Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Koltay András: A közerkölcs és a véleményszabadság összeütközésének kérdései Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban (MJ, 2005/10., 631-640. o.)

A véleményszabadság egyes kérdései, kiváltképpen pedig annak korlátai mindig is a jogalkotói-jogalkalmazói, illetve a tudomány képviselői által folytatott viták homlokterében álltak. A közerkölcs védelme, mint a véleményszabadság egyik lehetséges korlátja azonban bizonyosan nem a legtöbbet emlegetett korlát. E kérdés tudományos feldolgozása úgyszólván teljességgel hiányzik a magyar jogirodalomból, pedig a véleményszabadság által felvetett alapvető és általánosan jellemző problémákkal szembesülhetünk az alaposabb vizsgálat lefolytatása után.

Az obszcén, pornográf nyomtatványok tiltására vonatkozó adatok már a XVI. század elejének Itáliájából ismeretesek1, a véleményszabadság egyik első modern elvi megalapozásának tekintett mű, Milton Areopagiti-cája is kivonja az obszcén kifejezéseket a szólás védelemre érdemes köréből. A közerkölcs és a szabadság ütközésének kérdése tehát évszázadok óta a napirenden szerepel.

Írásom e két érdek ütközésének egyes kérdéseit tárgyalja, bemutatva az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szabályozását, gyakorlatát, illetve összefoglalva a vonatkozó jogelméleti vitákat, kérdéseket és lehetséges válaszokat felvetve.

I. Jog és erkölcs viszonya, a közerkölcs védelme

1. A jog és az erkölcs viszonya, kapcsolata a jogelméleti viták gyakori témája. Hiba lenne leegyszerűsíteni a kérdést a természetjogi és pozitivista álláspontok ellentétére, mint ahogy nem is teszek kísérletet sem e viszonyra vonatkozó nézetek bemutatására. A két normarendszer közötti fogalmi kapcsolat ténye vitatott, de a tartalmuk közötti szükségszerű átfedés tényét, illetve egymásra hatásukat a legtöbb pozitivista is elismeri. Herbert Hart négy kérdésben foglalja össze e vita tárgyát, ezek: (1) Hatott-e az erkölcs a jog fejlődésére és fordítva? (2) A jogi fogalmaknak, illetve a jogrendszer egészének kell-e hivatkoznia az erkölcsre, avagy a két normarendszer közötti átfedések csak a véletlen művei? (3) Bírálható-e a jog az erkölcs nézőpontjából? (4) Kikényszeríthető-e az erkölcs a jog eszközeivel?2 Kimerítő válaszadásra e tanulmány értelemszerűen nem vállalkozik, a negyedik kérdéskör egy részszeletét kívánja bemutatni.

2. Minden jogrendszerben gyakran előforduló jelenség, hogy a jogi szabály "a maga kiegészítését más >>kultúrhatalmaktól<<, jogon kívüli társadalmi szabályokból, a metajurisztika köréből veszi"3. Ezek közül elsődleges fontosságú az erkölcsi normarendszer. A jóhiszeműség és tisztesség a magyar jogban is meghatározó elve pl. az egész jogrendszert átható követelményt állít, de ennél konkrétabb formában is megvalósul a közvetett jogrendezés. Ezek a szabályok is a társadalom erkölcsi védelmét szolgálják, mint ahogyan azok is, amelyek célzatosan, közvetlenül magát a közerkölcsöt védik.

Léteznek a jog által közerkölcsbe ütközésük miatt tiltott magatartások, pl. a nemi erkölcs elleni bűncselekmények, melyek elsősorban a társadalom tagjainak szexuális erkölcseit védik. Ezek a szabályok a közösség túlnyomó része által elfogadott és helyeselt normák.

Ütközőponthoz érünk azonban, amikor a véleményszabadságot a közerkölcs védelme miatt korlátozó szabályokhoz érünk. Ezeknek egy része a kiskorúak védelmére szolgál (reklámtilalmak, szexualitást ábrázoló műsorok sugárzási időpontjának korlátozása), mások az egész társadalom erkölcsi védelmét célozzák. A kifejezés, a vélemény szabadságának korlátozása azonban csak megfelelően nyomós indokból történhet, így előfordulhatnak vitatott esetek. Nem mindenki ismeri el az állam jogát arra, hogy polgárai erkölcseinek védelmében alapjog-korlátozással éljen.

Felmerül a kérdés, milyen magatartásokat tekintünk a véleményszabadság kifejeződésének? A "maradandó" formában (írásban, képben vagy filmen, hangszalagon stb.) létrehozott "művek", illetve a szóban elhangzó kijelentéseket általában ide soroljuk - ezeket összefoglalóan kifejezéseknek hívhatjuk. De egyáltalán nem bizonyos, hogy egy pornográf filmalkotás kifejez bármiféle véleményt. Úgyszintén, egyes (tiltott) magatartások elképzelhetően vélemény kifejezésére is alkalmasak. A "mutogatós bácsi" hivatkozhat arra is, hogy tettével csupán a társadalom iránti megvetését akarta kifejezni, mint ahogyan egy politikus gyilkosa is mondhatja: ily módon tiltakozott az általa helytelenített álláspont ellen. Hol húzódik a határvonal? Érdemes-e a véleményszabadság védelmére a pornográf, obszcén mű? Ezekkel a kérdésekkel a későbbiekben foglalko-zom.4

3. A közerkölcs védelmét szolgáló szabályok az USA-ban és Nagy-Britanniában elkülönítik, és eltérően szabályozzák a pornográf, az obszcén és az illetlen kifejezéseket.

A közerkölcs fogalmát egyetlen jogrendszer vagy nemzetközi jogi dokumentum sem definiálja, annak ellenére, hogy többször is hivatkoznak rá, mint a véleményszabadság lehetséges korlátjára. Az 1950-es Emberi Jogok Európai Egyezményének betartása felett őrködő strasbourgi bíróság is óvakodott az erkölcs általánosan, minden európai államban alkalmazható fogalmának meghatározásától, a kérdést az államok hatáskörébe utalja. Tekintve, hogy az egyes államok sem igen sietnek a fogalom tisztázásával, ellenben gyakran döntenek rá hivatkozva, leszűrhető a megállapítás: a fogalom "jogszabályban történő megállapítása nem feltétele a közerkölcs sérelme megállapításának (...), minderre az adott ügyben, az adott időben és helyen eljáró hatóság, vagy igazságszolgáltatási szerv jogosult".5

Ezt a megoldást helyénvalónak tartom, tudomásul kell vennünk, hogy léteznek fogalmak, amelyek nem szoríthatóak be a jogi normarendszer kereteibe, és - Lábady Tamás fent említett kifejezésével élve - me-tajurisztikus elemként jelennek meg a jogban, kerekítik ki a jogszabályok értelmét.

4. A pornográfia, obszcenitás, illetlenség fogalmainak elválasztása - eltérő súlyuknál fogva - eltérő mértékű korlátozást is indokol. Némely esetben már kérdésessé válik, hogy a véleményszabadság korlátozása valóban elsősorban a társadalom erkölcseinek védelmében történik-e. Az obszcén kifejezések a kiskorúak fejlődésére nézve a közvélekedés szerint károsak. Az angolszász szabályozás(ok) bírálói azonban messzebb mennek ennél: álláspontjuk szerint a pornográfia - jelen állapot szerinti - megengedettsége a felnőtt társadalom (elsősorban nő-) tagjai számára is súlyosan károsak. Érveiket alaposabban is szemügyre veszem majd. Ilyen esetekben - tehát amikor más károsodik a kifejezés által, feltéve, hogy lenne ilyen szabályozás -a közerkölcs védelme másodlagossá válna, és az egyéni sérelem megakadályozása válna elsődleges céllá.

5. A közerkölcs védelmének tágan értelmezett körébe tartozik még a blaszfémia (istenkáromlás), illetve egyéb kifejezések, magatartások is (pl. a drogok propagálása, az erőszakos magatartás gerjesztése, dicsőítése). A terjedelmi korlátok miatt én azonban csak a szűken értelmezett közerkölcs-védelemmel, azaz az obszcén, pornográf kifejezések tilalmával-megengedésével foglalkozom a továbbiakban.

II. Közerkölcs és véleményszabadság Nagy-Britanniában

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére