronikusan, papíron vagy szóban, hanem csak elektronikusan vagy papíron jogosult előterjeszteni.
Az Fmhtv. 52. § (1) bekezdése szerint a biztosítási intézkedés iránti kérelmet csak papír alapon vagy elektronikusan lehet benyújtani, a szóbeli előterjesztés tehát eleve kizárt. Ha az elektronikus iratbeadásra köteles fél - a kielégítés veszélyeztetettségének valószínűsítése céljából[14] - mellékletet csatol, akkor mentesül a kötelező elektronikus iratbenyújtás alól, de beadványát mégsem elektronikusan, papíron vagy szóban, hanem az Űrlaprendelet 13. § (3) bekezdése értelmében kizárólag elektronikus űrlapon nyújthatja be, melyen jeleznie kell a papíralapú melléklet postai úton történő csatolásának szándékát.
Az Fmhtv. 39. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a fellebbezéshez a fél mellékletet csatol, azt kizárólag papíron, az eljáró közjegyzőnél nyújthatja be. A talányosra
- 69/70 -
sikerült megfogalmazás folytán ez jelentheti azt, hogy az elektronikus iratbeadásra köteles fél a fellebbezést és annak mellékletét is papíron köteles előterjeszteni, de ugyanúgy azt is, hogy csak a mellékletet kell papíron benyújtani, magát a fellebbezést viszont elektronikusan, papíron és szóban is lehet. A Nagykommentár első kiadása az előbbi (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2012., CompLex, 352. old.), második kiadása viszont az utóbbi értelmezést teszi magáévá (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 450. old.). Az első értelmezés ellen szól, hogy semmi sem indokolja a fellebbezés és melléklete kötelező papíralapú benyújtásának előírását. A másodikkal szemben pedig az hozható fel, hogy semmi szükség nincs a fellebbezéshez tartozó mellékletek kötelező papíralapú csatolását előírni, mikor az Űrlaprendelet 13. § (1) és az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése ezt általános jelleggel, minden mellékletre vonatkozóan kimondja.
Ha a fellebbezés előterjesztésére nem a fizetési meghagyásos eljárásban, hanem a fizetési meghagyás végrehajtása iránti eljárásban kerül sor, akkor arra az Fmhtv. 54. § (2) bekezdése vonatkozik, mely szerint az elektronikus iratbenyújtásra köteles személyek a fellebbezést kizárólag elektronikus úton terjeszthetik elő, kivéve, ha ahhoz mellékletet csatolnak. Ez a rendelkezés nem több, mint az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése szerinti általános szabály megismétlése, amiből az következik, hogy a papír alapú melléklettel együtt benyújtott fellebbezés nem kizárólag elektronikusan, hanem papíron és szóban is előterjeszthető. Az Fmhtv. 52. § (3) bekezdése szerint azonban az Fmhtv. 39. § (2) bekezdését a végrehajtás elrendelése iránti eljárásban is alkalmazni kell, ezért itt is felmerül az az értelmezési lehetőség, hogy a végrehajtási eljárásban előterjesztett fellebbezést és mellékletét is csak a papír alapon lehet benyújtani.
A fent leírtak alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az iratbenyújtási szabályok némileg bonyolultabbak annál, mint amit a fizetési meghagyásos eljárás sommás jellege indokolna. Ugyanakkor, ha jól belegondolunk, ehelyett a kaotikus szabályrendszer helyett a fizetési meghagyásos iratok benyújtását akár a Pp.-hez hasonló egyszerűséggel is lehetne szabályozni: az elektronikus iratbeadásra kötelezett és az elektronikus iratbeadást önként választó fél valamennyi beadványát és azok mellékleteit elektronikus úton köteles előterjeszteni. Ehhez pedig csak arra volna szükség, hogy az Űrlaprendelet ne zárja ki a melléklet elektronikus csatolásának lehetőségét.
A Polgári perrendtartás szabályai szerint az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, vagy azt önként választó fél az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon nyújthatja be elektronikus beadványait a bírósághoz.[15]
Az E-ügyintézési törvény a nyilatkozatok elektronikus benyújtásával szemben azt a minimális követelményt támasztja, hogy a nyilatkozattevő elektronikus azonosítása a tör-
- 70/71 -
vény 18. § (2) bekezdésében foglaltak szerint megtörténjen és biztosított legyen, hogy a kézbesített elektronikus dokumentum megegyezik a nyilatkozattevő által jóváhagyott dokumentummal.[16]
A nyilatkozattevő azonosítása ügyfélkapun (cégkapun) keresztül, tároló elemet tartalmazó személyazonosító igazolvánnyal vagy részleges kódú telefonos azonosítás útján, a dokumentum hitelesítése pedig elektronikus aláírással vagy az azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítési szolgáltatással (AVDH) történhet.[17]
A Pp. előírásai szerint a felek beadványaikat teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kötelesek benyújtani. Elektronikus beadvány esetében ez lehetséges úgy, hogy az aláíró minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást illetőleg bélyegzőt, továbbá - ha jogszabály úgy rendelkezik - időbélyegzőt helyez el az okiraton (Pp. 325. § (1) bek. f) pont), vagy pedig úgy, hogy a Kormány rendeletében meghatározott azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés [AVDH] szolgáltatással hitelesíti azt (Pp. 325. § (1) bek. g) pont).
A bírósági peres és nemperes eljárásokban tehát az elektronikus aláírás használata opcionális. Ennek pedig azért van jelentősége, mert elektronikus aláírással nem feltétlenül rendelkezik mindenki, aki elektronikus iratbeadásra köteles, viszont az AVDH szolgáltatással történő dokumentum hitelesítés gyakorlatilag minden elektronikus kapcsolattartásra kötelezett személy számára rendelkezésre áll.
Az AVDH egy állam által biztosított, ingyenesen elérhető dokumentum hitelesítési szolgáltatás, amely saját aláíró tanúsítvány nélkül biztosít olyan elektronikus aláírási formát, mely az ügyfélkapu (cégkapu) azonosító szolgáltatását veszi igénybe. Ezáltal olyan felhasználók részére is lehetőséget biztosít az elektronikus ügyintézésre, akik nem rendelkeznek elektronikus aláírással. Ráadásul a bírósághoz történő iratbenyújtás során az AVDH szolgáltatás használata egyszerűbb is az elektronikus aláírásnál, mert annak igénybevétele az ÁNYKn belül, a benyújtási folyamat lépcsőjeként lehetséges. A polgári peres és nemperes eljárásokban ezért az elektronikus beadványok előterjesztése jellemzően cégkapun keresztül, AVDH szolgáltatással, nem pedig elektronikus aláírással történik.
A fizetési meghagyásos eljárásban viszont teljesen más a helyzet. Az Fmhtv. ugyanis az elektronikus beadványok minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel történő ellátását írja elő, vagyis az elektronikus aláírás és időbélyegző legmagasabb biztonsági szintű formáját követeli meg, kizárva ezzel az ügyfélkapun (cégkapun) keresztül történő ügyfél azonosítást és az AVDH szolgáltatással történő dokumentum hitelesítést.[18]
Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy az Fmhtv. eredeti koncepciója még kétféle iratbenyújtási módot ismert. A minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel ellátott beadvány benyújtása mellett ugyanis lehetőség lett volna arra is, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró természetes személyek közepes vagy magas, a jogi képviselővel eljáró felek és a jogi személyek pedig magas biztonsági szinten történő azonosítás mellett
- 71/72 -
az ügyfélkapun (cégkapun) keresztül vigyék fel beadványaikat a MOKK rendszerébe[19]. Mivel azonban az ügyfélkapun keresztül ilyen biztonsági szintű azonosításra nem volt lehetőség, ez a benyújtási mód a gyakorlatban sohasem működött, és az erre vonatkozó rendelkezést 2010. június 29. napjával hatályon kívül is helyezték. A fizetési meghagyásos eljárásban tehát maradt az elektronikus iratbeadás egyetlen módjaként a beadványok minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel történő ellátása.
A fizetési meghagyásos eljárásban támasztott szigorúbb követelményekre az ügyfélkapun keresztül történő iratbenyújtás biztonsági szintjének elégtelensége szolgál magyarázatként.
Az elektronikus beadványt előterjesztő fél személyének azonosítása tudás-, birtoklás (eszköz)- vagy tulajdonság (biometrikus) alapú lehet attól függően, hogy az azonosítás alanya által ismert egyedi információ, az általa birtokolt egyedi eszköz vagy a rá jellemző egyedi tulajdonság alapján történik. Az azonosítás biztonsági szintje pedig lehet magas, közepes, vagy alacsony annak függvényében, hogy milyen módszerrel, illetve a módszerek milyen kombinációjával került rá sor.
Jelenlegi formájában az ügyfélkapun keresztül, felhasználónév és jelszó alapján történő azonosítás egy tudás alapú, alacsony biztonsági szintű azonosításnak felel meg. Az E-ügyintézési törvény 18. § (8) bekezdése szerint azonban az elektronikus azonosításhoz elegendő az eIDAS Rendelet 8. cikk (2) bekezdés a) pontja szerinti alacsony biztonsági szint, hacsak jogszabály vagy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv másként nem rendelkezik. Az Fmhtv. pedig másként rendelkezik: mivel az elektronikus okiratok megbízhatóságának megítélésében kulcsszerepe van az elektronikus dokumentumon elhelyezett elektronikus aláírásnak és időbélyegzőnek, ezért mindkettőből a legmagasabb biztonsági szintű, legmegbízhatóbb formát kívánja meg (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 155. old.).
Ezáltal viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy az egyszerűsített polgári nemperes eljárásként definiált fizetési meghagyásos eljárásban az elektronikus beadványok alaki kellékeire szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a bírósági peres és nemperes eljárásokban. Az ügyfélkapun (cégkapun) keresztült történő iratbenyújtással kapcsolatos biztonsági aggályok persze nem alaptalanok, de mégiscsak különös, hogy amit a jogalkotó a polgári perben vállalható kockázatnak tekint, azt egy legfeljebb 30 millió forint összegű pénzkövetelések érvényesítésére szolgáló egyszerűsített nemperes eljárásban nem tartja megengedhetőnek.
Ennek pedig gyakorlati következményei is vannak. Azoknak a nyilatkozatoknak az előterjesztésére ugyanis, amelyeket a kötelezett a vele szemben kibocsátott fizetési meghagyásra tehet, a törvény rövid határidőt állapít meg. Ellentmondást, részletfizetési és fizetési halasztás iránti kérelmet is csak a meghagyás kézbesítésétől számított 15 napon belül lehet benyújtani. Ha a kötelezett elektronikus iratbenyújtásra köteles, akkor ezeket a nyilatkozatokat kizárólag minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel
- 72/73 -
ellátva terjesztheti elő.[20] Ellentmondás esetében ráadásul ennek elmulasztása a beadvány hiánypótlási felhívás nélküli visszautasítását és a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését vonja maga után.[21] Ha tehát a kötelezett nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással, akkor a beadvány előterjesztésére nyitva álló 15 napos határidőbe annak is bele kell férnie, hogy megteremtse a törvényi előírásoknak megfelelő iratbenyújtás technikai feltételeit.
A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyetlen beadvány elektronikus előterjesztésének kedvéért a kötelezettek nem vágnak bele a minősített elektronikus aláírással kapcsolatos ügyintézésbe, és nem vállalják annak költségeit, hanem a határidő szorításában inkább ügyvédhez fordulnak.
Persze, ami a kötelezettnek hátrány, az a jogosult számára előny is lehet. A minősített elektronikus aláírással történő iratbeadást ugyanis a MOKK rendszere olyan kényelmi megoldásokkal támogatja, amelyek az egyszerre nagy mennyiségű fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet előterjesztő jogosultak számára rendkívül hatékony iratbeadást tesznek lehetővé.
Az elektronikus iratbeadás hagyományos módja mellett ugyanis, amikor a felhasználó a rendszerbe történő belépést követően ott tölti ki és írja alá a kérelem űrlapját, a jogosultaknak két további lehetőség is rendelkezésükre áll. Lehetőség van arra, hogy a kérelmező a rendszerben csak az űrlapot töltse ki, amit saját számítógépére menthet le. A kitöltve lementett űrlap aztán a MOKK rendszerén kívül bármikor elektronikus aláírással látható el, és visszatölthető a rendszerbe, ami azzal az előnnyel jár, hogy az elektronikus aláírás birtokosának személyes közreműködése csak a kérelem aláírásához szükséges, az azt megelőző kitöltéshez és az azt követő feltöltéshez nem. Végezetül a rendszer lehetőséget biztosít az ún. tömeges kérelemfeltöltésre is, mely esetben nem csak az űrlap aláírása, hanem a kitöltése is a MOKK rendszerén kívül történik, a jogosult saját szoftverével, emberi közreműködés nélkül átemelve az adatokat a jogosult adatbázisából a kérelmekbe. A kérelmeket az aláírást követően tömörítve, csomagokban töltik fel a MOKK rendszerébe, lehetőséget biztosítva nagyszámú kérelem egyszerre történő benyújtására (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 157. old.).
Mindezek alapján viszont felmerülhet bennünk, hogy vajon az E-ügyintézési törvény 6. § (2) bekezdésében megfogalmazott ügyfélcentrikusság elve - mely szerint az elektronikus ügyintézést támogató rendszerfolyamatokat az ügyfél érdekeinek figyelembevételével kell kialakítani - nem érvényesül-e jobban a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket tömeges méretekben benyújtó közműszolgáltatók és követeléskezelők, mint a minősített elektronikus aláírás használatára szorított kötelezettek tekintetében.
- 73/74 -
A felmerült aggályok ellenére is le kell azonban szögezni azt, hogy az E-ügyintézési törvény 16. § (1) bekezdése értelmében valamely nyilatkozat megtételét jogszabály az elektronikus kapcsolattartás meghatározott módjához kötheti, a 18. § (8) bekezdése szerint pedig akár jogszabály, akár az elektronikus ügyintézést biztosító szerv rendelkezhet úgy, hogy az adott eljárásban az alacsony biztonsági szintű azonosításnál szigorúbb követelményt támaszt. Valójában tehát az E-ügyintézési törvénnyel összhangban rendelkezik úgy az Fmhtv. 11. § (1) bekezdése, hogy a fizetési meghagyásos eljárásban a beadványokat minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel kell ellátni.
A kötelezettek elektronikus iratbenyújtását érezhetően megkönnyítené, ha a bírósági peres- és nemperes eljárások mintájára a fizetési meghagyásos eljárásban is lehetővé válna számukra a minősítetett elektronikus aláírásnál könnyebben elérhető ügyfélkapun (cégkapun) keresztül történő iratbeadás. Ennek ára azonban az fmh-rendszer komoly energia befektetéssel járó, mélyreható átalakítása volna.
Az E-ügyintézési törvény alapelvként fogalmazza meg az ügyfél jogát arra, hogy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv előtti ügyét elektronikusan intézhesse, illetőleg az elektronikus ügyintézést biztosító szerv kötelezettségét arra, hogy a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében az ügyfelek számára ennek lehetőségét biztosítsa.[22]
Az elektronikus ügyintézéshez való jog és az ennek biztosítására vonatkozó kötelezettség azonban nem merül ki annyiban, hogy az ügyfél elektronikusan teheti meg nyilatkozatait és elektronikus úton végezheti ügyintézési cselekményeit, hanem magába foglalja azt is, hogy az elektronikus ügyintézést biztosító szervnek is elektronikusan kell kommunikálnia az elektronikus úton kapcsolatot tartó ügyféllel.
A Polgári perrendtartás szabályai ezzel összhangban ki is mondják, hogy az elektronikus kapcsolattartásra köteles, illetve azt választó felek minden beadványt elektronikusan kötelesek benyújtani a bírósághoz, és a bíróság is valamennyi iratot elektronikusan köteles kézbesíteni részükre.[23]
A Pp. és az Fmhtv. szerinti elektronikus kapcsolattartás tartalmában azonban éppen ezen a ponton van a legnagyobb különbség. A Polgári perrendtartásban az elektronikus kapcsolattartás kétirányú, mert nemcsak az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél köteles illetve jogosult beadványait elektronikus úton előterjeszteni, hanem a bíróság is elektronikusan kézbesít az ő részére. A fizetési meghagyásos eljárásban viszont ez csak részben van így.
- 74/75 -
A már többször idézett Fmhtv. 11. § (3) bekezdésében megfogalmazott - számos kivétellel gyengített - főszabály szerint az elektronikus kapcsolattartásra köteles felek beadványaikat kizárólag elektronikus úton nyújthatják be a közjegyzőhöz. Az ellenkező irányú kapcsolattartást, azaz a közjegyző kommunikációját a felek irányába az Fmhtv. 16. §-a szabályozza. Ennek (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fizetési meghagyásos eljárás iratait a MOKK rendszerén keresztül, a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok szerint kell kézbesíteni, az így kézbesítendő papír alapú iratokat pedig a MOKK rendszere központilag nyomtatja ki és készíti elő a postai kézbesítésre.
Az általános szabály tehát az, hogy a közjegyző a felek részére papír alapon, postai úton kézbesíti. Ez alól a törvény csak két kivételt enged: az egyiket a 16. § (5) bekezdésében, a másikat a 26. § (1) bekezdésében.
Az Fmhtv. 16. § (5) bekezdése szerint a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elektronikusan előterjesztő jogosult részére az iratokat elektronikus úton kell kézbesíteni. Ha tehát a jogosult elektronikus iratbeadásra köteles vagy önként vállalva azt, eljárást megindító beadványát elektronikusan nyújtotta be, akkor a közjegyző is elektronikus úton kézbesít részére. Ez a rendelkezés azonban csak a jogosultakra vonatkozik, a kötelezettekre nem. A kötelezettek részére tehát a közjegyző a 16. § (2) bekezdése szerinti általános szabálynak megfelelően papír alapon, postai úton kézbesít akkor is, ha elektronikus kapcsolattartásra köteles vagy azt választó személyről van szó. Sőt, a törvény megfogalmazásából adódóan olyan eset is előfordul, mikor a közjegyző még az elektronikus kapcsolattartásra köteles jogosult részére is papír alapon kézbesít. Ha ugyanis a jogi képviselővel eljáró -ezért elektronikus iratbenyújtásra köteles - természetes személy jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmével egyidejűleg költségkedvezmény iránti kérelmet is előterjeszt, akkor az Fmhtv. 50. § (2) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét nem nyújthatja be elektronikus úton, melynek következtében az Fmhtv. 16. § (5) bekezdése szerinti elektronikus kézbesítési szabály sem lesz alkalmazható rá.
A papír alapú, postai kézbesítés általános szabálya alól elvileg az Fmhtv. 26. § (1) bekezdése jelentené a másik kivételt. Eszerint a közjegyző a fizetési meghagyást papír alapon bocsátja ki, kivéve, ha a törvény elektronikus kézbesítést ír elő. Az Fmhtv. azonban a már említett 16. § (5) bekezdésén kívül sehol sem ír elő elektronikus kézbesítést a közjegyző számára. A 16. § (5) bekezdése pedig kizárólag a kezdőiratot elektronikus úton benyújtó jogosultakra vonatkozik, tehát semmi esetre sem alkalmazható a kötelezettek részére kézbesítendő fizetési meghagyás kibocsátására. Ez a kivétel tehát csak látszólagos, a fizetési meghagyás kézbesítése valójában mindig papíron, postai úton történik, akárcsak a kötelezetteknek címzett minden más iraté.
Mindez azt jelenti, hogy a közjegyző az elektronikus úton kapcsolatot tartó kötelezettekkel egyfajta "elektronikus csendőr pertuban" áll, hiszen a kötelezett a közjegyzőhöz intézett beadványait elektronikus úton köteles előterjeszteni, viszont a közjegyző postai úton, papír alapon kommunikál vele.
- 75/76 -
Ez az aszimmetrikus elektronikus kapcsolattartás nemcsak furcsa, de problematikus is. Az a kötelezett ugyanis, aki az E-ügyintézési törvény szerinti elektronikus kapcsolattartásra köteles személyi körbe tartozik, ahhoz van hozzászokva, hogy az elektronikus ügyintézést biztosító szervek elektronikus úton kommunikálnak vele. Ezzel találkozik az adóhatósági, a bírósági és a közigazgatási hatósági eljárásokban is. Ha viszont fizetési meghagyásos eljárás indul ellene, akkor a meghagyást postai úton, papír alapon fogja kézhez kapni. Ha pedig elköveti azt a hibát, hogy a postai úton kézhez vett fizetési meghagyással szemben ő is postai úton terjeszt elő ellentmondást, akkor annak következménye az lesz, hogy a közjegyző hiánypótlási felhívás nélkül visszautasítja beadványát, a fizetési meghagyás pedig nagy valószínűséggel jogerőre emelkedik.[24] Sőt, ugyanezzel a következménnyel jár az is, ha a kötelezett az ellentmondást elektronikusan, de nem az Fmhtv.-ben előírt módon, azaz minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel ellátva, a MOKK rendszerén keresztül terjeszti elő[25], hanem a számára megszokott módon, ügyfélkapuján (cégkapuján) belépve küldi meg a közjegyző hivatali kapujára, ahogyan azt például egy bírósági perben is tenné.[26]
Nem véletlen, hogy az Fmhtv. eredeti koncepciója, egész pontosan a törvény közlönyállapot szerinti 16. § (4) és (5) bekezdése még arról szólt, hogy a közjegyző az elektronikus iratbeadásra kötelezett felek - tehát nemcsak a jogosult, hanem a kötelezett részére is - elektronikusan lett volna köteles kézbesíteni, és az elektronikus iratbeadásra nem köteles felek is kérhették volna ezt. Ezeket a rendelkezéseket azonban a gyakorlatban soha sem alkalmazták, mivel a 16. § (4) bekezdése már 2010. június 29. napjával hatályát vesztette, a 16. § (5) bekezdése pedig ezzel a tartalommal hatályba sem lépett.
Ezzel hosszú időre az az abszurd helyzet állt elő, hogy az elektronikus fizetési meghagyásos eljárásban a felek részére egyáltalán nem volt elektronikus kézbesítés. Ezt az állapotot a Nagykommentár a koncepció átgondolatlanságával magyarázta. Egész pontosan azzal, hogy a valamennyi elektronikus iratbeadásra köteles fél részére előírt kötelező elektronikus kézbesítés szabálya nem számolt azzal, hogy a kötelezett nem érdekelt az elektronikus kézbesítés sikerében, ezért önként soha nem fogja annak alávetni magát. Az államnak kellene tehát belekényszerítenie az érintett kört egy elektronikus kézbesítési rendszerbe, méghozzá az eljárás megindítása előtt, annak érdekében, hogy már az első és legfontosabb irat, azaz a fizetési meghagyás kézbesítése elektronikus úton lehetővé váljon. (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, első kiadás, Budapest, 2012., CompLex, 191. old.)
Végül 2012. október 1-jei hatállyal ténylegesen bevezetésre került az elektronikus kézbesítés a fizetési meghagyásos eljárásban. A koncepció azonban az eredeti elképzeléshez
- 76/77 -
képest jelentősen megváltozott, hiszen az új tartalommal megtöltött Fmhtv. 16. § (5) bekezdése már csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elektronikusan előterjesztő jogosultak részére írta elő az iratok elektronikus kézbesítését. A kötelezettek részére történő elektronikus kézbesítésről a jogalkotó lemondott.
Látnunk kell azonban, hogy ezt a problémát a bírósági peres és nemperes eljárásokban az új Pp. megoldotta. Az ügyfélkapu (cégkapu) tárhelyére történő kézbesítés előírásával ugyanis megvalósult az elektronikus úton kapcsolatot tartó alperesek és kötelezettek részére történő elektronikus kézbesítés.
A postai szolgáltatások díjainak utóbbi időben tapasztalt jelentős emelkedése miatt ma már nem csak az elektronikus kapcsolattartás teljessé tételének igénye, hanem a költséghatékonyság szempontja is a papír alapú kézbesítés visszaszorítását követelné meg.
A Pp. szabályai szerint az iratok elektronikus kézbesítésének az E-ügyintézési tv-ben meghatározott módon kell történnie. Az E-ügyintézési törvény ennek kapcsán úgy rendelkezik, hogy amennyiben az elektronikus kapcsolattartás módját jogszabály nem határozza meg, úgy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az ügyfélnek címzett nyilatkozatok megtétele során az ügyfél ügyintézési rendelkezésében foglalt kapcsolattartási módot alkalmazza, ennek hiányában pedig a kapcsolattartás módját szabadon választja meg.[27]
Az Fmhtv. szerint viszont az iratok elektronikus kézbesítése a törvény 16/A. §-ában foglaltak szerint történik.
A kettő közötti különbség a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bírósági eljárásokban a fél a részére kézbesített iratokhoz az ügyfélkapujához illetve cégkapujához tartozó értesítési tárhelyéről, a fizetési meghagyásos eljárásban viszont a MOKK rendszerén keresztül, az üggyel érintett regisztrációjához tartozó felhasználói felületről tud hozzáférni.
Az elektronikus kapcsolattartásra köteles, illetve az elektronikus utat önként választó személyeknek rendelkezniük kell ügyfélkapu (cégkapu) regisztrációval és ahhoz tartozó értesítési tárhellyel, ezért nincs akadálya annak, hogy részükre a bíróság már az első iratot is elektronikus úton kézbesítse. Ha pedig ez mégsem volna így, akkor ezzel a fél megszegi azt a kötelezettséget, hogy a bírósággal elektronikus úton kell kapcsolatot tartania, aminek szankciójaként a bíróság pénzbíráságot szab ki vele szemben, az iratot pedig papír alapon kézbesíti részére.[28]
A fizetési meghagyásos eljárásban viszont más a helyzet, hiszen az eljárás megindításakor értelemszerűen csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmüket elektronikusan benyújtó jogosultak regisztrálják magukat a MOKK rendszerében. A fizetési meghagyás kézbesítésekor a kötelezettnek még nem lehet regisztrációja, ezért részére a fizetési meghagyást - az Fmhtv. 16/A. § szerint előírt módon - elektronikus úton kézbesíteni akkor sem lehet, ha egyébként elektronikus kapcsolattartásra köteles vagy ügyintézési
- 77/78 -
rendelkezésében az elektronikus kapcsolattartási formát választotta.[29] Ez tehát az oka annak, hogy - a Nagykommentár szavaival élve - a szabályozás a realitások talaján maradva csak a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmüket elektronikusan benyújtó jogosultak irányába tette kötelezővé az elektronikus kézbesítést.
A szabályozás azonban olyannyira a realitások talaján ragadt, hogy az iratok kézbesítése az elektronikus úton eljáró kötelezettek részére akkor is postai úton történik, ha a címzett már regisztrálta magát a MOKK rendszerében. Ha ugyanis az elektronikus iratbeadásra köteles vagy azt választó kötelezett a postai úton kézhez kapott fizetési meghagyásban foglaltakra valamilyen nyilatkozatot tesz, akkor ezt a beadványát elektronikus úton kell előterjesztenie. Ennek pedig előfeltétele, hogy a MOKK rendszerébe regisztráljon.[30] A fizetési meghagyást követő iratok elektronikus kézbesítésének ezért innentől kezdve már nem lenne akadálya. Mivel azonban az Fmhtv. 16. § (5) bekezdése az elektronikus kézbesítést csak a jogosultak irányába írja elő, az iratok kézbesítése az elektronikus úton eljáró kötelezettek részére az eljárás azon szakaszában is postai úton történik, amikor az elektronikus kézbesítés technikai akadályai már elhárultak.
Az, hogy az elektronikus kapcsolattartásra köteles, illetve az ügyintézési rendelkezésben az elektronikus kapcsolattartást választó kötelezettek a fizetési meghagyásos eljárás iratait nem elektronikus, hanem postai úton kapják meg, egyszerre jelenti az elektronikus ügyintézéshez való jog és a rendelkezési jog csorbulását.
Az is igaz azonban, hogy az E-ügyintézési törvény 16. § (2) bekezdése szerint az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az ügyfélnek címzett nyilatkozatainak megtétele során csak akkor köteles az ügyfél ügyintézési rendelkezésében foglalt kapcsolattartási módot alkalmazni, ha jogszabály a kapcsolattartás módját nem határozza meg. A törvény 22. § (6) bekezdése szerint pedig az adott ügy vonatkozásában érvénytelen az az ügyintézési rendelkezés, amely az ügyre vonatkozó jogszabályokkal ellentétes. Hiába tartalmaz tehát a kötelezett ügyintézési rendelkezése az elektronikus kapcsolattartási forma választására vonatkozó nyilatkozatot, ha az Fmhtv. 16. § (2) és (5) bekezdése a fizetési meghagyásos iratok postai kézbesítését írja elő részére.
Ettől függetlenül az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett vagy ügyintézési rendelkezésükben azt választó, de a MOKK rendszerén keresztül elérhetetlen kötelezettek részére történő elektronikus kézbesítés problémájára megoldást jelentene, ha részükre a kézbesítés az ügyfélkapuhoz (cégkapuhoz) tartozó értesítési tárhelyre történhetne.
- 78/79 -
Az E-ügyintézési törvény miniszteri indokolása célul tűzte ki az Egységes Digitális Ügyintézési Tér megvalósítását. E koncepció szerint a törvény a lehető legtöbb közhatalmi eljárást és közszolgáltatást egységesen szabályoz annak érdekében, hogy azok ügyfelei -megfelelő átmeneti időszakot követően - valamennyi ügyüket egységes felületen, egységes feltételek mellett és logikával, egységes eszközökkel legyenek képesek és jogosultak elektronikus úton elintézni.
Az Egységes Digitális Ügyintézési Tér azonban nem egy önálló, elkülönült informatikai rendszer, hanem számos különböző felületen elérhető, azonos logikájú szolgáltatáscsomag. A szabályozás tehát nem kívánja megszüntetni az elektronikus ügyintézést biztosító szervek által már kialakított, működő elektronikus ügyintézési lehetőségeket, hanem ezekkel párhuzamosan tenné kötelezővé, hogy az így nyújtott ügyintézési szolgáltatásokhoz az egységes felületen és feltételek mellett is biztosítsák az ügyfelek számára a hozzáférést.
Az általam itt felvetett problémák megoldásának kulcsa is az lehetne, ha a MOKK rendszerén keresztül történő, már bejáratott és jól működő elektronikus kommunikáció mellett, párhuzamos vagy inkább kiegészítő kommunikációs csatornaként megnyílna az ügyfélkapun (cégkapun) keresztül történő elektronikus kapcsolattartás lehetősége is.
Az ügyfélkapun illetve cégkapun keresztül történő kommunikációnak a fizetési meghagyásos eljárásban ott volna létjogosultsága, ahol az elektronikus kapcsolattartás a jelenlegi keretek között egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon működik.
A közjegyző és a jogosult közötti elektronikus kommunikáció a MOKK rendszerén keresztül mindkét irányban kiválóan funkcionál. A rendszer az elektronikus úton eljáró jogosultak számára még olyan kényelmi szolgáltatásokat is biztosít (pl. a beadványok rendszeren kívüli aláírása, a tömeges kérelemfeltöltés vagy az elektronikus iratok tömeges átvétele), melyek egyszerre csökkentik a jogosultak munkaterhét és javítják az eljárás hatékonyságát.
A kötelezettek számára viszont megkönnyítené a közjegyzővel való elektronikus kommunikációt, ha a minősítetett elektronikus aláírás mellett a szélesebb kör számára rendelkezésre álló ügyfélkapus (cégkapus) iratbeadás útján is megtehetnék nyilatkozataikat. Itt persze figyelembe kell venni a biztonsági szempontokat is, de ha a közeljövőben megvalósulnának az ügyfélkapus azonosítás magas biztonsági szintre emelésére irányuló fejlesztések, akkor nem kellene választanunk, hogy a biztonsági követelményeknek vagy az elektronikus ügyintézés alapelveinek szeretnénk-e inkább megfelelni.
Ennél is nagyobb jelentősége volna az ügyfélkapun illetve cégkapun keresztül történő kommunikációnak a kötelezettek részére történő kézbesítés esetében. Jelen állás szerint ugyanis az elektronikus úton kapcsolatot tartó kötelezettek részére a közjegyző minden fizetési meghagyásos iratot papír alapon, postai úton kézbesít. A fizetési meghagyásos eljárásban a fizetési meghagyás kézbesítése bír a legnagyobb jelentőséggel, de éppen ez az irat, aminek elektronikus kézbesítése a legnagyobb gondot is okozza. A fizetési meghagyás kézbesítése ugyanis az első kapcsolatfelvétel a közjegyző és a kötelezett között, aminek megvalósítása az Fmhtv. 16/A. §-a szerinti elektronikus kézbesítés útján a köte-
- 79/80 -
lezett MOKK rendszerében történő regisztrációjának hiányában fogalmilag kizárt. Az ügyfélkapura illetve cégkapura történő kézbesítéssel azonban a MOKK rendszerén keresztül elérhetetlen kötelezettek részére is lehetővé válna a fizetési meghagyásos iratok elektronikus kézbesítése.
Érdemes volna emellett fontolóra venni a mellékletek elektronikus csatolásának lehetővé tételét is, amit jelenleg az Űrlaprendelet 13. § (1) bekezdése megtilt. Ily módon megszűnnének az elektronikus iratbenyújtási kötelezettség alóli indokolatlan kivételek, az elektronikus kapcsolattartási szabályok egyszerűbbé válnának és még egy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy az elektronikus ügyintézéshez való jog a fizetési meghagyásos eljárásban is maradéktalanul érvényre jusson. ■
JEGYZETEK
[1] Az elektronikus úton kapcsolatot tartó fél minden beadványt elektronikusan köteles benyújtani a bírósághoz, és a bíróság is minden iratot elektronikusan kézbesít részére. (Pp. 605. § (3) bek. és 608. § (1) bek.)
[2] Az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése szerint a jogi személy és az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személy beadványát kizárólag elektronikus úton terjesztheti elő, a 14. § (1) bekezdése szerint pedig a jogi képviselő nélkül eljáró fél a beadvány szóbeli előterjesztésére is jogosult.
A Pp. 608. § (1) bekezdése szerint pedig az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan nyújthat be a bírósághoz.
[3] A jogi képviselő nevesítve van a felsorolásban, míg a külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe és az egyéni cég beletartozik a felsorolásban ugyancsak szereplő gazdálkodó szervezet fogalmába. A pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az E-ügyintézési törvényben az "ügyfél jogi képviselője" szerepel, a módosítás előtti Fmhtv. pedig a "jogi képviselővel rendelkező fél" fogalmát használta, mely utóbbi annyiban tágabb, hogy abba beleérthető az a fél is, akinek ugyan van jogi képviselője, de az adott beadványt személyesen nyújtja be.
[4] Lásd az Fmhtv. 14. § (1) bekezdését.
[5] Lásd a Pp. 605. § (1), 608. § (1) és 613. § (1) bekezdését.
[6] Az Fmhtv. 14. § (2) bekezdése szerint a szóbeli beadvány adatait az a közjegyző rögzíti a MOKK rendszerében, akinél azt előterjesztették.
[7] Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel egyidejűleg költségkedvezmény iránti kérelem is előterjeszthető, amelyhez melléklet is csatolható. Erre azonban megint csak speciális szabályok vonatkoznak (Fmhtv. 50. § (2) bek.), melynek folytán ezt a beadványt elektronikus fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemmel együtt nem lehet előterjeszteni.
[8] Lásd az Fmhtv. 52. § (2) és a Vht. 186. § (2) bekezdését.
[9] Ugyanígy tilos mellékletet csatolni a végrehajtás elrendelése iránti kérelemhez is. A biztosítási intézkedés elrendelése iránti érelemhez viszont az Űrlaprendelet 13. § (2) bekezdésének b) pontja alapján mellékletként lehet csatolni a követelés későbbi kielégítésének veszélyeztetettségét valószínűsítő okiratokat.
[10] Az Fmhtv. 48. § (1) bekezdése értelmében a költségkedvezmény iránti kérelem a fél személyes díj feljegyzési jog iránti kérelmét jelenti.
[11] Mivel az Fmhtv. 48. § (1) bekezdésének értelmében személyes díj feljegyzési jogot csak természetes személy kérelmezhet, ennek a szabálynak gyakorlati jelentősége csak a jogi képviselővel eljáró, és ennek folytán elektronikus iratbeadásra köteles jogosultak esetében van.
[12] Érdemes itt röviden említést tenni arról, hogy az Fmhtv. 50. § (3) bekezdésének módosításából a Nagykommentár azt a következtetést vonja le, hogy nem részesíthető személyes díj feljegyzési jogban a természetes személy abban az esetben, ha jogi képviselővel jár el (Szécsényi-Nagy Kristóf: Nagykommentár a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényhez, Budapest, 2020., Wolters Kluwer Hungary, 497. és 504 old.). Ez az értelmezés azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a 48. § (1) bekezdésének értelmében a személyes díj feljegyzési jog engedélyezéséből csak a nem természetes személyek vannak kizárva. Nem veszi figyelembe továbbá azt sem, hogy az 50. § (3) bekezdésének módosítása nem arról szól, hogy a jogi képviselővel eljáró természetes személy díj feljegyzési jog iránti kérelmét ugyanúgy minden esetben vissza kell utasítani, mint a nem természetes személyekét, hanem arról, hogy amennyiben vissza kell utasítani, úgy a jogi képviselővel eljáró természetes személy ugyanúgy köteles a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét elektronikusan ismét előterjeszteni, mint a nem természetes személyek. Végezetül pedig nem ad magyarázatot arra, hogy ha a jogi képviselővel eljáró természetes személy költségkedvezmény iránti kérelmét ugyanúgy vissza kell utasítani, mint a nem természetes személyekét, akkor mi értelme van másképp kezelni az azzal együtt előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmeket. A 24. § (1) bekezdésének l) pontja értelmében ugyanis a nem természetes személyek papír alapon benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét vissza kell utasítani, a jogi képviselővel eljáró természetes személy által a költségkedvezmény iránti kérelemmel együtt előterjesztett papír alapú fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet azonban nem.
[13] A költségkedvezmény iránti kérelem érdemi vizsgálatot követő elutasítása esetén az Fmhtv. 50. § (4) bekezdése szerint kell eljárni, mely szerint a jogosult a le nem rótt eljárási díjat 15 napon belül köteles megfizetni, melynek elmulasztása esetén a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hatálytalan.
[14] Vht. 185. § Ha a követelés teljesítése érdekében a 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani, a végrehajtást kérő azonban valószínűsítette, hogy a követelés későbbi kielégítése veszélyben van, a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság biztosítási intézkedésként elrendeli:
a) a pénzkövetelés biztosítását, illetőleg
b) a meghatározott dolog zárlatát.
[15] Lásd a Pp. 605. § (1) és 608. § (1) bekezdését.
[16] Lásd az E-ügyintézési tv. 17. § (1) bekezdését.
[17] Lásd az E-ügyintézési tv. 18. § (2) bekezdését.
[18] Fmhtv. 11. § (1) Elektronikus úton beadványt kizárólag erre rendszeresített űrlapon lehet benyújtani, és a beadványt minősített elektronikus aláírással és minősített időbélyegzővel kell ellátni.
[19] Lásd az Fmhtv. közlönyállapot szerinti 11. § (1) bekezdésének b) pontját, (2) bekezdésének b) pontját és (4) bekezdésének a) pontját.
[20] Kivételt képez ez alól az Fmhtv. 11. § (3) bekezdése folytán a részletfizetés és a fizetési halasztás iránti kérelem, feltéve, hogy ahhoz a kötelezett mellékletet csatol.
[21] Fmhtv. 36. § (6) Ha a jogi személy és az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személy ellentmondását nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn, az ellentmondást hiánypótlási felhívás nélkül kell visszautasítani.
[22] Lásd az E-ügyintézési tv. 2. § (1) és 3. § (1) bekezdését.
[23] Lásd a Pp. 605. § (1) és 608. § (1) bekezdését.
[24] Fmhtv. 36. § (6) Ha a jogi személy és az E-ügyintézési törvény alapján elektronikus ügyintézésre kötelezett egyéb személy ellentmondását nem elektronikus úton terjesztette elő, és a 10. § (3) bekezdésében meghatározott eset sem áll fenn, az ellentmondást hiánypótlási felhívás nélkül kell visszautasítani.
[25] Fmhtv. 11. § (2) Elektronikus úton beadványt úgy lehet benyújtani, hogy a beadvány adatait annak benyújtója a MOKK rendszerébe beviszi és minősített elektronikus aláírással, valamint minősített időbélyegzővel látja el.
[26] Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a fizetési meghagyás részletes tájékoztatást tartalmaz a beadványok előterjesztésének módjára vonatkozóan.
[27] Lásd a Pp. 605. § (3) és 608. § (1) bekezdését, valamint az E-ügyintézési tv. 16. § (2) bekezdését.
[28] Lásd a Pp. 614. § (2) bekezdését.
[29] Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 23. §-a szerint az elektronikus ügyintézést biztosító szerv köteles elektronikus úton lekérdezni az ügyfél ügyintézési rendelkezésének nyilvántartásából az ott tárolt információt az elektronikus vagy nem elektronikus kapcsolattartási forma megválasztása tekintetében, az ügyféllel történő első kapcsolatfelvételt megelőzően minden ügyben, ide nem értve azokat az eseteket, ahol az elektronikus kapcsolattartás alkalmazása jogszabály alapján kötelező.
[30] Ha a kötelezett olyan beadványt nyújt be, amelyhez papír alapú melléklet csatol (pl. részletfizetés vagy halasztás iránti kérelmet), és azt nem elektronikusan, hanem papíron vagy szóban terjeszti elő, akkor természetesen nem lesz regisztrációja a MOKK rendszerében. Ha viszont a melléklet elektronikus csatolása lehetővé válna, akkor ezeket a beadványokat is csak elektronikusan lehetne benyújtani.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyző, Dunakeszi.
Visszaugrás
