Nehéz feladat alkotmányjogi tankönyvet írni! Amíg ugyanis a Magyarországon 2010-ben meginduló közjogi átalakulás az alkotmányelméleti kutatásokra ösztönzőleg hatott, addig az egyetemi tankönyv írását nehezítette. Nem csupán a gyors és átfogó jogszabályváltozás (ideértve az alkotmány lecserélését is) jelent nehézséget, hanem sokkal inkább az, hogy az új jogforrások értelmezése és megítélése korántsem egyértelmű. A jogirodalomban komoly viták vannak az Alaptörvény legitimitásáról,[1] az egyes jogintézmények működéséről, a bírói és alkotmánybírói joggyakorlat pedig még sok rendelkezés értelmezésével adós. Így számos kérdésben csak "megalapozott sejtéseink" lehetnek, találhatunk egy elfogadható értelmezést a vizsgált rendelkezésekre, de az autentikus választ még nem tudhatjuk.
Mindez komoly nehézséget okoz az alkotmányjog oktatásában: a joghallgatók többnyire azt az elvárást támasztják oktatóikkal szemben, hogy adják meg az "egyetlen helyes választ" kérdéseikre. Mégis, vélhetően minden oktató esetében előfordult már, hogy revideálni kellett az álláspontját vagy a jogi környezet változása miatt, vagy azért, mert a joggyakorlat más értelmezést fogadott el. Korábban is előfordult tehát, hogy nem egy helyes válasz volt a kérdésre, az adott téma nem csak egyféleképpen volt megítélhető. E kérdések száma azonban megszaporodott, és már az alkotmányjog alapjait is érinti.
Navigare necesse est - tankönyvekre szükség van, e nehézségek nem lehetetleníthetik el az egyetemi képzést. A joghallgatóknak meg kell ismerniük egyrészt az alkotmányjog körébe vonható tételes jogi rendelkezéseket, és még inkább azokat az elveket, eszméket, amelyek általánosak és nem csupán egy-egy alkotmányi szöveghez kötődnek. E kihívásoknak sikerrel felel meg Petrétei József új tankönyve.[2]
A pécsi alkotmányjogi oktatásnak komoly hagyományai vannak, a Szerző pedig már korábban megjelentetett tankönyvet Magyarország államszervezetéről.[3] Az új mű azonban az első egyszerzős, az alkotmányjog alapkérdéseiről szóló tankönyv az Alaptörvény hatályba lépése óta.[4] Ennek hozadéka pedig, hogy a mű végig egyenletes, fejezetei arányosak.
A már említett nehézségek ellenére a tankönyv a lehető leginkább objektív; a Szerző tartózkodik a politikai értékeléstől, nem alkotmánykritikát ír, hanem letisztítva, az alkotmányjogi kultúra ismertetésével adja közre a magyar alkotmányjog jelenét. A mű világos célja a hatályos közjogi jogrendszer bemutatása. Ezt mindenre kiterjedően, részletesen meg is teszi. A részletesség már-már túlzó; számos olyan ismeretet is tartalmaz, amely az egyetemi alkotmányjogi vizsga letételéhez nem feltétlenül szükséges (pl. szavazókörök kialakításának szabályai, kampányfinanszírozás részletei). Ennek pozitívuma ugyanakkor, hogy így a tankönyv nem csupán az alkotmányjogi kollokviumra, záróvizsgára készülő joghallgatóknak szól, hanem diákkörök, doktoranduszok, kutatók is profitálnak a széles ismeretanyagból. A tankönyv nem csupán azért ideális, mert világosan és közérthetően magyaráz nehezen érthető kérdésköröket is, hanem mert a fejezetek végén található bőséges bibliográfia és a sok végjegyzet megkönnyíti az utánajárást és a további kutatást bizonyos részterületeken. A joghallgatók számára a vizsgára való készülést segíti, hogy a műben sok a kiemelés és jó a tagolás; a részletező, magyarázó szövegrészek kisebb betűmérettel vannak szedve.
Mivel a tankönyv a hatályos jogrendszer bemutatására vállalkozik, a történeti részek kevésbé hangsúlyosak. Jól illusztrálja ezt, hogy az 1989-90-es rendszerváltás csupán két oldal (30-31. o.), az Alaptörvény létrejöttét a Szerző jóval részletesebben és hosszabban elemzi. Az alkotmányjog azonban több mint az Alaptörvény és a kapcsolódó jogszabályok összessége; hozzátartozik az a kultúra és eszmerendszer is, amely a több száz éves magyar és egyetemes jogfejlődés útján alakult ki.
A tankönyv első két fejezete az alkotmányjog általános kérdéseivel foglalkozik. E körben a fejezetek teljes körűek, a Szerző szuggesztív stílusban magyarázza a közjog és az alkotmányjog alapjait, illetve a magyar alkotmány, az Alaptörvény jellegzetességeit. Az alkotmányjog részletes ismertetéséhez képest aránytalan, hogy a mű csak röviden foglalkozik az alkotmányok általános kérdéseivel[5]. Ez azért is lenne hangsúlyos, mert
- 670/671 -
a különböző megközelítések (pozitív jogi, értékközpontú, politikai stb.) között jelentős különbségek vannak, ami a jogirodalomban is félreértésekhez vezet.
A harmadik fejezet az alkotmányos alapelvek világába vezeti be az olvasót. Az aprólékos, lényeglátó elemzések közül is kiemelkedik a jogállamiság különböző aspektusainak a bemutatása. E kérdésekben is a tételes jogból indul ki a Szerző: jól példázza ezt a hatalommegosztás ismertetése,[6] ahol a végjegyzetek is kortárs szerzőkre hivatkoznak, de Montesquieu, Locke és Constant tézisei nem kerülnek elő.
A jogforrási fejezet megírása tipikusan a legnehezebb feladatok közé tartozik. Komplex, átfogó témakör, amely azonban minden jogterületre kihat. A tankönyv jó példája annak, hogy ez a nehéz terület is sikerrel érthető meg az olvasó számára: világos, jól szerkesztett és kellően tagolt. Ezen a területen is több nyitott kérdés van az alkotmányjog számára. Vitatható például, hogy Magyarország jogforrási rendje zárt,[7] az önálló szabályozó szervek körét ugyanis nem az Alaptörvény, hanem sarkalatos törvény határozza meg, így a jogalkotók köre is bővíthető (vagy épp szűkíthető) törvényi szinten. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a jogforrási hierarchiában az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete alacsonyabb szintű lenne, mint a miniszteri rendelet.[8] Mivel mind a kettő származékos jogforrás, így kollízió esetén nem a jogforrási szint határozza meg, hogy melyik normát kell alkalmazni, hanem az, melyik norma rendelkezik felhatalmazással a kérdéskör szabályozására.[9]
Az állampolgárságról szóló fejezet kifejezetten informatív, tételesen mutatja be az állampolgárság fogalmát, az irányadó alapelveket, az állampolgárság létrejöttének és megszűnésének eseteit, valamint az állampolgársági eljárást.
A tankönyv VI-VIII. fejezetei a választásokkal és a népszavazással foglalkoznak, amely az utóbbi idők sűrű változásai miatt igen nehéz feladat. Mindezek ellenére a Szerző részletesen mutatja be mind a szervezeti kérdéseket, mind a jogintézmény alapjogi vetületeit. Külön kiemelendő, hogy a tankönyv a választások eljárási elveit is részletesen tartalmazza. Zavaró azonban, hogy nem különülnek el élesen az eljárási és anyagi jogi szabályok.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
