Július 1-jétől gyakorlatilag koncepcionális jelleggel módosult a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény, hiszen immár lehetőség van a gazdasági társaság "megbüntetésére" akkor is, ha a jogi személyhez tartozó személyek által elkövetett bűncselekményért az elkövetőt nem vonták felelősségre, feltéve, hogy a bűncselekményt a jogi személy felhasználásával követték el. Ezzel a tulajdonképpeni gazdasági jogi kriminalizációval tovább fokozódott a gazdasági társaságokkal szembeni szigor, és ezt a megállapítást az új Ptk.-nak a vezető tisztségviselő felelősségével kapcsolatos rendelkezései is egyértelműen alátámasztják. Úgy tűnik, hogy egyre inkább felgyorsul az a folyamat, amely az Enron-botránnyal vette kezdetét, mely kirobbanásának idejében (2001-ben) az egyesült államokbeli csődtörténelem legnagyobb volumenű ügyét jelentette, és mely többek között pillanatokon belül magával hozta a cég könyvvizsgálójának, az Arthur Andersennek a teljes eltűnését a könyvvizsgálók piacáról. Ennek az ügynek a közvetlen folyománya volt a Sarbanes-Oxley Act elfogadása az Amerikai Egyesült Államokban, melynek szellemiségében Európa-szerte születtek hasonló jogszabályok.
De emlékezhetünk a Maxwell-botrányra is: a csehszlovák származású brit média-mogul, Ian Robert Maxwell egy milliárd dollár körüli összeggel károsította meg a munkavállalói magánnyugdíjpénztárát, és a hatalmas összegű pénzügyi machinációkra csupán váratlan halálát követően derült fény. Hasonlóképpen felidézhetjük a luxembourgi Bank of Credit and Commerce történetét: a vele kapcsolatos vizsgálódások 1972-es alapítását követően már az 1980-as években megkezdődtek, a bankot felszámolták, a könyvvizsgálók ellen indított per pedig 175 millió dolláros egyezséggel zárult. A Bank of Credit and Commerce International ügyleteit a mai napig nem sikerült a maguk teljességében átlátni.
Nem feltétlenül kell külföldi esetekre hivatkoznunk. Az 1997-es Postabank-ügy vagy a 2005-ös Telekom-ügy kapcsán ugyanúgy felmerülnek azok az elemek, melyek jól érzékeltetik, hogy milyen komoly jelentőséggel bír a potenciális befektetők szemszögéből nézve egy-egy gazdasági társaság tényleges állapotának áttekinthető, prudens és megbízható megismerhetősége. A gazdasági válság közepette vagy akár abból kifelé tartva pedig még fontosabbá, aktuálisabbá válik a befektetői bizalom megerősítése és az államnak a szigorúbb gazdasági szabályozás iránti igénye. Nem véletlen, hogy kevéssel a Facebook tőzsdére lépése után, a cég értékpapírjainak az első pár napban való igencsak sikertelen szereplését követően egyes részvényesek nem vártak sokat: "máris beperelték… a Facebookot és a cég részvénykibocsátásának vezető szervezőjét, a Morgan Stanleyt. A befektetők azzal vádolják a két céget, hogy elrejtették a Facebookra vonatkozó gyenge növekedési előrejelzéseket a 16 milliárd dolláros részvénykibocsátást megelőzően" - írja a Portfolio.hu.
Mindezek az esetek óhatatlanul maguk után vonták nemcsak a könyvvizsgálónak az általa auditált beszámolóért való felelőssége kérdésének feszegetését, hanem egyéb bizalomerősítő eszközök keresését. Az Európai Unió a 90-es években végérvényesen felismerte, hogy szükség van a könyvvizsgálatnak alávetett beszámoló mellett ("assurance offered by audited accounts") egyéb ilyen eszközökre. 1996-ban az Európai Bizottság Zöld Könyvet bocsátott ki a kötelező könyvvizsgálat szerepével, a könyvvizsgáló felelősségével kapcsolatosan. A Zöld Könyvben foglalt megállapítások, illetve az azzal összefüggésben megtartott számos meghallgatás és egyeztetés nyomán született meg az Európai Parlament
- 16/17 -
és a Tanács 2006/43/EK irányelve (a továbbiakban: Irányelv), melynek 41. cikke előírja az audit bizottság létrehozásának kötelezettségét a közérdeklődésre számot tartó jogalanyokban.
Jelen munka tárgya az audit bizottság jogintézményének rövid ismertetése és annak a kérdésnek a körüljárása, vajon az audit bizottság tagjainak eljárása milyen zsinórmérték szerint ítéltetik meg, annak felvetése, hogy vajon a bizottsági tagok esetében beszélhetünk-e olyan sajátos magatartási és eljárási követelményekről, melyek az audit bizottság tagjainak egyfajta saját és sajátos felelősségének megalapozásakor szóba jöhetnek.
Az audit bizottság intézményének bevezetésére a hatályos, gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénnyel (a továbbiakban: Gt.) került sor Magyarországon. Az Gt. elfogadására azonban az Irányelv megalkotása előtt került sor, a Gt. hatálybalépéskori szabályai az audit bizottság tekintetében az Európai Bizottságnak a jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről és az igazgatóság (felügyelőbizottság) által létrehozott bizottságokról szóló 2005/162/EK ajánlásán alapultak. Az Irányelv vonatkozó rendelkezéseinek maradéktalan átültetése csupán a 2012. január 1-jei Gt.-módosítás keretében történt meg.
Jelenleg azonban elmondható, hogy a Gt.-nek az audit bizottságról szóló 311. §-a megfelel az Irányelv rendelkezéseinek, sőt a legutóbbi módosítás során a jogalkotó az említett jogszabályhely és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) audit bizottsággal kapcsolatos 62. §-a közötti összhangot is megteremtette. A Tpt. kimondja ugyanis, hogy a közérdeklődésre számot tartó kibocsátónak a Gt. 311. §-a szerinti audit bizottságot kell létrehoznia, így megszűnt a jogintézménnyel kapcsolatos (korábbi) párhuzamos szabályozás.
Visszatérve a Gt. 311. §-ához, az kimondja, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál az audit bizottság létrehozása kötelező. A bizottság (melynek létszáma legalább három fő, és ezek közül legalább egynek számviteli és/vagy könyvvizsgálói szakképzettséggel kell rendelkeznie) tagjait a közgyűlés választja, mégpedig az igazgatótanács vagy pedig a felügyelőbizottság független tagjai közül. A Gt. 309. § (2) bekezdése és 310. § értelmében függetlennek minősül az igazgatótanács/felügyelőbizottság tagja, ha a részvénytársasággal az igazgatótanácsi/felügyelőbizottsági tagságán kívül más jogviszonyban nem áll. Itt, a függetlenség említése kapcsán érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a társaságnál nem egységes irányítási rendszer működik, azaz van felügyelőbizottság, az audit bizottság tagjai kivétel nélkül egyben felügyelőbizottsági tagok lesznek, ez a tény pedig megnehezítheti az önálló audit bizottsági felelősség, valamint az egyes konkrét személyek esetében annak meghatározását, hogy felelősségük a felügyelő- vagy pedig az audit bizottsági minőségükből ered.
Az audit bizottság feladatai a társaság beszámolójával, a könyvvizsgálóval, valamint a pénzügyi beszámolási és a belső ellenőrzési, illetve kockázatkezelési rendszerrel kapcsolatosak, többek között:
- nyomon követi a számviteli törvény szerinti beszámoló könyvvizsgálatát, majd véleményezi az elkészült beszámolót,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
