Hozzászólás Fejes Péter -Fejes Fruzsina: Quo vadis, sport? - A robotsport c. cikkéhez[1]
A digitális technológia ugrásszerű fejlődésével az automatizált és automata robotrendszerek, az Internet, IoT[2] megoldások, a mesterséges intelligencia és az ezzel vezérelt robotok, az önvezetők, már "kopogtatnak az ajtón" a kvantumszámítógépek és -eszközök életünk részévé váltak, munkavégzésünktől a vásárlásokon át a szabadidő eltöltéséig. Ez utóbbi területből - természetesen - a sport, a játék, sőt a szerencsejáték sem maradhatott ki.
A robotikai fejlesztések óriási anyagi és szellemi befektetésekkel zajlanak a világ minden táján. A robotok tevékenysége életünk több területén ma már realitás, robotkarok serénykednek a gyártó-, az összeszerelősorokon, a logisztikai és raktározási tevékenységnél (pl. Amazon), humanoid robotok dolgoznak a műtéteken (pl. a Da Vinci robot), ott vannak a betegápolásban, a mezőgazdaság embert fárasztó munkálatain, a bányákban az embert pótolják, az ügyfélszolgálati helyeken, biztonsági feladatokat is ellátnak (pl. parkolóőrök) és sajnos egyre több katonai feladattal robotkatonák harcolnak. A robotok fejlesztése felgyorsult és egyre több területen válnak elérhetővé, elengedhetetlenné.
Mivel az ember, életkortól, földrészektől független homo ludens, a játék, a szórakozás az "életeleme", sőt a szerencsének a kísértése is örök tulajdonságunk, szinte természetes a robotok sportcélokra való fejlesztése, hasznosítása.
A modern technológiák megjelenése a sportok világában az e-sporttal kezdődött, a hardverek készek voltak és a szoftveres fejlesztésekere volt és van szükség. A játékosok (versenyzők) virtuálisan, az általuk alkotott avatárokon keresztül vesznek részt a játékban. Ez a sport felkészülést, kitartást, kiváló reflexeket, ötletességet igényel a versenyzőktől.
Az e-sport "folytatásának" is nevezhetjük a robotsportot. A robotsport már kilép a valós térbe, hardverigényes, a "játékosok" jellemzően a tervezők, a programozók.
Fejes Péter és Fejes Fruzsina szerzőpáros (továbbiakban: szerzők) jövőbe is előrevetítő tanulmányukban kellő részletességgel és sok-sok példával bemutatják a sportba bevont új technológiai eszközöket a sakkgépektől a drónversenyekig, a bíráskodástól a játékosok felkészülését segítő lehetőségekig. Több újdonságot is olvashattunk tőlük, de gondolom mások is először találkozhattak ezekkel az új megoldásokkal.
A fejlesztők a sport egyre több területén kísérleteznek a robotokkal, hol mint játékosok, hol a játékok, versenyek eszközei vagy segítői szerepeljenek. Ezzel párhuzamosan új sportágak is születtek, születhetnek a jövőben.
A robotsportban a mérnökök, fejlesztők tudása fontos, ez az automatikus eszközöknél döntő (pl. robotfociban), míg az automatizált eszközöknél (pl. drónversenyek esetében) az emberi irányítás is komoly szerephez jut.
A hagyományos sportoknál az emberi kreativitás a döntő tényező, amelyhez minden sportban több-kevesebb mértékben kell az emberi test fizikai felkészítettsége a sakktól a labdás sportokon, az atlétikai versenyszámokon át az országúti kerékpározásig.
A pusztán szellemi kreativitás versenyszámai ma már nem olimpiai sportágak. Az 1912 és 1948 közötti olimpiákon különféle képzőművészeti, irodalmi versenyeket is rendeztek. Szívesen emlékezünk az 1924-es olimpián versenyeken induló Hajós Alfrédra és Lauber Dezsőre, akik stadiontervükkel lettek olimpiai ezüstérmesek, egyébként első helyet nem osztottak ki. Emlékezzünk Hajós Alfrédra egy mondat erejéig, hiszen tervei alapján épült az első magyar futballstadion Újpesten, a Nemzeti Sportuszoda, amely a nevét is viseli, a győri sportuszoda, a debreceni (volt) futballstadion, sőt az építészetileg is csodás luxusszállodaként ismert debreceni Aranybika Szálloda. Lauber Dezső nevét pedig szülővárosa, Pécs sportcsarnoka vette fel.
Egyébként Pharrell Williams, amerikai popzenész és divattervező felvetette, hogy újból az olimpiai programsorozatba kellene iktatni a művészeti versenyeket.[3]
Visszatérve témánkhoz, hozzászólásunkban a robotsportban potenciálisan felmerülő felelősség problémájára fókuszálunk.
A robotsportban a felelősség kérdése akkor merül fel, ha a robot vagy az által irányított eszköz embernek (így a robotot irányítónak, a játékban segítőnek, a játékvezetőnek vagy a nézőnek) sérülést okoz vagy tárgyakban (az ellenfél robotban, játéktérben, más technikai vagy egyéb eszközökben) vagyoni kárt okoz.
A károkozás oka nemcsak a játékban részt vevő emberek tevékenységében (a büntetőjogban a magatartást megalapozó lelki háttérben) keresendők, hanem mindazon technikai, továbbá eszközhasználati és más körülmények is okok lehetnek, amelyek a robot nem kívánt, netán megmagyarázhatatlan magatartásához - horribile dictu - a károkozáshoz vezettek.
- 41/42 -
Az Európai Unió a mesterséges intelligencia felelősségi kérdésének kutatására kijelölt egy szakbizottságot, amely a kontinentális jogon "felnövő" jogászoknak jól érthető, a tárgyi felelősségre alapított rendszert dolgozott ki.
A Felelősség a Mesterséges Intelligencia és más feltörekvő digitális technológiákért (Liability for Artificial Intelligence and Other Emerging Digital Technologies)[4] című jelentésben az adatalapú döntést végrehajtó technológia jogi felelősségi szabályainak kimunkálásakor az alábbi körülmények figyelembevételét javasolja a bizottság:[5] a technológia
a) összetettsége,
b) átláthatatlansága,
c) nyitottsága,
d) autonóm működése,
e) kiszámíthatatlansága,
f) sebezhetősége.
Más szempontok is relevánsak, amelyek a hazai jogalkotás irányát, tartalmát is befolyásolhatják.
1. A jelentésben megfogalmazott ajánlás szerint, akik olyan megengedett technológiát működtetnek nyilvános térben, például az intelligens robotokat, amely működésével megnöveli más személyek károsodásának kockázatát, a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint tartozzanak felelősséggel a károkért.
A mentesüléshez - az általános polgári jogi szabályok szerint - egyfelől azt kell bizonyítani, hogy a kár elháríthatatlan ok következménye. E szempont értékelésénél azt kell vizsgálni, hogy létezik-e olyan megoldás, mellyel a káreset elkerülhető lett volna. Tehát a műszaki és technikai előírások betartása a felhasználó (üzemelő, működtető) által önmagában nem mentesít a felelősség alól, mert nem tett meg mindent a kár bekövetkezte érdekében.
A mentesülés másik feltétele, hogy a kárt a tevékenység körén kívül eső körülmény hozta létre, például vis maior (természeti katasztrófák, háborúk), továbbá a károsult vagy más külső személy elháríthatatlan ténykedése (például a számítástechnikai rendszer meghekkelése, ellene terrortámadás stb. intézése).
2. Veszélyes üzemi felelősség esetében nem kizárt a kármegosztás, különös tekintettel a károsult esetleges közrehatására (Victim Blaming).
Sőt a Kúria további szempont figyelembevételét tartja szükségesnek a veszélyes üzem üzembentartójának kártérítése megállapításánál, így a károkozó vagy az üzembentartó netán felróható közrehatása mellett az üzem veszélyességét is figyelembe kell venni az üzembentartó terhére, amennyiben ez a veszélyes üzem károsodásában közrehatott (PK 38.).[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
