"Ha a társadalom nem tudja megvédeni egyes állampolgárait attól, hogy bűncselekmény áldozataivá válnának, akkor legalább, ha bajba kerültek, próbálunk meg rajtuk segíteni." (Az európai áldozatvédő szervezetek alapgondolata)
Napjainkra a hétköznapi kockázatok része lett a bűnözés. A közbiztonság iránti igény politikai szempontként jelenik meg, mivel a bűncselekmények következményeinek feldolgozása az állami büntetőpolitika feladata. A büntető igazságszolgáltatás területén a XX. század '80-as éveitől előtérbe került a helyreállító (resz-toratív) koncepció, amely a bűncselekményt elsődlegesen az áldozatnak okozott sérelemként, azaz konfliktusként definiálja, és csak másodsorban a jogi norma megsértéseként, azaz jogi tényként. A bűnt személy-személy közötti konfliktusként, nem pedig állam-személy közötti konfliktusként kezeli. A büntető igazságszolgáltatásban az áldozat szerepe ezzel megerősödik. A büntetés célja már nem csupán a megsértett jogrend helyreállítása és a megtorlás (Jogépségi büntetés) alkalmazása, hanem a sértettnek való elégtételadás és az okozott kár megtérítése, a restitúció is célként szerepel.
Az eljárás az elkövető viselkedéseinek következményeire reagál, jövőre tekintő funkciója van. Míg a megtorló rendszerben az elkövető felelőssége a tett miatt az állammal szemben állt fenn, addig a helyreállítás során az elkövető a sértettnek és a közösségnek is felelős, vállalja a felelésséget a tettért. A dialógus az áldozat, az elkövető, az állam és a közösség tagjai között jön létre. Mindeközben az állam az eljárás során csupán őrködik a felett, hogy tisztességes eljárás útján realizálódjon az elkövető felelőssége az állammal és a közösséggel szemben. A resztoratív rendszerben a megsértett egyén magánjogi érdeke kerül előtérbe, kiemelten fontossá válik az anyagi károk, és a pszichés-érzelmi sérülések kompenzálása. A modem demokratikus államok ezért különös hangsúlyt helyeznek a bűncselekmények áldozatai jogainak érvényesítésére, és szabályozzák a társadalmi, a morális és az anyagi sérelem enyhítésének feltételrendszerét és módozatait. A közbéke érdekében elősegítik az elkövető és az áldozat közötti hatékony kommunikációt.
Az ENSZ 1985. évi, "A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozatainak nyújtandó igazságszolgáltatás alapelveiről" szóló deklarációja alapján az áldozatnak orvosi, pszichológiai és szociális segítséghez van joga állami, önkéntes, közösségre alapozott és egyéni megoldások alkalmazásával. Emellett a jogi segítségnyújtást és az információt is biztosítják számukra.
Az Európa Tanács 1987. évi 21. számú ajánlásában az áldozatoknak történő segítségnyújtás következő típusait említi:
- elsősegély jellegű sürgős segítség,
- folyamatos egészségügyi, pszichológiai, szociális és anyagi támogatás,
- az ismételt áldozattá válás elkerülése érdekében történő tanácsadás,
- segítségnyújtás az eljárásban a kárenyhítés igénybevételéhez,
- jogi tanácsok a vagyoni kár megtérítése érdekében. Az Európai Áldozatvédő Fórum (European Forum for Victim Services) 1998-as, "A bűncselekmények áldozatainak szociális jogai" című nyilatkozata kiemeli az áldozatok ingyenes áldozatsegítő szolgáltatásokhoz való jogát.
Az Európai Tanács már az 1999. október 15-16-i tamperei ülésén hangsúlyozta a bűncselekmények áldozatainak védelmével kapcsolatos minimumszabályok kidolgozásának szükségességét.
Az Európai Unió Tanácsa 2001. március 15-én kerethatározatot fogadott el "Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásban" címmel (2001/220/JHA), amely lehetővé teszi a bűncselekmények sértettjei számára, hogy azok a büntetőeljárás során kártérítést követeljenek az elkövetőtől.
Az Európai Unió szintjén az áldozatok kártalanítását a Tanács 2004/80/EC irányelve (2004. április 29.) szabályozza, amely "A bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról" címet viseli. Ennek értelmében a szándékos és erőszakos büntetőjog-ellenes (elegendő a formai tényállásszerűség, azaz a materiális jogellenesség) cselekmények áldozatai számára állami kárenyhítést kell biztosítani. Kárenyhítésre csak az a természetes személy áldozat (valamint hozzátartozója) jogosult, akinek sérelmére szándékos, személy elleni erőszakos büntetőjog-ellenes cselekményt követtek el, s ennek következményeként testi épsége, egészsége súlyosan károsodott. Valamennyi tagállam köteles gondoskodni arról, hogy a területükön szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatainak nyújtott kárenyhítés tekintetében nemzeti jogszabályok biztosítsák az áldozatok számára az igazságos és megfelelő kárenyhítést. Kárenyhítésnek az államterületen belüli és a határokon átnyúló tényállások esetében egyaránt rendelkezésre kell állnia. Az irányelv arra nézve tartalmaz rendelkezéseket, amikor a szándékos, erőszakos bűncselekmények elkövetése más tagállamban történt, mint amelyben a kárenyhítést igénylő (áldozat) szokásosan tartózkodik, és a kárenyhítés iránti kérelem előterjesztését a kérelmező tartózkodási helye szerint is lehetővé teszi. A kárenyhítést azonban minden esetben az a tagállam köteles megfizetni, amelynek a területén a bűncselekményt elkövették.
A kerethatározat értelmében a bűncselekmények áldozatait az alábbi jogok illetik meg:
- a tisztelethez és elismeréshez való jog,
- a meghallgatáshoz és a bizonyítékok szolgáltatásához való jog,
- az információhoz való jog,
- a kommunikációs garanciákhoz való jog,
- a speciális támogatáshoz való jog,
- a büntetőeljárással kapcsolatos kiadások megtérítéséhez való jog,
- a fokozott védelemhez való jog, - a kárenyhítéshez való jog,
- a mediációhoz való jog.
Az állam által az áldozatok számára nyújtott kárenyhítés nem fájdalomdíj, és nem jár automatikusan. Ennek megfelelően az államnak az ésszerűség határain belül mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az előlegként kifizetett összeget az arra egyébként kötelezett (például: az elkövető, a biztosító, a munkáltató, vagy szerződés, hatósági, bírósági döntés alapján az erre kötelezett) az államnak megfizesse. A kerethatározat kimondja, hogy minden tagállam köteles előmozdítani az áldozatokat segítő szakszolgálatok bekapcsolódását az áldozatsegítési eljárásokba. A tagállamok ezt vagy áldozatsegítő szakemberek útján, vagy áldozatsegítő szervezetek elismerésével és támogatásával valósíthatják meg. A kerethatározat felülvizsgálatára 2009. január 1-jéig kell, hogy sor kerüljön, az európai Bizottság eddig köteles jelentést terjeszteni az irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé.
A bűnelkövető általi jóvátétel, illetve az állam általi kárenyhítés országonként eltérő megnyilvánulási formáit az alábbi kérdések mentén vizsgáljuk:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
