Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2024. október 10-én kelt, 2025. január 10-én véglegessé vált ítélete a J. T. képviseletében eljáró Validity Alapítvány kontra Magyarország ügyben (31970/20. sz. kérelem)
Kulcsszavak: 34. cikk - civil szervezet nyújthat-e be kérelmet olyan, súlyos értelmi fogyatékossággal élő személy nevében, aki egy állami fenntartású szociális otthonban hunyt el - 2. cikk (anyagi jog és eljárásjog) - az alperes állam nem tudott számot adni az államnak teljes mértékben kiszolgáltatott elhunyt kezeléséről, és nem tudta bizonyítani, hogy léteznének jogszabályban rögzített, az elhunyt egészségromlása és idő előtti halála megakadályozásának célját szolgáló védelmi előírások - a hazai hatóságok teljes mértékben tisztában voltak mind a szociális otthonban uralkodó körülményekkel (nevezetesen az ellátottak elhanyagolásával és magára hagyásával), mind pedig azzal a konkrét veszéllyel, amelynek az elhunyt ki volt téve - nem megfelelő életkörülmények, egészségügyi és terápiás ellátás, valamint a korlátozó eszközök túlzott mértékű alkalmazása - az elhunyt ügyének gondos kivizsgálása és bármilyen megfelelő reakció (nemhogy kártérítés) hiánya
A súlyos értelmi fogyatékossággal élő, nonverbális és olykor agresszióra hajlamos érintettet tízéves kora óta élt a gödi TOPHÁZ speciális otthonban (a továbbiakban: otthon). Nagykorúságának elérését követően gondnokság alá helyezték; gondnoka kezdetben az édesanyja volt, később azonban - mivel az anya a gondnoki tisztséget nem volt képes és kész ellátni - hivatásos gondnokot rendeltek ki részére. Egészségügyi dokumentációja szerint az otthonban nyugtatókat és antipszichotikumokat kapott; az évek során többször szenvedett különféle sérüléseket, és két alkalommal esett át bakteriális eredetű tüdőgyulladáson. A Validity Alapítvány (a továbbiakban: alapítvány) képviselői, amikor 2017-ben ellenőrző látogatást tettek az otthonban, észlelték, hogy az érintett állandóan az ágyához van kötözve, súlyosan alultáplált, az erős gyógyszerezettség miatt kommunikációba nem vonható, az arcán és a fején sérülések láthatók, izmai pedig - a hosszan tartó mozgáshiány miatt - elsorvadtak. Az alapítvány jelentése folytán az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői helyszíni vizsgálatot folytattak az otthonban, amelynek során számos súlyos hiányosságot tártak fel; később pedig az alapvető jogok biztosa is jelentést tett közzé az ott uralkodó állapotok kapcsán, megállapítva, hogy sérültek az ellátottak alapvető jogai, és az ellátási körülmények okot adhatnak az embertelen és megalázó bánásmód megállapítására. Az érintett 2018 tavaszán, mivel ekkoriban éjszakánként rendszeresen kóborolt és gyakran elesett, rácsos ágyat kapott, és - nappal egy-másfél órára, amíg a gondozók a többi ellátottal foglalkoztak - lepedővel az ágyhoz kötözték, úgy, hogy a karjai szabadon maradtak, így enni-inni tudott. Néhány hónappal később tüdőgyulladás miatt kórházba szállították, ahol kezelték ugyan, de nem sokkal a tervezett hazabocsátása előtt az állapota hirtelen romlani kezdett, és elhunyt; halálát a boncolási jegyzőkönyv szerint bakteriális eredetű tüdőgyulladás okozta.
Az alapítvány a jelentése közzétételét követően igyekezett felvenni a kapcsolatot az ellátottakkal (köztük az érintettel), hogy részükre jogi és egyéb segítséget nyújtson, de az otthon igazgatója az ellátottak nevét és elérhetőségét csak az őt erre kötelező bírósági határozat alapján volt hajlandó kiadni.
Eközben az alapítvány - halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt - büntető feljelentést is tett arra hivatkozással, hogy a nem megfelelő ellátási körülmények közvetetten hozzájárultak az otthonban elhunyt több személy - köztük az érintett - halálához. A rendőrség azonban a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. E határozatot az ügyészség az érintett tekintetében hatályon kívül helyezte, és elrendelte a nyomozás lefolytatását. Mivel azonban a beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint az érintett halálát tüdőgyulladás okozta, és életét a kórházban nem lehetett volna megmenteni, továbbá állapotához sem a lekötözés, sem a hosszas fekvés nem járult hozzá, a rendőrség az eljárást ismét megszüntette.
Ezzel egyidejűleg az alapítvány az ellátottak - köztük az érintett - nevében, személyiségi jogsértés megállapítása és a jogsértés megszüntetése iránt közérdekű igényérvényesítés iránti keresetet terjesztett elő az otthonnal
- 53/54 -
és több kormányzati szervvel szemben, valamint egyúttal kérte a fizikai korlátozás alkalmazásának ideiglenes intézkedés keretében történő megtiltását. A perben elsőként azt kellett megállapítani, hogy a felperesnek van-e kereshetőségi joga; e tárgyban az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyet a másodfokú bíróság - a nem megfelelő határozati forma miatt - hatályon kívül helyezett. Ezért az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet az elsőfokú bíróság csak később tudta elbírálni, amikoris azt az otthonban uralkodó körülmények terén időközben bekövetkezett jelentős mértékű pozitív változásra tekintettel elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek túlnyomórészt helyt adott, megállapítva, hogy az alperes kormányzati szervek nem tettek eleget az otthon ellenőrzésére és ágazati irányítására irányuló alkotmányos kötelezettségüknek, és ezzel az ellátottak személyiségi jogait megsértették.
Mivel az érintett nevében az alapítvány fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB), a kormány megkérdőjelezte, hogy az alapítvány egyáltalán rendelkezik-e kereshetőségi joggal. Emellett a kormány azt is állította, hogy az alapítvány a kérelmet elkésetten terjesztette elő. A felek között tehát nemcsak az ügy érdeme tekintetében, hanem eljárásjogi kérdésekben is vita volt.
A kereshetőségi jog kapcsán a kormány azt állította: az alapítvány nem járhat el az érintett nevében, mivel az érintettnek közeli hozzátartozója és kirendelt gondnoka is van. Emellett az alapítvány a hazai eljárásokban sem az érintett képviselőjeként járt el: ezt a törvényes képviselő hozzájárulásával tehette volna meg, vagy pedig kérelmet terjeszthetett volna elő az ügygondnokkénti kirendelése iránt. Ennek hiányában azonban az alapítvány csak közérdekű igényérvényesítés iránti keresetet terjeszthetett elő, amely a magyar jog alapján lehetséges ugyan, de az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 34. cikke szerint nem, és ez utóbbi rendelkezés a közérdekre hivatkozással sem kerülhető meg. Egyébként pedig a hazai jog megfelelő garanciákat biztosított az érintett halála körülményeinek kivizsgálásával kapcsolatban, függetlenül attól, hogy az érintett rendelkezett-e cselekvőképességgel vagy sem. Az ugyanis, hogy az alapítvány közérdekű igényérvényesítés iránti keresetet terjeszthetett elő, bizonyítja, hogy a hazai hatóságok a kötelezettségszegéseikért felelősségre vonhatók, ezért nincs is szükség arra, hogy az alapítvány az EJEB előtti eljárásban kereshetőségi joggal rendelkezzen. Emellett az alapítvány a gondnokoltak nyilvántartása alapján már az érintett halálát megelőzően is felvehette volna a kapcsolatot az érintett gondnokával, és amennyiben a gondnok nem lett volna hajlandó eljárni az érintett érdekében, panaszt tehetett volna a gyámhatóságnál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
