A reklám jogi szabályozásában történetileg megfigyelhető, hogy az először tisztán versenyjogi közelítés később fokozatosan egészül ki a fogyasztóvédelem szempontjaival. Az európai államokban a reklám jogi szabályozása különböző formákat ölt. A nemzeti jogok többségében nincs egységes reklámtörvény (kivéve pl. Spanyolországot és Portugáliát), a reklám jogi szabályozása más-más jogterületen belül található. Az európai államok nemzeti joga többségében mint versenyjogi kérdést, a tisztességtelen versenycselekmények körében szabályozza a reklámokkal való visszaélés azon klasszikus eseteit, amelynek tételes jogi szabályait szinte minden európai állam jogában megtalálhatunk, lásd a francia versenyjog "értékreklámját" német versenyjog generálklauzuláján belül kialakított védelmet a "vevőfogdosás" ellen, illetve a német tisztességtelen versenycselekmények tényállásai között a megtévesztő reklám, a megtévesztő kiárusítás, illetve az áru mennyiségére vagy ármegjelölésére vonatkozó megtévesztések külön nevesített eseteit, az Egyesült Királyság tisztességtelen verseny elleni joganyagában fellelhető "passing-off" kategóriáját, amely a megtévesztés és a csalárd összehasonlítás eseteit is magában fogalja, továbbá az összehasonlító reklámot, amely minden állam írott, illetve esetjogában említést nyer. A reklám szabályozására az Európai Unióban nincsen elsődleges közösségi jog: az Európai Unió a reklám jogi szabályozását alapvetően a nemzeti jogokba utalja. Ez azt jelenti, hogy a reklámok szabályozásával kapcsolatban kiadott irányelvek is nagyfokú szabadságot adnak a nemzeti jogoknak a kérdés rendezésére mind a tartalmi, mind az eljárási kereteket illetően.
A nemzeti jogalkotásban azonban további uniós jogi korlátokra is figyelemmel kell lenni: A reklámozás mint szolgáltatás és mint információ is élvezi az uniós szabadságjogok közül az áruk és szolgáltatások transzferjének szabadságát. Ezzel összefüggésben alkalmazandó a Római Szerződés (továbbiakban RSZ.) 30. cikkelye, amely a mennyiségi korlátozások tilalmát írja elő, valamint a 36. cikkely, ami a nemzeti jogok számára - taxatíve rögzített szűk körben (mint az élet és egészségvédelem, a környezetvédelem, a tulajdon védelme stb.) lehetőséget biztosít jogi korlátok felállítására. Ez a reklámok szempontjából azt jelenti, hogy a reklámok sugárzása és tartalma csak a RSZ. hivatkozott rendelkezéseibe rögzítettek alapján, a felsoroltak által meghatározott körben és okokból korlátozható. A reklám közösségi szabályozásában csak direktívákat találunk. A megtévesztő reklámok (84/450. sz. EGK irányelv a félrevezető reklámozással kapcsolatos rendelkezések egységesítéséről) kérdésében 1984-ben kibocsátott direktívát 1989-ben a televíziós reklámokra vonatkozó reklámtilalmakat állító irányelv (89/552 sz. EGK ie.) követte, majd a megtévesztő reklámokról szóló direktíva módosítása tárgyában megszületett az összehasonlító reklámokkal kapcsolatos jogi és igazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 97/55 sz. EGK irányelv. Magyarország számára az Európai Megállapodásban rögzített harmonizációs vállalás (a Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Megállapodást kihirdető 1994. évi I. tv. 3. §) írja elő a vonatkozó Uniós irányelvekkel való összeegyeztethetőség követelményét.
A reklám törvényi szintű szabályozását 1997 előtt az 1978-as belkereskedelmi törvény (1978. évi I. törvény a belkereskedelemről) adta, a részletszabályokat egy 1972-es, többször módosított belkereskedelmi miniszteri rendelet [12/1972. (VI. 5.) BkM. r.] tartalmazta, de törvényi szintű szabályokat találhattunk mindenekelőtt a mindenkori versenytörvényekben (először a 1984-ben, majd 1990-ben, végül 1996-ban, az 1996. évi LVII. törvénnyel újrakodifikálva) az 1986-os sajtótörvényben (1986. évi II. tv. a sajtóról), illetve különböző ágazati jogszabályokban a közúti közlekedés, az egészségügy területén. 1996-ban megszületett a Médiatörvény (a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. tv., továbbiakban Médiatörvény) és újabb fogalmi "dömpinggel" színesítette a palettát.
Hatályos reklámjogunk 1997 óta jelentős változásokon ment keresztül. 1997-ben végül egységes reklámtörvény született, mely általános értelemben véve egy törvénybe emelte az anyagi és alaki reklámjogot. Jogalkotási célként fogalmazódott meg, hogy a reklámszabályozás összhangba kerüljön az 1996-ban megalkotott két kapcsolódó jogszabállyal a '96-os versenytörvénnyel (a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény továbbiakban: Tpvt.) és a Médiatörvénnyel. A reklám tételes jogi szabályozását Magyarországon egységes reklámtörvényünk az 1997. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Grtv.), megalkotását megelőzően alapvetően a heterogenitás, és jelentős ellentmondások jellemezték. A hatályos szabályozás jelentősen javított ezen a helyzeten, bár a szabályozásban fellelhető heterogenitást nem sikerült végleg felszámolnia. A helyzet - a törvényi szintű szabályozásban lényegesen egyszerűsödött, de az egységes reklámtörvény mellett a mai napig - közel száz - különböző szintű jogszabály - köztük ágazati törvények is - tartalmaz a reklámozási tevékenységre vonatkozó szabályokat, elszórt rendelkezéseket.
A hatályos törvényi szintű szabályozásában a Grtv. rendelkezései mellett alapvető jelentőségű a Tpvt. tisztességtelen verseny tilalmáról szóló II. fejezete, valamint a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltó III. fejezete, továbbá a Rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (továbbiakban: Médiatörvény) vonatkozó rendelkezései [I. Fejezet 2. §, II. Fejezet A) Rész 4. Cím, B) Rész 2. Cím, VI. Fejezet 12. Cím] A reklámok tartalmi követelményeire, a reklámozási tevékenység folytatására vonatkozó további jogszabályi rendelkezéseket és hivatkozásokat ezen felül is szép számmal találhatunk, szinte az összes jogforrási szinten. Az adott termék vagy szolgáltatás sajátosságaira, vagy bizonyos gazdasági vagy közérdekre hivatkozással előfordulhat, hogy a reklámtörvény - általános - szabályain fölül az adott termékre, szolgáltatásra vagy reklámtevékenységre - különös szabályok is vonatkoznak (tipikusan ilyen szabályozási területek a közbiztonságra veszélyes áruk és termékek, az egészségügyi vagy a banki szolgáltatások, a műemlékvédelem, vagy a környezetvédelem).
Reklámokat érintő további tilalmakat, illetve korlátokat további jogszabályok is megállapítanak. Utalásként a törvényi szintű jogforrások mutatják azokat a jellemző területeket, ahol rendszerint a reklámtevékenységgel kapcsolatosan speciális rendelkezésekkel találkozhatunk:
- az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény az emberi szervek és szövetek reklámozásának tilalmát [203. § (2) bekezdés],
- az 1997. évi XI. védjegytörvény az üzleti levelezésben vagy reklámokban használt védjegyek használatának korlátját [12. § (3) bekezdés e) pont],
- a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény a nevelési-oktatási intézményben folytatott reklámtevékenység szabályozására és tartalmi követelményeit [122. § (12) bekezdés],
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
