A tudomány azon képviselői, akik összehasonlító jogi területről, és különösen összehasonlító polgári jogról kívánnak írni, nincsenek egyszerű helyzetben manapság. Számtalan olyan tudóscsoport létezik,[1] amelyik a jog összehasonlító elemzésével foglalkozik. Különösen igaz ez a szerződési és fogyasztóvédelmi területekre. Az elmúlt időszakban megalakult az Európai Jogi Intézet, (European Law Institute),[2] ismerjük az Európai Polgári Törvénykönyv Munkacsoport munkáit,[3] az Acquis csoport is számos nagyszerű munkát jelentetett meg,[4] amellett, hogy nemzetenként-uniós tagállamonként is léteznek elemzések a külföldi jogászok számára, ráadásul bizonyos uniós joghoz köthető[5] publikációk is hasznosak lehetnek.
A szerkesztők szándéka szerint viszont jelen kötet megpróbál valami mást, újat hozzáadni e felhozatalhoz. A célja inkább az, hogy bizonyos területek kapcsán inkább kérdéseket vessen fel, mintsem, hogy minden felmerülő kérdést megválaszoljon. Szerkesztői, Prof. Mauro Bussani a Triesti Egyetem, valamint Prof Franz Werro a Fribourgi Egyetem és a Georgetown tanárai, elismert szaktekintélyek a területükön. Az egyes szerzők német, holland, finn, magyar, olasz és svájci egyetemek oktatói.
A munka strukturálása némileg meglepő: a legtöbb témát szétosztották ún. "keleti" és "nyugati jogi" részekre. Magyarként tudjuk, hogy e metódus némiképp önkényes, hiszen Kelet-Európában is nagy különbségek vannak az egyes államok között. Jelentős eltérés lehet például bizonyos kérdésekben a magyar, a német BGB alapú jogtudomány és a román, a francia Code Civil talaján álló szemléletek között, hogy keletebbre az orosz hatást ne is említsük. Ettől függetlenül viszont érdekes e megoldás, és lehet pozitív hozadéka is. A munka számos területet érint: a második fejezet az alapjogok és az európai polgári jogok kérdéseivel foglalkozik,[6] kitérve a strasbourgi bíróság szerepére is. A nyugati tulajdonjog ('Western Property Law') fejezet nagyszerű kiindulási pontként szolgálhat a jogi tradíciók közötti párbeszédhez, az EU szabályok, a common law, a kontinentális jogrendszerek, például a francia közötti különbség érzékeltetéséhez. E fejezethez csatlakozik a tulajdon átszállásának elemzése. Több fejezet foglalkozik a kötelmiszerződési jogi kérdésekkel: az általános áttekintés mellett a szerződésekre külön hangsúlyt fektettek, és bizonyos kérdéseket (például a pacta sunt servanda szabályt, vagy a jóhiszeműség kérdését[7]) is tárgyalták.
A kötet számunkra legproblematikusabb megállapításai a keleti jog kapcsán merültek fel, és Norbert Reich tollából származnak. A keleti szerződési jog ('Eastern Contract Law' or Transformation of Contract Law and Civil Justke in New EU Member Countries: The Example of the Baltic States, Hungary, Poland') fejezetben a szerző azt állítja, a szocializmus időszakában Magyarországon a szerződési jog szerepe elenyésző volt[8] - ami nézetünk szerint nem helytálló. Ez az állítás olyan, mintha azt mondanánk, Kínában nincsen, vagy nem jelentős a szerepe a szerződési jognak. A magyaros "gulyás kommunizmus" alatt természetesen volt szerepe a szerződéseknek. A piac pedig korántsem volt olyan egysíkú, mint ahogyan nyugatabbról látják: léteztek például ún. gazdasági munkaközösségek (gmk), forgalomban voltak lakások, ingatlanok, stb. Idővel Magyarországnak versenyjogi szabályai is elfogadásra kerültek (1984-et írtunk), melyek tiltották a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot, kartelleket, a piaci erőfölénnyel való visszaélést. Sokszor a nyugati tudósok úgy képzelik el a
- 329/330 -
szocialista államrendszert, mintha egy fekete lyuk, "jogi vákuum" létezett volna ezekben az országokban, egyfajta bermuda háromszögként elnyelve mindent, ami piacszerű vagy piacszerű attitűdöt takar. Ne felejtsük el azt sem, hogy korábbi polgári törvénykönyvünk is 1959-ben került elfogadásra, mert a szükség - és persze, nyilvánvalóan a politikai akarat is - életre hívta. Úgyszintén hibás például egy fejezetben írni a keleti államokról és az orosz Ptk.-ról - legalábbis Magyarországgal összefüggésben. A szemlélet, mely feketében-fehérben láttatja ezen országok történelmét, kihat egyébként például az Európai Unión belül egyéb területekre is - így például az alapjogok érvényesítésére. Ha feltétlenül diktatúrában vagy demokráciában gondolkozunk, nehezen értelmezhető, vagy akár demokratikusnak is mondhatóvá válik számos olyan kormányzati döntés, melyek visszavágják ugyan a jogállamot, ám azt a szintet nem érik el, hogy nyílt önkényuralmi rendszerről beszéljünk.
A következő fejezet az európai fogyasztóvédelmi jog egyes kérdéseit járja körbe. Ezt követően a nyugati károkozás egyes kérdéseivel, illetve Menyhárd Attila, az ELTE ÁJK oktatójának tollából a keleti jogok kártérítési jogáról találunk érdekes és részben egymásra komplementer elemzést, melyek mellett még egy harmadik fejezet is foglalkozik a kelet-nyugati károkozás jogának szabályaival.
Végül az utolsó négy fejezet mind különböző, speciális területekre fókuszál, melyek közül érdemes kiemelni a családi jogi fejezetet Esin Örücü professzor tollából (ő egyébiránt számos cikket jelentetett meg a családi jog és multikulturalizmus témakörében) és az ehhez kapcsolódó öröklési jogi fejezeteket.
Összességében nézve ajánljuk a kötetet mindenkinek aki összehasonlító polgári joggal foglalkozik. A fent említett kritikai megjegyzéseink sem vonnak le az értékéből, sőt: az is inspiráló, hogy mennyire máshogyan látják sokszor ugyanazokat a kérdéseket különböző államokból származó tudósok. Hogy ha ehhez még hozzávesszük, hogy minden fejezet végén jól használható irodalomjegyzéket találunk, különösen figyelemre érdemesnek tűnik a munka. ■
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
