1. A csődtörvény egyik alapvető, a felszámolás intézményének létrejöttét kifejező szabálya, hogy a hitelezői igények kielégítését meghatározott sorrendhez köti. A beszámítás látszatra vagy ténylegesen ezt az alapelvet, ezt a meghatározott rendet keresztezi, és ha nem megfelelő körültekintéssel alkalmazzuk akkor vagy a felszámolás intézményét rendítjük meg, vagy a beszámítási lehetőség válik írott malaszttá. A középutat nehéz megtalálni és megtartani, mert maga a csődtörvény eddig még soha sem kísérelte meg, hogy ezt mértéktartóan meghatározza, de talán pontosabb az a megfogalmazás, hogy megkísérelte ugyan, de eddig még ez soha sem sikerült. Ezt a megállapítást azonban tovább göngyölíthetjük a jogmagyarázókra és a bírói gyakorlatra is azáltal, hogy úgy tűnik a beszámításnak szerteágazó vetületét, hatását és mindennek következményeit még nem dolgozták fel a részletek szintjén, pedig a veszély ott rejlik, mert itt dől el, hogy ha a felszámolási eljárásban a beszámítást szabadosan értelmezzük akkor adott esetben a felszámolás alól húzzuk ki az érvényesülés lehetőségét, ha pedig szűken értelmezzük, akkor a beszámítás alól - de mivel a beszámítási lehetőség szerepel a csődtörvényben - ez szintén ellentétes lenne a jogalkotói akarattal, végső soron a törvénnyel.
A csődtörvényt 1991 óta már sokszor módosították, ezen belül a beszámítás kérdését is érintve, ennek ellenére a probléma ma is élő. Hogy ez miként lehetséges az aligha érthető, gyanítható, hogy ez az egész kérdés ritka előfordulása miatt tulajdonképpen nem is jelent gondot, ennek oka pedig az lehet, hogy az építőipari tevékenység, a felszámolás és a beszámítás hármas összefüggésében valóban ritkán találkozik egyazon jogvitában. Pedig - mint látni fogjuk - ez az a közeg, ahol a felszámolás-beszámítás kapcsolatának szinte minden gondja-baja előjön, vagy legalábbis e tanulmány szerzője ezt így gondolja addig, amíg más később, a leírtaknál még bonyolultabb összefüggéseket nem tár fel.
A következőkben tehát nézzük meg közelebbről melyek azok a rendelkezések, amelyek a csődtörvényben kapcsolatba hozhatók a beszámítással vagy más szavakkal, amelyeknek van valamilyen ráhatása a beszámításra, annak lehetőségére és ez utóbbi hatósugarára. A könnyebb áttekinthetőség céljából -, hogy legyen minden egy helyen - gyakran idézzük a csődtörvény megfelelő rendelkezéseit.
2. A csődtörvény 27. § (1) bekezdése szerint: "a bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, de a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő napnak."
A 28. § (1) bekezdése szerint: "Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság elrendeli a végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét".
A 28. § (2) bekezdése szerint a közzétételnek tartalmaznia kell:
a) A bíróság nevét és az ügy számát,
b) …………………
c) a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontját,
d) ………………….
e) a felszámolás kezdő időpontját (a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja),
f) a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be,
g) ………………….
h) ………………….
A csődtörvény 34. §-ának (2) bekezdése szerint: "A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet".
A csődtörvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint: "A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá válik..."
A csődtörvény 36. §-a a következőket tartalmazza: "A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett és amelynek tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre."
Erre a rendelkezésre kiemelten felhívjuk a figyelmet, mert a későbbiekben még sok problémát okoz, vagy okozhat. A felszámolás során tehát beszámítani csak azt a követelést lehet,
- amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett, amelyet elismert,
- amelyet a felszámolás kezdő időpontját követően nem engedményeztek,
- ha a követelés később keletkezett, a keletkezést követően nem került sor engedményezésre.
A csődtörvény 37. §-ának (1) bekezdése a következőket tartalmazza: "Az adóssal szemben fennálló olyan követelések, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi és kielégíti, ha az 57. § (1) bekezdésében felsorolt tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabályai (57-58. §) az irányadók".
A csődtörvény 37. §-ának (2) bekezdése szerint: "A felszámolás alatt keletkezett és felszámolási költségnek nem minősülő követelések tekintetében - ha a felszámolási zárómérleget még nem nyújtották be - a hitelezői igényt a követelés esedékessé válásától számított 40 napon belül kell a felszámolónak bejelenteni, aki a követelést a 28. § (2) bekezdésének f) pontjában foglalt - határidőn belül benyújtott - hitelezői igények között veszi nyilvántartásba. A 40 nap elteltével, de egy éven belül - legalább a fel-számolási zárómérleg benyújtásáig - bejelentett igények nyilvántartásba vételére és kielégítésére az (1) bekezdés az irányadó."
A csődtörvény 37. §-ának (3) bekezdése szerint: "Az (1) és (2) bekezdésben foglalt esetekben az egy éves határidő elmulasztása jogvesztéssel jár".
A felsorolt rendelkezések azt mutatják, hogy a csődtörvény különböző határidőket állít fel a felszámolás folyamatában, amelyeknek jelentősége már az idézett rendelkezések szövegéből is kitűnik, mindez azonban a későbbiek folyamán csak növekszik, ha a beszámítással való összefüggéseket mélyebben kezdjük feltárni.
Most azonban összegezésképpen csak azt szögezzük le, hogy milyenek is ezek a határidők.
a) A felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedése [27. § (1) bekezdés].
b) A hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolás közzétételének napja minősül kezdő időpontnak.
c) A közzétételnek tartalmaznia kell egy felhívást, hogy a hitelezők a közzétételtől számítva 40 napon belül jelentsék be követeléseiket a felszámolónak [28. § (2) bekezdés f) pontja].
d) A felszámolás kezdő időpontjától, tehát a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésétől, amikor a közzététel még nem történt meg, a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos nyilatkozatot már csak a felszámoló tehet meg [34. § (2) bekezdése].
e) Az előbbi napon az "f.a." gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása a törvény erejénél fogva lejár [35. § (1) bekezdés].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
