Nem kérdéses, hogy a modern európai országokban (is) helye van a jogos önhatalomnak, különösen a büntetőjog által érintett területen, hiszen az indokolt esetben jogszerűen alkalmazott erőszak, mint állami monopólium, nem lehet jelen minden esetben ott, ahol jogtalan támadás történik, és ahol annak jelenléte egyébiránt nélkülözhetetlen, szükséges lenne. Mindez évszázados elv. Már a XIX. század elején, a Code Penal kommentátorai hangsúlyozták, hogy a törvény az "erőszakos támadások visszaverését" megengedi, s "nem parancsolja, hogy ilyenkor várjanak az ő védelmére és segélyére, és hogy megbosszulásuk gondját ő reá bízzák; mert az ártatlan méltatlanul halált szenvedne, még mielőtt ő a bűnöst érdemelt büntetés alá vonhatná."[1]
Az országok rendre különböző módon szabályozzák ezeket az eseteket, melyeket jelen rövid tanulmányomban számba veszek, azonban ez egyáltalán nem tekinthető kimerítő ismertetésnek, figyelemmel a terjedelem adta keretekre. Az volt a célom, hogy a hazaival (részben) azonos, de attól eltérő megoldások is helyet kaphassanak.
Az összehasonlítás alapját tehát értelemszerűen a hatályos magyar szabályozás jelenti (2012. évi C. tv. 21. §).
Minden bemutatott külföldi Btk. vonatkozásában annak eredeti nyelven történő megszövegezése és javarészt a fordítás is megtalálható ebben az áttekintésben, figyelemmel az esetlegesen előforduló értelmezési problémák kiküszöbölésére.
A Strafgesetzbuch[2] (StGB) 3. §-a szabályozza a jogos védelmi helyzetet, az alábbiak szerint.
3. § (1) Nem jogellenesen cselekszik, aki csak azzal a védekezéssel él, amely a saját vagy más élete, egészsége, testi épsége, szabadsága vagy a vagyona ellen irányuló, fennálló vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A cselekmény azonban nem jogszerű, ha nyilvánvaló, hogy a megtámadottat csekély hátrány fenyegeti és a védekezés, különösen - a támadó elhárításához szükséges beavatkozás súlyossága miatt - aránytalan.
(2) Aki a védekezés jogszerű mértékét túllépi vagy nyilvánvalóan aránytalan védekezést (1) alkalmaz, feltéve, hogy ez csupán zavarodottságból, félelemből vagy ijedtségből történik, csak akkor büntetendő, ha a túllépés gondatlanságon alapul és a gondatlan cselekményt a törvény büntetéssel fenyegeti.[3]
Az osztrák jogalkotó továbbra is fenntartja a megszövegezésében az arányosság követelményét, ami miatt (hasonlóan a nálunk elsősorban korábban folyó viták kapcsán) folyamatos az intézmény szabályozásának támadása, hiszen a gyakorlatban igen nehezen kivitelezhető az az eset, amikor az esetlegesen aránytalan védekező magatartás kifejtése ne okozna gondot. Habár egyben megjegyzendő az is, hogy a "nyilvánvaló" szó használatával tulajdonképpen eléggé leszűkítésre került a visszaélésszerű magatartás alkalmazásának a lehetősége, de nincsen kizárva.
Véleményem szerint ez a rendelkezés eléggé kiegyensúlyozottá tenné a szakaszt, azonban a feltételes mód azért indokolt, mert a gondatlan elkövetési magatartás negatív jogkövetkezményeinek viselését a jogalkotó a védekező oldalára telepítette.
Álláspontom szerint ez nem a legjobb megoldás, hiszen a támadás kockázatát, még ebben az esetben is, a támadónak kellene viselnie.
Az osztrák szabályozás talán kissé maradi, így előre vetíti az ebből adódó vitás esetek gyakoribbá válását (pl. gondoljunk a migrációs hullám okozta ellentétekből adódó erőszakos helyzetekre).
A német Strafgesetzbuch[4] (StGB) a Negyedik Cím alatt szabályozza vizsgálatom tárgyát.
32.§. (1) Aki a cselekményt jogos védelmi helyzetben követi el, nem cselekszik jogellenesen.
(2) Jogos védelemnek tekintendő az olyan védekezés, amely szükséges a saját, vagy másokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
A jogos védelem túllépése
33.§. Nem büntethető az elkövető, ha a jogos védelem határát zavarodottságból, félelemből vagy ijedtségből túllépi.[5]
- 29/30 -
A jogos védelem nem lehet jogellenes, még akkor sem, ha egyébként tényállásszerű magatartást valósít meg a megtámadott, melyet a törvény megszövegezése egyértelművé tesz.
Habár általában véve sokszor megállapítható, hogy az osztrák és a német jogi szabályozás rokon jellegzetességeket mutat, itt kimondottan az ellenkezője tűnik ki, ugyanis a német jogszabály nem ismeri, pontosabban talán nem követeli meg (hasonlóan a magyarhoz) az arányosság kérdését.
A szükségesség kérdésköre természetesen felmerül.
Érdekességként lehet még azt is megállapítani a normaszövegből, hogy az nem tesz különbséget a személyt és a vagyont ért támadások között, gyakorlatilag egy fogalom alá helyezi a két kategóriát.
A túllépés esetét szabályozó szakasz nem tesz különbséget a büntethetőség kizárása, illetve korlátozása között..
A védekező nem büntethető, ha a túllépésre annak zavarodottsága, ijedsége, avagy félelme adott okot, azaz szintén kissé ellentétes megoldást láthatunk az osztrák szabályozáshoz képest. Már annak tárgyalásánál is szóba került, azonban megerősítendő, hogy ez utóbbi jóval gyakorlatiasabb, az élethez közelebb álló, ti. belegondolva a megtámadott helyzetébe, azért az nem minden esetben várható el, hogy igen rövid támadási idő alatt kellőképpen felmérve a helyzetet, semmiképpen se lépje túl a jogszabályi keretek adta lehetőségeket. Másképpen megfogalmazva, a jogalkotó, egyébként álláspontom szerint helyesen, ebben az esetben a támadó oldalára telepíti a támadás kockázatának viselését.
A francia büntetőjog a Code Penal[6] 122-5. és 6. szakaszaiban foglalkozik a jogos védelem kérdésével, az alábbiak szerint.
5. § (1) Büntetőjogilag nem felelős, aki saját vagy más személye ellen irányuló jogtalan támadást megelőzően olyan cselekményt hajt végre, amelyet a jogos védelem tesz szükségessé saját vagy más védelmében, kivéve, ha a védekező által alkalmazott eszközök és a támadó cselekménye között aránytalanság áll fenn.
(2) Büntetőjogilag nem felelős, aki szándékos emberölés kivételével formálisan bűncselekménynek minősülő cselekményt hajt végre, azért, hogy ezzel egy vagyon elleni bűncselekmény véghezvitelét megszakítsa, ha ez a cselekmény a cél eléréséhez feltétlenül szükséges és az alkalmazott eszközök arányban állnak a jogellenes támadás jelentőségével.
6. § A törvény vélelmezi, hogy jogos védelemben cselekszik az is, aki a cselekményt
1. éjjel, lakott helyiségbe betöréssel, erőszakkal vagy megtévesztéssel történő behatolás elhárítása érdekében,
2. rablás vagy kifosztás elkövetőjével szembeni védekezés során fejti ki.[7]
A francia szabályozás túlmutat az arányosság egyszerű kérdéskörén, mivel megköveteli a védekező személy által használt eszköz és a támadás közötti arányosság meglétét is. Ez a szabályozás, talán nem vitásan, mindenféleképpen radikálisan csökkenti a megtámadott személy lehetőségeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
