A sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény (a továbbiakban: Sztrájktv.) 2010. december 31. napjától hatályos módosítása a sztrájkjog gyakorlásával kapcsolatban két további jogszerűségi követelményt épített be a szabályozásba, jelentősen bővítve ezzel a sztrájk jogellenességét megalapozó körülmények törvényi taxációját. A jogirodalomban és a szervezett munkavállalói érdekvédelem fórumain eltérő értékelések láttak napvilágot arra vonatkozóan, hogy e módosítás csak megnehezítette vagy egyenesen ellehetetlenítette a sztrájkjog gyakorlását. (Dr. Schneider Marianna: Mi a baj a sztrájktörvénnyel? (szmdsz.blog.hu/2015/08/24mi_a_baj_a_sztrájktörvénnyel.; Balczer Balázs: Szabad-e sztrájkolni Magyarországon? ujegyenloseg.hu/szabad-e-sztrajkolni-magyarorszagon.) Abban azonban mindenki egyetért, hogy a részleteket mellőző szabályozás, mely tág teret enged a bírói jogértelmezésnek, bizonytalanságot szülhet, s a sztrájkjog óvatosabb gyakorlására ösztönözhet. Ebben a közegben a jogalkalmazók részéről nagy várakozás övez minden olyan bírósági döntést, amely a sztrájk jogellenességét eredményező "új" okok mibenlétéről - orientációs jelleggel - állást foglal.
A cikk a jogalkalmazás által érzékelt szabályozási deficit rövid bemutatását követően a sztrájkkal kapcsolatos együttműködési kötelezettséget s annak egyik elemét, a sztrájk bejelentésével kapcsolatos kérdéseket tekinti át, ismertetve a címben jelzett bírósági határozat lényegét.
A magyar sztrájkjogi irodalomban egyöntetűen jelenik meg az az álláspont, hogy a sztrájkjog törvényi szabályozása eredendően elégtelen, és a 2010. évi módosítás csak növelte a fogalmi tisztázatlanságot és az abból eredő jogbizonytalanságot. Az együttműködési kötelezettség tartalmi magja ugyan megfogható, s egyes szituációkban jól prognosztizálható egy annak megsértésén alapuló jogvita kimenetele, határai azonban több tekintetben képlékenyek. (Dr. Kulisity Mária: A sztrájk jogszerűségének megállapításával összefüggő bírósági gyakorlat. (Pécsi Munkajogi Közlemények. II. évfolyam, II. szám. 2009. június, 89. o.; Dr. Lápossy Attila: A sztrájktörvény alkotmánybírósági felülvizsgálatának indítványozása (In: ÁJOB Projektfüzetek 2010/4. Sztrájkjogi projekt, 2010. 78. o.)
A még elégséges szolgáltatással kapcsolatos jogszerűségi feltétel tekintetében már az e rendelkezés hatálya alá tartozó munkáltatói kör meghatározása is kérdőjeleket vet fel, a sztrájk jogszerű megtartásához megkívánt megállapodás létrehozása vagy az azt kiváltó érdemi bírósági határozat elérése pedig nehézkes lehet. (A felmerülő problémákról bővebben: Ajtay-Horváth Viola: Quo vadis sztrájkjog? - Gondolatok a még elégséges szolgáltatásról című tanulmánya. (De iurisprudentia et iure publico - Jog és Politikatudományi folyóirat 2012/2.)
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításának indítványozásával kísérelte meg elérni a sztrájkjog egyes mozzanatainak, így a bejelentési kötelezettségnek a részletesebb szabályozását, azonban az Alkotmánybíróság az indítványt elutasító határozata indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy általános jogi fogalmak révén történő szabályozás alkotmányossági szempontból nem eshet kifogás alá, s a jogalkotásra tartozik annak eldöntése, hogy egy élethelyzetet szabályoz-e s milyen részletességgel. A részletes szabályozás hiánya nyilvánvalóan nem jelenti a sztrájkjog korlátlanságát, csupán nagyobb teret enged a jogalkalmazó számára annak eldöntésében, hogy a sztrájkjog gyakorlása az adott esetben - az általános elvek értelmezése útján - jogszerűnek vagy jogellenesnek tekintendő.
A fentieket azért volt fontos előrebocsátani, hogy lássuk: amennyiben a sztrájk szabályozásával kapcsolatos "minimalista" jogalkotói álláspont nem változik, a jogalkalmazók magukra vannak utalva, s a rendes bírói joggyakorlatnak kell kimunkálnia azokat a fogódzókat, amelyek a sztrájkjogi aktivitások terén orientálják a munkavállalókat és munkáltatókat.
A munkáltató és a munkavállalók együttműködési kötelezettsége és a sztrájkjoggal való visszaélés tilalma, mint alapelvi jellegű szabály a kezdetektől része a Sztrájktv.-nek. Minthogy azonban a sztrájk jogellenességét eredményező okok taxációjában nem szerepelt az együttműködési kötelezettségbe ütközés, az alapelv korábban legfeljebb "kisegítő" érvként jelenhetett meg a sztrájk jogellenességének megállapítása iránt indult jogvitákban. A 2010. évi módosítással az együttműködési kötelezettség előtérbe került, hiszen annak sérelme önmagában megalapozhatja a sztrájk jogellenességét.
Az együttműködést a Sztrájktv. kötelezettségként fogalmazza meg, ugyanakkor látni kell: az együttműködés valójában nem a munkavállalókra és munkáltatókra oktrojált kényszerű kötelezettség, hanem szükségszerű elvárás a munkaügyi kapcsolatok normális me-
- 20/21 -
derben tartása érdekében, amely nem akadályozza, hanem éppen elősegítheti a sztrájkjog gyakorlásának eredményességét.
Az együttműködés elve olyan keret, amelyből a munkaviszony alanyai és szervezeteik sem a munkabéke, sem a sztrájkfenyegetettséggel érintett tárgyalások, sem pedig a munkabeszüntetés során nem léphetnek ki.
A munkavállalói és munkáltatói érdekek részbeni eltérősége ellenére az együttműködés - az alapvető egymásra utaltság következtében - természetes velejárója a munkaviszonynak és az azt övező jogviszonyoknak. A munkaviszony és a kollektív munkaügyi kapcsolatok tartam jellege - az árucsere jellegű jogviszonyokkal szemben - egymás (divatos kifejezéssel élve) stratégiai partnerévé teszi a feleket, hiszen a munkavállaló egyéni egzisztenciát, a munkáltató gazdasági célokat épít a másik félre, mégpedig hosszú távon. Az együttműködés segíti hozzá a feleket (beleértve a munkavállalói érdekképviseleteket), hogy viszonyuk ne mérgesedjen el, s a sztrájk után ott tudják folytatni közös tevékenységüket, ahol abbahagyták.
Az együttműködési kötelezettség tartalmilag felleltározhatatlan: el kell fogadni, hogy lesznek a jogalkalmazó mérlegelésére bízott esetek, melyek tűrik a vitát.
Álláspontom szerint ugyanakkor ez nem jelent teljes bizonytalanságot és nem állítja teljesíthetetlen követelmények elé a munkavállalói oldalt: a sztrájkjogi aktivitásainak minimális arányérzékkel, mértéktartással és világos kommunikációval kísért lebonyolítása belül tartja azt az együttműködés tartományán, anélkül, hogy a sztrájk a nyomásgyakorló erejét elveszítené.
Az együttműködés kötelezettsége ugyanis sztrájkjogi értelemben nem hordoz olyan tartalmat, miszerint a munkavállalók nem tanúsíthatnak a munkáltató érdekét sértő magatartást, hiszen a sztrájk a legtöbb esetben szükségképpen kárt okoz (kiesett termelés pótlásának többlet munkaerő költsége; fuvarozóknak fizetendő díjazás az állásidőre stb.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
