Az előző lapszámban már fellebbent a titokzatosság ködös fátyla az elektronikus közigazgatás legújabb "csodafegyveréről", a SZEÜSZ modellről. Bemutatásra került, mi is ez valójában és, hogy mit is kell értenünk az alatt, ha azt mondjuk, szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatás. Alapvető jellemzőinek, működési filozófiájának megismerését követően lássunk néhány konkrét szolgáltatást, amelyek remélhetően gyökeresen változtatják meg közigazgatásban töltött mindennapjainkat akár ügyfélként, akár ügyintézőként. Kezdjük először az azonosítással.
Az elektronikus ügyintézés megvalósításában alapvető feltétel az azonosítás megléte. Ezáltal lehetünk biztosak abban, hogy saját nevünkben csak mi használjuk az adott szolgáltatást. Azt gondolom, nem kell taglalni, milyen károkat okozhat, ha illetéktelenül használják fel személyazonosságunkat.
Az azonosítás segítségével megállapítható, hogy az ügyintézést végző szerv előtt megjelent személy megegyezik-e azzal a személlyel, akinek mondja magát.
Egy személyes ügyintézés során mindez az aláírással, fényképpel, személyazonosító adatokkal ellátott személyazonosító igazolványokkal történő azonosítást jelenti. Az elektronikus ügyintézésnél azonban ezek a személyazonosításra alkalmas igazolványok - az elektronikus ügyintézés sajátosságai miatt - fizikai valójukban nem használhatóak (kivéve a közeljövőben az elektronikus személyazonosító igazolvány, amelyről a későbbiekben még lesz szó). Ezért kellett kialakítani olyan megoldásokat, amelyek segítségével az elektronikus térben is biztosítható az azonosítás folyamata.
Elektronikus ügyintézés során - mivel az eljárások túlnyomórészt hagyományos esetben is megkövetelik a személyazonosítást - olyan azonosítási megoldások használhatóak, amelyek esetében az azonosítás "visszavezethető" személyes megjelenésre.
A közigazgatásban használatos ún. teljes körű azonosítási szolgáltatás keretében a SZEÜSZ szolgáltató az azonosítást kérő szervezet részére állapítja meg, hogy egy adott személy megegyezik-e egy korábban regisztrált személlyel. Ezen túlmenően - az azonosítást kérő szervezet igénye és az érintett hozzájárulása esetén - a szervezet számára igazolja az adott személy személyazonosságát. A szolgáltatás keretében az ügyfél regisztrál, ekkor számára egy egyedi azonosító kerül generálásra. Ezt az azonosítót vizsgálja a szolgáltató az ügyintézés során abból a célból, hogy azonos-e az azonosított és a regisztrált személy. Ennek eredményéről tájékoztatja az azonosítás ellenőrzését kérő szervezetet.
Jelenleg is működő példa a sokak által ismert és használt ügyfélkapu azonosítás, amely közhiteles nyilvántartáson alapul. Használatakor a belépéshez meg kell adni az ügyfélkapu regisztrációnál kapott felhasználónevet. Annak bizonyítása, hogy a felhasználó tényleg az, akinek mondja magát, a regisztrációt követő aktiválás során megadott jelszóval történik, amit a felhasználón kívül más nem ismerhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
