A német Büntető Törvénykönyv (StGB)19. §-a értelmében kizárt annak a bűnössége, aki a tett elkövetéskor még nem töltötte be a 14. életévét. Agyermekkorú-ság így - hasonlóan más jogrendszerekhez - anyagi jogi értelemben büntethetőségi akadályt jelent: a 14. év alatti elkövető büntetőjogilag nem vonható felelősségre, mivel - bűnösség hiányában - nem valósul meg a bűncselekmény összes fogalmi eleme.1
Megjegyzendő, hogy a német törvény terminológiája a gyermekkort kifejezetten bűnösséget kizáró okként (Schuldausschliefiungsgrund) kezeli, ennek megfelelően a gyermekkorú cselekménye is lehet jogellenes és tényállásszerű. Ez a megkülönböztetés a német bűncselekmény-fogalom szigorú hármas tagolásában (tényállásszerűség-jogellenesség-bűnösség) nyer dogmatikai jelentőséget.
Eljárásjogi értelemben a gyermekkorúság a büntetőeljárás megindításának akadályát képezi, a folyamatban lévő eljárást pedig meg kell szüntetni, amennyiben fény derül arra, hogy a terhelt az elkövetés idején még nem volt büntethető. Az StGB 10. § szerint a fiatalko-rúakra és a fiatal felnőttekre a felnőttek büntetőjoga csak annyiban alkalmazható, amennyiben a fiatalkorúak bíróságáról szóló törvény (Jugendgerichtsgesetz, JGG) másképpen nem rendelkezik. A JGG tehát a fiatalkorúak önálló büntetőjogát alapítja meg, amelyhez képest az StGB szubszidiárius jellegű. Fiatalkorúak esetében (14-18. életév) a büntethetőség - számos országtól eltérően - feltételes, tehát minden egyes eljárásban vizsgálandó, hogy a terhelt elérte-e a megfelelő szellemi-erkölcsi érettséget, amely a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges. Amennyiben nem, úgy a fiatalkorú elkövető nem büntethető (JGG 3. §).2
A fiatal felnőttek (18-21. életév) alapvetően a felnőttek büntetőjoga alá tartoznak. A JGG 1. § értelmében azonban a konkrét esetben mindig ki kell deríteni, hogy a delikvens elérte-e a felnőttkorra jellemző pszichikai-morális minőséget, vagy olyan bűncselekményt követett-e el, amely tipikusan a fiatalkorúak kriminalitására jellemző (Jugendverfehlung). Ebben az esetben - a fiatalkorúakhoz hasonlóan - szintén a JGG szabályai alkalmazandóak. Amennyiben ezek a feltételek nem állnak fenn, úgy a fiatal felnőttre az általános szabályok érvényesek, azzal a megkötéssel, hogy bizonyos szigorúbb büntetési és intézkedési nemek (pl. életfogytig tartó szabadságvesztés) nem alkalmazhatók.3 Lényeges processzuális megkötés, hogy a fiatal felnőtt büntetőügyében kizárólag a fiatalkorúak büntetőbírája ítélkezhet, abban az esetben is, ha a vádlottra nem a fiatalkorúak büntetőjogát kell alkalmazni. Amennyiben a büntetőbíró nem lát lehetőséget az enyhébb szabályok alkalmazására, akkor ezt az ítéletben részletesen meg kell indokolnia.4 Az indokolásban olyan formális megfogalmazások használatát, mint "az elkövető felnőttként cselekedett" vagy "tervszerűen és céltudatosan járt el", a joggyakorlat nem fogadja el.
A fenti szabályrendszer eredete még a századelőre nyúlik vissza. A német Birodalmi Büntető Törvénykönyv, amely 1871-től 1923-ig volt hatályban, a büntethetőség korhatárát még a 12. életévben szabta meg. Bár a Carolina már 1532-ben kedvezett a fiatalabb elkövetők javára, a fiatalkorúak büntetőjogának elkülönülését von Liszt gondolati öröksége alapozta meg, így keletkezett - a büntetőjog humanizálásnak jegyében - az első önálló törvény a fiatalkorúakról, amely az általánosnál lényegesen enyhébb szabályokat vezetett be.5 Érdemes kiemelni, hogy az új törvény tervezetét Radbruch készítette elő, a korszak legjelentősebb igazságügyi minisztereként. A kodifikációval párhuzamosan a büntethetőség kezdetét 14 évre emelték fel Németországban. A Harmadik Birodalom idején, 1943-ban politikai nyomásra megkezdődött az életkori határok fellazítása. Először is lehetővé tették, hogy bizonyos esetekben a gyermekeket már 12 éves koruktól büntetőeljárás alá vonják, illetve bevezették a "különösen veszélyes fiatalkorú elkövető" fogalmát, amely szabad utat engedett a szigorúbb általános szabályok alkalmazására a 18. év alatt is, amennyiben a tett az "egészséges népérzület" szerint különösen súlyosan ítélendő meg. Mindezen túl megszüntették a fiatalok büntetési privilégiumait, így a "különösen veszélyes fiatalkorú elkövetőket" már halálbüntetéssel is sújthatták.6
A 18-21 éves fiatal felnőtt korosztályra vonatkozó enyhébb rendelkezések eredetileg a bírói gyakorlatban alakultak ki, és csak később kerültek a törvényi előírások közé. A német jogirodalomban már 1924-ben felmerült, hogy a 18-20 évesekre is kiterjesszék a fiatalkorúak jogát.7 Jogtörténeti kuriozitás, hogy 1943-ban a Wehrmacht nyomására nem kerülhetett sor a privilegizáló szabályok bevezetésére, a katonai igazgatás ugyanis nem tartotta kívánatosnak, hogy a fiatal sorkötelesek honvédelmi kötelezettség elleni vétségeit enyhébben bírálják el.8
A háború utáni német büntetőjog-tudomány - a nemzetiszocialista törvényhozástól való távolságtartását hangsúlyozandó - különösen hektikusan reagált bármilyen törekvésre, amely a fiatalkorúak büntetőjogának szigorítását célozta. A megtorlás helyett egyre inkább a nevelés és a speciális prevenció került a középpontba, a mértékadó kommentárok kivétel nélkül abból indulnak ki, hogy a fiatal korosztály esetében a drákói büntetéseknek és a generálprevenciónak csak kivételesen lehet helye. Ennek ellenére a XX. század utolsó éveiben a politika, az elmélet és a gyakorlat képviselői egyaránt erőteljes kritikát fogalmaztak meg a jelenlegi szabályozással szemben. Különösen sok támadás érte a büntethetőség életkori határát. A revíziós mozgalmat elsősorban a fiatalkorúak kriminalitásnak kedvezőtlen tendenciája alapozta meg, 1990 és 2000 között mintegy a háromszorosára nőtt a 14 év alatti elkövetők száma, különösen elkeserítő a kép a személy elleni bűncselekmények területén.9 Lényeges, hogy a közvélemény is érzékeny reagált a jelentős médiavisszhangot kiváltó iskolai erőszakra (erfurti gimnáziumi vérengzés 2001-ben, továbbá a neonáci bűntettek rohamos terjedésére az egykori NDK területén. Másodsorban említendő jelentős elméleti hatásként az angolszász jogkör jogtudományának erősödő neoklasszikus irányzata, amely a represszióra és a büntetés szigorítására - "get tough" - helyezi a hangsúlyt. Megjegyzendő, hogy az USA mindkét nagy pártja egyetértett a halálbüntetés kiterjesztésével a 16 évesekre, Nagy-Britanniában pedig a New Labour leszállította a büntethetőség határát 10 évre, továbbá bevezette az életfogytig tartó szabadságbüntetést a fiatalkorúakra is.10 A német jogirodalom a '90-es évek közepétől folyamatosan elemzi azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a törvényhozás és a kriminológia képviselői a jelenlegi rendszer átalakítására dolgoztak ki.
Jellemzően a CDU/CSU konzervatív táborában születnek azok a javaslatok, amelyek a büntethetőségi korhatár leszállítását - többnyire a 12. életévre - az eredményesebb bűnmegelőzés, a társadalom védelme érdekében szorgalmazzák. Ezt az érvrendszert a tudomány többnyire elveti, és egyrészt kriminálantropológiai-pszichológiai argumentumokat vonultat fel, másrészt visszatér a fiatalkorúak büntetőjogának alapgondolatához, az eredményes neveléshez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
