A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:112. § (1) bekezdése szerint a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A Ptk. hatályba lépésével vita alakult ki arról, hogy ez utóbbi esetben a vezető tisztségviselő kárfelelősségét a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) vagy a Ptk. alapján kell-e megítélni. A jogirodalomban, illetve a szakmai viták során két álláspont jelent meg. Az egyik szerint a vezető tisztségviselő felelősségének kérdésében a Ptk. 3:24. § (1) bekezdése alapján kell dönteni,[1] a másik vélemény ezzel szemben az, hogy az Mt. szabályait kell alkalmazni[2]. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Ptk.-ban a gazdasági társaságok szervezeti felépítését valamennyi jogi személy típusra alkalmazni rendelte (Harmadik Könyv Első Rész), a fenti kérdésre adott válasz irányadó kell hogy legyen minden típusú jogi személynél, amennyiben a vezető tisztségviselő tisztségét munkaviszonyban látja el.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: 1967. évi Mt.) végrehajtási rendeletének[3] 86. § (2) bekezdése 1989. március 25. napjától akként rendelkezett, hogy "magasabb vezető állású a vállalat igazgatója, továbbá - ha a miniszter a munkaügyi miniszterrel egyetértésben vagy magasabb jogszabály eltérően nem rendelkezik - az egyéb szervezet vezetője, valamint a gazdasági társaság vezető tisztségviselője"[4]. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénybe (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) az 1967. évi Mt. végrehajtási rendeletének 86. § (2) bekezdéséhez hasonló rendelkezés már nem került. Ettől függetlenül az elmélet és a gyakorlat is akként foglal azóta is állást, hogy a vezető tisztségviselő, ha tevékenységét munkaviszonyban látja el, vezető állású munkavállalónak minősül.
Az Mt. hatályba lépése előtt a vezető tisztségviselő felelőssége szempontjából nem volt különbség a tekintetben, hogy a vezető tisztségviselő milyen jogviszony keretében látta el a tevékenységét. Az 1967. évi Mt.[5] és az 1992. évi Mt.[6] utaló szabályából ugyanis az következett, hogy a vezető a vezetői tevékenységének keretében okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel. Emellett a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: 1988. évi Gt.) 32. § (1) bekezdése még arról is kifejezetten rendelkezett, hogy "a vezető tisztségviselők (...) kötelezettségeik megszegésével a gazdasági társaságnak okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint felelősek akkor is, ha a gazdasági társasággal munkaviszonyban állnak".[7] A 1988. évi Gt. javaslatának 32. §-ához fűzött indokolás ki is emelte, hogy "alapvetően más, kedvezőbb a munkavállalóra nézve a munkajogi felelősség, mint a polgári jogi", és az indokolás rögzítette azt is, hogy "az azonban megengedhetetlen lenne, hogy a gazdasági társaságnál azonos
- 271/272 -
funkciót betöltő személyek ugyanazért a tevékenységükért eltérő módon feleljenek attól függően, milyen jogi konstrukcióban látják el tisztségüket." A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.)[8] és a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: 2006. évi Gt.)[9] már csak olyan tartalommal rendelkezett, hogy a vezető tisztségviselő a társaságnak okozott kárért a polgári jog szabályai szerint felel, és kifejezetten már nem utalt arra, hogy akkor is, ha a vezető tisztségviselő a tisztségét munkaviszonyban látja el. Az 1997. évi Gt., majd a 2006. évi Gt. és az 1992. évi Mt. együttes értelmezéséből ettől függetlenül nem következett más. Az állandó bírói gyakorlat is az volt, hogy a vezető tisztségviselő felelőssége a jogviszonya jellegétől függetlenül ugyanolyan módon, a polgári jog szabályai szerint került megállapításra[10]. Kisfaludi András is azt hangsúlyozta, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony társasági jogi tartalmát illetően a kétféle jogviszony között nem lehet különbség, a vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkajogviszonyban látja el feladatát.[11] Ehelyütt indokolt még utalni arra is, hogy az 1999. évi LVI. törvénnyel módosított 1992. évi Mt. már kimondta azt is, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok megsértésével okozott károkért a vezető a polgári jog szabályai szerint felel[12].
Ezzel szemben az Mt. a 209. § (5) bekezdésben a vezetőre[13] a felelősségi szabályok tekintetében csak azt az eltérő rendelkezést tartalmazza, hogy "a vezető gondatlan károkozás esetén a teljes kárért felel"; és a felelősség kérdésében itt kifejezetten nem hívja fel a polgári jog szabályait. Ebből pedig következhet az, hogy a vezető - s ekként a vezető tisztségviselő mint vezető állású munkavállaló - felelősségét is a munkavállalói kártérítési felelősségre vonatkozó szabályok, a 179. § szerinti általános felelősségi alakzat alapján kell megítélni. Az Mt. 179. § (5) bekezdése azt mondja ki, hogy "a kár megtérítésére a 177. §-ban foglalt rendelkezést kell alkalmazni". Az Mt. 177. §-a (a munkáltató kártérítési felelősségének szabályai között) pedig akként rendelkezik, hogy "a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6:518-534. §-a szabályait kell alkalmazni", azaz a Kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai cím alatt található rendelkezéseket. Másrészt, a törvényszöveg egyebekben fordulatából lehet akként következtetni, hogy csak az Mt.-ben nem szabályozott kérdésekben alkalmazandók a Ptk. hivatkozott rendelkezései.
Az Mt. 209. § (5) bekezdése kapcsán kiemelendő továbbá, hogy a szabályozás két szempontból is szigorodott. Egyrészt, az Mt. szakít azzal a korábbi szabályozással, miszerint csak a vezetői tevékenység során okozott, illetve az ezzel okozati összefüggésben okozott károkért visel a vezető teljes felelősséget és az egyéb módon okozott károkért való felelőssége korlátozott. Másrészt, az 1992. évi Mt. 192/A. § (1) bekezdése csak a vezető és a vezető helyettese tekintetében mondta ki a polgári jogi felelősségi szabályok alkalmazását a vezetői tevékenység során okozott károkért (és az összeférhetetlenségi szabályok megszegése miatt). A munkáltató döntése értelmében vezetőnek minősülő munkavállaló [1992. évi Mt. 188/A. § (1) bekezdése] esetében viszont csak az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének esetére mondta ki a 192/A. § (2) bekezdése a polgári jogi felelősségi szabályok alkalmazását. Az Mt. 209. § (5) bekezdése ilyen különbséget már nem tesz. Az Mt. 208. § (1) bekezdésének (vezető és a vezető helyettese), valamint (2) bekezdésének (vezető állásúnak minősülő munkavállaló) hatálya alá tartozó személyek is az Mt. 209. § (5) bekezdés alapján felelnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
