A Parlament 2010 decemberében elfogadta az új médiatörvényt (A médiaszolgáltatásokról és tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény), ezzel lezárult a tavaly nyáron elkezdett médiaszabályozás átalakítása. A törvény felkészülési időnek aligha nevezhető szokatlanul rövid időn belül már hatályba is lépett. Megjelenését követően napvilágot látott hazai és európai bírálatok elsősorban a sajtószabadság korlátozását, a véleménypluralizmus veszélyeztetését kifogásolják. Ez az írás nem vállalkozik az új intézményrendszer átfogó értékelésére, csupán az első részben rögzített garanciális elemek vizsgálatát tűzi ki célul. A vizsgálódás fókusza kettős: mennyiben követte a törvényalkotó az európai szabályozásokban1 rögzített garanciális elemeket, illetve sikerült-e az ORTT kritikával illetett szerep és működésbeli deficitjeit korrigáló intézményi, garanciális megoldásokat találni.
Nem szándékom ismétléssel untatni az olvasót, de fontos rögzíteni egy, az első részhez képest eltérő kiindulópontot, amely komoly összefüggést mutat szűkebb témánkkal. Korábban a médiahatóság felállításának indokaként az elektronikus médiumokra vonatkozó többletszabályok felügyelete, mint ellátandó feladat került rögzítésre. A függetlenség alapvető igénye abból ered, hogy ez a hatóság ütköző alkotmányos alapjogok konfliktusa, továbbá egyéb elsősorban piaci érdekkonfliktusok területén tevékenykedik.
Az új intézményi szabályozási rend lényegesen eltér ettől a korábbi kiindulóponttól, hiszen új "médiaigazgatási szabályokat" vezet be az nyomtatott és internetes sajtótermékekre is, illetve e szabályok felügyeletét rábízza a felállított új médiahatóságra. Az új szabályok alkotmányosságának vizsgálata, a jogrendben elhelyezett egyéb (polgári, büntető) szabályokhoz való viszonya nem tárgya az írásnak. Annyi azonban ide kívánkozik, hogy az alkotmányossági vizsgálatnak óhatatlanul része kell, hogy legyen a szabályok érvényesítésének intézményrendszere, a médiahatóság függetlenségének, a meghatározó tartalmi befolyásolás kizárásának kérdésköre. A nyomtatott és on-line sajtó tevékenységét ugyanis számos európai országban keretezik a szabadságot deklaráló jogszabályokon túl egyéb, de alapvetően önszabályozási keretben megfogalmazott és működtetett szabályok. Az alkotmányossági vizsgálatot nem megelőlegezve, annyi mindenképpen rögzíthető, hogy egy szélesebb szolgáltatási kört (gyakorlatilag a teljes hagyományos értelemben vett tömegkommunikációt) felügyelő médiahatóság függetlenségének biztosítását még több garanciális eszközzel érdemes megtámogatni.
A tényleges függetlenség megvalósulása függ az adott ország politikai-kulturális klímájától, a függetlenségi elv rögzült, önállóan is működő hagyományaitól. A garanciák kialakításánál tehát mindenképpen figyelembe kell venni azt a hatalmi struktúrát, politikai kultúrát, amelyben a szabályozás megszületik, illetve működni fog. A cél, hogy meghatározó tartalmi befolyásolás sem közvetve sem közvetlenül ne valósulhasson meg, a hatóság kellő távolságra legyen a politikai és gazdasági hatalmi gócoktól. A kétharmados parlamenti többség önmagában is egy olyan helyzet, amely tágabb garanciális eszközrendszert igényel. Olyan garanciákat kell beépíteni, amelyek képesek biztosítani a médiahatóság plurális működését, elkerülhetővé teszik, hogy egy politikai, világnézeti megközelítés uralja a jogalkalmazást.
E két kiindulópontként rögzített ok egyértelműen a széles garanciális alapok lerakását indokolja. Az írás, az első részre alapozva, három nagy csoportra bontva vizsgálja a garanciális elemeket, számba veszi a politikai függetlenséget, a piaci szereplőktől való függetlenséget, illetve a szervezeti autonómiát biztosító garanciákat.
Az új szabályozás lényegesen átalakítja az eddigi intézményrendszert. A számos országban (pl. Olaszországban, Finnországban, Egyesült Királyságban) már működő modell szerint konvergált hatóságot hoz létre a hírközlés és a média területén.2 A konvergált működés lényegesen bonyolultabb szervezeti struktúrát feltételez. A felépítés mélyebb elemzése meghaladná ezen írás kereteit, így csak a médiafelügyelet szempontjából közelít, és nem célozza a konvergált hatóság intézményének alapos bemutatását.
A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) a törvény szerint három önálló hatáskörrel rendelkező szerve van: a Hatóság elnöke, a Médiatanács és a Hivatal.
A Hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és a tisztségre a megbízatás lejártával újraválasztható. E kinevezéssel automatikusan a Médiatanács elnökjelöltjévé válik. Ezen túl médiafelügyeleti szerepe abban azonosítható, hogy ő dönt a közös Hivatal vezetőinek személyéről, ő értékeli munkájukat, arra is módja van, hogy indokolás nélkül visszavonja a kinevezésüket. A törvény annyi garanciális szabályt rögzít, hogy a Hivatalnak hatósági ügyei tekintetében egyedi döntésben utasítást nem adhat. Mivel a szabályozás nem számol azzal az esettel, hogy a Médiatanács és a Hatóság elnöke különböző személy, a továbbiakban a Médiatanács elnökéhez kapcsolódik a garanciális szabályok bemutatása.
Médiatanács elnökének, tagjainak kiválasztásával összefüggő garanciális szabályok
A tagok kiválasztásának szabályozása a bemutatott európai követelmények tükrében komoly aggályokat vethet fel. Ugyan a tagokat a parlament választja 2/3-os többséggel, de a tagok jelölése során nincsenek olyan garanciális szabályok, amelyek biztosítanák a hatóság plurális összetételét azt, hogy ne csak egy politikai, világnézeti megközelítés uralja a működést. A tagokat ugyanis egy parlamenti jelölőbizottság jelöli, amelyben a tagok szavazati joga igazodik az őket jelölő pártok parlamenti erejéhez, tehát a kiválasztási eljárásban a parlamenti erőviszonyok leképezése történt. Korábban a tényleges parlamenti erőviszonyoktól független paritásos rendszerben zajlott a jelölés. Ugyan főszabály szerint egyhangú döntéssel kell a bizottságnak jelöltet állítania, ám ha ez sikertelen, 2/3-os többséggel is megnevezhetők a jelöltek. A jelenlegi parlamenti viszonyok ismeretében tehát ez a mechanizmus nem szolgálja azt a célt, hogy a hatalmi centrum ne lehessen döntő befolyással a tagok kiválasztására.
Sajnos ezt az állítást a tények is igazolják, hiszen a Médiatanács megválasztott tagjait egytől egyig a nagyobb kormánypárt jelölte, a többi parlamenti párt ilyen módon nem alakította érdemben a Médiatanács összetételét. A parlamenti pártokon kívül egyéb társadalmi, szakmai szervezetnek nincs szerepe a tanács összetételének meghatározása során.
A tanács elnökjelöltje automatikusan a NMHH elnöke, akit a miniszterelnök nevez ki kilenc évre. Ugyan a Parlament választja a Médiatanács elnökévé, de ha mégse sikerülne megválasztani, akkor is ő hívja össze a tanács üléseit, amelyen tanácskozási és ülésvezetési joggal van jelen, csak a döntések meghozatalában nem vesz részt. A törvény nem ad megoldási képletet arra, mi történik, ha a Parlament nem választja meg az NMHH elnökét a tanács elnökévé. Bár ez a lehetőség a törvény egy másik szabálya miatt lényegében kizárt, hiszen a Médiatanács tagjait és elnökét egyidejű listás szavazással választja meg az országgyűlés, tehát elnök nélkül alapesetben nem is jön létre a Médiatanács. Ezen leírás tükrében az országgyűlés által meg nem választott elnök korábban idézett tanácskozási és ülésvezetési jogát szabályozó szakasz [125. § (4)] csak arra az esetre értelmezhető, ha a tanács megbízatási ideje alatt valamilyen oknál fogva új elnökjelölésre kerül sor, és a jelöltet az országgyűlés nem választja meg. Hogy mi történik ebben a helyzetben, a törvény nem ad egyértelmű megoldási képletet. Vajon a miniszterelnök egy idő után új NHMM elnököt jelöl, vagy a tanács elnök nélkül marad és az NMHH elnöke látja el a tanács működtetésével járó feladatokat, döntési jogosítványok nélkül. Ez a szabályozási megoldás nem biztosít átlátható felelősségi helyzetet, nem szolgálja az átlátható döntéshozatali rend kialakulását. A garanciákkal kizárni célzott informális befolyást intézményesíti. A történések tükrében ez pusztán elméleti okfejtés, hiszen a parlament kétharmados többséggel megválasztotta az NMHH elnökét a Médiatanács elnökévé.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
