Kozák Henriett A gyermek jogellenes elvitele, szülői felügyeleti jog gyakorlása határon innen és túl című műve, amely a szerző disszertációjának átdolgozott változata, 2020-ban jelent meg a HVG-ORAC Kiadó gondozásában e-könyv formátumban. A szerző a Fővárosi Törvényszék másodfokú bírája, aki hosszú családjogi ítélkezési gyakorlata alatt maga is tárgyalt nemzetközi jogellenes elviteli eseteket, kutatása során pedig feldolgozta az 1996 és 2015 között jogerősen befejezett hazai jogellenes gyermekelviteli ügyeket. A kötet a jogellenes elvitellel kapcsolatos valamennyi polgári jogi jellegű kérdésen túl kitér nemzetközi magánjogi és európai polgári eljárásjogi kérdésekre, valamint számos alapjogi, közigazgatási és végrehajtási jogi témát is érint. Célja, hogy feltárja a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény működési mechanizmusát és a visszavitel iránti eljárás részleteit az Európai Unión belül és kívül történt elvitel esetén.
A könyv célközönségét éppen ezért nem csak a családjogi ügyeket tárgyaló bírák jelentik, mert hasznos ismereteket ad minden jogalkalmazó, illetve érdeklődő számára, akik akár jogi képviselőként eljárva, akár félként kerülnek kapcsolatba jogellenes elviteli üggyel - a bemutatott jogesetek érthetővé teszik az olykor bonyolult elméletet. A szerző átfogó képet ad a Magyarországra hozott és a Magyarországról elvitt gyermekekkel kapcsolatos anyagi és eljárásjogi kérdésekről, bemutatva a magyar joggyakorlat mellett a nemzetközi szakirodalmi álláspontokat, valamint a nemzetközi (német, svájci, angolszász stb.) szemléletet, gyakorlatot főként a Hágai Gyermekelviteli Egyezményben részes országok esetgyűjteményének adatbázisából (INCADAT) és hazai kutatásából vett példákkal. Emellett részletesen áttekinti az Európai Unió Bíróságának (EUB) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítéleteit is, továbbá rendszerezett tudást ad a vonatkozó nemzetközi jogforrásokról, a Hágai Gyermekelviteli Egyezményről (HGYE),[1] az 1996. évi Hágai Gyermekvédelmi Egyezményről (HGYVE)[2] és a Brüsszel IIa. rendeletről, s kitér a kötet végén a Tanács (EU) 2019/1111 rendeletére is, amely 2022 augusztusában a Brüsszel IIa. rendelet helyébe lép.
A szerző az egyes cikkek tekintetében először bemutatja a rendelkezés tartalmát, értelmezési lehetőségeit, problémáit, a HGYE megalkotása során felmerült kételyeket, eszmecseréket, a vonatkozó statisztikákat, a nemzetközi jogirodalmi álláspontokat, majd ismerteti az egyes tagállamok gyakorlatát, végül a kutatása tapasztalatai alapján a magyar gyakorlatot, és a korábbiak fényében értékeli azt, majd összegzi meglátásait. Az átadott tudás így lesz átfogó és rendszerezett. A könyv további erőssége, hogy konkrét jogesetekkel alátámasztva mutatja be a jogalkalmazási, értelmezési nehézségeket, az egyes nemzeti bíróságok közti eltérő gyakorlatokat, felvet problémákat, amelyekre a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat keres, ugyanakkor a szigorú szakmai igényességen több helyen átcsillan a mindig a gyermek érdekét néző, elhivatott szakember lelkiismerete. A szerző ugyanis több esetben ad tanácsot, hogy a gyermek hogyan segíthető egy adott helyzetben (például a gyermeknek ideiglenes külföldi tartózkodás esetén a szülők által erre való felkészítése egyben lassíthatja a beilleszkedését, mert tudatában lesz annak, hogy visszatér származási országába; 83. o.), vagy rámutat arra, hogy a gyermek visszavitele esetén a kérelmező meghatalmazottjának való jogszerű átadás tovább növeli az érzelmi sérülések esélyét (356. o.). A kötet kézikönyvszerű használhatóságát erősíti, hogy minden fejezetben részletesen kitér az odatartozó kérdésekre (például a gyermekmeghallgatás kihívásaira), nem utal előre vagy vissza a kötetben, így e-könyvként is könnyen olvasható, és egy-egy részét áttanulmányozva is átfogó válaszokat ad.
Polgári jogi értelemben a gyermek jogellenes külföldre vitelétől vagy visszatartásáról akkor beszélhetünk, ha a kiskorút valaki (általában az egyik szülő) a felette szülői felügyeleti jogot gyakorló másik szülő beleegyezése nélkül költözteti át egyik országból a másikba, holott a hátrahagyott szülő az elvitelt megvalósító szülővel együtt vagy önállóan lett volna jogosult erről dönteni. A HGYE vélelmezi, hogy e gyermekek érdekét a mielőbbi visszavitelük szolgálja, és csak kevés, szűkre szorított kivételt enged alóla. Fontos a téma szempontjából szem előtt tartani, hogy ma Magyarországon a különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben (például a gyermek huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének a kijelölése) akkor is közösen döntenek, ha a szülői felügyeletet - megálla-
- 47/48 -
podásuk vagy a bíróság döntése alapján - csak egyikük gyakorolja, vita esetén a gyámhivatal dönt.
A kötet az első részben két fejezeten keresztül a jogellenes elvitel intézményét a szülői felügyeleten keresztül közelíti meg, így átfogó tudást ad mindkét jogintézményről, és a nemzetközi és magyar jogtörténeti fejlődést bemutatva segít megérteni azok lényegét. Részletesen bemutatja a gyermek jogellenes elvitelével összefüggő eljárásokra vonatkozó hatályos nemzetközi és nemzetközi magánjogi jogforrásokat és ezek viszonyát. E részek hasznos ismereteket nyújtanak azoknak is, akik jogellenes gyermekelviteli ügyekkel csak ritkán találkoznak. A 19. század elejétől a dologi jogi jellegű, és csak a vallás és az észszerűség korlátozta atyai hatalmat (patria potestas) lassan felváltotta a korlátozható, nemcsak jogot, de egyben kötelességet is jelentő szülői hatalom a gyermeki jogok erősödésével egyidejűleg. A gyermeki jogok erősödésével pedig a gyermek véleménye is egyre nagyobb hangsúlyt kapott.
A nemzetközi mobilitás növekedésével az 1970-es években nyilvánvalóvá vált, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyek a hagyományos családjogi perekkel nem kezelhetők, mert azok nem voltak kellő gyorsasággal befejezhetők, a határon átnyúló ügyekben pedig olyan kérdések merülnek fel, mint a joghatóság, az alkalmazandó jog, a nemzetközi jogsegély, valamint az elismerés és végrehajtás kérdése. Így új jogintézményre volt szükség, amelynek célja egyrészt a gyermekek azonnali visszajuttatása, másrészt az, hogy a szülői felügyelet és láthatás gyakorlására szolgáló jogokat tiszteletben tartsák. Az egyezmény a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet égisze alatt született, melynek 1987 óta Magyarország is teljes jogú tagja. Az Európai Unión belül azonban a HGYE nyújtotta lehetőségek nem bizonyultak elegendőnek (88. o.), ami végül a Brüsszel IIa. rendelet megszületéséhez vezetett.
A HGYE elsődleges célja, hogy a 16. évét be nem töltött gyermek haladéktalanul visszakerüljön szokásos tartózkodási helyére, ami azonban nem lehet automatikus, bizonyos feltételek fennállása esetén meg is tagadható, problémákat okoz ugyanakkor, hogy ez a dokumentum nem tartalmaz rendelkezéseket a határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, így a visszavitelt elrendelő bíróság nem tud a visszavitel esetére megfelelő védelmi intézkedéseket hozni. A Brüsszel IIa. rendelet 11. cikke a HGYE mechanizmusát kiegészítve lényegében szigorítja annak alkalmazását: egyrészt tovább szűkíti a visszavitelt megtagadó lehetőségeket, másrészt kimondja, hogy a szokásos tartózkodási hely bíróságai megtartják joghatóságukat a szülői felelősség vonatkozásában (így ahová a gyermeket vitték, ott a bíróság csak ideiglenes jelleggel dönt a gyermek tekintetében), a végső döntést e bíróság hozza meg, harmadrészt pedig e döntés a végrehajthatóvá nyilvánítás és az elutasítás lehetősége nélkül elismerendő és végrehajtandó a többi államban. A legjelentősebb eltérés a HGYE-hez képest tehát ez az utóbbi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
