"Az előzetes döntéshozatali eljárás a Közösségek alapítóinak egyik legjobb alkotó ötlete volt, ami sok tekintetben ragyogóan sikeres, bizonyára messze túlhaladva azok várakozásait, akik megalkották."1 "A közösségi jog mai formájában, mint tagállamok szerte egységesen érvényesülő és elsődleges ius commune europaeum nem jöhetett volna létre az előzetes döntéshozatali eljárás nélkül."2 "Ennek az eljárásnak kell biztosítania, hogy a közösségi jognak a Közösség minden tagállamában egyforma hatálya legyen. Ilyen módon meg kell akadályoznia, hogy a nemzeti bíróságok a közösségi jogot, annak alkalmazásakor különbözőképpen értelmezzék."3 "Az EKSz. 234. cikkel bevezetett rendszer annak érdekében, hogy biztosítsa a közösségi jog egységes értelmezését a tagállamokban, közvetlen együttműködést hoz létre a Bíróság és a nemzeti bíróságok között egy, a felek kezdeményezésétől független eljárás keretében. Ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelem bíróságok közötti párbeszéden alapszik, amelynek az előterjesztése teljes mértékben a nemzeti bíróságnak az említett kérelem helytállóságára és szükségességére vonatkozó mérlegelésétől függ."4
A fenti idézetekkel az EKSz. 234. cikkében szabályozott előzetes döntéshozatali eljárás céljait, a közösségi jogvédelmi rendszerben elfoglalt kiemelt helyét kívántuk érzékeltetni. A tanulmányunk tárgyául választott, az Európai Közösségek Bíróságának (a továbbiakban: EuB) a C-210/06. sz. Cartesio ügyben 2008. december 16-án meghozott ítéletéből ismét kiderült az, hogy milyen jelentősége van ennek a jogintézménynek a tagállamok jogrendszereire nézve, és az EuB ezen keresztül olyan jogterületekre - mint pl. a polgári eljárásjog5 - is kiterjeszti jogértelmező tevékenységét, amire a Közösségnek nincs jogalkotási hatásköre. A terjedelmi korlátokra tekintettel most csak annak vizsgálatára szorítkozunk, hogy a Pp. 155/A. § (3) bekezdésében, 249/A. §-ban és 340. § (3) bekezdésében biztosított fellebbezési jog tartalmára nézve milyen változásokat eredményez ez az ítélet, a megváltozott jogi környezetben milyen értelmezési kérdések megválaszolása vár a magyar bíróságokra; illetve, hogy milyen következtetések vonhatók le a törvényalkotás szintjén. Mindehhez szükségszerűen az ítélet indokolásának logikai rendszerét is elemeznünk kell, illetve fel kell elevenítenünk azokat a magyar jogpolitikai szándékokat, amik a Pp. hatályos rendszerébe az előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos fellebbezési szabályokat bevezették.
A 2003. évi XXX. törvény mind a Pp.-t, mind a Be.-t módosította az előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel, s legfontosabb változtatásként megteremtette az ezen eljárást kezdeményező végzés elleni közvetlen fellebbezés lehetőségét. A Pp.-be bevezetett 249/A. § pedig a másodfokú polgári eljárásokban lehetővé teszi az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása elleni külön fellebbezés lehetőségét is. A törvényalkotó később, a 2005. évi XVII. törvénnyel a Pp. XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perek vonatkozásában azt is lehetővé tette, hogy a 340. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú eljárásban az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen is külön fellebbezésnek van helye, ha az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
A Pp. módosításhoz fűzött miniszteri indokolás szerint abban a kérdésben nem lehet jogalkotás útján állást foglalni, hogy kit terhel az EKSz. 234. cikk (3) bekezdése szerinti előterjesztési kötelezettség, célszerű ugyanakkor a másodfokú bíróságokat úgy tekinteni, hogy ők járnak el az ügyekben utolsó fórumként. A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslat, a jogerős ítélet tartalmának függvénye, így a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala előtt nem tudhatja, hogy döntése ellen van-e lehetőség felülvizsgálatra, vagy nincs, következésképen azt sem, hogy terheli-e kezdeményezési kötelezettség. Ugyanezen gondolatmenet figyelhető meg a Pp. 249/A. §-hoz fűzött indokolásban is: mivel a másodfokú érdemi döntés ellen már nincs olyan rendes perorvoslat, amelynek keretében vitatható lenne a kezdeményezés szükségessége - a felülvizsgálat lehetősége erősen korlátozott -, lehetővé kell tenni a peres felek számára annak kikényszerítését, hogy a másodfokú bíróság eleget tegyen előterjesztési kötelezettségének.6
A jogirodalomban ezen törvénymódosítással kapcsolatban többféle álláspont is megjelent, amikben közös, hogy sok szempontból fogalmaztak meg kritikákat, és jelezték az előre látható jogértelmezési nehézségeket. Blutman László emlékeztetett arra, hogy bár az EuB joggyakorlata alapján a nemzeti törvényalkotók dönthetnek úgy, hogy lehetővé teszik a fellebbezést az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzéssel szemben, a kérdést árnyalja az a tény, hogy az elsőfokú bíróságoknak nincs kötelezettsége előterjesztést tenni. A Pp. módosításból nem derül ki egyértelműen, hogy a fellebbezés mire irányulhat, illetve az ezt elbíráló fellebbviteli bíróság érdemben mit vizsgálhat.7 Hasonló végkövetkeztetésre jutott e sorok írója is, aki ugyanakkora jövőbeli joggyakorlat számára jóval problematikusabbnak látta a Pp. 249/A. §-nak szabályát, ami a másodfokú eljárás elhúzásának is kiváló eszköze lehet.8
Markánsan eltérő álláspontok a jogirodalomban az előterjesztési kötelezettséggel kapcsolatban alakultak ki: Blutman arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy előterjesztési kötelezettség keletkezik a magyar bíróságok előtti eljárásokban minden olyan esetben, amikor az eljárásban hozandó ügydöntő határozat ellen nincs fellebbezési lehetőség.9E sorok írója ezzel szemben azzal érvelt, hogy főszabály szerint a felülvizsgálati eljárás keretei között eljáró Legfelsőbb Bíróságot terheli előterjesztési kötelezettség, kivéve, ha a Pp. kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, mely esetekben a másodfokú bíróságot.10Ez utóbbi álláspontot aggályosnak találta Kiss Daisy, aki szerint ha a felülvizsgálat elvi lehetősége mentesítené a másodfokon eljáró bíróságot az előzetes döntés iránti előterjesztés kötelezettsége alól, akkor az ügyek legnagyobb részében nem nyílna meg az előterjesztési kötelezettség, ami nem felelne meg az EKSz. 234. cikk céljainak.11
Az előterjesztő magyar bíróság első három eljárásjogi kérdése zárt logikai láncot alkot: jogosult-e, mint cégbíróság változásbejegyzési eljárásban előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, amennyiben igen, úgy ezen jogosultsága egyúttal kötelezettsége is, és végül, miként alakulnak az ilyen eljárást kezdeményező végzés elleni fellebbezés nemzeti szabályai a közösségi jog tükrében?
Az EuB-t bekerítették ezek a kérdések, nem tehette meg, hogy "válogasson" belőlük, mint ahogy nem is lehetett érdemben átfogalmazni azokat. Az ítélet indokai alapján mindvégig egy kicsit olyan érzésünk van, hogy az EuB mindenképp érdemben akarta megválaszolni ezeket a kérdéseket, még akkor is, ha így eddigi joggyakorlatával némileg ellentétes elveket kellett megfogalmaznia, de legalábbis azt meghaladnia, akár dogmatikai pontatlanságok árán is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
