A családi vállalkozásoknak alapvető érdekük fűződik az üzletrészek, illetőleg a részvények, valamint jellemzően az irányítási jogosítványok családi kézben maradásához. A családi vállalkozás harmadik személyek irányában történő (nem kontrollált) megnyitását a család általában súlyos kudarcként, a cég identitásvesztéseként, végső soron pedig az alapító életművének megsemmisüléseként értékeli. Nyugat-Európában különféle tilalmak és korlátozások hivatottak elejét venni a családi vállalkozások felhígulásának, a családtól idegen elemek beszüremkedésének. Jelen tanulmány az ilyen jogtechnikai megoldások elméletét és gyakorlatát tekinti át, végső soron megállapítva, hogy a kötőerő és a harmadik személyekkel szembeni hatályosság érdekében a jellegmegóvás eszközeit a létesítő okiratba vagy a létesítő okiratban meghivatkozott szindikátusi szerződésbe célszerű belefoglalni annak érdekében, hogy minden érintettre vonatkozzanak, és hogy a harmadik személyekkel szembeni hatályossághoz szükséges publicitás is biztosítva legyen.
Family businesses have a vested interest in retaining shares, and typically the power of control, in the family. The (uncontrolled) opening up of the family business to third parties is generally perceived by the family as a serious failure, a loss of identity for the company and ultimately the destruction of the founder's life's work. In Western Europe, various prohibitions and restrictions are intended to prevent the dilution of family businesses and the infiltration of extraneous elements to the family. The present study reviews the theory and practice of such technical legal solutions, ultimately concluding that, in order to ensure binding force and effectiveness vis-à-vis third parties, it is advisable to include the means of preserving the character of the family in the articles of association or in the syndicate contract referred to in the articles of association, so that they apply to all concerned and the publicity necessary for effectiveness vis-à-vis third parties is also ensured.
A családi vállalkozások egyik legfőbb sajátossága abban áll, hogy igyekeznek megóvni ezt a jellegüket, és ennek érdekében különféle védelmi mechanizmusokat léptetnek életbe.[1] A legfontosabb cél a családi vállalkozásnak, mint üzemelő egységnek a fenntartása, a cég jövedelmezőségének folyamatos növelése, végső soron pedig a családról való gondoskodás. Emellett, különösen Nyugat-Európában, előfordul, hogy a családi vállalkozás működtetése és fenntartása meghatározott vagyontárgyak megóvásának, kezelésének szolgálatában áll.
Számos nyugat-európai családi vállalkozásnál a vezetői jogosítványok "családban maradását" is előírják, bár ennek jelentősége általában csekélyebb az üzletrészekkel szemben támasztott ugyanilyen követelményhez képest. A tulajdonosoknak az üzletrészek családi kézben maradása érdekében mindent meg kell tenniük, és ha részesedésüket - legális módon - másra ruházzák, akkor ezen új tagoknak is kötelezniük kell magukat az előírás betartására. Nyugat-Európában ilyen és hasonló megfogalmazásokkal találkozhatunk:
"A felek ezennel kinyilvánítják abbéli akaratukat, hogy a társaság működése során a családtagok részesedésén alapuló tulajdonosi struktúrát mindenkor fenn kell tartani. A felek kifejezett akarata továbbá, hogy a tulajdonosi struktúrát érintő esetleges változások, valamint az ezekkel szükségképpen együtt járó kifizetések mindenkor akként menjenek végbe, hogy a társaság likviditása és integritása ne szenvedjen csorbát, és a társaságban maradó tagokra se nehezedjék aránytalan teher. Az üzletrésztulajdonok között fellángoló bárminemű jogvita esetén a család és a családi vállalkozás érdekei az egyéni érdekeket megelőzően jönnek számításba."[2]
Mindebben az a megfontolás játszik szerepet, hogy a családi vállalkozás tartós működése akkor biztosított, ha az egyéni nyereségmaximalizálás kizárt, azaz az üzletrészeket nem lehet kifelé, családon kívüli személyek részére értékesíteni.
A családi vállalkozás harmadik személyek irányában történő (nem kontrollált) megnyitását a család általában súlyos kudarcként, a cég identitásvesztéseként, végső soron pedig az alapító életművének megsemmisüléseként értékeli.[3] Ebből a megfontolásból erednek azok a Nyugat-Európában elterjedt tilalmak és korlátozások, amelyek elejét kívánják venni annak, hogy a családi vállalkozásba idegen személyek szüremkedjenek
- 8/9 -
be.[4] Ha ez egyszer mégis bekövetkezik, az a családi alkotmány végét is jelenti, hiszen a cégben maradó - de a céget egyben tartani nem képes - családtagok már maguk sem lesznek érdekeltek egyéni szempontjaik háttérbe szorításában, és üzletrészüket gyorsan értékesíteni fogják azért, hogy a lehető legmagasabb árat kapják érte.[5] A befektetők ugyanis ebben a stádiumban még érdekeltek lehetnek abban, hogy a tagok között támadt viszály miatt megrendült családi vállalkozásokban többségi befolyásra tegyenek szert. Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy ez az évtizedek, vagy akár évszázadok alatt felépített családi vállalkozás teljes és visszafordíthatatlan megsemmisülését, de legalábbis jellegvesztését fogja eredményezni. Éppen ezért a hosszútávú működésben érdekelt családi vállalkozások akár jelentős gazdasági hátrányok tűrését is elvárják az egyes üzletrésztulajdonosoktól annak érdekében, hogy a cég minden körülmények között családi kézben maradhasson.
A kedvező értékesítési lehetőségek, a kívülről érkező vételi ajánlatok folyamatosan próbára teszik a vállalatot, hiszen hatásukra olyan belső centrifugális erők lépnek életbe, amelyek az üzletrésztulajdonosok érdekazonosságának felbomlását eredményezhetik. Mindennek csak úgy lehet elejét venni, ha a családi vállalkozás többségi befolyással rendelkező vezetői gazdasági és jogi eszközökkel tartják vissza az üzletrésztulajdonosokat a cégből való kilépéstől, részesedéseik piaci értékesítésétől.
A családi vállalkozás jellegmegóvását szolgáló szabályozás akkor megfelelő, ha azonos módon vonatkozik valamennyi tulajdonosra, vagyis semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érvényesül, pontosabban legfeljebb a tulajdonosok közössége szenved el valamiféle diszkriminációt a család és a vállalkozás hosszútávú érdekeinek védelme jegyében. Ha a leendő tag nem hajlandó alávetni magát ezeknek a szigorú szabályoknak, akkor egyáltalán nem válhat a társaság tagjává, ilyen esetre viszont egzakt elszámolási módokat szükséges kidolgozni.
A tagi jogállás megszerzéséhez tehát nem elegendő az érvényes családjogi vagy polgári jogi jogcím, hanem egy többletfeltételnek is teljesülnie kell: az érintett köteles alávetni magát az üzletrészek családi kézben maradása mellett síkra szálló társasági jogi dokumentum rendelkezéseinek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
