Az árucsereviszonyokat közvetítő polgári jogi szerződés, amely egyben a piaci, üzleti kapcsolatok eszköze is, feltételezi a versenypiaci körülmények között érvényesülő szerződési környezetet, vagyis a "tökéletes verseny" (Robert Cooter és Thomas Uten: Law and Economics 230. oldal) létét, amikoris a szerződést:
1.1. autonóm, egymással szabadon szerződő, egymásnak mellérendelt helyzetben lévő felek - kötik, kiknek autonóm joggyakorlását csak a jóhiszemű és tisztességes eljárás, valamint a kölcsönös együttműködés követelménye korlátozza [Ptk. 4. § (1) bekezdés].
A polgári jogi szabályozás a szerződés alanyainak racionális megfontoláson alapuló szuverén döntéséből, a szerződést kötő felek közel azonos "erejé"-ből, azaz érdekérvényesítő képességéből indul ki, miáltal a szerződési partnerek a szerződési alku eredményeképpen képesek a kölcsönös érdeket (akarategységet) kifejező megállapodás létrehozására.
1.2. A szerződési szabadság körében - kivételes jogszabályi beavatkozás mellett [Ptk. 206. § (1) bekezdés] -biztosított, hogy a szerződés alanyai szabadon válasszák meg a legkedvezőbb üzleti (szerződési) feltételeket kínáló partnerüket, amely döntésüket a külső, piaci körülmények nem korlátozzák.
1.3. Fenti modellnek megfelelő szerződés jellemzően megfelel az egyenértékűség, az "arányos csere" követelményének, így az általában nem igényel állami kontrollt, illetve kivételesnek számít a szerződés tartalmába való jogszabályi vagy bírói beavatkozás.
Versenykörülmények között a polgári jog ellátja azt a magán, de egyben a közérdek szempontjából is hasznos funkciót, amely biztosítja a gazdaság hatékony működését.
Egyenlő erejű piaci szereplőket feltételezve a kínálati oldalon állók magánérdekei (a profitszerzés) az esetben érvényesülnek, ha hatékony termelési feltételek között, minél olcsóbban, minél jobb minőségű árut kínálnak a velük szerződést kötő vállalkozásoknak és magánszemélyeknek (fogyasztók), akik a kínálat ismeretében eldönthetik, hogy mely terméket, illetve ezáltal mely szerződéses partnert választják a kölcsönösen kialkudott feltételek mellett (kínálat és kereslet találkozása).
2.1. A piacgazdaságokban, a piaci viszonyok fejlődése során megjelentek olyan piaci törekvések is, amelyek - a piaci térnyerés, az egyéni profit maximalizálása, valamint a verseny kockázatának csökkentése érdekében - piacot szabályozó szerződéseket, úgynevezett horizontális megállapodásokat (kartelleket) hoztak létre, amelyek a verseny kikapcsolásával, korlátozásával, torzításával - a szerződési szabadságra alapítottan - már nem a versenyben elért eredmény, hanem a piaci erőviszonyokat átalakító megállapodás révén kívántak piaci előnyre szert tenni. Ezek a nem klasszikus "eladó-vevői" viszonyban kötött, "nem közvetlen áruforgalmi feladatot ellátó megállapodások" (Harmathy Attila: Szerződés, közigazgatás, gazdaságirányítás, Akadémia Kiadó 1983. 131. oldal) a polgári jog eszközeivel már nem voltak kezelhetők, az erőkoncentráció viszont korlátozta üzleti partnereik (eladóik, vevőik) polgári jog által tételezett egyenlőségét, autonóm döntését, a racionális érdekérvényesítését. Ezek, a piacgazdaság alapértékeit veszélyeztető megállapodások megteremtették azt az igényt, hogy az állam a közérdek -a piac működése - érdekében beavatkozzon a magánautonómia visszaélésszerű gyakorlásába.
2.2. A gazdaságban fentiektől függetlenül is megindult a fejlődéssel együttjáró - sokszor egészséges - koncentrációs folyamat. Léteztek, illetve léteznek továbbá természetes monopóliumok, amelyek gazdasági tevékenysége egy vagy kisszámú vállalkozás részére gazdaságos, vagyis ahol a verseny lehetősége teljesen vagy majdnem kizárt. Az ilyen, gazdasági erőfölényben lévő vállalkozásokkal kötött polgári jogi szerződésekben úgyszintén nem érvényesül - a felek gazdasági értelemben vett függősége, folytán - a szerződési partner szabad megválasztásának és a szerződési tartalom közös érdek alapján történő kialakításának követelménye, így a gazdasági erőegyenlőtlenségek kiegyensúlyozása és a verseny fenntartásához fűződő közérdek miatt szükségessé vált a polgári jog által "kezelhetetlen", jelentős piaci hatalommal bíró erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások állami magatartáskontrollja is a máshozfordulás lehetőségének teljes vagy nagybani hiánya és az alkupozíció korlátozott volta miatt.
2.3. A piacgazdaság körülményei között az árucsereviszonyokat kielégítően rendező polgári jogi szerződések újragondolásának igényét megteremtették a felek tartós együttműködésére, egymástól való kölcsönös függésére épülő, a piac más vertikumában üzleti tevékenységet folytató vállalkozásokkal kötött szerződések is, amelyekben például "az eladó tulajdonos" (a termelő) kiköti "vevőjének", (a viszonteladónak) a továbbértékesítési feltételeket, megakadályozva ezáltal, hogy a következő piaci lépcsőben verseny alakuljon ki és a viszonteladó önállóan alakítsa üzletpolitikáját (vertikális versenykorlátozó megállapodások). A versenypiaci struktúra fent vázolt torzulásai miatt a szerződések polgári joga mellett párhuzamosan, kiegészítésként vagy helyettesítőként - indokolt a versenyjogi szabályozás abban a piaci szegmensben, ahol az egyes piaci szereplők viselkedése sérti a piaci versenyt, veszélyeztetve ezzel a piacgazdaság lényegét. A versenyjog által kontrollált szerződések és a polgári jogi szerződések sajátos viszonya abból fakad, hogy míg az egyik oldalon a versenyjog korlátozza a szerződést kötő felek polgári jog által biztosított szerződéskötési autonómiáját, más oldalról, a verseny védelme révén, védi az autonómia gyakorlásának színterét, a gazdasági értelemben véve gyengébb szerződő felek autonóm cselekvése érdekében.
Az egymás mellett létező két normarendszer céljából és az általuk védett érdekből adódó eltéréseket, valamint az ennek ellenére létező többirányú összefüggést - a versenyjogi szabályok polgári jogi szerződési szabadságot korlátozó vagy kizáró volta miatt - a versenyjog törvénybe foglalt szabályai, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 2000. február 1. napján hatályba lépő 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) oldaláról indokolt vizsgálni. A versenyjog a szerződési szabadság határait aszerint vonja meg, hogy az utólagosan kontrollálni vagy előzetesen ellenőrizni kívánt szerződés mennyire fontos a közérdek, a piac intézményének védelme szempontjából. Lényeges piaci hatás hiányában a versenyjog hallgat és a felek magatartása kizárólag a polgári jog szabályai alapján ítélendő meg.
A két jogterület közötti összefüggés a versenyjog önállósult része a versenykorlátozások joga - ezen belül a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés egyes tényállásai, a versenyt korlátozó (kartell) megállapodásra vonatkozó szabályok, valamint a versenyfelügyeleti szervnek a vállalkozások összefonódása ellenőrzésekor végzett tevékenysége - körében hozott döntések és a polgári jogi szerződések között mutatható ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
