Több mint tíz éve, 2012. január 1-jén került be az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe (a továbbiakban: Ávtv.) az állatvédelmi hatóság hatásköre: az állattartástól való eltiltás, és azóta is változatlan formában van jelen.
Ez alatt a több mint tíz év alatt megmutatkozott a szabályozás erőssége és gyengesége. Az Ávtv. 43. § (10)-(11) bekezdése alapján az állattartástól való eltiltás ideje legfeljebb nyolc év, kiszabásához pedig olyan sok feltétel együttes fennállása szükséges, hogy a gyakorlatban elenyésző esetben került sor az alkalmazására.[1] Ilyen feltétel például, hogy legalább egy állat maradandó egészségkárosodásának vagy elpusztulásának be kell következnie.
A 2012-től napjainkig eltelt évek alatt a gyakorlat megmutatta, hogy az állattartástól való eltiltással szankcionált állattartók döntő többségében kétféle viselkedés jellemző. Egyes állattartók nem szankcióként, hanem segítségként élik meg a hatóság közbelépését és az állatok máshol történő elhelyezését. Ezek az állattartók a későbbiekben nem kívánnak állatot tartani. Más állattartók viszont ragaszkodnak az állattartás folytatásához, ebben nem befolyásolja őket az sem, ha a felelőtlenségük miatt egy vagy több állat maradandó egészségkárosodást szenvedett vagy elpusztult, és az sem, ha sem anyagilag sem más értelemben nem képesek tartani az állatot, továbbá az sem, ha a hatóság közigazgatási szankciót szab ki, illetőleg eltiltja őket az állattartástól. Egyebekben az állattartásukhoz nem kapcsolódik haszonszerzés, kizárólag érzelmi motiváció.
Az állattartástól való eltiltás szankciót kiszabó határozatnak utóbbi állattartók esetében van jelentősége. Egy ilyen határozat birtokában ugyanis a hatóságnak már nem kell az alapeljárást lefolytatnia, egyrészről azonnal kiszabhatja az állatvédelmi bírságot az állattartástól való eltiltásról rendelkező határozat megsértése alapján, másrészt megindíthatja a végrehajtási eljárást és a végrehajtási eljárás során az újonnan beszerzett állat már eltávolítható a szankcionált állattartótól, attól függetlenül, hogy ez az állat még nem szenvedett maradandó egészségkárosodást és nem következett be - a határozat meghozatalát követelő - állat elpusztulása sem.
2025 augusztusától kiegészül az állattartásról való eltiltás esetköre. Az Ávtv. augusztus 20-tól hatályos 43. § (7) bekezdése alapján "ha az állatvédelmi képzésen való részvételre kötelezett állattartó a kötelezettségének önként nem tesz eleget, az állatvédelmi képzés, illetőleg annak hátralévő része helyébe állatvédelmi bírság és a kötelezettség teljesítésének igazolásáig állattartástól való eltiltás lép".
Ez a módosítás azt eredményezi, hogy míg eddig az állatvédelmi jogsértések elenyésző részében lehetett az állattartásról való eltiltás szankciót kiszabni, most ez tulajdonképpen közvetett módon minden jogsértés esetében kiszabható. Állatvédelmi képzésre való kötelezést ugyanis a hatóság a legenyhébb jogsértés esetében is kiszabhat (ilyen például az az eset, amikor egy eb egyetlen alkalommal és pusztán fél óra időtartamra kiszökik az utcára, fél óra múlva sikerül az állattartónak befogni és az alatt a fél óra alatt, amíg kint van, nem okoz kárt sérülést és neki sem esik bántódása).
Formai tekintetben az Ávtv. 43. § (7) bekezdésének hatálybalépése kiegészíti az állatvédelmi képzésre való kötelezését előíró határozat rendelkező részét és indokolás részét is.
A hatóság 2025. augusztus 20-ig az állatvédelmi képzésre való kötelezést előíró határozat rendelkező részében a képzés teljesítésére határidőt adott meg azzal a felhívással, hogy amennyiben az állattartó nem tesz határidőben eleget a kötelezésnek, egyrészről állatvédelmi bírság szabható ki [a ne bis idem elve alapján vagy az Ávtv. 43. § (7) bekezdése alapján az állatvédelmi képzés, illetőleg annak hátralévő része helyébe lépve, vagy az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 3. melléklet e) pontja alapján], másrészről végrehajtási eljárás indítható [az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 132. § alapján]. 2025. augusztus 20-tól a lehetséges jogkövetkezmények közé bekerült, hogy a kötelezettség teljesítésének igazolásáig a hatóság az állattartót eltiltja az állattartástól.[2] A rendelkező részhez kapcsolódóan a határozat indokolás részébe bekerült az Ávtv. 43. § (7) bekezdése.
Az alapeljárásban tehát a hatóság állatvédelmi képzés elvégzésére kötelezi az állattartót, erre határidőt szab meg és amennyiben ez a határidő eredménytelenül telik el, a hatóság a fenti jogkövetkezményeket alkalmazhatja. Ez azt jelenti, hogy két határozat születik: az alapeljárást lezáró, az állatvédelmi képzésre kötelező határozat, az ebben a döntésben kiszabott határidő eredménytelen letelte után a képzést bírságra átszámoló határozat, egyben az állattartástól eltiltó határozat.
Iratminták tekintetében ez azt jelenti, hogy módosítani szükséges az állatvédelmi képzés elvégzésére kötelező határozatot, és születik egy az állatvédelmi képzés elvégzésére kötelező határozatot követő állattartástól eltiltó határozat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
