Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés közösségi joggyakorlata az Európai Bíróság (továbbiakban, mint Bíróság) Mangold1 esetben hozott döntésével vette kezdetét.2 Ebben az ítéletében a Bíróság azt a rendkívül előremutató kijelentést tette, hogy "az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés a Közösségi jog egyik alapelve". Azóta a Bíróságnak két3 további esetben adódott lehetősége arra, hogy a 2000/78/EK irányelv4 életkorral kapcsolatos rendelkezéseit értelmezze. 2007. októberében hozta meg a Bíróság a Palacios de la Villa5 ügyben második életkoron alapuló diszkriminációval kapcsolatos ítéletét, amely az ún. kényszernyugdíjazás intézményét érintette. A legutóbbi és a jelen tanulmány tárgyát képező kérdéseket 2007 júliusában, az angol High Court of Justice terjesztette az Európai Bíróság elé, az Age Concern England esetben.6 Az alapeljárást egy non-profit szervezet (Age Concern England) indította egy angol kormányzati szerv7 ellen a 65. életévüket betöltő munkavállalók munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos angol foglalkoztatási szabályokkal kapcsolatban. Az eset érdekessége, hogy az Age Concern England egyike volt azoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyek az életkornak mint az egyenlő bánásmód egy különös formájának, az EK-Szerződés 13. cikkelyében való feltüntetését szorgalmazták az Amszterdami Szerződésről folyó tárgyalások során.8 A Bíróság fent említett joggyakorlatából úgy tűnik, hogy az egyik legjelentősebb kérdés az életkorral kapcsolatos hátrányos megkülönböztetések bírósági felülvizsgálata során a tagállamok számára rendelkezésre álló legitim foglalkoztatáspolitikai célok körének meghatározása valamint az arányosság elvének alkalmazása. A Bíróság joggyakorlata alapján az arányosság vizsgálat lefolytatása végső soron a tagállami hatóságok és az eljáró nemzeti bíró feladata, ezért a jelen tanulmány célja elsősorban annak elemzése, hogy az arányosság teszt keretében milyen bizonyítási teher hárul a nemzeti hatóságokra az életkorral kapcsolatos szabályok igazolása során.
Az alapeljárás felperese (The Incorporated Trustees of the National Council on Ageing, továbbiakban mint Age Concern England9) a 2000/78/EK irányelvnek, a foglalkoztatás terén az életkoron alapuló egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseit az Egyesült Királyság és Észak-Írország jogába átültető rendelet egyes szakaszainak jogszerűségét vitatta. A rendelet 3. cikk (1) bekezdése meghatározza azokat az eseteket, amikor az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés jogellenesnek minősül. E rendelkezés alól a rendelet kétfajta kivételt állapított meg. Egyrészről lehetővé tette az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés egyéni kimentését, amennyiben az valamely "törvényes cél elérése arányos eszközének minősül". Másrészt a 30. cikkben és a 7. cikk (4) és (5) bekezdésében két jogszabályon alapuló kivételt állapított meg. A 30. cikk külön igazolási kötelezettség nélkül lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy a munkáltatónál szokásos nyugdíjkorhatárt, illetve ennek hiányában a 65. életévét betöltött személyt nyugdíjazás címén elbocsássák. Mivel az elbocsátás ezen az alapon nem jogellenes, ezért ilyenkor a munkavállalók nem tarthatnak igényt végkielégítésre.10 Továbbá ezt a szabályt kiegészítette a 7. cikk (4) és (5) bekezdésébe foglalt kivétel, amely lehetővé teszi a munkáltatók számára, hogy azok a munkaviszony létesítésére irányuló eljárás során, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést alkalmazzanak a 65. életévüket betöltött személyekkel szemben, feltéve, hogy ha azok alkalmazásban állnának, akkor a 30. cikkbe foglalt szabály alá esnének. Ami az egyéni kivételt illeti, a 3. és 30. cikk együttes olvasata szerint, a munkáltató elbocsáthatja a 65. életévüket még be nem töltött munkavállalókat, amennyiben azok betöltik a vállalkozásnál meghatározott nyugdíjazási korhatárt, feltéve, hogy a munkáltató bizonyítani tudja, hogy az így alkalmazott életkoron alapuló diszkrimináció valamilyen törvényes cél elérésének arányos eszköze. Az Age Concern England álláspontja szerint, a rendelet e rendelkezései nem felelnek meg a 2000/78/EK irányelv követelményeinek, így különösen annak az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés alóli kivételeket megállapító 6. cikk (1) bekezdésébe foglalt szabálynak és az arányosság követelményének. Az angol High Court of Justice az irányelv hatályával valamint 6. cikk (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban, meglehetősen szűkre szabott kérdéseket intézett az Európai Bírósághoz az EKSz. 234. cikkelyében foglalt eljárás alatt. Kérdéseinek első része az irányelvnek a vitatott rendelkezésekre való alkalmazhatóságára, míg azok második fele az irányelv 6. cikk (1) bekezdésében található, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés speciális kimentési rendszerének értelmezésére vonatkozott.
Az alperes, Secretary of State for Buisness, Enterprise and Regulatory Reform, vitatta az irányelv alkalmazhatóságát a rendeletre. Álláspontja szerint a kérdéses rendelkezések "a nyugdíjkorhatárt meghatározó rendelkezésnek minősülnek", amelyre az irányelv 14. preambulum-bekezdése szerint annak nem terjed ki a hatálya. Mind a Bíróság mind Mazák főtanácsnok11 egyetértettek a felekkel abban, hogy ez a kérdés a Bíróság korábbi joggyakorlata, így különösen Palacios de la Villa12 eset alapján könnyen megválaszolható. Ez utóbbi eset egy spanyol jogszabályt érintett, amely lehetővé tette, hogy kollektív szerződésben előírják a rendes nyugdíjkorhatárt betöltő és a nyugdíjjárulék kifizetési feltételeknek megfelelő munkavállalók munkaviszonyának automatikus megszüntetését (kényszernyugdíjazás). Az ítéletében a Bíróság különbséget tett a nyugdíjkorhatárt meghatározó tagállami intézkedések között, amelyek továbbra is a tagállamok autonóm hatáskörébe tartoznak és azon nemzeti intézkedések között, amelyek az így megállapított nyugdíjkorhatár elérése folytán bekövetkező munkaviszony-megszüntetést szabályozzák.13 Ez utóbbi az irányelv 3. cikk (1) bek. c) pontja értelmében vett olyan "alkalmazási és munkakörülményekre - beleértve az elbocsátást és a díjazást" - vonatkozó szabálynak minősül, amelyre az irányelv alkalmazandó. A konkrét esetet ugyan a Bíróság megkülönböztette a Palacios de la Villa ügytől, amikor megállapította, hogy az alapeljárás tárgyát képező rendelet nem vezet be kényszernyugdíjazási rendszert, de ennek ellenére megállapította, hogy a kérdéses rendelkezések az irányelv hatálya alá tartoznak. Azok célja ugyanis, azon feltételek meghatározása, amelyek esetén a munkáltató eltérhet az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől, és elbocsáthatja a munkavállalót azzal az indokkal, hogy az elérte a nyugdíjkorhatárt. "Következésképpen az ilyen rendelet közvetlen hatással lehet a felek között létrejött munkaviszony időtartamára, illetve általánosabban az érintett munkavállaló szakmai tevékenységének gyakorlására. Ezen felül, az olyan rendelkezés, mint a rendelet 7. cikkének (5) bekezdése, megfosztja a 65. életévét betöltött vagy azt hamarosan betöltő (…) munkavállalót a munkaviszony létesítése során az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés elleni minden védelemtől, ezáltal korlátozva e munkavállalói csoport aktív életben való jövőbeni részvételét".14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
