Az Európai Unió[2] és az uniós jog mára a tagállamok nemzeti jogának szinte valamennyi területére befolyást gyakorolnak, amely jelenség alól a büntetőjog sem jelent kivételt[3] - mindez azonban korántsem volt mindig magától értetődő.[4] Az Európai Közösségek[5] gazdasági és politikai szervezetként jött létre, megalkotói a kezdetekkor nem gondoltak arra, hogy működésében a büntetőjog valaha is szerephez jut.[6] A tagállamok együttműködése azonban idővel új szakaszba lépett, amelyben nem csupán a gazdaság és a kereskedelem előtt álló akadályok megszüntetését, a tagállamok gazdaságának fejlesztését, a közös piac intézményének kiépítését tekintették feladatuknak, kapcsolataikat további dimenziókban is szorosabbra kívánták fonni.
Ezt diktálta az 1950-es években megindult együttműködés több évtizedes tapasztalata, a gazdasági és a piaci együttműködés egységes intézményi háttere, és a tagállamok egyre szorosabbá váló politikai együttműködése is,[7] amely folyamatba a büntetőjog és a büntetőeljárási jog viszonylag későn kapcsolódott be. Ennek ellenére azonban - immár - legtöbben ezt tekintik az uniós jog- és intézményi fejlődés egyik legdinamikusabb, legintenzívebb és egyik legtöbb lehetőséget magában rejtő a területének.[8] Mindezek alapján napjainkban az Európai Unió által inspirált büntetőjog egy igencsak dinamikusan fejlődő területté vált és az európai elvárásoknak a tagállami törvényhozás is meg kell hogy feleljen, amely az elmúlt tizenhat évben hazánk számára is jogalkotási kötelezettséget teremtett.[9]
Egészen 1993-ig tehát - az Európai Unió megalakulásáig, illetve a Maastrichti Szerződés hatálybalépéséig - alig esett szó arról, hogy szükség van-e közösségi szintű büntetőjogra, a tagállami büntetőjogi szabályok összehangolására, és ezt követően is csupán az Európai Közösségek önálló költségvetését sértő pénzügyi csalások elleni védelem lehetséges eszközeivel összefüggésben merült fel ez a kérdés.[10] Az európai integráció történetében ugyanis sokáig uralkodott az az álláspont, hogy a büntetőjog kívül esik az Európai Közösségek (és az Európai Unió) hatáskörén, a tagállamok a büntető igazságszolgáltatás területén nem ruházták át kifejezetten szuverenitásukat az EK-ra, illetve az EU-ra, így az nem rendelkezik saját büntető jogrenddel.[11] Bárd Károly még 1995-ben írt tanulmányában is arról az uralkodó véleményről ad számot, miszerint a büntetőjog más jogágaknál jobban kötődik a nemzeti kultúrához, ezért jóval inkább ellenáll az integrációs kísérleteknek.[12] Ezt a kultúrafüggés téziseként is szoktak emlegetni: a büntetőjogban a nemzeti keretek meghaladását, illetve annak lehetőségét a büntetőjog adott társadalomhoz, kultúrához, illetőleg ebből fakadóan a nemzeti szuverenitáshoz való szoros kötődésének érvével állítva szembe.[13] Ahogyan azonban azt már Bárd is megállapítja - amellett, hogy elismeri a büntetőjog és a büntető jogalkalmazás nemzeti tradíciókhoz való kötöttségét -, a vizsgált kötődés nem erőteljesebb, mint más jogágak, illetve más jogterületek esetében.[14]
Az Európai Unió büntetőpolitikáját a gyakorlati szükségszerűség hívta életre.[15] A személyek szabad áramlásával, és a tagállamok közötti határellenőrzés megszüntetésével a bűnelkövetők helyzete is megváltozott, hiszen könnyebb lett az Európán belüli elrejtőzés. A bűnözés egyre inkább tapasztalható nemzetköziesedése, az új, határokon átnyúló bűnözési formák megjelenése fontos tényezőként jelentkezett.[16] A bűncselekmények új dimenziói jelentek meg tehát, melyek mindennél világosabbá tették, hogy az európai társadalmak számára legnagyobb veszélyt jelentő bűnözési formákkal szemben a hagyományos (és államonként elveiben is jelentős eltéréseket mutató) nemzeti jogalkotással és -alkalmazással gyakorlatilag semmire sem lehet menni.[17] A különböző büntetőjogi védelem ugyanis azt is eredményezheti, hogy az ilyen tagállami különbözőségekre "érzékeny" elkövetők aszerint választják meg működési helyüket, illetőleg próbálnak olyan tagállam joghatósága alá "kerülni", ahol kevésbé szigorú jogkövetkezményekkel számolhatnak.[18] Ez a megközelítés egyébként nem ismeretlen jelenség a jogban, gondoljunk csak a nemzetközi magánjogban ismert "forum shopping" - lényegét tekintve hasonló - intézményére, amely a nemzeti büntetőjogok tekintetében szintén szükségessé teszi azok harmonizációját.[19] Ugyanez vonatkozik a számítógépes és a gazdasági bűnözésre is,
- 23/24 -
amely bűncselekményfajták a büntetőjognak nemcsak a területi, hanem a funkcionális határait is meghaladják.[20] Meghatározó indokként említhetjük még, hogy az Európai Unió létrejöttével kialakultak bizonyos szupranacionális jogtárgyak, amelyek addig nem léteztek, immár azonban büntetőjogi védelmet igényeltek.[21] Mindezek elengedhetetlenné tették, hogy a tagállamok anyagi büntetőjogi és büntető eljárásjogi jogszabályai közötti nagy különbségek mérséklődjenek, a büntetőjogi rendszerek között "átjárhatóság" valósulhasson meg.[22]
A jogharmonizáció (jogközelítés) folyamata a gyakorlatban a nemzeti (tagállami) jogrendszerek egyes különbözőségeinek valamilyen közös cél érdekében történő leépítését jelenti, egyforma szabályok bevezetése nélkül. Az intézményesített jogharmonizáció pedig egy konkrét módszert jelent, amelynek során az egyes nemzeti jogokat úgy alakítják át, hogy azok azonos vagy hasonló jogintézmények és jogi megoldások bevezetése révén alkalmasak legyenek az uniós célkitűzések megvalósítására. Eképpen a büntetőjogi jogharmonizáció is alkalmas lehet az egyes tagállami büntetőjogi rendszerek közti különbözőségek kiküszöbölésére, azonban ez sosem lehet öncélú, arra minden esetben valamilyen közös, tartalmi cél elérése érdekében kerülhet sor. Az - általunk is vizsgált - anyagi jogi jogharmonizáció esetében ez a cél az egyforma cselekmények lényegében azonos megítélésének és szabályozásának megvalósítása, így például a hasonlóan azonos szigor elérése, amivel a fentebb említett, büntetőjogi "forum shopping" is kiküszöbölhető.[23]
Nagy Ferenc 2002-ben még azt a megállapítást teszi, hogy az "európai büntetőjog" kifejezés alatt inkább az európai jogfejlesztő folyamatok összefoglaló megjelölését, mintsem egy klasszikus értelemben vett jogágat kell érteni, továbbá helyesebbnek ítélte a büntetőjog európaizálódási, büntetőjogi együttműködési folyamatáról szólni.[24] Karsai Krisztina továbbá azzal a megállapítással élt, miszerint az "európai büntetőjog" kifejezés egészen a Lisszaboni Szerződés[25] hatálybalépéséig nem egy jól körülhatárolható jogterületre vonatkozott. A szakirodalomban egy olyan címkeként került használatba, amely alkalmas volt arra, hogy lefedje a tagállami büntetőjogi alrendszereket érintően történt, rendkívül heterogén jogfejlődési eredményeket.[26]
Ma már általánosan elfogadott az európai büntetőjog fogalma, amelyet a szakirodalom (leggyakrabban annak szűkebb értelme szerint) használ, ez pedig Farkas Ákos[27] megfogalmazásában az Európai Unióhoz kapcsolódik, az EU és a tagállamok, az EU és az uniós polgárok viszonyában megjelenő büntető vonatkozású jogalkotásban és intézményrendszerben tárgyiasul.[28] Más szavakkal, az Európai Unió büntető anyagi és eljárásjogának létező és formálódó szabály és intézményrendszerét értjük alatta,[29] amely új jogterület pedig a nemzetközi büntetőjoggal karöltve a büntetőjog hagyományos szemléletét is átformálja.[30] Ugyanakkor azonban, ahogyan Polt Péter kiemeli,[31] a büntető anyagi jog teljes jogharmonizációjáról nyilvánvalóan nem beszélhetünk. Nincs és nem is lehet egységes európai büntetőjog-fogalom, sőt egységes európai büntetőjog sem,[32] ahogyan ugyanis arra Miskolczi Barna rámutat, hagyományos büntetőjogászi felfogásunk szerinti, állami létet feltételező büntetőjog az Európai Unióban, annak sajátosságai folytán nem tud kialakulni.[33] A fentebb leírt - széles körben használt és tanított - európai büntetőjog-fogalom meglátása szerint egy élő büntetőjogot jelent, tekintettel arra, hogy az uniós tagállamok a büntető igazságügyi együttműködés keretein belül számtalan instrumentumot használnak napi rendszerességgel. Mindazonáltal az együttműködésnek ezek az eszközei továbbra is a hagyományos értelemben vett állami léthez kötődő büntetőjogi ökoszisztémát feltételeznek, amelyek azért működnek, mert a tagállamoknak megvan a saját (anyagi és eljárási) büntetőjoga, és ezek (kiegészülve persze a bűnügyi együttműködés alapelveivel) megfelelő jogi alapot képeznek a büntető igazságszolgáltatási szervek kooperációjához. Ez azonban nem "állam nélküli" vagy "állam feletti" büntetőjog. Miskolczi ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a nem hagyományos értelemben vett, uniós szintű "integrációs büntetőjog"[34] nem volna elképzelhetetlen, a megalkotásához vezető erőfeszítések azonban egyelőre nem hoztak áttörést.[35]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
