Hamza Gábor szerkesztésével, Siklósi Iván társszerkesztő hozzájárulásával az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában, a Bibliotheca Iuridica, Publicationes Catedrarum keretében (melyet Takács Péter gondoz) nemrégiben jelent meg a "Magyar Jogtudósok" c. sorozat IV. kötete. Mivel egymással összefüggő sorozatkötetekről van szó, a kötet előzményeire (I-III. kötet) is részletesebben kitérek. Jelentős sorozatról van szó, mely a magyar jogtudomány művelőinek rendkívüli, nemzetközileg elismert, a magyar jogi kultúrához és jogfejlesztéshez, jogfejlődés feltárásához való hozzájárulását mutatja fel. Ennél fogva, e könyvsorozatban azok a kiemelkedő magyar jogtudósok nyertek méltatást, akiknek művei nemcsak korukhoz, hanem a mai korhoz mérten is van értékes, időtálló tudományos mondanivalójuk. Közöttük zömmel olyan tudósaink szerepelnek, akik általánosan ismertek tudományos és szakmai közvéleményünk előtt, kiváló tudományos teljesítményük révén, de kivételesen akadnak olyanok is, akik tudományos közvéleményünk előtt kevésbbé ismertek, ám érdemes művükkel foglalkozni, nemzetközi tudományos elismertségük, külföldi teljesítményük alapján.
Az a tény, hogy az új magyar Ptk. alig egy és fél évtized kodifikációs munka után létrejött, köszönhető a polgári jog mai kiemelkedő művelőinek, Vékás Lajos és Harmathy Attila akadémikusoknak és kiváló munkatársaiknak, tanítványainak, de annak is, hogy a magyar jogtudomány hagyománya és öröksége, továbbá a polgári törvénykönyvek (a XIX. század második felében létrejövő rész-tervezetek és a XX. századi teljes javaslatok, beleértve az 1928. évi MJT-t is) nem utolsó sorban, a Kúria részben precedensjogi időszakban jogépítő, jogértelmező és újabban az ún. jogegységi határozatok által komoly, magas szintű elméleti és tapasztalati kodifikációs hátteret nyújtottak.
Az új Ptk. jelenkori kodifikációs történetéhez hozzá kell fűzni, hogy a Magyar Jogászegyleti Vándor-Értekezletek, melyeknek tudományos indítványozását Harmathy Attila és Vékás Lajos akadémikusok végezték el, és röviddel a rendszerváltozás után (1992-1993) jelezték, hogy a korábbi rendszerben fogant, többször módosított, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, minden érdeme ellenére, átfogó reformot, újragondolást és újrakodifikálást igényel. Ugyanis a korábbi, nem piacgazdálkodási társadalomra szabott Ptk., csupán módosítások útján nem felelhetett meg a piacgazdálkodás követelményeinek. Ez az álláspont igaznak bizonyult, úgyhogy az 1998-ig több mint száz módosítást megért régi Ptk., koherenciahiánya, továbbá az uniós jogharmonizációs követelmény miatt, az Országgyűlés határozatával, újrakodifikálásra utalta. Ennek eredményeként ez 2013-ban elfogadott és 2014. március 15-én, a hatálybaléptetési törvény értelmében, hatályba lépett. (2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről).
A bemutatott magyar jogtudósok szinte mindegyike, a hazai és "élő" jog (jogalkalmazás), továbbá a tételes jog strict megismerése mellett fontosnak tartotta a jogösszehasonlító kutatásokat, a konvergens és divergens jogintézmények mentén. A kontinentális nemzeti jogokban végbemenő, adaptált jogintézményi recepció miatt pedig, szükségesnek tartották a jogtörténeti, római jogi kutatásokat, a jogászképzésben pedig ezeknek a jogi gondolkodást és a jogi kultúrát elősegítő voltát. Kutatásaikban nemkülönben fontosnak tartották a nemzetközi köz-és magánjog, továbbá vállalkozói jog elméletének és gyakorlatának mélyreható elemzését, de nem utolsó sorban és nem mellőzve a jogbölcseletet.
A Hamza Gábor professzor által szerkesztett első kötet a Magyar Felsőoktatás Könyvek Kiadó 12. köteteként Budapesten, 1999-ben, 191 oldalon jelent meg.
1. Ebben Johannes Honterus (1498-1549), a szász származású, az erdélyi kora reformáció kiemelkedő humanista alakjának munkásságát P. Szabó Béla mutatta be.
Baranyai Decsi Czimor János (1560-1601), a felsőbaranyai Decsben született, Wittenbergben és Strassburgban tanult, később Erdélyben élő, a magyar jog korabeli állapotairól író teológus - jogász életét és munkásságát Zlinszky János méltatta.
Hoffmann Pál (1830-1907), aki a
- 389/390 -
történeti és észjogi iskola nemcsak követője volt, hanem a korabeli magyar társadalomban alakítója is, a jognak a teológiától és a filozófiától elkülönült, az életviszonyokhoz való alakíthatóságának képviselője, a jog lényegének kutatója volt, - akinek tudományos munkásságát Hamza Gábor méltatta.
Vécsey Tamás (1839-1912), a tanulmányait a Pesti Egyetem Jogi Karán végezte el, majd az eperjesi főiskolán tanította a római jogot. Az ő római jogi tudományos kutatásáról, a római jog, mint tanjogról írt értékeléséről, pályafutásáról, a bányajog területén megvalósított jogalkotói hozzájárulásáról, továbbá a Torontál Megyében, Nagyszentmiklóson történő országyűlési képviselői választásáról - szintén Hamza Gábor írt.
Hajnik Imre (1840-1902) hozzájárulását értékelve, Mezey Barna írja, hogy ő a magyar jogtörténet pozitivista művelője volt, akinek a XIX. század második felében döntő befolyása volt a tudományos közéletre, továbbá kiemelkedő szerepe volt a jogtörténeti kutatásokban, annak az alapozásnak köszönve, hogy jó iskolát végzett a császárvárosi és a budapesti Jogi Karokon. Kutatási eredményeit levéltári forrásokra alapozta. Kiemelt jellentőséget tulajdonított a jogi-komparativisztikai módszernek.
2. Marton Gézáról (1880-1957), a magyar civilista és római jogi kutatások egyik máig legnagyobb alakjáról Zlinszky János értekezik e könyvben, hangsúlyt fektetvén e jogtudósunk magyar, francia és német nyelven megjelent felelősségtani kutatásaira.
Postumus - átfogó felelősségtani műve magyarul a rendszerváltást követően, 1992-ben, Budapesten jelent meg, Zlinszky János és Sólyom László gondozásában. Munkáiban az objektív, kauzális és szubjektív felróhatósági kérdéssel foglalkozik. Ugyanakkor kiemelkedő francia nyelven megjelent tanulmánya az eredmény- és eszközkötelmekről - obligations résulté et moyens (1935). Jelentősek a polgári jogi felelősség (szerződési és szerződésen kívüli felelősség) általános elméletének, azaz egységének felvázolására irányuló, a szubjektív felróhatóság objektivizálását támogató francia (Les fondaments de la résponsabilité civil - Revision de la doctrin, 1938) és csupán posztumusz tanulmányként német nyelven (Versuch eines einheitlichen Systems der Zivilrechtlichen Haftung, ACP 1963) megjelent tanulmányai. Utóbbit annak idején Rümelinnek küldte meg, de a tanulmány nyomban, Max Rümelin (AcP) fenntartása miatt nem jelenhetett meg.
Marton leginkább a francia romanisztikához kötődött. Kutatta a büntető és polgári jogi felelősség kapcsolatát és egymástól való elválását (többek között a vagyon elleni deliktumok rendszeréről szóló tanulmányában - 1915). Magántanárként, előbb a Kecskeméti Református Jogakadémián (1917-től), majd debreceni Jogi Karon volt oktató (1921-től). Kiemelkedő művét, A római magánjog elemei tankönyvének első kiadását Debrecenben tette közzé (1922), melynek 1947-ig hat, 1957-től 1963-ig Budapesten (ahol úgyszintén a Jogi Kar Római Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáraként oktatott és kutatott), még négy kiadása jelent meg. 1939-ben választják meg az MTA levelező tagjává. Foglalkozik nemcsak a római jog oktatásának kérdésével, hanem a jogászképzés egészével is. Méltó tanítványa volt Szászy Schwarz Gusztávnak és Grosschmid Béninek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
