Ez év első felében jelent meg két rangos és ismert német jogi könyvkiadó, a C.H. Beck és a NOMOS közös gondozásában Varga István "Beweiserhebung in transatlantischen Schiedsverfahren", azaz "Bizonyítás transzatlanti kereskedelmi választottbírósági eljárásokban" című, német nyelven írott könyve az egyik kiemelkedő szaksorozat köteteként.[1]
Ez a mintegy 350 oldalas könyv a szerzőnek 2005. február 18-án a Saarbrückeni Egyetemen summa cum laude minősítéssel, maximális pontszámmal védett disszertációjának az anyagát tartalmazza.
A műben a szerző arra a feladatra vállalkozott, hogy a polgári per központi részére, azaz a bizonyítási eljárásra nézve kompromisszumos eljárásjogi megoldásokat dolgoz ki vegyes, európai-amerikai részvétellel zajló eljárások számára. A munka célkitűzése annak a nemzetközi polgári és kereskedelmi jogviszonyokban egyre erőteljesebben jelentkező igénynek való megfelelés, hogy az ilyen vegyes részvétellel folytatott jogviták olyan eljárás keretében kerüljenek eldöntésre, amely az abban résztvevő összes érintett számára előrelátható és elfogadható.
Az alábbiakban kizárólag a mű vezérgondolata kerül kiemelésre, mivel a könyvben található összehasonlító polgári eljárásjogi és választottbírósági eljárásjogi részletek gazdag tárházából bármelyik önmagában is meghaladná egy könyvismertetés kereteit.
A nemzetközi kereskedelmi jogviták elintézése területén vezető szerepet játszó választottbírósági eljárás magában hordozza a perjogösszehasonlítás szükségességét. Ennek oka, hogy az eljárás bármely nemzetközi eleme - fakadjon az akár az alkalmazandó anyagivagy eljárási jog idegen voltából, a felek eltérő állampolgárságából, vagy akár "csak" az eljáró választottbírák különböző jogrendszerekben való képzettségéből - azt jelentheti, hogy a bírák és a felek is eltérő eljárásjogi gondolkodásmódot hoznak magukkal az eljárásba. Különböző jogterületekről származó választottbírók és felek az eljárás lefolyásával kapcsolatban szükségképpen különböző elképzelésekkel rendelkeznek, és az egymással, valamint magával az eljárással szembeni elvárásaik sem mindig találkoznak.
Különösen élesen vetődik fel ez a probléma akkor, ha az eljárásban részt vevő személyek által az angolszász és a kontinentális jogi tradíció egyaránt képviselteti magát. Az egyes választottbírósági törvények és eljárási szabályzatok, (valamint a hozzájuk kapcsolódó bírósági gyakorlatok) óhatatlanul magukon hordozzák annak a jogrendszernek a jellegzetességeit, amelynek területén megalkotásra, illetőleg alkalmazásra kerültek. Ez pedig azt jelenti, hogy még a választottbírósági törvények és szabályzatok által mindig biztosított, teljesen szabad választási jog alapján meghatározott eljárási szabályzat is valamelyik felet előnyösebb, és ezzel párhuzamosan a másikat hátrányosabb helyzetbe hozhatja. Még közelebbinek tűnik ez a veszély abban az esetben, ha a feleknek az alkalmazandó eljárásjogra vonatkozó megállapodása hiányában a választottbíróság - szabad belátása alapján - olyan eljárásjogi intézményeket alkalmaz, amelyek valamely, vagy akár mindegyik fél számára a meglepetés erejével hatnak. Ez a veszély azért vetődhet fel reálisan, mert az egyes választottbírósági törvények (és a szabályzatok is) a felek eljárásjogot érintő szabad diszpozíciójának meghiúsulása (vagy egyszerű elmaradása) esetére, második lépésben a választottbíró szabad mérlegelésére bízzák, hogy milyen szabályok alapulvételével alakítja ki saját eljárását. Nyilvánvaló, hogy a választottbírósági eljárás egyik legfontosabb alapelve: a felek egyenlő elbánásban való részesítése azt a követelményt állítja fel a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodással szemben, hogy csak olyan eljárási szabályok kerüljenek alkalmazásra, amelyek egyrészt mindegyik fél számára a saját jogi tradíciója fényében még elfogadhatók, másrészt az eljáró választottbírák által is megfelelő biztonsággal kezeltek és ismertek. Mindez feltételezi az eljárás résztvevői részéről egymás eljárásjogi gondolkodásmódjának és az azt alakító alapvető idegen eljárásjogi intézményeknek az ismeretét. Ellenkező esetben veszélybe kerül a választottbírósági eljárás konszenzuális jellege, és előrevetül a választottbírósági ítélet érvénytelenítése, ill. - és ez a reálisabb -végrehajtásának megtagadása.
- 485/486 -
A privatizált bíráskodás területén az imént vázolt körülmény oda vezetett, hogy - hasonlóan a nemzetközi kereskedelmi joghoz, pontosabban a kereskedők lex mercatoria-ként ismert nemzetközi szokásjogához - a választottbíróságok napi gyakorlatában a nemzetközi részvétel által folyamatosan felvetett igényeknek megfelelő implicit per jog-összehasonlítás eredményeképpen kialakult egy eljárásjogi lex arbitrationis, vagy lex mercatoria processualis. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi eljárásokban tapasztalt választottbírák és jogi képviselők az eljárás során egységes, több eljárásjogi rendszer gondolkodásmódjából kinyert, de még minden fél számára elfogadható kompromisszumos szabályrendszer szerint járnak el. Mindezzel a nemzetközi választottbíráskodás egyre inkább a perjog-összehasonlítás egyfajta kísérletező laboratóriumává is válik, amire a nemzeti perjogokból, valamint az állami szuverenitásból eredő, az állami bíróságok eljárásaira vonatkozó korlátok hiánya fokozottan alkalmassá teszi.
Éppen ez a gondolat szolgált a mű elméleti kiindulópontjául is: az összehasonlító perjog eszközeivel a két vizsgált jogcsalád számára egyaránt elfogadható, kompromisszumos polgári eljárási szabályokat kellett meghatározni. Egy ilyen célkitűzés feltételezi a két jogcsaládból reprezentatívként kiválasztott német és Egyesült Államokbeli polgári perjog alapos ismeretét, amelyről a szerző meggyőzően tesz bizonyságot. Ugyanakkor ez határozza meg a tudományos vizsgálat módszerét is: az nem korlátozódik a vonatkozó szakirodalom és a publikált bírósági gyakorlat részletes feldolgozására, hanem jelentős szerep jut a nemzetközi választottbírósági gyakorlat mindennapjaiban szerzett benyomásoknak.
A módszer ez utóbbi része ténylegesen azt jelenti, hogy a szerző a világ vezető választottbírósági intézményeitől (és természetesen a mindenkori peres felektől) kapott engedély alapján egy sor jelentős választottbírósági eljárásban vehetett részt mint megfigyelő. Ezen túl -ahogyan azt a hagyományostól ennyiben gyakorta eltérő lábjegyzeti hivatkozások is mutatják - a szerző a nemzetközi kereskedelmi életben elismert és gyakorta felkért német, amerikai, angol, francia, magyar stb. választottbírák egész sorával készített személyes interjút. A kutatási módszer ilyen gazdagítását indokolta - de egyben szükségszerűvé is tette - az a körülmény, hogy a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárások kevés kivételtől eltekintve a hagyományos polgári perrel ellentétben a nyilvánosság teljes kizárásával zajlanak. Ugyanakkor a helyesen megválasztott módszer a művet a nemzetközi igényeket kielégítő, a választottbíráskodás nemzetközi színterén kipróbált és bevált polgári eljárásjogi megoldások tárházává teszi.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
