A külföldi jogfejlődés a társadalmi vitákon kívül gyakran a nemzetközi magánjogon keresztül is hatást gyakorol a német jogrendszerre. Pontosan ez érvényesül a családjog területén is. Nehéz kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, ha külföldi jogrendszerek számunkra ismeretien jogintézményeket alkalmaznak. Ez a probléma élesebben jelentkezett az elmúlt években, ahogy egyre több jogrendszer a homoszexuálisok élettársi viszonyára önálló jogintézményt alkotott, és Németország sem hasonló jogintézményt sem speciális kollíziós szabályt erre az esetre nem ismert. Az EGBGB (Nemzetközi Magánjogi Törvény) 17. cikkének b) pontja a regisztrált élettársi viszonyra tartalmaz egyértelmű kollíziós szabályt. Kollíziósjogilag még teljesen tisztázatlan a Hollandiában már engedélyezett egyneműek házasságának a kezelése.
2001. április 1-jétől köthetnek azonos neműek házasságot Hollandiában. Ezzel Hollandia vált Európa és a világ akkori egyetlen országává, ahol a különneműséget, mint házassági feltételt nem kívánták meg. Köny-nyen belátható, hogy további országok is csatlakozni fognak ehhez a folyamathoz. A belga minisztertanács már jóváhagyott és a parlament elé terjesztett egy ennek megfelelő törvényjavaslatot.
Hollandiában a '90-es évek elejére tehető az egyneműek házasságkötésére vonatkozó politikai igény megjelenése. Miután Hoge Raad 1990-ben egy leszbikus pár házasságkötésre irányuló keresetét visszautasította, felállítottak egy tanácsadó törvényhozó bizottságot "Együttélési Formák" néven, amely a Kormány számára javaslatot tett a "regisztrált élettársi viszony" bevezetésére olyan személyek részére, akik házasságot nem köthetnek. Azonban a kormány más utat választott és bevezette a regisztrált életközösség intézményét mind az egynemű mind a különnemű párok számára. A bejegyzett élettársi viszony jogi hatásait tekintve szinte teljesen megegyezik a házassággal, különbség egyedül a leszármazás esetében áll fenn.
Még az Élettársi viszonyról szóló törvény (Partnerschaft-Gesetz) hatályba lépése előtt a tanácsadó törvényhozó bizottság egy második jelentésben javasolta - ellentétben a még hatályba nem lépett törvénnyel - a házasságkötés lehetővé tételét homoszexuálisok számára. A parlament is ehhez az állásponthoz csatlakozott, és felszólította a kormányt az ennek megfelelő szabályozás kidolgozására, amit végül - egy kabinetátalakítás után - 1999-ben terjesztettek elő és 2000. decemberében fogadtak el. 2001. április 1-jén lépett hatályba az Egyneműek házasságkötéséről szóló és az Azonos neműek általi örökbefogadására vonatkozó törvény. Eredetileg ugyan az volt előirányozva, hogy az Egyneműek házasságáról szóló törvénnyel a bejegyzett élettársi viszony intézménye megszűnik, de ez a heteroszexuális párok között meglepően nagy ellenállásba ütközött, így egyelőre megtartották. Kétségesnek tűnik, hogy a 2006-ra tervezett törvénymódosítás ténylegesen a bejegyzett élettársi viszony megszüntetéséhez vezet.
A Burgerlijk Wetboek (BW, Polgári törvénykönyv) 30. és azt követő cikkeiben a különneműség nem volt külön házassági feltételként megemlítve. A holland törvényhozónak a különneműség annyira egyértelmű feltétel volt, hogy a német vagy a francia joghoz hasonlóan ezt külön meg sem említette. Az Egyneműek házasságáról szóló törvény a házassághoz való jogot a következő rendelkezéssel vezette be: "a házasság két különböző vagy azonos nemű személy között jöhet létre" (30. cikk 1. bek. BW új változat). A különneműek házasságától eltérően az egyneműek közötti házasságnak nincsenek leszármazói hatásai, az apaság vélelme -ami szerint a nő férjét kell a gyermek apjának tekinteni egyneműek házassága esetén értelmetlen. Az örökbefogadáshoz való jog egyidejű bevezetésével megnyílt a lehetősége annak, hogy az egyik partner gyermekét a másik azonos nemű partner adoptálja (úgynevezett neveltgyermek adoptálás). Ezenkívül 2001. január 1-jétől automatikusan megkapja a másik házastárs a teljes gyermeknevelési jogot a házasság alatt született minden gyermekre vonatkozóan. Emellett lehetősége van az azonos nemű pároknak a közös adoptálásra is.
Az örökbefogadás területéhez kapcsolódó kollíziós jogi problémát a holland törvényhozás még tovább erősítette, mert az azonos nemű házaspárok örökbefogadási jogát a Hollandiában szokásos tartózkodási hellyel rendelkező gyermek adoptálására korlátozta. Ez az egyértelmű szabályozás az érintett gyermek érdekeit szolgálja.
Bonyolultabb a helyzet a homoszexuálisok házasságának engedélyezésével kapcsolatban. Az EGBGB 13. cikkének 1. bekezdése megakadályozza ugyan Németországban az azonos nemű német és holland állampolgárok közötti házasság megkötését. Ezzel szemben a holland jog szerint a külföldi azonos nemű állampolgárok is házasságot köthetnek Hollandiában, ha mindketten Hollandiában élnek, vagy legalább az egyikük Holland állampolgár. Az elismerése egy ilyen egyneműek közti házasságnak előkérdés formájában jelentkezhet, esetleg tartási kötelezettséggel vagy szociális jogi igényekkel összefüggésben. Ezért elsőként azt kell átgondolni, hogy milyen kollíziós norma alapján döntsünk a házasság érvényességének előkérdésében (1. pont), hogy utána a homoszexuálisok házasságának közrenddel való összeegyeztethetőségére, mint általános problémára rátérhessünk (2. pont).
Egy hagyományos házasság érvényességéről az EGBGB 13. cikkének 1. bekezdése szerint mindkét házastárs személyes joga dönt. Ez a kollíziós szabály azonos neműek házasságára is alkalmazandó. Az, hogy a német anyagi jog kimondatlanul is a különneműek közti kapcsolatra tartja fenn a házasság intézményét, nem akadályozza meg azt, hogy az egyneműek közti házasságot is az EGBGB 13. cikke szerinti kollíziós jogi házasság fogalom alá szubszumáljuk. A kollíziós jogi házasságfogalom szélesebb, mint az anyagi jogi. Ez olyan együttélési formákat is felölel, amelyek a mi házasság felfogásunkkal összeegyeztethetetlenek, mint például a többnejűséget. Döntő a jogintézmény külföldi anyagi jogban betöltött ún. rendszerbeli funkciója (funkcionális minősítés). Mivel a holland jog az egyneműek házasságának intézményét megnevezésében is és joghatásaiban is a házassággal megegyezően - és nem házasság melletti vagy azon belüli jogintézményként, tehát élettársi viszonyként - alakította ki, ezért az EGBGB 13. cikkének utaló szabályát kell alkalmazni és nem a 17. cikk b) pontjának rendelkezését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
