Horvátország parlamentje 2014 júniusában szavazta meg az új Családjogi Törvényt, melynek elfogadását megelőzően igen éles vita zajlott, főként a házasság fogalmának meghatározásával kapcsolatban. A vita 2013 tavaszán kezdődött, amikor napvilágra került, hogy a kormány az azonos neműek kapcsolatát is törvényesíteni akarja. Erre válaszul, civil kezdeményezésre, megindult az alkotmánymódosító referendum kiírására irányuló aláírásgyűjtés. Az aláírásgyűjtés igen sikeresen zárult, hiszen "A család nevében" (Uime obitelji) elnevezésű szervezet 2013 június 14-én 749 316 állampolgár aláírását tartalmazó, népszavazást kérő petíciót adott át az Országgyűlésnek. A parlament majdnem öt hónapot várt, és végül november 8-án elfogadta a házasság fogalmának meghatározására irányuló referendum kiírását. A december 1-jén megtartott népszavazáson a részvételi arány 37,9% volt, ami nagyobb részvételt jelentett, mint a 2012. január 22-én megtartott EU-csatlakozási népszavazáson. A szavazók 65,87%-a igennel, 33,51%-a nemmel szavazott. A szavazatok 0,62%-a volt csak érvénytelen.
Ennek eredményeképpen a horvát alkotmány a Családjogi Törvényben meghatározott fogalmat vette át, vagyis azt, hogy a házasság nő és férfi által megkötött életközösség.[1] A döntés azt is jelenti, hogy Horvátország alkotmányos szinten zárja ki az azonos neműek házasságának lehetőségét. Meg kell jegyezni, hogy a horvát nyelvben, akár a többi délszláv nyelvben, a szavaknak megvan a hímnemű és nőnemű nyelvtani alakja is, és a szavak sorrendjében első helyen mindig azok női alakja szerepel. Emellett a nemek egyenjogúságához az is hozzátartozik, hogy a törvényszövegben szereplő fogalmaknál is használni kell a szavak férfi alakja mellett azok női alakját is, vagy jelezni kell, hogy a férfi alakban rögzített kifejezés mindkét nemre érvényes.
A fenti népszavazást követően az Országgyűlés 2014. június 6-án elfogadta a Családjogi Törvényt (a továbbiakban: CsT.), amelynek egyik része 2014. június 28-án, a másik - nagyobbik - része pedig 2014. szeptember 1-jén lépett volna hatályba. Azonban már június 24-én megérkezett az Alkotmánybírósághoz (AB) az egyik női civil szervezet alkotmányossági panasza, amelynek egy részével kapcsolatban az AB alig tíz nappal később már döntést is hozott. Az AB azt állapította meg, hogy a CsT. 562. és 563. §-ai, azaz az átmeneti és záró rendelkezések akként értelmezendők, hogy Horvátországban június 28-tól szeptember 1-jéig két azonos elnevezésű - de egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmazó - hatályos törvény létezik. Ezért az AB azt is kimondta, hogy valójában csak az új CsT. 544. §-550. §-ai és 559. §-ának (3) bekezdése lépett azonnal hatályba, míg a CsT. többi rendelkezése csak szeptember 1-jétől lesz hatályos.[2] Megállapította továbbá azt is, hogy igen komolyak a panaszosok kifogásai a jogalkalmazók számára kiírt rövid határidők tekintetében. A törvény bírálói - jogászok, egyházi személyek, családvédelmi egyesületek szakemberei - igen sok kérdésben kifogásolták a jogszabály világnézeti egyoldalúságát is, ami arra enged következtetni, hogy a kormányváltás után az új parlament vélhetően módosítani fogja a törvényt, vagy újat fog megszavazni. Meg kell említeni azt is, hogy ebben az évben az Országgyűlés elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt is, amely az ellenzék szerint alkotmányellenes. Erre figyelemmel a hagyományos családi viszonyokat pártolók már előre bejelentették, hogy a törvény alkotmányos felülvizsgálatát fogják kérni. Márpedig mindenki egyetért abban, hogy a családjog a társadalom alapvető viszonyait kívánja rendezni, ezért annak gyakori módosítása mindenképpen bizonytalansághoz vezet.
Az AB a fentiekre tekintettel alkotmányossági vizsgálatot indított, és 2015. január 12-én, határozatának meghozataláig felfüggesztette az új CsT. alkalmazását, melynek eredményeképpen a korábbi CsT. kerül ismételten alkalmazásra.[3]
- 36/37 -
Jelen tanulmány bemutatja - az azóta hatályában már felfüggesztett - új horvát CsT. legfőbb szakmai törekvéseit, jogintézményeit, utalva azok kritikai észrevételeire is. A tanulmány nem vállalkozik azonban arra, hogy részletesen összehasonlítsa a horvát Családjogi Törvényben és a magyar Polgári törvénykönyvről szóló, 2013. évi V. törvény (Ptk.) Negyedik - Családjogi - Könyvében szabályozott valamennyi jogi megoldást, de néhány kérdésben mégis vállalkozik a két törvény összehasonlítására. A tanulmány főként azokra a jogintézményekre és jogi megoldásokra - házasság, család, szülői felügyelet, kapcsolattartás, gyámság, tartás, örökbefogadás, mediáció, bírósági eljárás - fokuszál, amelyek eltérnek a magyar modelltől.
Az új horvát CsT. számos kérdést szabályoz, így érinti a házasságot, a gyermek-szülő viszonyt, a gyermek védelmére és jólétére irányuló intézkedéseket, az örökbefogadást, a gyámságot, a gyermek és a házastárs tartását, a kötelező tanácskozást és a családi mediációt, a bírósági eljárást, valamint a különleges peres és perenkívüli eljárások körét (így különösen a házasság engedélyezésére irányuló eljárást, a közös megállapodáson alapuló válást, a közös szülői felügyelet tervét, a tartási megállapodást, a szülői otthon védelmét, a gyámság alatt álló gyermek egészségével kapcsolatos eljárást, illetve a végrehajtási eljárásokat - a gyermek átadása, személyes kapcsolattartása tekintetében - ).
A horvát CsT. alapelveinek, hasonlóan a magyar Ptk. Negyedik Könyvének alapelveihez, kiemelkedő jelentőségük van, mert egyrészt kifejezésre juttatják a jogalkotó célkitűzéseit, másrészt segítik a jogszabályok helyes értelmezését, vagyis a jogalkalmazást.
A CsT. főbb alapelvei az alábbiak: a nő és a férfi egyenjogúságának az elve, főként a szülői felügyeleti jog gyakorlása során; a szolidaritás, a kölcsönös tisztelet és segítség elve a családtagok tekintetében; a gyermek érdekeinek védelme; a szülők elsődleges joga a gyermek neveléséhez; a családi életbe való beavatkozás szükségessége és minimális mértéke; a családjogi viszonyok megegyezéssel történő rendezésének az elve; a gyermekkel kapcsolatos családjogi eljárások sürgős megoldásának elve (3-10. §).[4]
A törvényhozó leginkább a gyermekek jogainak és érdekeinek szabályozását emeli ki fontos célként és értékként, amely szabályozás összhangban van az EU Alapjogi Kartájával is,[5] garantálva egyebek közt a gyermekek védelemhez és jóléthez való jogát, a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint mindkét szülővel tartandó személyes és közvetlen kapcsolattartási jogát.[6]
Ugyanakkor a CsT. már az 1. cikkelyében is erősen kiemeli a fogalmaknak - a már korábban említett - férfi és női nyelvtani alakját és annak rangsorát, ami jelentősen eltér a magyar jogszabályoktól és gyakorlattól. A magyar családjogi szabályokban a rokonság közelebbi vagy távolabbi fokának jelölésénél egyszerűbb a megfogalmazás (pl. testvérek), mint a horvát nyelvben, ahol meg kell különböztetni a lánytestvéreket a fiútestvérektől, de sajnos ezek sorrendjének meghatározásánál sem mindig következetes a jogalkotó, ami talán annak is betudható, hogy a köznyelvben előbb szerepel a fiútestvér, majd utána következik a leánytestvér, féltestvér, nagyszülő (a horvát nyelvben nagymama és nagyapa különböztethetők meg).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
