A közvélemény és a szűkebben vett szakma már hosszabb ideje feszülten figyeli az Európai Unió (EU) erőfeszítéseit a nagy - főleg amerikai - platformok megregulázására. Az EU 2020-ban nagyot lépett előre. A februárban megjelent stratégiát[1] az ősszel nyilvános konzultáció követte,[2] amelynek eredményeit az Európai Bizottság már beépítette abba a két rendelettervezetbe - Digital Services Act[3] és Digital Markets Act[4] -, amely a gerince lesz a platformok európai szabályozásának, és a tervezett rendeleti forma miatt a tagállami szabályozásoknak is.
Ebben a rövid írásban nem mélyülök el a két, együttesen csaknem száz oldalra rúgó rendelettervezet részleteiben. A célom kettős. Egyfelől röviden megmutatni a két dokumentum történeti és rendszertani kontextusát - milyen előzményeik vannak, és milyen szabályozási környezetbe érkeznek -, másrészt rámutatni arra, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest milyen újdonságokat tartalmaznak. Azt azonban már rögtön az elején le kell szögezni, hogy két tervezetről van szó, amelyek a jogalkotás folyamatában még sokat változhatnak.
A platformok egyre komolyabb szerepet játszanak a mindennapi életünkben, és ezzel együtt egyre gyakrabban kerülnek konfliktusos helyzetbe, egyre több feszültség övezi őket. Hogy csak a jelen sorok írásakor épp a sajtóban megjelenő három ügyet említsem, Trump - ekkor még - amerikai elnök fiókját a Facebook és a Twitter is letiltotta,[5] az ausztrál kormány pedig fizetésre akarta kényszeríteni a keresőóriás Google-t minden olyan tartalom után, amelyet helyi médiavállalkozások állítottak elő és az megjelenik a Google hírszolgáltatásában és keresési találatai közt. A Google kivonulással fenyegetőzik Ausztráliából, ahol egyébként - a világ többi részéhez hasonlóan - több mint 90%-os a részesedése az internetes keresésekből.[6] Végül a harmadik egy hazai ügy. A Facebook valamilyen beavatkozásnak köszönhetően jelentősen lecsökkentette a magyar igazságügyi miniszter, Varga Judit Facebook posztjainak elérését.
Az EU - hasonlóan az Amerikai Egyesült Államokhoz (USA) - az 1990-es évek végén kezdett el az internet szabályozásával foglalkozni. Kifejezetten olyan EU-s norma, amely a platformokat ebben a minőségükben szabályozza egészen tavalyig nem is létezett. Eddig sem az EU-s, sem a magyar szabályozás nem ismerte az "internetes platform", de még a "közösségi médiaplatform" vagy az "elektronikus áruház, piactér" fogalmait sem. A jelenlegi szabályozás központi eleme a még 2000-ben elfogadott Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (a továbbiakban: Eker irányelv),[7] amelynek kulcskategóriája a "közvetítő szolgáltató". A közvetítő szolgáltatók - például a hozzáférés-szolgáltatók, gyorsítótár-szolgáltatást végzők, vagy a tárhely- és keresőszolgáltatók - az Eker irányelv és a hazai átültetését megvalósító az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény (a továbbiakban Ekertv.) szerint nem kötelesek a rajtuk átmenő, vagy általuk tárolt tartalmakat, adatokat ellenőrizni, nyomon követni, és csak akkor felelősek a tartalomért - illetve még pontosabban csak az egyik kategóriájuk, a tárhelyszolgáltató - ha a jogsértő tartalomról értesítik. Az Eker irányelv 14. cikke szerint ilyenkor a tárhelyszolgáltatónak "haladéktalanul" kell intézkednie a tartalom eltávolításáról.
Az elmúlt két évtized legfontosabb fejleménye az internetes térben kétségtelenül a platformok megerősödése volt. A platformok az élet szinte minden szegmensében megjelentek, és néhány területen szinte felfoghatatlan módon alakították át az életünket. Vannak olyan szerzők, akik már egyenesen "platformtársadalomról" beszélnek.[8] Csak a legfontosabb területeket említve, például a keresőmotorok és a hozzájuk kapcsolódó ingyenes levelező és tárhelyszolgáltatások a legtöbb ember számára az internet "kapuját" jelentik. A közösségi médiaplatformok és a velük szorosan összekapcsolódó azonnali üzenetküldő szolgáltatások a kapcsolattartás és a társas érintkezés szinte legfontosabb terepei lettek, miközben tartalmakat is közvetítenek. A videomegosztó- és zeneszolgáltató platformok átvették a televíziózás és rádiózás szerepét, és a szabadidő eltöltésének szinte legfontosabb csatornáivá váltak. Azokban az iparágakban, ahol a kereslet és a kínálat a virtuális térben is egymásra találhat - márpedig a legtöbb gazdasági ágazat ilyen -, az áruházak, a piacterek, és a közvetítő vállalkozások - például a bolt, a taxitársaság, az utazási iroda vagy egy ügynökség - feladataiból egyre nagyobb részt vesznek át az ún. piactér platformok vagy idegen nyelven a matching platforms.
Az EU és a nemzeti jogalkotók kétségbeesetten igyekeztek lépést tartani a változásokkal. Az első hírnök maga a GDPR[9] volt, amely már megpróbált olyan kérdéseket rendezni, mint a profilozás vagy a kiskorúak adatkezelésnek problémája, az adathordozhatóság, és még néhány más, kifejezetten a platformokkal összefüggő vagy ott felerősödő probléma. Azonban a GDPR már jól mutatta azt is, hogy mi a nehézsége a szabályozásnak. Tulajdonképpen az, hogy egy korábbi, mondhatni offline logika mentén nagyon nehéz megfogni a platformok problémáit. Csak két példa erre, hogy vajon hogyan értelmezhetők a célhoz kötöttség és az adattakarékosság elvei a közösségi médiában, és vajon van-e értelme "önkéntes, konkrét, tájékoztatáson alapuló és egyértelmű hozzájárulásról" beszélni több tízezer a platform által gyűjtött adatpont esetén.
- 12/13 -
A második integrációs norma, ahol a platformok megjelentek, az audiovizuális és médiaszolgáltatások területén született. Ez az irányelv az AVMSD,[10] amely pedig a hagyományos, lineáris televíziózás szabályait igyekszik kiterjeszteni a videomegosztó-szolgáltatókra, és ezt már sokkal több odafigyeléssel teszi. Habár az olyan platformokra, mint a YouTube továbbra sem telepít általános nyomonkövetési kötelezettséget, azt előírja, hogy a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a náluk letelepedett szolgáltatók a kiskorúak védelme, a terrorista, erőszakos, gyűlöletkeltő tartalmak megakadályozása és néhány más, a médiaszabályozásban már régebben létező tilalom betartása érdekében "intézkedéseket hozzanak".
Az "igazi" platformszabályozás azonban voltaképp a 2019/1150/EU rendelettel kezdődött el az EU-ban. Ezt a rendeletet szokták olykor P2B - platform to business, azaz a platformoknak az üzleti felhasználók irányában tanúsított magatartását szabályozó - rendeletnek is nevezni. Sőt, a rendelet egyenesen "onlineplatform-gazdaságról" beszél a preambulumában. A preambulum egyértelművé teszi a kiinduló problémát. A közvetítő platformok és a keresőszolgáltatások a vállalkozások számára élet-halál kérdést jelentenek, sokszor az egyetlen csatornát a piac és a vásárlók felé. Ami igazán új a rendelet megközelítésében az, hogy felismeri, hogy a platformgazdaságban az üzleti felhasználók lehetnek éppen ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben, mint a "hagyományos" gazdaságban a fogyasztók. Őket is sújtják az egyedileg nem módosítható általános szerződési feltételek, a panaszmechanizmus hiánya, az egyoldalú feltételmódosítások. Sőt, a platform mint piactér ezekhez a hagyományosan ismert egyenlőtlen helyzetekhez még új visszaélési lehetőségeket is megnyit: a szolgáltatók hátrányos megkülönböztetését, a találati rangsorokban történő visszasorolást, az adatok visszatartását vagy manipulálását, vagy hogy maga a platform is kínál szolgáltatást, és ezt előrébb rangsorolja. A rendelet ezért - nagyon hasonlóan a hagyományos fogyasztóvédelem szabályaihoz - tisztességes és átlátható, a felmondás és a felfüggesztés feltételeit világosan tartalmazó szerződési feltételeket ír elő. A specifikusan platformgazdaságra jellemző előírások közt pedig átlátható és tisztességes rangsorolást, transzparenssé tett megkülönböztetett bánásmódot, az adatok kezelésének átláthatóságát, és persze belső panaszkezelési rendszer működtetését írja elő.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
