A zálogjogosulti bizományos a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) által létrehozott új jogintézmény. A zálogjogosulti bizományosra irányadó rendelkezések - a bizomány hagyományos konstrukciója mellett - a kódex egy új szerződéstípusával, a bizalmi vagyonkezeléssel is párhuzamba állíthatóak. Bizalmi vagyonkezelésnek követelések és azokat biztosító zálogjogok is tárgyai lehetnek. A hitelezők számára azonban egyszerűbb megoldást kínál a zálogjogosulti bizományos intézménye. Ez főként a több hitelező által, azonos zálogfedezet mellett történő hitelnyújtás esetén jelent előnyt. [Gárdos István: A zálogjog. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári törvénykönyvhöz I. kötet. Budapest, Wolters Kluwer, 2014. 1092. o.]
A zálogjogosulti bizományos magyar jogba való bevezetése elsődlegesen a nagy összegű konzorciális (szindikált) hitelnyújtást kívánta elősegíteni. Ilyen esetekben előnyös, ha a hitelezői konzorcium tagjai helyett az adóssal szemben egyetlen személy lép fel, aki bizalmi alapon jogosult kezelni a biztosítékokat. Ennek a struktúrának a zökkenőmentes lebonyolítását a magyar jog képviseleti szabályai alapján korábban nem lehetett megfelelően kezelni. (Erről részletesebben lásd: Nádasdy Bence - Horváth S. Attila - Koltai József: Strukturált finanszírozás Magyarországon. Alinea Kiadó, Budapest, 2011., 351. o. 521-527. o.)
A Ptk. ezért tudatosan használja a zálogjogosulti bizományos kifejezést, hiszen a biztosítékok kezelője ebben az esetben valóban bizományosnak és nem képviselőnek tekinthető. A zálogjogosulti bizományos ennek megfelelően nem a zálogjogosult(ak), hanem a saját nevében jár el, a zálogjogosult(ak) javára. Ebben az esetben tehát a több hitelező helyett egyetlen személy lép fel az adóssal szemben, aki a saját nevében, de valamennyi hitelező javára jár el.
A zálogjogosulti bizományosra vonatkozó szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptkm.) 9. §-a több ponton is módosította. A módosítások egyrészt a zálogjogosulti bizományos kijelölését és eljárását, másrészt a zálogjogosulti bizományos nyilvántartási bejegyzésének a visszavonását, végül pedig a zálogjogosulti bizományos magatartásáért való felelősség szabályait érintik. A módosítások célja, hogy pótolják a szabályozás hiányosságait, növeljék annak rugalmasságát, és így a gyakorlatban még szélesebb körben alkalmazzák ezt az új jogintézményt.
A zálogjogosulti bizományos kijelölése kapcsán a Ptk. módosított 5:96. § (1) bekezdése már nem zálogjogosultakról, hanem a követelés jogosultjáról, illetve jogosultjairól rendelkezik. Ez alatt természetesen a zálogjoggal biztosítandó követelést, illetve annak a jogosultjait kell érteni. A hatályos szöveg szerint a követelés jogosultja, illetve több ilyen jogosult együttesen a zálogszerződésben vagy egyébként írásban zálogjogosulti bizományost jelölhet ki. A kijelölést továbbra is írásba kell foglalni, ez tehát érvényességi kellék.
A zálogjogosult helyett a követelés jogosultja kifejezés használata azért lényeges változás, mert a korábbi szöveget úgy is lehetett értelmezni, hogy zálogjogosulti bizományost csak már létrejött zálogjog jogosultjai jelölhetnek ki. Ez azt feltételezte, hogy már létezik az a zálogjog, amelynek zálogjogosultjai a zálogjogosulti bizományost kijelölhetik. Ez azonban a gyakorlatban komoly problémákat okozott. (Szalóki Gergely: Szükséges-e módosítani a Ptk. zálogjogi szabályozását? Magyar Jog, 2016/4. 196-197. o.)
A módosítás azt is egyértelművé teszi, hogy a kijelölt zálogjogosulti bizományos a saját nevében, de az őt kijelölő jogosultak, mint zálogjogosultak javára zálogszerződést köthet. Ennek során természetesen nem feltétel, hogy a zálogjogosulti bizományost kijelölő hitelezők a zálogszerződés megkötésében részt vegyenek. Erre tehát nincs szükség, az ő részvételüket ugyanis a zálogjogosulti bizományos eljárása helyettesíti.
Arra is utal a módosított normaszöveg, hogy a zálogjogosulti bizományos maga is jogosultja lehet a biztosított követelésnek. Ez egyébként az a tipikus eset, amikor a hitelezők a konzorciumvezető bankot jelölik ki zálogjogosulti bizományosnak.
Ez a módosítás a gyakorlat számára azért fontos, mert a korábbi normaszöveg alapján a zálogjogosulti bizományos kijelölésére legkorábban a zálogszerződésben kerülhetett sor, így a kijelölés nem szólhatott a zálogszerződés megkötésére. A zálogszerződést tehát nem köthette meg a zálogjogosulti bizományos. (Gárdos, i. m. 1093. o.)
Külön kérdés, hogy a korábbi normaszöveg alapján a zálogjogosulti bizományos eljárhatott-e a zálogjog bejegyzése iránt. Gárdos István szerint a kijelölés egyik funkciója az, hogy a zálogjogosulti bizományos annak alapján eljárhasson a zálogjog - és természetesen saját zálogjogosulti bizományosi minőségének - bejegyzése érdekében (Gárdos, i. m. 1093. o.).
- 8/9 -
A kérdésre adott válasz attól függ, hogy pontosan mit is értünk a zálogjogosult fogalma alatt. Kötelmi jogi értelemben a zálogjogosulti bizományost kijelölő jogosultat már a zálogszerződés alapján is megilletik bizonyos jogok. Ez a zálogszerződés felek közötti (relatív) hatályáról rendelkező Ptk. 5:91. §-ából következik. Dologi jogi értelemben azonban a jogosult ekkor még nem zálogjogosult, hiszen a zálogjog megalapítására a Ptk. 5:88. §-a alapján csak akkor kerülhet sor, ha a zálogjognak a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzése, vagy pedig a zálogtárgy birtokának a zálogjogosult részére történő átruházása is megtörtént. Mivel zálogjogosulti bizományost a zálogjogosultak csak jelzálogjog esetében jelölhetnek ki, ezért a kijelölő hitelezőket csakis a jelzálogjognak a megfelelő nyilvántartásba való bejegyzését követően lehet dologi jogi szempontból is zálogjogosultnak nevezni.
A Ptk. korábban hatályos 5:96. § (1) bekezdéséből az az értelmezés is levezethető volt, hogy zálogjogosulti bizományost csak a megfelelő nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog jogosultjai jelölhetnek ki. Ebben az esetben természetesen módosítani kellett a nyilvántartási bejegyzést, hiszen a korábbi zálogjogosult helyett a nyilvántartás már csak a zálogjogosulti bizományos személyét tüntethette fel. Ennek alapján azonban a zálogjogosultak által kijelölt zálogjogosulti bizományos nemcsak a zálogszerződés megkötése során nem járhatott el, de a zálogjog bejegyzése érdekében sem. A fentebb ismertetett másik álláspont szerint a zálogjogosulti bizományos a zálogszerződést a saját nevében ugyan nem köthette meg, de a zálogszerződésben való kijelölése folytán relatív hatályú (kötelmi jogi) zálogjogosultként a zálogjog bejegyzése során - zálogjogosulti bizományosi minősége nyilvántartásba való bejegyzése érdekében - már eljárhatott. Ezen értelmezés szerint a zálogjogosulti bizományos kizárólag saját zálogjogosulti bizományosi minőségének nyilvántartási bejegyzése érdekében volt jogosult eljárni.
A módosítás után azonban már sem a zálogszerződés megkötése, sem a zálogjogosulti bizományosként való bejegyzés nem okozhat problémát: a kijelölt zálogjogosulti bizományos ugyanis nemcsak zálogszerződést köthet a saját nevében, de ennek alapján a zálogjog nyilvántartási bejegyzése érdekében is eljárhat. Valójában ez részéről a biztosított követelés jogosultjai irányában eljárási kötelezettséget jelent, hiszen ebben az esetben a biztosított követelés jogosultjai már nem járhatnak el a zálogjog bejegyzése érdekében. A biztosított követelés jogosultjai ugyanis a zálogjogosulti bizományos eljárása során válnak - a nyilvántartásba be nem jegyzett - zálogjogosulttá (azonos sorban és a biztosított követeléseik arányában).
A módosítás egyúttal azt is egyértelművé teszi, hogy mivel a zálogszerződést a zálogjogosulti bizományos köti meg, ezért közvetlen szerződéses jogviszonyba kerül a zálogkötelezettel.
A Ptkm. nem változtatott azon, hogy kifelé, harmadik személyek irányában a zálogjogosulti bizományos kijelölése attól az időponttól hatályos, amikor a bizományos személyét - zálogjogosulti bizományosi minősége feltüntetésével - a megfelelő nyilvántartásba bejegyzik.
Ezt azért fontos kiemelni, mert a jogirodalomban megjelent olyan álláspont is, amely kétségbe vonta a zálogjogosulti bizományos bejegyzésének az indokoltságát. Eszerint a nézet szerint sem a zálogkötelezett, sem a zálogjogosultak, sem pedig az egyéb hitelezők érdekeinek a védelme ezt nem indokolja. A jogalkotó ezzel szemben úgy foglalt állást, hogy különösen a zálogkötelezett jogainak védelme érdekében a jövőben is szükséges fenntartani a zálogjogosulti bizományos nyilvántartási bejegyzésének a kötelezettségét.
A módosítás a zálogjogosulti bizományos bejegyzésének a visszavonását is érintette. Az erről rendelkező Ptk. 5:96. § (3) bekezdése a módosítás következtében egyértelművé tette, hogy a zálogjogosulti bizományos kijelölésének visszavonása esetén a zálogjogosult - több zálogjogosult esetén ezek együttesen - a kijelölés visszavonásával egyidejűleg új zálogjogosulti bizományost is kijelölhet. Nem szükséges tehát, hogy a zálogjogosult maga lépjen, illetve több zálogjogosult esetén maguk együttesen lépjenek a zálogjogosulti bizományos helyébe. A zálogjogosulti bizományos kijelölésének visszavonása harmadik személyekkel szemben attól az időponttól hatályos, amikor az új zálogjogosulti bizományost vagy a zálogjogosultat a megfelelő nyilvántartásba bejegyzik.
A Ptkm. a zálogjogosulti bizományos magatartásáért való felelősség szabályait is módosította. A módosítás alapján a Ptk. 5:96. § (6) bekezdése kiegészült egy fordulattal, amely szerint a zálogjogosulti bizományos magatartásáért való szigorú felelősség szabályaitól a felek eltérhetnek. Ennek következtében ezek a felelősségi szabályok diszpozitívvá váltak.
A módosítás következtében tehát a Ptk. szigorú felelősségi szabályától a zálogjogosultak és a zálogjogosulti bizományos eltérhetnek. Ehhez azonban a zálogkötelezett hozzájárulására is szükség van. Ez azt jelenti tehát, hogy bár egymás közötti viszonyukban a zálogjogosultak és a zálogjogosulti bizományos a felelősséget a Ptk. 6:152. §-ának keretei között korlátozhatják és ki is zárhatják, ez a zálogkötelezett irányában csak akkor lesz hatályos, ha ehhez a zálogkötelezett is hozzájárult.
A felelősségi szabályoktól a felek a zálogszerződésben is eltérően rendelkezhetnek, ha azonban a követelés jogosultjai nem alanyai a zálogszerződésnek, akkor célszerűbb ezt egy külön megállapodásban rendezni, amelynek a zálogkötelezett is a részesévé válik.
A Ptkm.-nek a zálogjogosulti bizományosra vonatkozó új rendelkezései nyomán szükségessé vált a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény-
- 9/10 -
ben (a továbbiakban: Cstv.) rendezni azt a kérdést, hogy a zálogjogosulti bizományos a csőd-, illetve felszámolási eljárásokba bekapcsolódhasson. Erre - számos más rendelkezés mellett - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvényben (a továbbiakban: Cstvm.) került sor.
Ezzel kapcsolatban egyrészt azt kellett kimondani, hogy a csődeljárásban zálogjogosulti bizományos kijelölése esetén akkor is biztosítottnak minősül a követelés, ha e követelés nem vagy nemcsak a zálogjoggal rendelkező zálogjogosulti bizományost illeti meg [Cstv. 12. § (3) bekezdés]. Ezt azért kellett a Cstv.-ben külön is szabályozni, mert a zálogjogosulti bizományos kijelölése az egyetlen olyan eset, amikor a zálogjogosult és a biztosított követelés jogosultja nem azonos személy. Lehetővé kellett tehát tenni azt, hogy a zálogjogosulti bizományos is biztosított hitelezőként vegyen részt a csődeljárásban.
Ugyanezt a kérdést rendezni kellett a felszámolási eljárás során is. Emiatt a felszámolási eljárás megindulásáról rendelkező Cstv. 28. § (2) bekezdésének f) pontjában is nevesítve lett a zálogjogosulti bizományos. Ennek alapján a felszámolást elrendelő végzés közzétételének a hitelezők körében nemcsak a zálogjogosultnak, hanem a zálogjogosulti bizományosnak szóló felhívást is tartalmaznia kell, mégpedig abban az esetben is, ha a biztosított követelés nem, vagy nemcsak őt illeti meg.
Ezzel a Cstvm. egyértelművé tette, hogy a felszámolási eljárás során a zálogjogosulti bizományost abban az esetben is fel kell hívni a zálogjoggal biztosított követelések bejelentésére, ha e követeléseknek nem ő a jogosultja. Ennek külön kimondására azért volt szükség, hogy a felszámolási eljárás során ezeket a követeléseket a zálogjogosulti bizományos biztosított követelésként tudja érvényesíteni, annak ellenére is, hogy ezeknek a követeléseknek nem ő, hanem az őt kijelölő hitelezők a jogosultjai. Ez a rendelkezés a zálogjoggal fedezett követelések érvényesíthetőségére vonatkozik. A zálogtárggyal nem fedezett követelések érvényesítésére azonban a zálogjogosulti bizományos főszabály szerint már nem jogosult, kivéve, ha a biztosított követelések jogosultjai őt erre is feljogosították (meghatalmazták).
Az egyes törvényeknek az üzleti környezet jogi versenyképességének növelése érdekében szükséges módosításáról szóló 2017. évi LXI. törvény - 2017. június 23-ai hatálybalépéssel - módosította a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ctv.) a kft. üzletrészén alapított zálogjogra vonatkozó szabályait.
A Ctv. módosított 27. § (3) bekezdés c) pontja alapján a cégjegyzék korlátolt felelősségű társaság esetén tartalmazza az üzletrészen alapított zálogjog tényét, a zálogjogosult (zálogjogosulti bizományos) nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét), cégjegyzékszámát (nyilvántartási számát), zálogjogosulti bizományos esetén e minőségét.
Ezen túlmenően az üzletrészt terhelő zálogjog bejegyzéséről, illetve törléséről rendelkező Ctv. 61/A. §-a is külön nevesíti a zálogjogosulti bizományost. Az (1) bekezdés szerint az üzletrészt terhelő zálogjog a tag (zálogkötelezett) vagy a zálogjogosult változásbejegyzési kérelme alapján kerül bejegyzésre, illetve törlésre. A kérelemhez csatolni kell a Ctv. 2. számú melléklet szerinti szükséges iratokat. A Ctv. 61/A. § (2) bekezdés alapján a cégbíróság a zálogszerződést csak abból a szempontból vizsgálja, hogy a korlátolt felelősségű társaság és tagjának zálogszerződésben feltüntetett adatai egyeznek-e a cégjegyzék adataival. Végül pedig a 2017. június 23-ától hatályos (3) bekezdés szerint, ha a zálogjogosult zálogjogosulti bizományost jelölt ki, a cégjegyzékben a zálogjogosulti bizományost kell feltüntetni a zálogjogosulti bizományos minőségének megjelölése mellett. Ha a zálogjogosult adatait a cégjegyzék már tartalmazza, a zálogjogosulti bizományos bejegyzésével egyidejűleg törölni kell azon zálogjogosultra vonatkozó adatokat, akinek a javára a zálogjogosulti bizományos eljár.
A jövőben, egy új Cégtörvény kodifikációja során a jogalkotónak egyrészt a kft. üzletrészen kívül, más társasági részesedések esetén is lehetővé kellene tenni a zálogjog cégnyilvántartásba történő bejegyzését. Másrészt bármely társasági részesedés elzálogosítása esetén is biztosítani kellene a zálogjogosulti bizományos igénybevételének lehetőségét.
A Ptk. nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az alapjogviszony jogosultja - mint egyetlen hitelező - zálogjogosulti bizományosként jegyeztesse be magát a megfelelő nyilvántartásba (pl. ingatlan-nyilvántartás, hitelbiztosítéki nyilvántartás). Ennek természetesen az a feltétele, hogy az alapjogviszonyból származó követelés(ek) biztosítására a személyes adóssal, vagy egy harmadik személlyel (dologi kötelezett) zálogszerződést is kössön. A nyilvántartásba zálogjogosulti bizományosként bejegyzett hitelezőnek e zálogjogosulti bizományosi minősége azonban csak attól az időponttól tekinthető hatályosnak, ha az alapjogviszonyba - például egy kölcsön- vagy hitelszerződésbe - utóbb más hitelező is belép. Ettől kezdve tud ugyanis a saját nevében más hitelező javára zálogjogosulti bizományosként eljárni. Az újabb hitelezőnek az alapjogviszonyba történő belépése előtt a nyilvántartásba bejegyzett hitelező egyszerű zálogjogosult és csak ilyen minőségében járhat el, vagyis újabb hitelezőnek az alapjogviszonyba való belépése előtt nem lehet szó más javára történő eljárásról, illetve arról, hogy a zálogszerződést más hitelező javára is megkötött zálogszerződésnek, a zálogjogosulti bizományost pedig más hitelező által is kijelölt zálogjogi bizományosnak kell tekinteni.
A hitelnyújtásra irányuló okiratok szerkesztése során felmerül a kérdés, hogy a hitelezési ügylethez kap-
- 10/11 -
csolódó szerződésekben a jogosulti oldalon lehet-e többes számot használni, vagyis jogosultakról (hitelezőkről) beszélni már azt megelőzően, hogy az alapjogviszonyba újabb hitelező lépett volna be. Ez - az előzőek alapján - akkor lehetséges, ha a szerződés egyértelművé teszi, hogy a zálogjogosulti bizományosi kijelölés, illetve a kijelöléssel elnyert ezen minőség attól az időponttól hatályos, ha az alapjogviszonyba más hitelező is belép.
A zálogjogosulti bizományos kijelölésére már a hitelnyújtási folyamat elején is sor kerülhet. Ebben az esetben a kijelölésre vagy a zálogkötelezettel kötendő zálogszerződésben kerül sor, amely a leendő zálogjogosultak (hitelezők) javára is szól, vagy pedig egy külön okiratban, amelyhez a később hitelezőként belépő felek csatlakozhatnak.
A zálogjogosulti bizományos is adhat meghatalmazást más személynek a jogai gyakorlására. Ez a meghatalmazás e személyt a zálogjogosulti bizományos képviseletére jogosíthatja fel. A zálogjogosulti bizományos azonban nem jogosult egy másik személy zálogjogosulti bizományosként történő kijelölésére. Ez összefügg azzal, hogy az egyetlen zálogjogosult sem lehet hatályosan zálogjogosulti bizományos mindaddig, amíg más hitelező be nem lép az alapjogviszonyba.
Zálogjogosulti bizományos kijelölése és a nyilvántartásba való bejegyzése esetén nincs szükség a zálogszerződés módosítására abban az esetben, ha az alapjogviszonyba utóbb új hitelező lép be. A zálogjogosulti bizományos az adóssal (hitelfelvevővel) maga is megkötheti a zálogszerződést. Ezt a zálogszerződést nem kell módosítani amiatt, mert a hitelezési folyamatba utóbb más hitelezők is belépnek, illetve a hitelezők kicserélődnek, hiszen a zálogjogosulti bizományos által megkötött zálogszerződés valamennyi hitelező követelését biztosítani fogja.
Ettől függetlenül kell azonban megvizsgálni az alapjogviszonyt létrehozó kölcsön- vagy hitelszerződés módosításának a kérdését. A többek általi hitelezésnek azon formájánál, amely esetében a hitelezők maguk vállalnak közvetlen kötelezettséget a hitelek nyújtására (folyósítására), nyilvánvalóan elkerülhetetlen, hogy az új hitelezők maguk is megállapodjanak az adóssal, mint hitelfelvevővel. Ez a már megkötött hitelkeret-szerződés, vagy az annak alapján nyújtott kölcsönszerződés módosításával oldható meg. Nincs azonban akadálya annak, hogy a hitelkeret-szerződést a hitelezői konzorciumot vezető (ügyvivő/ügynök) bank kösse meg az adóssal (a hitelfelvevővel), és ennek alapján az adós irányában ténylegesen ő folyósítsa a hitelt. A konzorcium többi tagja ebben az esetben nem áll közvetlen (szerződéses) kapcsolatban az adóssal, a többi hitelező ilyenkor csak egymással és az ügynök bankkal szerződik. Ha a hitelszerződést az adóssal kizárólag az ügynök bank, a saját nevében - mintegy a többiek bizományosaként - kötötte meg, a konzorcium többi tagja csak rajta keresztül (közvetett módon) válik a hitelszerződés alanyává. Ebben az esetben a konzorciális hitelszerződés szerint nyújtott hiteleiket (követeléseiket) anélkül értékesíthetik, szerződési pozícióikat anélkül ruházhatják át (szerződésátruházás), hogy ez az ügynök bank és a vele szerződő adós közötti jogviszonyt érintené. Lehetséges tehát, hogy sem a hitelkeret-szerződés, sem pedig az annak alapján kötött kölcsönszerződés ne kerüljön módosításra amiatt, mert a konzorciális partnerek (hitelezők) személyében változás következik be. Ezek a változások ugyanis ilyen esetben csak a konzorciális vagy szindikátusi szerződést érintik, magát a hitelezési alapjogviszonyt azonban nem.
A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy a hitelezők a zálogjogosulti bizományos mintájára létrehozhatnak-e egy sajátos garancia bizományosi konstrukciót. Ennek lényege, hogy a garanciavállalás kedvezményezettje egy biztosítéki ügynök, aki a többi hitelező javára is gyakorolná a garanciaszerződésből eredő jogosultságokat.
Bár a Ptk. a zálogjogosulti bizományoshoz hasonlóan nem nevesíti a hitelezői bizományost, a felek azonban szerződés útján létrehozhatnak egy ilyen konstrukciót. A Ptk. 6:281. § (2) bekezdése a bizományi szerződés szabályai között kifejezetten kimondja, hogy "e fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan bizományi szerződésre, amely alapján a bizományos más szerződés kötésére vállal kötelezettséget". Nincs tehát akadálya annak, hogy erre irányuló bizományi szerződés esetén a bizományos hitelező a saját nevében hitel-keretszerződést, illetve annak alapján kölcsönszerződést kössön más személyek, nevezetesen a többi hitelező, vagy akár a hitelezői konzorciumba utóbb belépő további hitelezők javára (is). A többi hitelező, illetve a hitelezői konzorciumba utóbb belépő további hitelező ilyenkor nem válik a hitelszerződés (hitelkeret-szerződés, illetve kölcsönszerződés) alanyává. Ilyen esetben a többi hitelező, illetve a konzorciumba belépő további hitelező csak e sajátos (hitel)bizományi szerződéses konstrukció részese lesz, de a hiteladóssal nem kerül közvetlen hitelezési jogviszonyba.
Ez a (hitel)bizományi konstrukció a garanciaszerződés megkötésére irányuló bizomány alkalmazását is lehetővé teszi. Ennek alapján a garantőr (a garanciavállaló) és a kedvezményezett közötti garanciaszerződés megkötésére irányuló kötelezettségvállalás (az ügynök bank részéről) is része lehet a bizományi szerződési elemeket is tartalmazó konzorciális szerződésnek. A Ptk. 6:382. § (1) bekezdése szerint "a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díj fizetésére köteles". Bizományos hitelezőként tehát nincs akadálya a garanciaszerződés megkötésére irányuló bizományosi kötelezettségvállalásnak sem, az ügynök bank ilyen esetben bizományosként a kedvezményezettek javára köti meg a garanciaszerződést a garantőrrel.
- 11/12 -
Amennyiben tehát az ügynöknek kijelölt bank hitelszerződés megkötésére vállal kötelezettséget, akkor ez a hitelbizományi konstrukció azt is lehetővé teszi, hogy az ügynök akár garanciaszerződést is kössön a saját nevében, de más (mások) javára, anélkül, hogy a garanciát ténylegesen élvező személyeket (a konzorcium többi tagját) meg kellene neveznie. Ez utóbbiak ugyanis a hitelbizományos és a garantőr (garanciavállaló) közötti szerződésnek nem lesznek részesei.
Ebből következik, hogy a garanciát saját nevében elfogadó, de egyúttal más hitelezők javára is eljáró kedvezményezett arra is jogosulttá válhat, hogy a garanciát lehívja. A garanciabizományost, mint a garanciaszerződés jogosultját ugyanis a lehívás joga is megilleti, sőt - eltérő szerződéses rendelkezés hiányában - ez a jog csak őt illeti meg.
A zálogjogosulti bizományos e minőségében főszabály szerint csak a zálogjog érvényesítésére jogosult, a zálogjoggal biztosított követelések behajtására azonban nem. Más azonban a helyzet, ha a zálogjogosulti bizományos hitelezői bizományosként is eljár a többi hitelező javára, és e minőségében áll közvetlen jogviszonyban az adóssal, mint hitelfelvevővel. Ennek alapján nincs akadálya annak, hogy a hitelezői konzorcium tagjai az egyik hitelezőt az adóssal történő hitelszerződés - valamint a garantőrrel történő garanciaszerződés - megkötésével is megbízzák. Ez a hitelezői/garancia bizományos pedig adott esetben a zálogjogosulti bizományos is lehet.
Az ügynök bank - zálogjogosulti bizományosi pozíciójától függetlenül - természetesen nemcsak bizományosi konstrukcióban, hanem hitelezői minőségében is megkötheti az általa megnevezett konzorciális hitelezők javára a hitelszerződést. Ebben az esetben a harmadik személy javára szóló szerződés szabályai (Ptk. 6:136. §) kerülhetnek alkalmazásra. Ennek alapján a konzorciális hitelezők az értesítésüket követően a hitelszerződésből eredően saját jogon is követelhetik a teljesítést. Ez a szerződéses konstrukció azonban a bizományhoz képest kevésbé rugalmas, ezért az érintettek a gyakorlatban valószínűleg ritkábban élnek vele.
A kötelmi alapú szerződéses konstrukciók nyilvánvalóan túlmutatnak a zálogjogi bizományos dologi jogi jogállásának szabályozásán, amelyet a Ptk. 5:96. §-a célul tűzött ki, és amely még problémamentesen illeszthető a dologi jog keretei közé. Ez a magyarázata annak, hogy bár a zálogjog érvényesítése során vagy egyébként a zálogjoggal kapcsolatban hozzá befolyt, illetve a birtokába került vagyon tekintetében a zálogjogosulti bizományos jogállása a bizalmi vagyonkezelőéhez hasonlít, az e jogintézmény alkalmazására utaló szabály kifejezett kimondását azonban a jogalkotó mellőzte. Egy ilyen rendelkezés ugyanis óhatatlanul kötelmi jogi konstrukciót csempészett volna a Ptk. zálogjogi bizományosra vonatkozó sajátos dologi jogi jogintézménye körébe.
A zálogjogosulti bizományoshoz kerülő vagyon védelme azt viszont elkerülhetetlenné tette, hogy a bizományos jogállásához kapcsolódó kötelmi jogi szabályt [Ptk. 6:282. § (3) bekezdés] a Ptk. ebben a körben is kimondjon. A jogalkotó azonban a kógens dologi jogi szabályozás keretei között ennél tovább nem kívánt menni.
Mindez természetesen nem zárja ki azt, hogy a felek a konzorciális hitelezés körében, szerződésükben - kötelmi jogi alapon - a szerződéses akaratuknak megfelelő konstrukciókat alkalmazzanak. Ennek során a zálogjogosulti bizományost további jogokkal, illetve kötelezettségekkel ruházhatják fel. Ezek a jogok és kötelezettségek azonban a zálogjogosulti bizományost értelemszerűen nem e minőségében, vagyis nem a dologi jogi jogállása folytán, hanem az általa kötött szerződés rendelkezéseiből következően fogják megilletni. ■
Visszaugrás
