A választottbírósági eljárásban az eljáró választottbíró, illetve a választottbíróság felelőssége kiemelkedő jelentőségű kérdés.[2] A jelen rövid tanulmányban a választottbírói felelősség néhány alapvető jellegzetességének bemutatására vállalkozhatunk. A kérdésnek a 2018. január 1. napja óta hatályos, a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. sz. törvényre (a továbbiakban: Vbt.) mint Magyarország új választottbírósági törvényére figyelemmel különös jelentősége van.[3]
Arbitration is only as good as its arbitrators - a választottbíráskodás csupán annyira lehet jó, amennyiben az abban résztvevő választottbírák.[4] Erre tekintettel álláspontom szerint a választottbírók személyével kapcsolatos egyes kérdéseket, jelesül a választottbírák pártatlanságának és függetlenségének bizonyos szegmenseit lényeges tisztázni.
A nemzetközi választottbíráskodásban a megválasztásra kerülő, és a választottbírósági eljárásban választottbíróként eljáró személlyel szemben alapvető elvárásként fogalmazódik meg a függetlenség (independence) és a pártatlanság (impartiality) elve.[5] A nemzetközi szakirodalomban több jelentős példát is láthatunk arra vonatkozóan, miként kísérelték meg meghatározni eme kettő - prima facie talán könnyen körülhatárolhatónak tűnő, ám a valóságban rendkívül összetett jelentéstartalommal bíró - fogalmat. Megítélésünk szerint igen jó meghatározást tartalmaz Alan Redfern és Martin Hunter a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás gyakorlatában már-már ikonikusnak tekinthető szakkönyve az alábbiak szerint:
"In previous editions of this book, a distinction was drawn between »independence« an »impartiality«. However, since the third edition was published, there has been a district trend towards viewing these two elements as the opposite side of the same coin. There has therefore been a move towards considering them as a »package«, and to use them as parallel tools for assessing the potential or actual bias. They are rarely used on their own, individually, but are usually joined together as a term of art. It is generally considered that »dependence« is concerned exclusively with questions arising out of the relationship between an arbitrator and one of the parties, whether financial or otherwise. This is considered to be susceptible to an objective test, because it has nothing to do with an arbitrator's (or prospective arbitrator's) state of mind. ... By contrast the concept of »impartiality« is considered to be connected with actual or apparent bias of an arbitrator - either in favour of one of the parties or in relation to the issues in dispute. Impartiality is thus a subjective and more abstract concept than independence in that it involves primarily a state of mind."[6]
A fenti citátum alapján elmondható, hogy a függetlenség hiánya, a függőség (dependence) a választottbíró és
- 535/536 -
valamelyik fél közötti tényleges kapcsolatból vezethető le, azaz objektív természetű, hiszen tényekkel, körülményekkel leírható, megvizsgálható. Ezzel szemben a pártatlanság hiánya (lack of impartiality) akkor jelentkezik, amikor a választottbíró az eljárás során valamely fél számára kedvez, avagy az üggyel kapcsolatban sajátos hozzáállással rendelkezik, mely nyilván befolyásolja az eljárás során végzett tevékenységét is. Ekként a pártatlanság hiánya inkább szubjektív szempontok szerint írható le, és elsődlegesen a választottbíró egyfajta szellemi beállítódását (state of mind) jelenti.
A függetlenség meghatározásával összefüggésben igen szellemesnek tekinthető a genfi Pierre Lalive megfogalmazása az alábbiak szerint:
Independence implies the courage to displease, the absence of any desire, especially for the arbitrator appointed by a party, to be appointed once again as an arbitrator[7]
Ennek megfelelően akkor beszélhetünk függetlenségről, ha a választottbíró mer az általa jelölt féllel szembemenő álláspontot elfoglalni, annak tudatában is, hogy ez magában hordozza annak az esélyét, hogy a jövőben őt a fél nem fogja választottbírónak jelölni. Megítélésünk szerint ez igen jól mutat rá a választottbírói feladat és hivatás mibenlétére is.
A jelen elemzés tárgyát képező IBA Guidelines on Conflicts of Interest in International Arbitration (a továbbiakban: IBA Guidelines), mely 2004. május 22-én került elfogadásra, majd 2014. október 23-án módosításra, habár nem tartalmazza meghatározását a függetlenség és a pártatlanság fogalmának, mégis azzal foglalkozik, hogy e fogalmak gyakorlatban történő megjelenése a választottbírósági eljárásban milyen problémákat vet föl, és azok hogyan kezelhetőek.
Az IBA Guidelines célja a nemzetközi választottbírósági eljárásban felmerülő érdekkonfliktusok, összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó iránymutatás annak érdekében, hogy az egyre növekvő számú nemzetközi választottbírósági eljárások hatékonyságát az egyes összeférhetetlenségi esetek ne rontsák.
Az IBA Guidelines-t az IBA által felállított nemzetközi munkacsoport készítette. A bizottság tagjai között a világ legfontosabb jogcsaládjainak képviselői lelhetőek fel, melynek nyilvánvaló célja az volt, hogy az IBA Guidelines mint nemzetközi ajánlás a lehető legnemzetközibb karakterrel rendelkezzen. Az IBA Guidelines az alábbi szerkezeti egységekre osztható fel:[8]
Bevezetés (Introduction)
I. rész: A pártatlansággal, a függetlenséggel és a tájékoztatással kapcsolatos általános elvárások (General Standards Regarding Impartiality, Independence and Disclosure)
II. rész: Az általános elvárások gyakorlati alkalmazása (Practical Application of the General Standards)
• A feltétlenül kizárást eredményező Piros Lista (Non-Waivable Red List)
• A nem feltétlenül kizárást eredményező Piros Lista (Waivable Red List)
• Narancssárga Lista (Orange List)
• Zöld Lista (Green List)
Bár meglepőnek tűnik, de - miként arra a fentiekben már utaltunk - a függetlenség, illetve pártatlanság fogalmát nem határozza meg az IBA Guidelines, annak elméleti definícióját vélhetőleg a szakirodalomra bízza. Figyelemre méltó ugyanakkor az, ahogyan az ajánlás a jogos kételyek, a justifiable doubts fogalmát határozza meg.
Az ajánlás szerint ahhoz, hogy jogos kételyekről beszélhessünk, az szükséges, hogy egy észszerűen gondolkodó harmadik fél arra a következtetésre jusson, hogy reális valószínűsége áll fenn annak, hogy a választottbírót az ügy érdemeitől eltérő más faktorok is befolyásolják döntése meghozatala során. Megítélésünk szerint ez a megfogalmazás igen közeli rokonságot mutat az angol jog által kidolgozott Gough - testhez, amely szintén az elfogulatlanság, pártatlanság fokmérője az angol esetjogban.[9]
Érdemes megjegyezni, hogy az ajánlás szerint a jogos kétely szükségképpen fennáll abban az esetben, amennyiben a választottbíró és a fél között azonosság áll fenn, abban az esetben, amennyiben a választottbírósági eljárásban részt vevő valamelyik fél jogi képviselője a választottbíró, vagy amennyiben a választottbírónak jelentős pénzügyi vagy személyes érdeke áll fenn a jogvitával összefüggésben. Ezek tehát olyan esetek, amelyek egyértelműen és minden további vizsgálódás nélkül a választottbírói elfogultság megállapítását megalapozzák.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
