Új büntetőeljárási törvényünk, a 2017. évi XC. törvény számos olyan jogintézményt újított meg, illetve vezetett be, amely a bizonyítási szabályok egyszerűsítése által a büntetőeljárás gyorsabb és ezáltal hatékonyabb befejezését mozdítja elő. A bizonyítás a büntetőeljárásban a büntetőjogilag (anyagi jogilag és eljárásjogilag) jelentős, múltbéli tényeknek a törvényes bizonyítási eszközök és módszerek útján való megismerése (a tények felderítése), valamint ezeknek a tényeknek a bizonyítási eszközökkel való igazolása és rögzítése. Ennek a folyamatnak a végső célja az, hogy a bíróság helyes döntést hozzon a terhelt büntetőjogi felelősségének kérdésében, azaz a tényállást megalapozottan állapítsa meg, ítéletének indokolásában megfelelően értékelje a bizonyítékokat. Jelen tanulmány a terhelti együttműködés elméleti alapjainak ismertetésén túl annak gyakorlati alkalmazása során jelentkező problémákra is rávilágít.
Tárgyszavak: büntető eljárásjog, bizonyítás a büntetőeljárásban, terhelti együttműködés, előkészítő ülés, materiális és formális igazság a büntetőeljárásban
A 2018. július 1-jén hatályba lépett büntetőeljárási törvény (2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról, a továbbiakban: Be. vagy új Be.) rendelkezései közül a legnagyobb hatást a joggyakorlatra kétségkívül a terhelti együttműködés szabályozásának újragondolása és az előkészítő ülés tartásának kötelezővé tétele gyakorolta. A szabályozás - más elnevezéssel - újraélesztette a tárgyalásról lemondás jogintézményét annak tetszhalott állapotából, mivel új alapokra helyezte a terhelti együttműködés rendszerét. A terhelt beismerő vallomása és azon nyilatkozata, hogy lemond a tárgyaláshoz való jogáról, önmagában lehetőséget teremt arra, hogy a bíróság ne érdemi bizonyítás[1] lefolytatását követően, tárgya-
- 353/354 -
láson hozzon döntést a vádlott büntetőjogi felelősségének kérdésében, hanem már az előkészítő ülésen, érdemi bizonyítás lefolytatása nélkül akár jogerős ítélet is születhessen. A konszenzuális eljárás a büntetőper minden szereplője számára előnyös lehet: a büntetőigényt érvényesítő ügyészség oldaláról idő- és költségcsökkentő tényező a bizonyítási eljárás elmaradása, a terhelt pedig enyhébb szankcióra számíthat az együttműködésért cserébe. A sértett biztos lehet abban, hogy az elkövető felelősségre vonása megtörténik, a polgári jogi igény pedig teljesítésre kerül.
A Be. a terhelti együttműködés két formáját különíti el a büntetőeljárás egyes szakaszaira tekintettel. Mindkét típusú együttműködési forma a terhelt oldaláról a beismerésről és ennek - elsősorban a kiszabandó büntetésre gyakorolt - következményeiről szól. További közös vonás a terhelti együttműködés két eseténél, hogy bármely bűncselekmény vonatkozásában és bármely ügyben helye lehet a megállapodásnak. Alapvető különbség azonban, hogy míg a terhelti együttműködéshez kapcsolódóan a terhelt számára nyújtható kedvezményekről való alku lehetőségére és az erre alapozott egyezség megkötésére kizárólag a nyomozás során kerülhet sor, addig a vádemelést követőn a terhelti együttműködés már csak az előkészítő ülés alkalmával, a bűnösség beismerésében valósulhat meg.
1. Az első típusú terhelti együttműködés során a nyomozás szakaszában születik meg a megállapodás a terhelt, a védője, illetve az ügyészség között ("nyomozási egyezség"). A Be. LXV. fejezet "Egyezség a bűnösség beismeréséről" cím alatt szabályozza ezt a fajta külön eljárást. A szabályozás értelmében a megállapodással érintett felek a bíróságtól függetlenül eljárva egy formális megegyezésben rögzítik a terhelt beismerését három eljárási lépcsőben. Az egyezség kezdeményezésére a terhelt mellett annak védője, illetve az ügyészség is jogosult. A nyomozás és az előkészítő eljárás részletes szabályairól szóló 100/2018. (VI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 100/2018. Korm. rendelet) 156. §-a meghatározza, hogy ha a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy, illetve védője a gyanúsított kihallgatását megelőzően olyan nyilatkozatot tesz, amelyben ügyészségi határozat vagy intézkedés kilátásba helyezésére, egyezség megkötésére irányuló kezdeményezés előterjesztésének szándékára utal, a nyomozó hatóság röviden felvilágosítást nyújthat a nyilatkozat szerinti jogintézmény alkalmazásának törvényi feltételeiről. A hatóság továbbá tájékoztatja a nyilatkozattevőt, hogy kezdeményezését a gyanúsítás közlését követően, célszerűen a gyanúsítotti kihallgatást követően terjesztheti elő.
Ha az eljárás adatai alapján a nyomozó hatóság ügyészségi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezését vagy egyezség megkötését tartja indokoltnak vagy célszerűnek, erről az ügyészséget - késedelmet nem tűrő esetben rövid úton - tájékoztatja. A tájékoztatás tartalmazza a gyanúsítotti kihallgatás tervezett időpontját, az indokolt vagy célszerűnek tartott intézkedést, valamint annak indokait is, azonban erről a tájékoztatásról a gyanúsított és a védő nem tájékoztatható. Abban az esetben, amennyiben a gyanúsított kihallgatása során történik a kezdeményezés, a nyomozó hatóság tájékoztatja az ügyészséget. Fontos garanciális követelmény, hogy a kezdeményezés a kihallgatási jegyzőkönyvbe nem foglalható, arról külön jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni.[2] Ha az ügyészség a kezdeményező, ezt már a gyanúsított kihallgatásakor is megteheti. Amennyiben azonban az ügyészség nem ért egyet a terhelt vagy a védő kezdeményezésével, erről őket - formakényszer nélkül - tájékoztatni köteles.
Ha a kezdeményezés alapján az egyezség létrejötte nem kizárt, az egyezség megkötésére irányuló eljárásban védő részvétele kötelező, erről - meghatalmazott védő hiányában - az ügyészség gondoskodik. A védőnek a nyomozás iratait át kell adni betekintésre. A védő kirendelése - amennyiben az egyezség nem jön létre - az egyeztető tárgyalások befejezéséig tart.
2. Az egyezség létrejöttének második szakasza maga a felek (terhelt, védő, ügyészség) közötti egyeztetési folyamat, amely szintén formakényszer-mentes. A terhelt hozzájárulásával a védő önállóan is egyeztethet az ügyészséggel. Az egyeztetés tárgya a bűnösség beismerése és ezzel összefüggésben a kilátásba helyezett szankció, továbbá egyes kiegészítő kérdések (például polgári jogi igény) lehetnek. A tényállás és annak jogi minősítése nem képezheti az egyezkedés tárgyát, azt minden esetben az ügyészség határozza meg. Az egyezkedés megkezdésekor az ügyészség egyébként is köteles saját álláspontjának ismertetésére, azaz annak felvázolására, hogy milyen tartalommal tartja elképzelhetőnek az egyezség létrejöttét és ez - az egyezség megkötése esetén - milyen következményekkel járhat. Az ügyészségnek figyelmeztetnie kell továbbá a terheltet a tervezett egyezség következményeire.
3. Az eredményes egyeztetési folyamat az egyezség létrejöttével zárul. Az egyezség tipikusan a gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvbe foglalásával nyer írásbeli formát, amelyet mind a három érdekelt fél aláírásával lát el. Ha az egyezségkötést az ügyészség kezdeményezte, vagy egyetért a terhelt, illetve védője egyezség megkötésére irányuló kezdeményezésével, a nyomozó hatóság által biztosított, folyamatos kép- és hangfelvétel készítésére alkalmas helyiségben a szükséges részletességgel jegyzőkönyvbe foglalja az egyeztetést, valamint az annak során
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
