A választási eljárásban alkalmazható jogorvoslatokról a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) Jogorvoslatok címszó alatt rendelkezik, általános jelleggel a X. fejezetben, a különös részi szabályozás pedig az egyes választási típusokhoz kapcsolódó fejezetekben. A korábbi szabályok elég bonyolultak voltak, sok esetben nehezen értelmezhetők, és a különös részi rendelkezések gyakran nem voltak összhangban az általános szabályokkal. Nem volt mindig világos, hogy mely jogorvoslatokkal milyen ügyben lehet élni. A határozatok közlésének garanciális szabályai nem voltak, így többször előfordulhatott, hogy a jogosult mielőtt értesült volna róla, túllépte a jogorvoslati határidőket. A pontatlanságokra az Alkotmánybíróság is rámutatott határozataiban[1] mulasztásos alkotmányellenességet megállapítva. Részben ezek az okok vezettek többpárti egyeztetések eredményeképpen a Ve. 2005-ös módosításához a 2005. évi LXXXI. törvénnyel, amivel a jogorvoslatok rendszere gyökeresen átalakult. Megmaradt az általános és különös szabályok elhelyezése, a speciális jogorvoslati eljárások viszont a jogorvoslatokról szóló részből átkerültek a tárgykörükhöz tartozó fejezetekbe, az indokolás szerint a könnyebb áttekinthetőség érdekében.
Azt vizsgálom, mennyire áttekinthetőbb, egyértelműbb, a jogsértések orvoslására nagyobb lehetőségeket nyújtó lett a szabályozás. Ebben a korábbi törvényszöveg mellett segítségemre lesz a 1995-ös választási eljárási törvényt előkészítő szakmai konferencián készített javaslat, illetve az Országos Választási Iroda által összegyűjtött jogértelmezési kérdések anyaga (a továbbiakban OVI összeállítás).
A Ve. a jogorvoslatok három típusát ismeri: a kifogást, a fellebbezést, és a bírósági felülvizsgálatot. A törvény korábbi szabályai alapján a jogorvoslatok két fajtáját (kifogás, panasz) nehezen lehetett elkülöníteni.[2] Az új szabályok már egyértelműbb megoldást tükröznek, hiszen mind a három jogorvoslati fajtát külön címek alatt szabályozzák. A jelenlegi megoldás közel áll az 1995-ös szövegjavaslatéhoz,[3] ami a panaszt és a jogorvoslati kérelmet ismerte. Az utóbbit azonban csak a választási bizottság, illetve az OVB másodfokú döntése ellen lehetett volna intézni a bírósághoz, illetve a Legfelsőbb Bírósághoz. A kifogás pedig ennek a két jogorvoslati eszköznek az összefoglaló neve volt. A jelenlegi megoldás tehát még ettől is áttekinthetőbb.
Elkülönítésüket megkönnyíti az is, hogy különböző szintű eljárásokhoz kapcsolódnak: a kifogás az elsőfokú, a fellebbezés a másodfokú, míg a bírósági felülvizsgálat a harmadfokú eljáráshoz.
Mi miatt lehet ezeket az eljárásokat kezdeményezni? A kifogást választásra irányadó jogszabály, illetőleg a választás és a választási eljárás alapelveinek megsértésére hivatkozva lehet benyújtani [Ve. 77. § (1) bek.]. Tehát nem csak egyszerű jogszabálysértés esetéről van szó, hanem az Alkotmányban meghatározott választási (választójog általánossága, egyenlősége, szavazás közvetlensége, titkossága) és a Ve. 3. §-ban meghatározott választási eljárási alapelvek sérelméről is. A kifogást választási bizottság bírálja el. Az egyes választási bizottságok hatásköreinek felsorolásánál a Ve vilá-
- 154/155 -
gossá teszi, hogy minden választási bizottság dönthet kifogásról, kivéve a szavazatszámláló bizottságot.[4]
A fellebbezést a választási bizottság elsőfokú határozata ellen lehet benyújtani. Ez lehet: alapeljárásban hozott határozat, pl. jelölt nyilvántartásba vétele, és kifogást elbíráló határozat is. A fellebbezést jogszabálysértésre hivatkozással vagy a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen lehet benyújtani. Az utóbbi alatt a 2005. évi LXXXI. törvény indokolása pl. a bizonyítékok súlyának mérlegelését, a határozat meghozatalánál irányadó szempontok nem megfelelő mérlegelését érti. Új elem, hogy a fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. Ez növelheti a sérelmes cselekmények felderítését. A fellebbezés azonban nem minden választási bizottsági határozat ellen lehetséges a Ve ugyanis két kategóriát kizár:
- a másodfokon eljáró választási bizottság által hozott határozat, valamint
- az Országos Választási Bizottság határozata [Ve. 79. § (3) bek.].
Az első eset teljesen logikus, hiszen már olyan eljárásról van szó, amikor egy egyszer már fellebbezéssel megtámadott döntést bírálnak el, a fellebbezés ismételt benyújtása pedig a Ve. rendelkezéseiből egyáltalán nem következik. Ekkor tehát csak bírósági felülvizsgálat lehetséges. A második eset is indokolt, hiszen az OVB a legfelsőbb szintű választási bizottság, tehát a döntései ellen már nincs olyan választási bizottság, ahova fellebbezést lehetne benyújtani. Ekkor csak a Legfelsőbb Bírósághoz lehet felülvizsgálati kérelemmel fordulni, ilyenkor az eljárás kétfokú.
Bírósági felülvizsgálatot tehát a választási bizottság másodfokú határozata, továbbá az Országos Választási Bizottság határozata ellen lehet benyújtani szintén vagy jogszabálysértésre hivatkozással, illetve a választási bizottság mérlegelési jogkörben hozott határozata ellen. A bírósági felülvizsgálatra ennek megfelelően csak akkor kerülhet sor, ha a választási eljárásban a fellebbezési jogot kimerítették, vagy a fellebbezés a Ve. rendelkezései szerint kizárt. A fellebbezéshez hasonlóan a bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben is új tények és bizonyítékok is felhozhatók.
Tehát összességében azt mondhatjuk, hogy kifogást bármely választási jogszabálysértés esetén be lehet nyújtani, kivéve a választási bizottság (szavazatszámláló is) jogszabálysértő döntését, tevékenységét, ez ellen ugyanis már fellebbezéssel lehet élni. A fellebbezést elbíráló másodfokú választási bizottsági döntéssel kapcsolatban pedig csak bírósági felülvizsgálat kérhető. Felvethető az a kérdés, hogy a választási iroda jogszabálysértő tevékenysége ellen pl. igazolás ki nem adása, mit lehet benyújtani. Mivel a választási iroda ugyan választási szerv, de nem választási bizottság, így kifogással lehet élni a döntése ellen. Ezt támasztja alá az is, hogy a külképviseleti választási iroda döntése elleni jogorvoslatot is kifogásnak nevezi a Ve., valamint speciális jogorvoslatként a névjegyzék összeállítása elleni jogorvoslatot is, ahol a helyi választási iroda vezetője dönt.
Felvetődhet a kérdés, hogy választási szervként a választási iroda döntésével szemben miért nem fellebbezés nyújtható be. A válasz erre az lehet, hogy a választásokkal kapcsolatos döntések elbírálását a választási törvény a választási bizottságok kezébe adta, így a választási iroda megtámadott döntését is ezek bírálják el. Ha a választási iroda döntése elleni jogorvoslatot fellebbezésnek hívnák, akkor kétfokú lenne a fellebbezés, ami a Ve. rendszerének ismét nem felelne meg. Ez csak akkor lenne célszerű, ha azt a felettes választási iroda bírálná el.
Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy az új szabályok alapján egyértelmű, hogy mikor lehet kifogást, mikor fellebbezést és mikor bírósági felülvizsgálatot benyújtani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
