https://doi.org/10.59851/jk.80.04.5
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a menekültek jogainak védelmére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Ezt alapul véve világszerte több regionális emberi jogi nyilatkozat is született. A régiók között - természetesen más szempontok mellett - a menekültek jogaira és a menekültügyi eljárásra vonatkozó szabályozás körében is jelentős különbségek mutatkoznak. Az elmúlt évtized humanitárius válsághelyzetei miatt két ilyen régió került a figyelem középpontjába: Európa és a Közel-Kelet.
Tárgyszavak: menekültjogok, menekültügyi eljárások, Európa, Közel-Kelet
The Universal Declaration of Human Rights contains several provisions on the protection of the rights of refugees. Based on the Declaration, several regional declarations have been adopted. There are significant differences in the treatment of refugees between the regions where such declarations were adopted. The humanitarian crises of the last decade have focused attention on two such regions: Europe and the Middle East.
Keywords: refugee rights, asylum procedures, Europe, Middle East
Egy gyakran idézett, különböző forrásokban különböző személyeknek - például Mahatma Gandhinak vagy Hubert Humphrey-nak, az Amerikai Egyesült Államok volt alelnökének - tulajdonított mondás szerint sokat elárul egy társadalomról az, ahogyan az elesettekkel bánik. Az emberi jogok védelmének elemeként Európában kialakult és jelenleg a legszélesebb körben elfogadott, menekültekkel kapcsolatos szemléletmód és intézményrendszer keresztény alapokon nyugszik. II. János Pál pápa szerint "nem lehet kétségbe vonni, hogy a keresztény hit meghatározó és mellőzhetetlen módon hozzátartozik az európai kultúra alapjaihoz".[1] A menekültek jogainak tartalma az egyház és az állam elválasztásából következő, vallástól függetlenedett világi jogfejlődésből táplálkozó jogalkotás eredményeként viszont már túlmutat a keresztény értékrenden, természetjogi szemléletet tükröz.[2] A modern európai jogrendszerek alapvető értékként fogadják el a vallásszabadságot, ez pedig csak úgy valósulhat meg, ha a jogrendszer nem vallási igazolású, nem kötődik egyetlen egyház tanításához sem. Ennek ellenére az emberi jogok - köztük a menekültek jogainak - védelmét vallási okokra hivatkozással a világ más részein más alapokra helyezik, egyes országok nem fogadják el a többség által közös értékként vallott elveket és az elveket rögzítő nemzetközi dokumentumokat, ahogy azt a későbbiekben kifejtem. Saját menekültvédelmi szabályozásukat egyéni helyzetükből fakadó, részben ideológiai, részben gazdasági hátterű indokok mentén alakították, ennek során akár egyenesen tagadva azt, hogy a területükön kiemelt védelemre szoruló személyek tartózkodnak. A továbbiakban a vázolt problémakörben általam végzett irodalomkutatás eredményeit mutatom be, amely kisebb részben hazai, de főként nemzetközi forrásokra terjedt ki.
Európában a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi július hó 28. napján elfogadott Genfi Egyezmény és az azt kiegészítő, a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött New York-i jegyzőkönyv, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az abban megállapított elveken nyugvó Emberi Jogok Európai Egyezménye határozzák meg a menekültekkel való bánásmódot, a nekik biztosítandó jogok és ellátások körét. A Genfi Egyezmény a menekült fogalmát a következőképpen határozza meg: menekültnek minősül az a személy, aki "faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni". A Genfi Egyezmény által létrehozott jogi keretrendszert a nemzetközi és regionális em-
- 191/192 -
beri jogi egyezmények által felállított emberi jogi követelmények egészítik ki, megerősítve a menedékkérőkkel kapcsolatos humánus bánásmód alapelvét. Az Európai Unió tagállamaiban az Európai Unió Alapjogi Chartája és egyes rendeletek, irányelvek is meghatároznak követelményeket a menekültek védelmére vonatkozóan. A felsorolt dokumentumok szellemiségének megtartása, a bennük foglalt rendelkezéseknek való megfelelés a keresztény kultúrkör államaiban magától értetődőnek tűnik, azonban még Európán belül is akadnak különbségek mind az értelmezésben, mind az alkalmazásban, hiszen a nemzetközi jog által meghatározott szabályozási keretet az egyes államok sajátos nemzeti jogalkotása tölti meg tartalommal.
Svájc helyzete különleges abból a szempontból, hogy Európa szívében található, de mégsem tagja az Európai Uniónak. A Genfi Egyezményt 1955. január 21-én, a New York-i jegyzőkönyvet 1968. május 20-án ratifikálta,[3] 1963. május 6-a óta pedig tagja az Európa Tanácsnak,[4] vagyis az Emberi Jogok Európai Egyezményének is. Nem csatlakozott azonban az Európai Unióhoz (bár 2008. december 12. óta része a schengeni övezetnek,[5] és ettől az időponttól az Európai Parlament és Tanács 604/2013/EU rendelete, a Dublin III. rendelet[6] hatálya is kiterjed rá[7]). A menekültügyi eljárást az 1999-ben hatályba lépett és utoljára 2019. március 1-jével módosított, menedékjogról szóló szövetségi törvény [SR 142.31, a továbbiakban németül: Asylgesetz (AsylG), franciául: Loi sur l'asile (LAsi), olaszul: Legge sull'asilo (LAsi)] szabályozza. Meghatározása szerint menekültnek minősül az a személy, aki származási országában vagy az utolsó lakóhelye szerinti országban faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai véleménye miatt súlyos hátrányoknak van kitéve, vagy megalapozottan tart attól, hogy ilyen hátrányoknak lehet kitéve. Ilyen súlyos hátrány lehet az élet, a testi épség vagy a szabadság veszélyeztetése, valamint az "elviselhetetlen pszichológiai nyomást eredményező intézkedések" (Massnahmen, die einen unerträglichen psychischen Druck bewirken). A törvény külön kitér arra, hogy a kérelmek elbírálása során figyelembe kell venni a nők menedékkérésének sajátos okait is.[8] Látható, hogy ez a meghatározás kibővíti a Genfi Egyezményben meghatározott viszonylag szűk fogalmat, és érzékeny a különböző nemű személyek eltérő helyzetére is.
A menedékkérelmeket a Migrációs Államtitkárság (SEM) bírálja el. Az államtitkárság kérelmet elutasító döntésével szemben keresetet lehet benyújtani a Svájci Szövetségi Közigazgatási Bírósághoz.[9] Az idegenrendészeti ügyeket - a hontalanként való elismeréssel kapcsolatos ügyek kivételével, melyeket a társadalombiztosítási és egészségüggyel kapcsolatos ügyek mellett a III. csoport bírál el - az ügyelosztási rend szerint a bíróság IV. és V. csoportjára szignálják. Ez a két csoport kizárólag ilyen tárgyú ügyeket vizsgál, és a bíróság többi csoportjától eltérően a határozataikkal szemben nincs helye fellebbezésnek.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
