Az információ alapú társadalmak globális világhálózata, az Internet eredendően nemzetek feletti jelenség, amely az életviszonyokat gyökeresen formálta át. Az új, informatikai jogi alapú, de a problémákhoz az információs társadalmak egy-egy központinak számító jelenségén át közelítő szemléletmódok egyike a hálózati jog vagy Internet-jog, amely arra törekszik, hogy az Internet, a web által érintett, hihetetlenül széles körben értelmezze a jogi alapkérdéseket - vagy épp a továbblépési lehetőségeit. A hálózati, elektronikus életviszonyok kereskedelmi, üzleti jellegű dimenziójának vizsgálatával az elektronikus kereskedelem joga, vagy szerencsésebb megfogalmazással: az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga foglalkozik.
Az Internet életviszonyainkban három fő megnyilvánulási formában jelentkezhet: mint az információ- és véleményközlés eszköze, a kereskedelmi kapcsolatok közvetítője, az információ továbbításának új technikai megnyilvánulása. Mindhárom körben felmerülnek olyan problémák, amelyek jogi rendezést kívánnak. E problémákat a nemzeti jogok (épp az Internet globális jellegéből adódóan) nem tudják hagyományos eszközökkel kezelni. A nemzetközi szervezetek az utóbbi években nagy súlyt fektettek az Internetes életviszonyok jogi keretrendszerének kialakítására, a jogegységesítésre.
Miután az Internet eredetileg az Egyesült Államokban jelent meg, e problémákkal először az amerikai jog találkozott. Amikor azt a célt tűzzük ki, hogy rendszerezni próbáljuk az Internet kapcsán felmerülő jogi kérdéseket, nem kerülhetjük meg az amerikai válaszokat, de szembesülnünk kell azokkal a jogi megoldásokkal is, amelyeket az ugyancsak fejlett Internetkultúrával rendelkező országok (Japán, Szingapúr, Ausztrália) kínálnak. Mindez túlmutat a jogtudományi vizsgálódás esetében mindenképpen illő és elvárható összehasonlító jogi, módszertani alapokon nyugvó érdeklődésen. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az Interneten keresztül napi szinten valósulnak meg tömegügyletek távoli országok polgárai és vállalkozásai között: a külföldi jog ismerete ebben a viszonyrendszerben már nélkülözhetetlen.
Az Európai Uniós csatlakozásra készülő Magyarország jogászait azonban sokkal közvetlenebbül kell, hogy érdekeljék mindazok az összefüggések, amelyek a terület sajátos uniós szabályozását érintik. Miután ezek - a ma még gyakran csak tervezet vagy irányelv szintjén megfogalmazott, vagy jogi keretmunkaként körvonalazott - normatívák rövidesen az uniós jog, s jogharmonizációs kötelezettségünk révén a belföldi jogunk részévé válnak (vagy már váltak is), fontos, hogy az előkészítő folyamat egyes állomásaival éppúgy tisztában legyünk, mint annak a játéktérnek lehetőségeivel, ahol az egységes Európa jog a szabályozást a nemzetállamoknak engedi át.
Az Európai Közösség 1995-től széles körű tudományos, szakmai alapokon nyugvó munkába kezdett, amely az információs társadalom felé tartó tagállamok társadalmi jogi viszonyainak áttekintését, újra gondolását tűzte céljául, s egységes megoldások keresésére törekedett. Mindez jelentős politikai jogpolitikai dokumentumokban, irányelvekben, más jogforrásokban öltött testet. Az illegális és ártalmas tartalomtól az egyes nemzeti jogalkotások összehangolását célzó "átláthatósági irányelven", a nyilvános szektor információihoz jutás lehetőségének biztosításán át a munka világa kérdéseinek felvetéséig vagy épp az elektronikus kereskedelemre vonatkozó keretszabályozásig számtalan részterületen mutathatók fel eredmények. Ugyanakkor a nagy nemzetközi szervezetek (WIPO, ILO, UNCITRAL, OECD) tevékenysége is igen jelentős: nemzetközi egyezményeket, javaslatokat, modell-jogokat készítenek elő, hogy azok idővel a tagállamok jogának részévé váljanak.
A kilencvenes évek derekán Európa szembesült a globális társadalmi kihívásokkal, változásokkal - az évtized utolsó esztendeiben pedig a ténnyel, hogy a világ vezető IT-hatalmai elébe vágtak, a kibertér, a világháló feletti gazdasági uralmat lényegében az Egyesült Államok, illetőleg a távol-keleti térség az "új gazdaságot" társadalmi programként megvalósító országai (Japán, Szingapúr, Malajzia) szerezték meg.
A változtatás igénye elsődlegesen az európai információs társadalom koncepció valóra váltásának felgyorsításában, akciótervek elfogadásában öltött testet. A továbblépés legnagyobb gátjának tartott tényezők a korlátozott (és az USÁ-hoz képest lényegesen drágább) hozzáférés és a jogi feltételek hiánya voltak.
A 2000. március 23-24-én tartott lisszaboni miniszteriális értekezleten az Európa Tanács nem kisebb célt fogalmazott meg, mint hogy Európa a világ "legversenyképesebb, legdinamikusabb gazdaságává váljon". Ehhez Európának mielőbb ki kell aknáznia az új gazdaságban és az Internetben rejlő lehetőségeket.
A 2000 májusában, Varsóban tartott páneurópai miniszteriális konferencia az információs társadalom, mint az európai integrációs folyamat felgyorsítása lehetősége jegyében került megrendezésre. A konferencia a közép- és kelet-európai országok számára megfogalmazott ajánlásaiban központi helyen szerepel annak igénye, hogy ezek az országok nemzeti információs stratégiájukat az Unió lisszaboni miniszteriális értekezletén, az Europe kezdeményezésben megfogalmazott elvekkel hangolják össze. Egy másik súlyozott kívánalom a közösségi jog infokommunikációs-technológiai, s az elektronikus kereskedelemre vonatkozó szabályozása átvételének, az acquis communnautaire-nek felgyorsítása volt.
Magyarország ma még nem rendelkezik elfogadott információs társadalom, elektronikus-kereskedelem stratégiával - ám relatív elmaradottságunkból most bizonyos fokú előny kovácsolható. Nemzeti stratégiáink, s az információ- és tudásalapú gazdaság közösségi jogi szabályozásának átvételére kialakítandó jogalkotási koncepció már 2000. június 20-án napvilágot látott az "Elektronikus Európa 2002" című akcióprogram formájában figyelembe vételével fogalmazódhatnak meg.
Az "információs társadalom", az "információs kor" gazdasága szemünk előtt formálódik, sajátosságai felismerhetők és kimutathatók. "Az információtechnológiai eszközök és alkalmazások, a média, valamint a távközlés robbanásszerű technikai fejlődése, továbbá ezen területek konvergenciája, összeolvadása olyan gazdasági és társadalmi változásokat indított el a világban, amelyek jelentősége és társadalmi hatása vélhetőleg az ipari forradaloménál is nagyobb. Az információs társadalom paradigma középpontjában az állampolgárok életminőségének érzékelhető javítása, javulása áll. E cél elérésének meghatározó eleme az információs társadalom fejlődéséhez hozzájárulni képes, hatékony, az újszerű információs technológiai eszközöket jól kihasználó gazdaság. (Magyar válasz az információs társadalom kihívásaira, Szakértői vitaanyag, Budapest, 1999) Az elektronikus kereskedelem szabályozáséiról, benne a különböző szereplők felelősségi (liability) viszonyainak meghatározásáról viszonylag kevés konkrét joganyag található akár az európai uniós, akár a nemzeti jogrendszerekben. Van egy olyan - általában helyeselhető- tendencia, hogy az. "új" technológiák (informatika, Internet) alkalmazásával kapcsolatos jogi felelősségi kérdéseket a már meglévő (polgári, ill. büntető) jogi eszközök segítségével oldják meg" (Tradegate - Úton a stratégia alkotás felé I. rész A BME-UNESCO ITTK-INFINIT Műhelyének Kutatási jelentései 5, 2000. Február). Az "informatika-orientált jogalkotás" feladata ezekben az esetekben a fogalmi megfeleltetések meghatározása, azaz a "hagyományos" joganyag digitális környezetben való érvényesülését biztosító megoldás kialakítása, a "jog testébe" illesztése. Ennek során a számos körülményre kell tekintettel lenni.
Miután az elektronikus kereskedelem jogviszonyai alapjában véve magánjogi alapúak, a felek szerződési szabadságát tiszteletben kell tartani, az esetek többségében nincs szükség arra, hogy a feltételeket - és ezen belül a felelősségi viszonyokat - valaki (jogszabály) előírja. A szabad verseny kikényszeríti, hogy mindkét fél számára megfelelő feltételekkel jöjjön létre a szerződés. Ellenkező esetben a hátrányosabb helyzetbe kerülő fél nem szerződik, hanem átmegy a konkurenciához. Az "informatika világában" (tegyük hozzá: általában napjaink tömeges jogügyleteinek világában) az egyik fő a probléma akkor jelentkezik, hogy ha valamely fél monopolhelyzetbe (erőfölénybe) kerül, szerződési feltételeit rákényszerítheti a másikra. A jog ilyenkor a szerződési szabadságot korlátozó, de valójában ez erőfölénnyel való visszaélést megakadályozni kívánó kötelező megoldásokat ír elő, épít be a felek jogviszonyába.
Mindeközben a technikai alapú hálózati világ felgyorsultságára is figyelemmel kell lenni: az információs szolgáltatások körében naponta jelennek meg új ötletek, megoldások, pillanatok alatt elterjednek, szabványosulnak, hogy aztán rövidesen egy még újabb megoldás váltsa fel őket. Ez a gyors erkölcsi amortizáció a maga is lényeges gazdasági hajtóerővé vált; szigorú szabályozással való lefékezése nagy mértékben vethetné vissza a fejlődést.
E folytonosan változó társadalmi-technikai környezetben új nemzeti és nemzetközi jogi megoldásokat kell kidolgozni, egyben a fejlődés legjelentősebb gátló tényezőiként nyilván tartott "archaikus jogintézmények" lebontásához, átépítéséhez, a kereskedelem "való világbeli" és "elektronikus" válfajainak jogi esélyegyenlőségéhez szükséges intézményrendszer kialakítását kell megkezdeni.
A kiszámítható, megbízható, áttekinthető, az elektronikus kereskedelem előtti korlátokat lebontó jogi környezet megteremtése az európai információs-társadalom koncepciók prioritásos céljai közé tartozik. E téren a közösségi jogpolitika és jog igen lényeges lépéseket tett meg: a jogalkotási folyamat 1999 ősze óta láthatóan felgyorsult. A két, időközben elfogadott Irányelv (elektronikus aláírásról, a belső piaci elektronikus kereskedelem szabályairól szóló direktívák), s az elfogadás előtt álló "e-commerce" blokk irányelvtervezetei 2000 végéig (a közösségi jog már élő intézményrendszerével összhangban) biztosítani tudják az információs társadalom gazdasági dimenziójának jogi működőképességét, alapvető normatív feltételrendszerét.
Egy, az információs társadalom felé tartó Magyarország számára helyzetkép-feltárás alapján a jogalkotás terén is konkrét feladatokat megfogalmazó stratégiai dokumentum szerint: "Magyarországnak mind jogi hagyományaiból, mind információs jogi rendszeréből, mind pedig az Európai Unióhoz való csatlakozási és jogharmonizációs törekvéseiből adódóan a nemzetközi modellek közül az informatikai alkalmazásának európai típusú szabályozási modellje felel meg. Jogalkotásunkban az európai prioritásokat kell követnünk, törekedve az előkészítés és kidolgozás munkájában való részvételre." (Tézisek az információs társadalomról, Bp., 2000)
A jogharmonizáció során három szempontra kell különösen figyelemmel lenni. A hangsúly nem csak az átvételen, de a hatályos jogunkba való integráción, beépítésen (belső jogharmonizáció) is nyugszik, melynek azonban lényeges előfeltétele a kapcsolódási pontok, a harmonizálandó jog és jogintézményi rendszer feltárása.
A harmonizációs kötelezettség alóli kivételek körének figyelembe vétele a másik lényeges szempont. Egyes sajátos területeken egyes nemzeti szabályok védelemben részesülnek a "feltétlen" harmonizációs követelménnyel szemben ugyanis (pl. a közerkölcsök, a biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem, az egészségügy stb. érdekében működő belső jogszabályok (ld. Római Szerződés 100. Cikk a) 3-4.).
Az információs társadalommal, elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos jogi szabályozás igen jelentős része még az Unióban is a kialakulás szakaszában van, "pozitív jognak" nem tekinthető. E körben értékelődik fel a stratégiaalkotás szerepe: az acquis körébe még nem tartozó, de jogpolitika szintjén, vagy a jogalkotási folyamat különböző stádiumaiban már tervezeti szinten testet öltött szabályozási törekvések rugalmas követése egy leendő hazai jogalkotási-szabályozási program fontos elemét kell, hogy képezze.
Az elektronikus kereskedelem problémájának globális jellegéből adódóan szabályozási törekvésekkel természetesen nem csak az Európai Unió részéről találkozhatunk. Több nagy nemzetközi szervezet (elsősorban az Egyesült Nemzetek szakosított szervezetei, UNCITRAL, WIPO) keretein belül folyik olyan egyezmények, szerződések előkészítése (nem egy, az elektronikus kereskedelmet igen közvetlenül érintő egyezmény már hatályba is lépett), amelyek hatálya hazánkra nemzetközi jogi alapú kötelezettség vállalás alapján terjed, vagy az igen közeli időben terjedhet majd ki. E törekvéseknek a kérdéskör feldolgozása, a magyar stratégia-alkotás, jogalkotási program elkészítésekor mindenképpen figyelmet kell szentelni.
A számítógépes-kommunikációs-hálózati alapú, informatika-gyökerű társadalmi viszonyok jogi szemléletére különféle próbálkozások születtek: az amerikai kiberjogtól (amely a kibernetika által érintett jogterületeket igyekszik átfogni) a hálózati jogi viszonyokra koncentráló európai NetLaw, Internetrecht megközelítésen át az ITC-alapú problémák "totális" feldolgozására törekvő Information Society Law-ig terjed a spektrum. Egyes megközelítések speciális szemléletmódhoz kötődnek (a szerzői jogi viszonyok multimédiás környezetben való értelmezését célzó multimédia jog, a számítógépes programalkotást, mint szellemi alkotást és kereskedelmi produktumot teljes körben körüljárni kívánó szoftverjog, számítógépes és hálózati bűncselekményekkel foglakozó kiber-büntetőjog), mások igyekeznek a lehető legtágabb körben leírni, rendszerezni az életviszonyokat.
Nem új diszciplína született: sokkal inkább egy új szemlélet terjedt el, s vált sok amerikai, nyugat-európai és távol-keleti egyetemen uralkodóvá. A "hagyományos" jogágak az informatikai jogi paradigma beépülésével gazdagabbak lettek - miközben egy új, interdiszciplináris tudomány is megjelent, amely azonban a jogi informatikában gyökerezik.
Az "elektronikus kereskedelem" igen általános kifejezés, megközelítési módunktól és a vizsgált életviszonyok sajátosságaiból adódóan sokféle tartalommal tölthető fel. Mindazonáltal szignifikáns jogi elemeket tartalmaz (távollévők közötti ügyletkötés, távközlési hálózatokon való információközlés, a felek szerződési szabadságának törvényi korlátai, ajánlathoz fűződő többletkövetelmények, a fogyasztói jogok biztosításának fokozott igénye stb.), amelyek viszonylag könnyen megragadhatók, a gazdasági jog rendszerébe illeszthetők.
Két lényeges korlátra kell figyelemmel lennünk.
Az elsőjogági jellegű, s az elektronikus kereskedelmi kapcsolatok nemzetköziségéből adódik. A kereskedelmi jog, mint a polgári jog részterülete - csakúgy, mint a nemzetközi magánjog - a nemzeti jog része, a "belső jog" körében tárgyalható. Ugyanakkor az e-commerce jogviszonyainak jelentős része jellegénél fogva már egy önálló diszciplína (de nem önálló jogág) a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga hatálya alá tartozik. "Kézhez álló" megoldás lenne tehát az elektronikus kereskedelem jogát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának hatálya alá sorolni - de elhibázott. Az e-commerce jogi kapcsolataiban a nemzetközi elem éppúgy jelen van, mint a nemzeti: a kereskedés történhet az országhatárokon belül, de azokon átnyúlva is.
A jogviszonyok sokszínűségéből adódik második korlátunk. Az elektronikus kereskedelem (elektronikus gazdasági magánjog) szűkebb értelemben véve a kereskedelmi kapcsolatok (ügyeletek) joga - ám csak egy része a nagyobb totalitásnak, a gazdaságra vonatkozó jogszabályok (gazdasági jog) összességének. Az "Új Gazdaság" az elektronikára, a távközlési hálózatok, a technológia által nyújtott lehetőségekre épül (ami az információs társadalom leglényegibb sajátosságai közé tartozik). Ebben az "Új Gazdaságban" (miként a "régiben" is) statikus és dinamikus, közjogi és magánjogi, nemzeti és nemzetközi jogi elemek egyszerre vannak jelen. Célszerűbb - és a téma feldolgozása szempontjából hatékonyabb - megközelítést kínál tehát a joganyag gazdasági jogi szemléletű tárgyalása, rendszerezése.
Az információs társadalom által felvetett jogi problémák a gazdasági-társadalmi élet minden területét érinthetik, s a felvetett kihívásokkal találkozva a jogtudomány előbb vagy utóbb bevett kategóriái újraértékelésére, újragondolására kényszerül. Az alapvető összefüggések vizsgálatától el nem szakadva az alábbi, legtipikusabbnak tekinthető probléma csoportokat ismerhetjük fel:
a) a hálózati biztonság kérdésköre (az adattovábbítás, az elektronikus fizetések biztonsága, titkosítás, adatvédelem, fogyasztóvédelem, jogellenes tartalom, ártalmas tartalom elleni védekezés, hálózati bűncselekmények),
b) klasszikus jogi kategóriák eltérő érvényesülése a hálózati környezetben (felelősség, szerződéskötés, joghatóság, jogérvényesítés, jogsegély - nemzetközi vonatkozásokban is),
c) a szellemi tulajdonjog kérdései a digitális környezetben (szerzői és szomszédos jogok, iparjogvédelem, ezek versenyjogi összefüggései, az információs társadalom sajátos felhasználási módjai),
d) az elektronikus kereskedelem (teletrading), mint értékesítési, promóciós lehetőség komplex vizsgálata (a reklámjogi összefüggésektől a hálózati szereplővé válás feltételein túl az információs-tájékoztatási kötelezettségen át a kereskedelmi kommunikáció sajátos szabályozásán át az elektronikus aláírás, szerződés kérdéseiig, a távollévők közötti szerződések kötelező tartalmi elemeiig, az adó-és vámjogig),
e) az ember, a polgár és a munka az információs társadalomban (polgári jogérvényesítés, alkotmányos alapjogok érvényesülése, információihoz jutás a nyilvános szektorban, távtanulás, távmunka, telekooperáció).
Az elektronikus kereskedelmi jogviszony mindenekelőtt kereskedelmi jogviszony: a gazdasági élet (bel- és külföldi) szereplői között jön létre. Elsődlegesen annak vizsgálatára kell, hogy vállalkozzunk, miként lehet a kereskedő (vállalkozó) szereplője, árut, szolgáltatást kínáló résztvevője ennek a piacnak.
A "klasszikus"" elektronikus kereskedelmi joganyagon túl (szellemi tulajdon joga, domainjog, szerződési jog, nemzetközi magánjog, fogyasztóvédelem, magánszféra védelme és adatvédelem, elektronikus fizetések, bankok, adózás és vám) a gazdasági jogi szemlélet indokolja, hogy az alapvető státusjogi kérdésekkel önálló fejezet foglalkozzék (a hálózati szereplővé válás és a gazdasági tevékenység feltételrendszere).
Ugyancsak indokoltnak látjuk, hogy a nem a kereskedelmi jog körébe tartozó távmunka alapkérdései tárgyalásra kerüljenek. A távszolgáltatások és a távmunka elkülönítése jogi szempontból nem okoz nehézséget: míg az első polgári jogi jogviszonyt feltételez, a második (mint a munkavégzés új formája) a munkajogviszonyok körébe esik, sajátos jellemzőkkel (alá-fölérendeltség, utasítási és ellenőrzési jog stb.) rendelkezik.
Valójában azonban az elektronikus kereskedelem körében a távmunka funkciójának meghatározása nem egyszerű: a vállalkozók, a gazdálkodó szervezetek a kereskedés során egyre tágabb körben alkalmaznak "virtuális munkatársakat" (ügyfélkapcsolatok, a szerződés teljesítésével kapcsolatos speciális feladatok). A munkavégzés munkajogi és polgári jogi formájának elhatárolása különösen a speciális, Internetes szolgáltatások (szoftverfejlesztés, adatbázisok fenntartása, webes felületek karbantartása stb.) körében nehéz.
A teleszolgáltatásoknak van egy olyan csoportja, amely jogi szempontból - bár gyakran eltérő jogági, jogintézményi meghatározottságú - speciális problémákat vet fel: mindenekelőtt a távgyógyászat, az Internetes szerencsejáték, az on-line aukciók, az ún. "szabályozott hivatások" kérdései tartoznak ide. Indokoltnak tartjuk ezek önálló fejezetben történő tárgyalását.
Túl ezen, törekvésünk az elektronikus gazdasági kapcsolatok jogának bemutatására megkívánja, hogy a "szűkebb" kereskedelmi jog határait kitágítsuk. Ez indokolja, hogy a távközlési jogi alapokkal (mint a technikai infrastruktúra jogával), valamint az illegális és ártalmas tartalommal önálló fejezetekben foglalkozzunk.
Ez utóbbi körön belül a hálózati biztonság, mint az elektronikus kereskedelem kulcskérdése jelenik meg: azt vizsgáljuk majd, hogy az "ártalmas tartalom" a kereskedelmi jogviszonyok körében miként vetődik fel problémaként, illetőleg, hogy a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok biztonságának végső soron a büntetőjog eszközeivel is garantálni kívánt elve az új, digitális környezetben miként érvényesülhet.
Ezen elméleti és gyakorlati megfontolásokra vissza vezetve az elektronikus gazdasági kapcsolatok jogának anyagát 13 fő téma köré rendezve tárgyalhatjuk.
a) A hálózati szereplővé válás és a gazdasági tevékenység feltételrendszere: A jogalanyiság általános és különös feltételei - Az új kommunikációs formák elismertsége a gazdaság jogában - Az elektronikus aláírás (fogalma, alkalmazásának lehetőségei, jogkövetkezmények) - Versenyjogi szabályok az Interneten - A hálózati szereplők különleges felelősség kérdései
b) Szellemi tulajdon joga: On-line formában közzé tett anyagok felhasználása - Weboldalak készítése - Szerzői jog által védett művek közzé tétele - A multimédiás környezet sajátos szerzői jogi kérdései - Adatbázisok joga -Védjegyjog
c) Domainjogi problémák: A domain regisztráció feltételrendszere, alapvető jogi problémái - A védjegyoltalom alapkérdései hálózati környezetben - A domain nevek és a személyiségi jog ütközése - A domain nevek és a védjegy ütközése - A domain nevek és a szerzői jog ütközése - A domain nevek és a versenyjog
cl) Szerződési jog: A szerződéskötés (akaratnyilatkozatok típusai, a szerződéskötés időpontja, formai követelmények, az akaratnyilatkozatok visszavonásának jogszerű lehetősége) - A szerződés tartalma (a szerződő partner személyének azonosítása, általános szerződési feltételek alkalmazása) - A szerződés teljesítése (eladó, vevő részéről, pénzügyi teljesítés, hálózati pénz, felelősség) - A bizonyítás kérdései - Tipikus hálózati szerződések
e) Nemzetközi magánjog-nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga a továbblépés útján: Adásvételi szerződések az Interneten (a Bécsi Vételi Egyezmény, az UNIDROIT Principles, a Principles of European Contract Law alkalmazhatósága) - A fogyasztói szerződések sajátos szabályai - Személyiségi jogi sérelmek - Versenyjogi sérelmek - Joghatóság, jogsegély
f) Fogyasztóvédelem: Kereskedelmi kommunikáció (a fogyasztó tájékoztatása, általános és többletkövetelmények az internetes kereskedelem körében és reklám - Tisztességtelen szerződési feltételek - A magánszféra védelme, spamming - A fogyasztói jogok érvényesítésének útjai (önszabályozás - codes of practice -, törvényi garanciák, jogviták bíróságon kívüli elintézési módjai)
g) Különleges szolgáltatások: Pénzügyi szolgáltatások - Turizmus - Szerencsejáték - "Szabályozott hivatások" (orvosi, ügyvédi stb.)
h) A magánjellegű kommunikáció és a személyes adatok védelme (privacy) A polgári célú kriptográfia, alkalmazási körei, feltételrendszere - Személyes adatok védelme
i) Elektronikus fizetések, elektronikus bankok: Az elektronikus fizetések feltételrendszere Elektronikus pénzügyi szolgáltatások
j) Adózás, vámok: Az adójogi problémák sajátos felmerülése az Internet környezetében - Az egyes adónemekhez kapcsolódó speciális problémák - A vámjog alapproblémái
k) Távmunka: A távmunka és távszolgáltatások elhatá-rolása - A távmunka végzés egyes formaiból eredő sajátos jogi problémák - A távmunka, mint munkajogi jogviszony
l) Hírközlési jogi alapok: Hírközlési politika és elektronikus kerekdelem - A konvergencia kérdése
m) Illegális és ártalmas tartalom a hálózaton: hálózati büntetőjog és a nem kívánt tartalom elleni védekezés kérdései.
Az elektronikus gazdasággal, kereskedelemmel foglalkozó specifikus jogalkotás igényei találkozhatnak a gazdasági joganyag megújítását célzó törekvésekkel, adott a lehetőség arra, hogy (mint szempontrendszer, s mint figyelembe veendő joganyag) beépíthetők legyenek. Elhibázott - és az idáigi helytelen gyakorlatot követő - módszer lenne egy, a gazdasági jog általános összefüggéseiből kiemelt törvény- vagy inkább rendeleti csomag megalkotása, amely létre hozná az e-commerce jogának "szigetét", de nem teremtené meg a szükséges kapcsolódási pontokat, nem biztosítaná a belső jogharmonizációt.
Az elektronikus gazdaság bevezetésével, az elektronikus kereskedelem feltételrendszerének biztosításával kapcsolatos követelmények körében is meg lehet, s meg is kell prioritásos célokat fogalmazni. Ezek között első az uniós jogharmonizáció a területet érintő, minél szélesebb körű megvalósítása. Ez azonban nem csak a kifejezetten az e-commerce tárgyú irányelvek mielőbbi átvételét (magyar jogi környezetbe helyezését) jelenti, hanem a korábbi, az információs szektort érintő közösségi joganyag figyelembe vételét is, amelyre támaszkodva (és sokszor a már lefektetett fogalomrendszert, kategóriákat használva) a szakági szabályozás kialakításra került. E folyamat komoly gátját jelenti, hogy az 1995-ös Fehér Könyv (értelemszerűen) a zömében 1996. után született információs társadalomközpontú közösségi szabályozást nem tudta figyelembe venni (a jogszabály-előkészítési programba beilleszteni), sőt, a területet érintő lényeges "közvetett" joganyag (tőkemozgás, hírközlés, közvetlen adózás, pénzügyi szolgáltatások, személyes adatok védelme, társasági jog, polgári jog, szellemi tulajdon, vámunió, közvetlen adózás) harmonizációja is 1998. utánra maradt.
Mindez összességében felveti egy, az információs társadalom felé mutató, elsőbbséggel bíró jogharmonizációs program igényét, melynek lényeges elemét képezné a már hatályos közösségi jogi acquis, s a kimunkálás alatt álló joganyag jogpolitikai igényű átvétele.
A főbb, figyelembe vételre váró szempontok a következők:
Fogyasztóvédelem. Magyarországon egyre több cég foglalkozik Internetes termék- vagy szolgáltatásnyújtással -bizonytalan, garanciákat nem nyújtó szerződési háttér mellett. Ez a fogyasztóvédelmi dimenzióra mutat rá igen határozottan. Kialakítandó a fogyasztói jogok elektronikus kereskedelemben való érvényesíthetőségének bírósági úton kívüli, gyors, eredményes, nemzetközi vonatkozásban működőképes új intézményrendszere is.
A versenyhelyzet hiányából adódó elmaradás. A magyar szolgáltatók csak akkor tudnak élni a globális, vagy éppen európai elektronikus piac előnyeivel, ha hasonló jogi környezetben (versenyhelyzetben) léphetnek piacra, mint külföldi versenytársaik. Az, hogy az elektronikus szerződések joghatálya a magyar jogban rendezetlen, hogy az elektronikus fizetések, átutalások jogi vonzatai kidolgozatlanok, elemi adójogi kérdésekben nem sikerül az adóhatóságoktól állásfoglalást kapni, kiadásokat, bevételeket elektronikus környezetben elszámolni el tudja lehetetle-níteni a magyar elektronikus kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók helyzetét.
A hálózati bűncselekmények számának növekedése. Az Internettel kapcsolatos jogellenes cselekmények száma ugyanakkor folyamatosan nő, s bár még mindig csak néhány esetről van szó, máris láthatók azok az anyagi, eljárási jogi problémák, amelyek a területre jellemzők. Megjelentek a sajátosan "hálózati" jellegű jogellenes cselekmények is (pl. warez, számítógépes vírusok on-line terjesztése stb.), amelyek hatályos jogunk alapján igen nehezen definiálhatók és szankcionálhatók.
A szellemi tulajdon digitális környezetben való oltalma. Sajátosan és sürgetően merült fel a szellemi tulajdon digitális környezetben való oltalmazásának kérdése, amely egyrészt a szerzői jogsértések gyarapodásával, másrészt a jogszerű, kereskedelmi célú felhasználás nehézségeivel függ össze közvetlenül.
A hatályos jog érvényesülésének hiánya. Az elektronikus kereskedelem ma a magyar jogban nem különbözik más kereskedelmi tevékenységtől. A magyar jogban jelenleg nincsenek olyan különös törvények vagy más jogszabályok, amelyek az Internet szereplőinek (user, buyer, service provider, mediator, content provider, seller) helyzetét, az elektronikus úton történő szerződéskötést egyértelműen rendeznék. Különös szabályozás hiányában az elektronikus kereskedelemre az általános törvényi előírásokat kellene vonatkoztatni. Bármely formában is folytatja tevékenységét a vállalkozás, magyarországi bevételei után a magyar törvények szerint vezeti könyveit s a magyar adójog alapján adózik majd. Egyéb kérdésekben (munkajog, társadalombiztosítási jog) is a magyar jog szerint jár el. Belföldön kötött szerződéseire (hacsak valamely más jogot nem kötnek ki a felek) a magyar polgári jog szabályai vonatkoznak majd.
A hatályos - és az elektronikus kereskedelmi jogviszonyok szereplőire is változatlan formában vonatkozó - jog érvényesítése ellentmondásos, hiányos, a szerződéses biztonság igen komoly követelménye hiányozik. Jelentős problémakört képviselnek a hálózati biztonsággal kapcsolatos kérdések, elsődlegesen azok az adatvédelmi, kriptográfiai és a fizetések biztonságával kapcsolatos vonzatai, s általában, a polgári célú kriptográfia kiforratlansága.
Abban a körben, ahol a jogi szabályozás alapvetően rendezettnek mondható (adatvédelem, fogyasztóvédelem) a jogi előírások nem érvényesülnek kellőképpen. Nemcsak az új, specifikus jogszabályok megalkotásának igényével szembesülünk tehát, hanem a már meglévő joganyag alkalmazásának követelményével is.
Végezetül rá kell mutatnunk arra, hogy a szabályozási feladatok nem kizárólagosan, s nem minden esetben a közhatalomra, az állami szervekre hárulnak: az Internet, az elektronikus kereskedelem körében igen jelentős szerepet kell, hogy betöltsenek az ipari önszabályozás mechanizmusai, a szakmai és magatartási kódexek, a nem jogi normák. A szabályozási folyamat tehát csak erre tekintettel, az alakuló vagy már programot hirdetett szakmai szervezetekkel s a (ma még csak csírájukban jelen lévő) internetes felhasználói és fogyasztói érdekvédelmi szervezetekkel közösen megvalósítva, lehet eredményes. ■
Visszaugrás
