Az eljárásjogi törvényeket és a nemzetközi magánjogi kódexet módosító 2003. évi XXX. törvény2 Magyarországon is a tudományos figyelem középpontjába emelte az Európai Bíróság legfontosabb hatáskörét, az előzetes döntéshozatali eljárást. A sokszor - és nem alaptalanul - kritizált törvény3 illeszti be az EK-Szerződés 234. cikkében szabályozott előzetes döntéshozatali eljárást a magyar polgári- és büntető eljárásjog intézményrendszerébe, világosabbá teszi a magyar bíróságok és az Európai Bíróság egymáshoz való viszonyát. Sem ezen jogszabály, sem a 2002-es alkotmánymódosítás kapcsán nem került azonban reflektorfénybe egy további rendkívül fontos kérdés: az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság kapcsolata. A magyar jogalkalmazók jogtudatában és a magyar jog szabályaiban is ki kell alakulniuk azoknak az irányoknak, amelyek lehetővé teszik, hogy a közösségi jog és a magyar jog viszonyához kapcsolódó kérdések ne hazai alkotmányossági kérdésként jelenjenek meg jogászaink számára, és ne reflexszerűen nemzeti alkotmánybíróságunkhoz forduljanak, hanem az Európai Bíróságtól kérjenek előzetes határozatot. Szükségszerű, hogy bizonyos jogértelmezési funkciókat a nemzeti alkotmánybíróság és az Európai Bíróság megosszon egymással.4 Tisztázni kell tehát az európajog autentikus értelmezésére hivatott Európai Bíróság és a magyar Alkotmánybíróság közötti kapcsolatokat.
- Az első, egyszerűbbnek tűnő problémakör, hogy vizsgálhatja-e az Alkotmánybíróság a primer és a szekunder közösségi jog, illetve az Alkotmánynál alacsonyabb szintű jogi normák kollízióját.
- Az alkotmányvédelmi funkció oldaláról közelítve merül föl a második nagy kérdéskör: vajon vizsgálhatja-e az Alkotmánybíróság a közösségi jog és a tagállami Alkotmány kollízióját?
- Végezetül e tanulmány szűk keresztmetszetét annak eldöntése jelenti, hogy ha az Alkotmánybíróság számára valamely magyar jogszabály alkotmányossági vizsgálatánál a közösségi jog értelmezése válik szükségessé, fordulhat-e a testület Európai Bírósághoz előzetes döntésért? Netán köteles erre? Vajon "a tagállam bíróságának" minősül-e a testület az Európai Bíróság előtt az EK-Szerződés 234. cikke értelmében?
E kérdések megválaszolásához segítségül hívjuk az összehasonlító jogi szemléletet, megvizsgálva az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok vonatkozó gyakorlatát, másrészt kitérve a magyar alkotmányvédő testület, valamint a jogalkotó (alkotmányozó) körvonalazódó szándékaira, szabályozási alternatívát kínálunk az Alkotmánybíróság hatáskörének reformjára nézve.
Az Európai Bíróság és a nemzeti alkotmánybíróságok közötti kapcsolatok közösségi jogi szempontú vizsgálatakor kétféle megközelítést is választhatunk. Egyrészt kiindulhatunk a közösségi jog közvetlen hatályának és tagállami bíróságok általi közvetlen alkalmazhatóságának doktrínájából, illetve az elsődlegesség elvéből, azaz a közösségi jog dogmatikájából. Másrészt megközelíthetjük a problémát úgy is, hogy megvizsgáljuk, a nemzeti alkotmánybíróság az Európai Bíróság által lefektetett kritériumok alapján a tagállam bíróságának minősül-e, azaz kérhet-e előzetes döntést.
A tagállami alkotmánybíróságokhoz való viszonyt érintő európai bírósági ítéletekben tükröződő dogmatikát a szakirodalom az "európai monizmus" kifejezéssel illeti.5 Eszerint az európai alkotmányjog élvez primátust a nemzeti alkotmányokkal szemben, kizárólag az Európai Bíróság jogosult a közösségi intézkedések felülvizsgálatának illetve megsemmisítésének kérdésében dönteni6, és a tagállamok nem hivatkozhatnak saját alkotmányos rendelkezéseikre annak igazolására, hogy miért nem alkalmazzák a közösségi jogot saját területükön.7 Az európai monizmus tehát egyszerűen figyelmen kívül hagyja a nemzeti alkotmányosság problémáját a közösségi jog tekintetében.
Az ilyen értelemben felfogott európai monizmus egyértelmű választ ad arra a kérdésre, hogy hogyan kell kezelniük a nemzeti alkotmánybíróságoknak a másodlagos közösségi jog alkotmányosságának problémáját: hatáskör hiányában el kell utasítaniuk az ilyen jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelmeket. A másodlagos közösségi jog tagállamokban történő alkalmazhatóságának egyetlen mércéje annak az elsődleges közösségi joggal való összhangja, és kizárólag az Európai Bíróság dönthet úgy, hogy valamely közösségi jogszabály ellentétes a primer joganyaggal.8 Még ha egy nemzeti alkotmánybíróság vindikálná is magának a jogot arra, hogy alkotmányossági felülvizsgálatnak vesse alá a közösségi jogot, és a kérelmet elutasító döntést hozna, ennek is csak ultra vires hatálya lehet, miután a közösségi joggal összeegyeztethetetlen.9
Az Európai Bíróság és a tagállami alkotmánybíróságok kapcsolatát leginkább az olasz bíróságoktól érkezett megkeresések kapcsán született előzetes döntések érintik. Az erős dualista tradíciókkal rendelkező olasz jog számára ugyanis a közösségi jog mint egyedi jogrend, az olasz jogtól különálló, de azzal együttélő normarendszer, amely két joganyag közötti koordinációt az olasz Alkotmány 11. cikke biztosítja.10 Érdemesnek tűnik ezért az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteit és az azok alapján formálódó olasz alkotmánybírósági gyakorlatot együttesen tárgyalni.
1. Az Európai Bíróság a jelen tanulmányban vizsgált kérdéssel először a nevezetes Costa v. ENEL ügyben11 szembesült. Az eset tényállása szerint az olasz Alkotmánybíróság az EGK-Szerződést inkorporáló törvény hatálybalépését követően alkotott belső törvénynek adott elsődlegességet a lex posteriori derogat priori elv értelmében.12 Az Európai Bíróság azonban elvi éllel rögzítette, hogy a hagyományos nemzetközi szerződésekkel szemben az EGK-Szerződés saját jogrendet hozott létre, amely hatálybalépésével a tagállami jogrendszerek részévé vált, és amelyet a tagállamok alkalmazni kötelesek. Ez a tény, valamint a Szerződés szövege és szelleme az Európai Bíróság szerint nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy a kölcsönösség elvén nyugvó közösségi jogrenddel szemben később egyoldalú intézkedéseket hozzanak.
2. Az elsődleges közösségi jog és a tagállami alkotmány kollíziójának problémája 1965-ben is munkát adott az Európai Bíróságnak. Az Acciaierie San Michele v ESZAK Főhatóság ügy13 tárgyalása során felperes azt kérte a luxemburgi testülettől, hogy a közte és az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Főhatósága között folyamatban lévő eljárást mindaddig függessze fel, amíg az olasz Alkotmánybíróság nem hoz döntést az ESZAK Szerződés bizonyos rendelkezései alkotmányosságának kérdésében. Az Európai Bíróság az eljárás felfüggesztésére irányuló kérést elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy miután az Európai Bíróság alapvető feladata a jog tiszteletben tartásának biztosítása a Szerződés értelmezése és alkalmazása során, kizárólag az olasz ratifikációs okmányt veheti figyelembe, amely a többi ratifikációs okmánnyal együtt hatályba léptette az ESZAK Szerződést. Ezen okmányokból azonban nyilvánvaló, hogy minden tagállam azonos feltételek mellett csatlakozott a Szerződéshez. A Közösséget lényegi magjától fosztaná meg, ha az Európai Bíróság az eljárást ilyen esetben fefüggesztené, mert ez lehetőséget biztosítana arra, hogy egyrészt a Szerződés az egyes tagállamokban más-más tartalommal érvényesüljön, másrészt bizonyos tagállamok állampolgárai kivonják magukat a Szerződés hatálya alól.14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
