A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvénynek az 1993. évi LXXXI. törvénnyel (Cstvn.) módosított szabályai jelentős mértékben a csődeljárásra vonatkoztak.
A módosításokkal a törvény pontosabbá is vált, ugyanakkor viszont a csődeljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések között vannak (vagy maradtak) olyan szabályok is, amelyek értelmezése ma sem mindig problémamentes.
1. Dolgozatomban először - az egyik ilyen, a fizetési haladékkal nem érintett kötelezettségekkel - "közérthetőbben": a privilegizált követelésekkel - kapcsolatos álláspontokat vázolom fel és vetem össze, amelyek [a csődeljárásban figyelembeveendő 12. § (1) bekezdése a), illetve részben b) pontjában rögzítettek], az adósnak kötelező ki(be)fizetésével vannak összefüggésben és amelyek a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló illetve a moratórium alatt keletkezett bizonyos, tartozásokra vonatkoznak.
A Cstv. 12. § (1) bekezdés a) pontja egyértelmű taxációt ad az úgynevezett "privilegizált követelésekről". A nevesített, vagyis a privilegizált követelésekről azt állapíthatjuk meg, hogy:
- egyrészt alapvetően olyan kötelezettségeket foglalnak magukban, amelyeknek a nem-fizetése jelentősen sérti, veszélyezteti (sértheti, veszélyeztetheti) de legalábbis befolyásolja az állampolgárok megélhetését (ezek a munkaviszonyon, vagy egyéb jogviszonyon alapuló bér, vagy bérjellegű kötelezettségek-követelések). Ebbe a csoportba sorolom a bányászati keresetkiegészítést, a végkielégítést, valamint a vagyonfelügyelő költségét, az úgynevezett járadékokat és a szakmunkástanulókat megillető juttatásokat és kedvezményeket is;
- másrészt olyanok tartoznak közéjük, amelyek egy részét az adósnak kell megfizetni, más helyett (ilyen például az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, a személyi-jövödelemadó előleg, munkavállalói járulék, a tartásdíj), illetve mint munkáltató (foglalkoztató) köteles valamilyen - általában bizonyos ellátás fedezetére - befizetni, megfizetni (ilyen például a társadalombiztosítási járulék, a munkaadói járulék, a szakképzési hozzájárulás);
- harmadrészt a szolgáltatási kötelezettség alapján járó víz- és csatornadíj.
[A Cstv. 12. § (1) bekezdés b) pontja alapjánprivilegizált a csődeljárás kezdő időpontja után keletkezett követeléseken alapuló esedékes általános forgalmi adó is.]
[Természetesen a szakirodalom ismer más csoportosítást is. Lásd pl. "A csődtörvény magyarázata" -Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1995. szerk.: Török Gábor. 114-116. oldal.]
Milyen problémák merültek fel az értelmezésben?
Abban egységes a megítélés, hogy a privilegizált követelések vonatkozásában az adós egyáltalán nem élvezi a fizetési haladék kedvezményét (nincs moratórium), vagyis teljesítenie kell a 12. § (1) bekezdés a) pontos követeléseknél-tartozásoknál a csődeljárás kezdő időpontjában már fennálló és a csődeljárás alatti kö-veteléseket-tartozásokat is.
Ezen tartozások-követelések ebből következően tehát akár végrehajtás alá is vonhatók.
Abban viszont már nem mindig egyeznek a vélemények, hogy pl. a társadalombiztosítási követeléseknek milyen (melyik) része tartozik bele ebbe a kategóriába.
Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a törvény szövegéből az következik, hogy a csődeljárás kezdetekor tartozásként kimutatott - egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék, társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék teljes összege beletartozik a privilegizált körbe
[Az e véleményen lévők álláspontjukat visszaigazolva látják a Dr. Csőke Andrea által szerkesztett, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál 1997-ben megje-lent "Csőd, felszámolás, végelszámolás" című szakkönyvben, a 78. és a 94. oldalakon írtak miatt. A könyv a társadalombiztosítási tartozásokat úgy sorolja fel, hogy abból azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a teljes tartozást ki kell hagyni a számításokból.]
A "másik tábor" álláspontja szerint ez a felfogás nem tartható, helytelen.
Összegezve álláspontjukat, magyarázatul az is mondható: mivel a gyakorlatban a tartozások igen jelentős részét (sokszor döntő többségét) az egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék, a társadalombiztosítási (és a baleseti) járulék teszi ki, ha nem biztosítana moratóriumot [legalább egy részükre] a törvényalkotó, akkor az esetek nagy részében semmi értelme nem volna a moratóriumnak, mivel a járulékok (és tegyük hozzá: az állami adóhatósághoz befizetendő egyéb privilegizált követelések is) közvetlenül is végrehajtás alá vonhatók, és ezzel (azonnali beszedési megbízással, követelés, ingó - üzletrész -, vagy akár ingatlan foglalással és értékesítéssel) a csődöt kezdeményezőt akár fizetésképtelenné is lehetne tenni. Vagyis pl. fel kellene számolni, számoltatni.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy a jogalkotó szándéka ez nem lehetett
[Talán nem haszontalan az sem, ha röviden áttekintjük, hogyan jelöli (a csődeljárásra vonatkoztatva) a törvény a követeléseket (hitelezői igényeket):
- A Cstv. 9. § (4) bekezdésében a csődeljárás kezdő időpontjában lejárt illetve a a csődeljárás kezdő időpontjában le nem járt követelésekről szól a törvény.
- A Cstv. 12. § (1) bekezdésében a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló, illetve a csődeljárás kezdő időpontja után keletkezett követelésről van szó.
- A törvény 11. § (3) bekezdése a fizetési haladék kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált, illetve a fizetési haladék kezdő időpontját követően esedékessé váló pénzkövetelésekről szól.
Ezek a meghatározások egy sor kérdést vetnek fel a jogalkalmazóban is. Mondhatjuk-e azt, hogy a csődeljárás kezdő időpontjában lejárt tartozás az ugyanaz-e (egyenlő-e azzal), mint a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló tartozás? Egyáltalán, mi értendő a fennálló tartozás alatt? Mondhatjuk-e azt, hogy a járulékokra vonatkozó bevallási - befizetési kötelezettség határideje, amely korábban kevés kivételtől eltekintve a tárgyhónapot követő hónap 10. napja volt, jelenleg pedig a 12. nap - lejárttá teszi a be nem fizetett járuléktartozásokat? Mi a helyzet akkor, ha éppen ezen a napon (a bevallási és befizetési határidő napján) kezdődik a csődeljárás, és mi akkor, ha a hónap 28. napján kezdődik a csődeljárás, vajon privilegizáltnak nevezhetjük-e az e napokon fennálló követeléseken alapuló munkabér és bérjellegű juttatásokat terhelő társadalombiztosítási (itt most összefoglalóan és leegyszerűsítve használom a fogalmat) járuléktartozást?
Ugyanakkor az is kérdés, hogy milyen összefüggés van a csődeljárás kezdő időpontja és a fizetési haladék kezdő időpontja között, illetve a két időpont közötti időszakban esedékessé vált pénzkövetelések hová sorolhatók be?
Ha ezeket a kérdéseket megfelelően megválaszoljuk, akkor dönthető el egy tartozásról, hogy az már lejárt-e, vagy "csak" fennáll, hogy a moratórium vonatkozik-e rá, vagy sem [ha egyebekben megfelel a 12. § (1) bekezdésben felsoroltaknak].
A Cstv. - véleményem szerint - sajnos nem válaszolja meg egyértelműen a kérdéseket.
Más oldalról megközelítve a problémát, azt láthatjuk, hogy a törvény a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló munkabér és bérjellegű egyéb juttatásokat terhelő különböző adókat és járulékokat vonja be a privilegizált körbe. (Azért, mert a törvény nem írja ki mindegyik előtt, hogy a munkabért terhelő adóról illetve járulékról van szó, még nem az következik a felsorolásból, hogy minden - vagyis a már csak lejárt követelésként figyelembevehető - járulékot be kell vonni ebbe a kategóriába.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
