A régi Ptk. 318. és 339. §-ai a szerződésszegéssel és a szerződésen kívül okozott kár megtérítésének szabályait összemosták. Az új Ptk. ezzel szemben a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősséget a szerződés általános szabályai közé iktatta be, a szerződésen kívüli károkozást pedig különálló kötelemkeletkeztető tényként kezelte és a Hatodik Könyv Negyedik Részében külön szabályozta.
A kártérítési kötelezettség keletkezésének feltételeit az új Ptk. változatlanul a jogellenességre, a felróhatóságra és az okozati összefüggésre alapozta. A szabályozás megmaradt a hagyományos alapokon, de részleteiben több kisebb-nagyobb változással találkozunk.
Az új Ptk. 6:518. §-ának általános jellegű rendelkezése szerint "A törvény tiltja a jogellenes károkozást". E tilalomhoz kapcsolódó szabályok tartalmát a következők szerint foglalhatjuk össze.
A kártérítési felelősség közös szabályait a XXVI. Cím foglalja magában. Ezek először a kártérítési felelősség megállapításának, majd a kártérítés módjának kérdését szabályozzák.
1. Az új Ptk. 6:519. §-a szerint az, aki másnak jogelle-
- 12/13 -
nesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható.
Ez a rendelkezés annyiban tér el a régi Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésétől, hogy nem veszi át a felróhatóság kimentésének alapját, amely szerint a károkozónak azt kellett bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogyan az az adott helyzetben elvárható. Az új Ptk. azonban már a bevezető rendelkezések között általános jelleggel határozta meg "az elvárható magatartás elvét" és a felróhatóság fogalmát (az Első könyv 1:4. §-a). Ez úgy szól, hogy ha a törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi jogviszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A kártérítési kötelezettség e feltételében nincs változás. Tovább folytatható az a gyakorlat, amely egyaránt megköveteli az elvárható magatartást mind a cselekvés, mind a mulasztás esetében, nagy jelentőséget tulajdonít a szakmai szabályok betartásának és nem tesz különbséget a mulasztás súlya és módja szerint (pl.: BH 1978.387., BH 2003.195.; EBH 2011.2397.; BH 1999.552. sz. határozat) stb.
Két vonatkozásban találkozunk jelentős változásokkal.
A régi Ptk. 4. §-ának (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy a felek jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. Ehhez kapcsolódva 205. §-ának (3) bekezdése a feleket a szerződés megkötésénél is együttműködésre, továbbá arra kötelezte, hogy már a szerződés megkötése előtt is tájékoztassák egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.
Az új Ptk. 1:3. §-a ezzel azonos követelmények szerint határozta meg a jóhiszeműség és tisztesség elvét, úgyszintén 6:62. §-ának (1) bekezdése is a szerződés megkötésénél a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét. E § (3)-(5) bekezdése azonban már rendelkezett e kötelezettségek megszegésének szankcionálásáról is: ha a szerződés létrejön, a szerződésszegéssel okozott kártérítés szabályait kell alkalmazni. Azért, mert a szerződés nem jött létre, kártérítés követelésének nincs helye; azonban, ha a felek egyike a közreműködési, illetve tájékoztatási kötelezettségének megszegésével a másik félnek kárt okozott, ezt a szerződésen kívül okozott kártérítés szabályai szerint köteles megtéríteni.
A kártérítés e kettőssége oda vezet, hogy ha a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésének szabályait kell alkalmazni, a károkozó csak az "ellenőrzési körén kívül eső körülmény" bekövetkezésével tudja magát a felelősség alól kimenteni (6:142. §), viszont ha a szerződésen kívüli kártérítés szabályait kell alkalmazni, a kimentéshez elég azt bizonyítani, hogy úgy járt el, ahogyan az általában elvárható.
Hasonló a helyezet a szerződés érvénytelensége esetén is.
A régi Ptk. 238. §-ának (2) bekezdése a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítéséről csak harmadik fél javára szólóan rendelkezett. Az új Ptk. 6:115. §-a "Járulékos igények érvénytelen szerződés esetén" elnevezés alatt helyt adott a kártérítés lehetőségének a felek egymásközti viszonyában is. E § (2) bekezdése szerint az a fél, amelyik az érvénytelen szerződés megkötésével a másik félnek kárt okozott, azt a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint köteles megtéríteni. Ez a rendelkezés azonban a magatartás felróhatóságát külön szempontok szerint kezeli: a kimentés hiányában a szerződés megkötéséből eredő kárt teljes egészében (pozitív interesse) kell megtéríteni; azonban a sikeres kimentés sem oldja fel a szerződés érvénytelenségét előidéző felet a felelősség alól, de csak a szerződéskötésből eredő kár (negatív interesse) megtérítésére köteles.
A harmadik személynek okozott kár esetében az új Ptk. 6:115. §-ának (3)-(4) bekezdése lényegében egybe vág a régi Ptk. 238. §-ának (2) bekezdésével, de - nem nagyon világos szóhasználattal - ezúttal is úgy rendelkezik, hogy a szerződés érvénytelenségét okozó fél a szerződéskötésből eredő kár (negatív interesse) megtérítésére felróhatóság nélkül is köteles, de felróható magatartás esetén teljes kártérítéssel tartozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
