A gazdasági társaság ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ennek során meghozzák a gazdasági társaság irányításával összefüggésben szükséges, a legfőbb szerv hatáskörébe nem tartozó döntéseket. A vezető tisztségviselő ügyvezetési feladatainak lényeges része a gazdálkodással kapcsolatban történő döntéshozatal is. A társasági jognak egyik alapdilemmája, hogy a társasági tagok olyan személyre kénytelenek bízni az általuk megalapozott vagyont, akik nem ennek a vagyonnak a hosszú távú fenntartásában és fejlesztésében, hanem a vagyonból a saját maguk számára elérhető legnagyobb jövedelem megszerzésében érdekeltek. A vezető tisztségviselők felelőssége az a jogintézmény, amelynek segítségével a vezető tisztségviselő döntéseinek hatását internalizálni lehet. Ez a jogi felelősség differenciáltan megjelenik a Gt.-ben, mivel a) a vezető tisztségviselő felelős a gazdasági társaság felé a polgári jog általános szabályai szerint b) a társaság felelős a vezető tisztségviselő tevékenységéért harmadik személyekkel szemben. (A gazdasági társaságok nagy kézikönyve Szerkesztők: dr. Kisfaludi András-dr. Szabó Marianna, Complex Kiadó Kft. Budapest, 2008. 371. oldal).
A gazdasági társaságok esetén a vezető tisztségviselők kötelezettségei a társaság gazdasági "helyzetétől" függően változnak. Általános szabályként irányadó, az, hogy a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni." [Gt. 30. § (2) bekezdés] Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselő tevékenységét két, együttes szempont alapján kell megítélni: 1. tevékenységét a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján végezte-e, 2. az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal járt-e el. Ezen kötelezettséghez kapcsolható - egyebek mellett - a Btk.-ban meghatározott hűtlen kezelés törvényi tényállása is. Kivételes esetet jelent az elismert vállalatcsoporthoz tartozó társaság, ahol az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselője a gazdasági társaság ügyvezetését - az uralmi szerződésben foglaltaknak megfelelően - az elismert vállalatcsoport egésze üzleti érdekének az elsődlegessége alapján köteles ellátni." [Gt. 60. § (4) bekezdés]
A vezető tisztségviselők közül sajátos helyet foglalnak el a részvénytársaság igazgatóságának tagjai. A részvénytársaság ügyvezetését - Gt. 243. § (2) bekezdése alapján - az igazgatóság testületként gyakorolja kivéve, ha a zrt. esetén a vezérigazgatót ruházták fel az igazgatóság hatáskörével. Az igazgatóság tagjainak egymás közötti feladat- és hatáskörmegosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell rendelkezni. A testület a döntéseit a természetes személy tagjainak szavazatával hozza. A testületi döntés tehát nem jöhet létre a tagjainak a közreműködése nélkül. Ebből következik, hogy az igazgatóság tagjai a testületi döntés kialakítását jelentő szavazataikért felelősséggel tartoznak, a felelősségük a testületi döntésben nem oldódhat fel. Az igazgatóság tagjainak személyes felelősségére vonatkozó ezen megállapítás általános érvényű, ami azt jelenti, hogy a testület természetes személy tagjainak a felelőssége nemcsak polgári jogi lehet, amelyre vonatkozó szabályokat a Gt. tartalmazza, hanem büntetőjogi is, amennyiben a testületi döntés meghozatala során tanúsított magatartásukkal a Btk.-ban meghatározott valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítják meg. (BH 2005/43.)
A Gt. 22. § (5) bekezdése alapján az egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag (részvényes) a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő végrehajtani köteles, de ez esetben mentesül a 30. §-ban foglalt felelősség alól. Az egyszemélyes társaságnál (kft., zrt.) megfelelően alkalmazni kell az elismert vállalat csoportra vonatkozó szabályokat is, ebből következően az egyszemélyes társaság vezető tisztségviselőjének tevékenységét, vagyonkezelői kötelezettségeit a Gt. korlátozza: hiszen az egyszemélyes társaság irányítását annak kizárólagos (egyszemélyes) tulajdonosa befolyásolhatja, döntési hatásköreit átvehette. A korábbi Gt. rendelkezései, de a jelenleg hatályos Gt. alapján is megállapítható az, hogy nem lehet az egyszemélyes társaság vezető tisztségviselőjének terhére róni, olyan veszteségesnek minősített ügyletek révén keletkező vagyoni hátrányok előidézését, amely ügyletek megkötésére - a társaság egyszemélyes jellegéből adódóan - a tulajdonos őt tulajdonosi pozíciójából következően utasíthatta. (EBH 2007/1684.)
A 19. századi magyar jogi szabályozásban a társaságok vezető tisztségviselői (csak a részvénytársaság igazgatóságának tagjai) vonatkozásában a büntetőjogi jogkövetkezmények két szinten jelentek meg. Az első szint az ún. kereskedelmi vétségek voltak: közgyűlési jegyzőkönyv szándékos hamis vezetése, az alaptőkéből a tilalom ellenére osztalék vagy kamat fizetése, önhatalmú eljárás a közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben. A második szintet a hűtlen kezelés bűncselekménye jelentette, amelyet a Csemegi kódex vezetett be. A Csemegi kódex (1878. évi V. törvénycikk) 361. §-a a hűtlen kezelés tényállását az alábbiak szerint szabályozta:
"Aki idegen vagyon kezelésével, gondozásával, vagy felügyeletével van megbizva, és ezen minőségben annak, kinek érdekeit előmozdítani kötelessége, tudva és akarva vagyoni kárt okoz …" A hűtlen kezelést elkövetők közül a kódex nevesítette pl. valamely részvénytársulat vagy szövetkezet igazgatóságának, vagy felügyelőbizottságának tagja, vagy általában olyan személy, ki idegen vagyon kezelésével hatóságilag meg van bízva, vagy arra hatóságilag fel van hatalmazva, hivatása, illetőleg megbízása körében.
A Csemegi kódex ezen rendelkezése a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény hatályba lépéséig volt hatályban, az új törvénykönyv azonban a hűtlen kezelést már nem szabályozta, helyette a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények körében állapított meg a tényállásokat:
Pazarló gazdálkodás: 225. § (1) Állami szerv, társadalmi szervezet, szövetkezet vagy egyesület önálló intézkedésre jogosított dolgozója, aki az ésszerű gazdálkodás követelményeit súlyosan vagy rendszeresen megszegve számottevő gazdasági hátrányt okoz, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Felelőtlen eladósodás: 225/A. § Aki az állami szerv, a társadalmi szervezet, a szövetkezet vagy az egyesület rendelkezésére álló pénzeszközöket jelentősen meghaladó fedezetlen kötelezettséget vállal, és ezáltal gazdasági hátrányt okoz, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A hűtlen kezelést csak a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény vezette be ismét: "Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el."[319. § (1) bek.].
A hűtlen kezelés tényállásából értelmezést igénylő feltételek: 1. idegen vagyon, 2. megbízás a vagyon kezelésével, 3. vagyoni hátrány, 4. szándékosság
A gazdasági társaság vagyona mint a vezető tisztségviselők vonatkozásában idegen vagyon fogalma egyértelmű a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban is.
A gazdasági társaság a tagok vagyonától elkülönített saját vagyonnal rendelkezik. A társaság vagyona elvileg két részből áll: 1. az alapítók által a társaság alapításához rendelkezésre bocsátani vállalt vagyoni hozzájárulást kell érteni, a korlátolt felelősségű társaság esetében a törzstőke, részvénytársaság esetében az alaptőke értendő e fogalom alatt. 2. a társaság ezt követően gazdálkodik, ennek eredményeként vagyona a társasági szerződésben megjelölt vagyonnál több, illetve kevesebb egyaránt lehet. (A társasági törvény magyarázata KJK Budapest, 1993. 123. oldal). Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság is, "a vagyon, mint a polgári jog rendszeréből kinőtt általános jogi fogalom: jelenti valamely … jog által kreált (jogi)személy értékkel bíró vagyoni jogainak és kötelezettségeinek összességét." (481/B/1999. AB határozat)
A gazdasági társaság vagyona széles értelemben "ami a polgári jogi jog szabályai szerint egy konkrét természetes vagy jogi személy vagyoni jogainak az összessége, függetlenül attól, hogy dologi formában jelenik-e meg, avagy jogviszonyok formájában. Ebből következően felöleli az ingó és az ingatlan dolgok mellett a különböző vagyoni jogokat is." (Dr. Belovics-Dr. Molnár-Dr. Sinku: Büntetőjog. Különös Rész (Nyolcadik átdolgozott kiadás) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2009. 739. old.)
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének a vagyonkezelés körében fennálló kötelezettségei esetén kiindulópont a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) A Gt. 22. § (2) bekezdése alapján a vezető tisztségviselőt e minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre - a Gt.-ben meghatározott eltérésekkel - jellemzően a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait (társasági jogi jogviszony) kell alkalmazni. Ha a vezető tisztségviselő nem áll munkaviszonyban a gazdasági társaságnál, akkor a gazdasági társaság és a vezető tisztségviselő jogviszonya alatt egy sajátos társasági jogi jogviszonyt kell érteni, amelyre elsődlegesen a Gt., másodlagosan (a nem szabályozott kérdésekben) a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A Gt. a vagyon kezelése körében konkrét szabályokat nem tartalmaz, ebből következően a vagyon kezelésére vonatkozó magatartásokat is alapvetően a megbízásra vonatkozó szabályok alapján kell értékelni. Nyilvánvalóan a jogviszony jellege érdemben befolyásolja a vezető tisztségviselő "felelősségét" is, hiszen mások a megbízásból és mások a munkaviszonyból eredő kötelezettségek.
A vezető tisztségviselő a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai alapján - figyelemmel arra, hogy a vezető tisztségviselő ún. "kvázi megbízási jogviszony" keretében tölti be tisztségét - köteles a társaság vagyonának kezelésével kapcsolatos feladatokat (mint rábízott ügyet) a tulajdonos utasításai szerint és érdekének megfelelően ellátni.
A vagyon kezelése azonban - különösen a nyereségorientált gazdasági társaság esetén - nem tisztán megbízási jogviszony, hiszen a társaság tagjai a vagyon folyamatos gyarapítását is (eredménykötelem) elvárják a vezető tisztségviselőtől:
a) megbízási elemek
- köteles személyesen eljárni
aa) igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a tulajdonos hozzájárult, vagy ha ez az ügy jellegével együtt jár (az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna el),
ab) ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása érdekében szükséges (ebben az esetben az igénybe vett személyért nem felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható),
- ha a tulajdonos célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vezető tisztségviselő köteles őt erre figyelmeztetni; ha a tulajdonos utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból eredő károk őt terhelik,
- a vezető tisztségviselő köteles a tulajdonost tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén enélkül is tájékoztatni, különösen ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá,
- a vezető tisztségviselő a tulajdonos utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a tulajdonos érdeke feltétlenül megköveteli, és a tulajdonos előzetes értesítésére már nincs mód,
- a vezető tisztségviselői megbízás megszűnésekor a megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált,
- a vezető tisztségviselői megbízás megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos költségeit megtéríteni,
- a gazdasági társaság munkaszervezetének és napi munkájának irányítása azon ügyekben, amelyekben döntési jogosultsággal rendelkezik, és amelyek nem tartoztak a közgyűlés vagy az igazgatóság kizárólagos hatáskörébe.
b) eredménykötelmi elemek
- a gazdasági tevékenység keretén belül a döntések ésszerű kockázatvállalás melletti, a rendes gazdálkodás szabályai szerinti meghozatala,
- a vagyon vonatkozásában a rendes gazdálkodás/ésszerű kockázatvállalás szabályainak megfelelően operatív döntések meghozatala, azzal, hogy az ésszerű kockázatvállalást meghaladó ügyletekhez a tulajdonos hozzájárulását kell kérnie,
- minden olyan egyéb intézkedés, amelynek célja, hogy a társasági vagyont megőrizze, csökkenését megakadályozza és a társasági vagyont gyarapítsa.
A Gt. 22. § (2) bekezdése alapján viszont lehetséges, hogy a vezető tisztségviselő munkaviszonyban lássa el tevékenységét, ezért ilyenkor a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szabályait is alkalmazni kell a kötelezettségekre. A hűtlen kezelés vonatkozásában az eredménykötelmi jellegű vagyonkezelési kötelezettségek részletesebb kifejtése szükséges. A Gt. idézett rendelkezésén alapuló általános megbízást a vezető tisztségviselők esetén az adott társaságra vonatkozó speciális jogszabályok (pl. pénzügyi intézmények esetén a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény - Hpt.), a társaság társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya), belső szabályzatok - szervezeti és működési szabályzat, hivatali vagy gazdasági ügyrend, (munkaviszony esetén) a munkaköri leírás, kollektív szerződés vagy akár az adott helyen szokásosan alkalmazott, a vezető tisztségviselő által ismert vagyonkezelői szokások is kiteljesítik.
A vagyonkezelés a megőrzésen kívül minimálisan a vagyon állagának, értékállóságának biztosítására való törekvést, felügyeletet, gondozási kötelezettséget, körültekintő befektetési, szakszerűséget - vagy egyenesen szakértelmet - kívánó gyarapítási kötelezettséget is jelent. A tulajdonos(ok) oldaláról nézve a vagyonkezelői megbízás éppen azzal függ össze, hogy a tulajdonos vagy nincs abban a helyzetben (életkoránál, állapotánál, ismereteinél, vagy bármely más oknál fogva), vagy nem rendelkezik azzal a felkészültséggel, amely biztosítja számára, hogy a meglévő vagyonával versenyképes piaci szereplőként lépjen fel és éppen ezért vesz igénybe vagy válik számára szükségessé harmadik személy közreműködése. A vagyonkezelői megbízás teljesítése során a megbízott - még ha rendelkezik is saját részesedéssel a társaság vagyonában, - a tulajdonos érdekében és javára köteles eljárni. (481/B/1999. AB határozat) A vagyonkezelői megbízás a Ptk. XL. fejezetében szabályozott kötelmi jogviszonyt hoz létre a tulajdonos és a vagyonkezelő között. A Ptk. 474. §-ának (1) bekezdése szerint a megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rá bízott ügyet ellátni. A megbízásnak felismerhetően a rá bízott vagyon kezelésére kell kiterjednie, mivel az itt értékelhető kötelességszegés csakis a vagyon kezelésével kapcsolatosan valósulhat meg. Aki vagyonkezelői megbízást kapott a rá bízott vagyonnal kapcsolatban, bizonyos intézkedési, önálló rendelkezési jogköre is kell hogy legyen. Annak azonban egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a megbízottnak a vagyonnal kapcsolatosan milyen kezelési kötelezettségei, teendői vannak. A kezelés sokrétű tevékenység. Kiterjed a kárveszély elhárítására és az olyan személyek ellenőrzésére is, akikre a vagyontárgyakkal kapcsolatosan bármiféle kötelezettség hárul. (BH 1998/523.).
A Btk. 137. § 5. pontja határozza meg a vagyoni hátrány fogalmát, amely szerint ide tartozik a vagyonban okozott kár és az elmaradt vagyoni előny egyaránt.
Egy ügyben a vádirat szerinti vagyoni hátrány a következő elemekből állt: 1. adóhiány és vissza nem térített áfa, 2. közigazgatási határozatokkal összefüggésben felmerült megbízási díjak, ügyvédi díj, könyvvizsgálói díj, 3. számlákkal kapcsolatos többletköltség, illetve számlákkal kapcsolatban kamatbevétel kiesés, 4. jövedéki bírság, jövedéki adóhiány és vizsgálati díj, 5. a kiszabott jövedéki bírsággal összefüggésben felmerült eljárási illetékek és perköltség, valamint a jövedéki bírság késedelmes megfizetése miatt kiszabott késedelmi pótlék. A bíróság szerint tényként állapítható meg az, hogy ezen összegek kiadásként jelentkeztek a sértett Rt.-nél, önmagában a kiadás voltuk azonban még nem jelenti azt, hogy mindezek a büntetőjog szabályai szerint is a hűtlen kezelés eredményeként értékelhető vagyoni hátránynak minősülnek. A Btk. 137. § 5. pontja szerinti vagyoni hátrány - mint a hűtlen kezelés eredménye - ugyanis szűkebb a Ptk. 355. § (4) bekezdésében meghatározott körnél, mert nem foglalja magában a kárpótlást és a költségeket, amelyek a károsultak a vagyoni hátrányokkal kapcsolatban érik. Ezért a vád tárgyává tett ügyvédi díj, könyvvizsgálói díj, eljárási illetékek, perköltségek, megbízási díjak (2. pont és részben az 5. pont) nyilvánvalóan nem tartoznak a büntetőjogilag értékelhető vagyoni hátrány körébe. (3-H-BJ-2007-23. Bács-Kiskun Megyei Bíróság, SZIT-H-BJ-2008-20 Szegedi Ítélőtábla).
A hűtlen kezelés szándékos bűncselekmény. A hűtlen kezelés tényállásában foglalt kötelességszegés akkor mondható szándékosnak, ha az elkövető tudja, hogy őt milyen meghatározott - mérlegelést nem tűrő - kötelesség terheli, és felismeri, hogy magatartása folytán vagyoni hátrány keletkezhet, amely következményt kívánja, vagy abba legalább belenyugszik. (BH 1999/287.)
A belenyugvás jelen bűncselekmény tekintetében az eredménnyel - vagyoni hátrány okozásával - kapcsolatos. A vagyoni hátrány bekövetkezésének előrelátása a bűncselekmény megvalósulásának feltétele. Az eshetőleges szándék az elkövető alaptalan vágyakozása, hogy az eredmény nem következik be, ugyanis semmilyen ténybeli alapja nincs a bizakodásnak. A szándékosság különbözteti meg (egyebek mellett) a hűtlen kezelést a hanyag kezeléstől. E körben érdekes lehet a következő jogeset: A tényállásból egyértelműen következik, hogy a vádlottak, mint bankvezető igazgatósági tagok 1995-től kezdve felismerték a Bank jövedelmezőségének romlását, s annak valós okait. Előre látták annak lehetőségét, hogy az 1995-1996. évi üzletpolitika folytatása veszteséges gazdálkodáshoz vezethet. A cselekmény minősítése szempontjából döntő kérdés az, hogy ezzel a lehetőséggel kapcsolatban a vádlottak közömbösek voltak vagy könnyelműen, vagy éppen kellő alappal bíztak a veszteség elmaradásában. ... a szándékos vagyonkezelői kötelességszegésekkel okozatos következményként létrejött eredményt - a 26.7 milliárd forint vagyoni hátrányt - illetően a vádlottakat tudatos gondatlanság terhelte, ezért a cselekményük hanyag kezelés bűncselekményeként ítélhető meg. (BH 2005/43.)
A vezető tisztségviselők által elkövetett hűtlen kezelés lényeges eleme más egyéb vagyoni bűncselekményekhez képest, hogy megvalósulásánál nincs eltulajdonítás, a hűtlen kezelő szándékosan megszegi a vagyonkezelői kötelezettségeit. Általában van a cselekmény mögött vagyoni érdek, de ez áttételes, nem jelenik meg közvetlenül a bűncselekmény elkövetésében. A bíróságnak a hűtlen kezelés megítélésekor először azt kell vizsgálnia, hogy az adott személy cselekvése vagy mulasztása kötelességszegésnek minősül-e? Ehhez tisztázni kell előbb azokat a konkrét kötelezettségeket, amelyek ezt a személyt a megbízás - jogszabályi rendelkezés vagy enélkül -, a kezelés és gondozás (megőrzés) természetéből folyóan terhelték. Ezt követően lehet csak vizsgálni, hogy a vád tárgyává tett és bizonyított magatartás ellentétben áll-e a konkrét kötelességekkel. Azt, hogy a kötelességszegés és a bekövetkezett vagyoni hátrány között az okozati összefüggést milyen határok között kell vizsgálni, illetve ilyen mélységig terjedhet visszafelé az okozati összefüggés megállapításának végpontja, csakis a konkrét tényállás összes elemei adhatják meg.
Az ésszerű gazdálkodás szükségszerűen tartalmaz kockázati elemeket, amelyek azonban nem léphetik túl a megengedett kockázatvállalás szabályait. Ésszerűtlen a gazdálkodás, ha a kitűzött gazdasági eredmény bekövetkezésének lehetősége kisebb, mint a veszteségé. [Dr. Gula József: Csődbűncselekmények a magyar büntetőjogban és néhány európai állam jogában (Phd. értekezés 2008. Miskolc 100-101. oldal) - Deák Ferenc Állami- és Jogtudományi Doktori Iskola]. Az ésszerű gazdálkodásba beletartozik az is, hogy ha a vezető tisztségviselők a vagyongazdálkodásra vonatkozó szabályokat igyekeznek betartani, és az ebből fakadó kötelezettségeiknek is eleget kívánnak tenni. Ennek körében a társaság szabályzatait folyamatosan, az esetenként jelentkező problémák megoldása érdekében megváltoztatják, továbbá a belső utasításokat is ezeknek megfelelően alakítják ki. Ha pedig a szabályozás és annak végrehajtása során észlelhetőek konkrét hiányosságok, de bármilyen szándékos magatartás a szabályszegésre nem irányult, illetőleg vagyoni hátrány okozására sem terjedt ki bármiféle elkövetői akarat, akkor legfeljebb a gondatlanság állapítható meg, ami azonban nem jelent hűtlen kezelést. (3-H-BJ-2007-23. Bács-Kiskun Megyei Bíróság, SZIT-H-BJ-2008-20 Szegedi Ítélőtábla).
Általános érvényűnek tekinthetjük ebben a vonatkozásban azt is, hogy valamely gazdasági társaság vagyonának kezelése általánosságban haszonszerzésre törekvő gazdálkodási folyamatot jelent, s ez nem zárja ki az egyes ügyletek veszteségességét. A vagyonkezelés (gazdálkodás) eredményességét nem ügyletenként (szerződésenként), hanem a gazdálkodó tevékenység folyamatában kell és lehet értékelni. A gazdasági viszonyok között a hűtlen kezelés bűntette csak akkor valósul meg, ha a gazdálkodási szabályok tudatos megszegésével nem egy-egy, a gazdasági társaság eredményességéhez képest kevéssé jelentős, elszigetelt ügylet révén okoz az elkövető a tulajdonos(ok)nak vagyoni hátrányt. A gazdálkodás menetében egy-egy üzletkötés esetleges vesztesége mellett is járhat más, később jelentkező haszonnal, amely például az üzleti kapcsolatok felépítésében, kezdetben veszteséges befektetések későbbi jelentkező előnyeiben, hasznában stb. realizálódik. Az üzleti gazdálkodás során végzett vagyonkezeléssel előidézett veszteségek ezért a hűtlen kezeléssel okozott vagyoni hátrány körébe csak akkor vonhatók, ha nem elszigetelt, eseti ügyletek deficitjeként, hanem a gazdálkodás folyamatát, jelentősebb, nagyobb részének eredményességét érintő tudatos szabályszegés következményeként jönnek létre. (1/1-H-BJ-2005-3 Pesti Központi Kerületi Bíróság, 1-H-BJ-2007-21 Fővárosi Bíróság, LB-H-BJ-2007-62 Legfelsőbb Bíróság)
Nem tesz különbséget a bírói gyakorlat az ésszerű gazdálkodás és a rendes gazdálkodás között. A vagyonkezelő kötelessége a legáltalánosabb értelemben az, hogy az általa kezelt idegen vagyon kezelése során a rendes gazdálkodás szabályai szerint járjon el, az általában megengedettnél nagyobb gazdasági kockázatot ne vállaljon. (1-H-BJ-2006-8 Fővárosi Bíróság, LB-H-BJ-2007-49 Legfelsőbb Bíróság) Az ésszerűtlen gazdálkodás, ha a vezérigazgató tudatos, szándékos magatartással értéktelen kötvények vásárlását készíti elő és le is bonyolítja. (1-H-BJ-2009-69 Fővárosi Bíróság, FIT-H-BJ-2010-37. Fővárosi Ítélőtábla) Az ésszerűtlen gazdálkodás jellemző esete, amikor ellenszolgáltatás nélkül történő kifizetéseket teljesít a vezető tisztségviselő. Az egyik esetben a vezető tisztségviselő értékkel nem bíró szolgáltatásokra - tanulmányokra - kötött szerződést és eszközölt kifizetéseket, illetve, amikor egy termelésbe ténylegesen üzemszerűen be nem állított, a próbaüzem során a szerződéses megtakarítási feltételeket nem igazoló berendezés után több éven át szabadalom-hasznosítási díjat fizettetett. (6/1-H-BJ-2007-10 Szegedi Városi Bíróság, 6-H-BJ-2008-20 Csongrád Megyei Bíróság, LB-H-BJ-2008-175. Legfelsőbb Bíróság)
A másik esetben a vezető tisztségviselő vállalkozói szerződéseket kötött három kft.-vel, a munkákat azonban a szerződő cégek nem végezték el, ennek ellenére a terhelt - tudva - valótlan teljesítési igazolásokat állított ki, s részükre több millió forintot utalt át. (EBH 2008/1764) Hűtlen kezelést valósított meg az az ügyvezető is, aki valótlan tartalmú számlák ellenértékét átutaltatta a számla kiállítójának. (1/2-H-BJ-2008-3 Budai Központi Kerületi Bíróság, 1-H-BJ-2009-62 Fővárosi Bíróság, LB-H-BJ-2010-20. Legfelsőbb Bíróság) Az ésszerűtlen gazdálkodás körébe sorolható az is, amikor a belső hitelezési szabályzatokban foglalt szabályok figyelmen kívül hagyásával hagy jóvá hitelfolyósítást a vagyonkezelésre köteles személy, ezen feltételek betartásának elmulasztása pedig növeli a bekövetkező vagyoni hátrány lehetőségét. Az is a vagyonkezelői kötelezettségek elmulasztását jelenti, ha a biztosítékként szolgáló ingatlan vonatkozásában a jelzálogjog bejegyzését nem ellenőrzik, azaz a nagy összegű hitel biztonságos behajtásának fedezetéről nem gondoskodnak. (BH 2006/42.) A pénzintézet vezető tisztségviselői megvalósítják a hűtlen kezelés bűntettét, ha a vagyonkezelésre vonatkozó szabályok sorozatos, súlyos megsértésével biztosítanak hitelt, ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy a vállalkozó nem rendelkezik megfelelő hitelképességgel; és ezáltal a pénzintézetnek különösen nagy vagyoni hátrányt okoznak (BH 2004/6.)
Egy másik esetben a kft. ügyvezetője nemzetközi fuvarozási engedélyeket vásárolt, amelyek azonban forgalomképtelenek, adásvétel tárgyát nem képezhetik, és a semmis szerződésből jogi kötelezettségek nem háramlanak. Az ügyvezető azonban több tízmillió forintot utalt át az eladónak. Ebben az ügyben mondta ki a bíróság azt is, hogy a hűtlen kezelés bűncselekménye abban az esetben is elkövethető, ha a gazdasági szervezet a maga egészében nyereségesen gazdálkodik. (EBH 2004/1109.)
A következő ügyben a pénzügyi intézmény elnöke oktatási szolgáltatásokat rendelt meg négy személyre egy társaságtól, azonban azt csak egy személy vette igénybe. A bíróság kötelezettségszegésnek tekintette azt, hogy egyszemélyben egy rendkívül drága szolgáltatást megrendelt, sőt az oktatás elvégzése előtt ki is fizettette; a már megkötött szerződés teljesülését nem ellenőrizte, illetőleg nem tett meg mindent annak érdekében, hogy az teljesüljön. A három elmaradt teljesítés után 1 875 000 Ft vagyoni hátrányt okozott a pénzügyi intézménynek. Hűtlen kezelésnek minősült az is, amikor az elnök kötvénykibocsátásról és a kibocsátott kötvények 300%-on történő visszavásárlásáról döntött az igazgatóság, illetőleg az igazgatósági tagok, továbbá a küldött gyűlés megkérdezése nélkül. (19/1-H-BJ-2002-1. Veszprémi Városi Bíróság, 19-H-BJ-2003-1 Veszprém Megyei Bíróság)
Hűtlen kezelést valósított meg egy szövetkezet elnöke, amikor ingatlanok tulajdonjogát, illetve üzlethelyiségek bérleti jogát reális forgalmi érték alatt értékesítette; az ingatlanok, illetve bérleti jogok értékesítéséből befolyt vételár egy részét egy olyan kft. üzletrészének a megvásárlására, illetve a törzstőke felemelésére fordította, amely a szövetkezet számára vagyoni hátrányt okozott; egy könyvelési tevékenységet végző kft. részére előre, egy összegben kifizette a megbízási díjat a tevékenység ellenőrzése nélkül. Az ingatlanértékesítések esetén arra a megállapításra jutott a másodfokú bíróság, hogy a szövetkezet gazdasági helyzete ebben az időszakban kétségtelenül nem volt stabil, de olyan szükséghelyzetben sem volt, amely az ingatlanok áron alul történő értékesítését indokolttá tette volna. Nem valósította azonban hűtlen kezelést a szövetkezet elnöke, amikor a szövetkezetnek tartozó, APEH végrehajtással is érintett személlyel olyan megállapodást kötött, amely alapján ez a személy a szinte behajthatatlannak tűnő követelésből fizetett meg 1 200 000 Ft-ot a szövetkezet részére, tehát ez a megállapodás kifejezetten előnyös volt, annak ellenére, hogy a követelés érvényesítése során további 500 000 forintot a szövetkezet elnöke elengedett. (5/1-H-BJ-2002-1. Miskolci Városi Bíróság, 5-H-BJ-2007-15. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság) A kölcsönnyújtással összefüggően állapította meg a bíróság azt, hogy hűtlen kezelés csak akkor valósulna meg fedezet kikötésének hiányában, ha a kölcsönvevő a kölcsönt nem fizette volna vissza, s emiatt azt fedezet hiányában nem lehetne behajtani, illetve nincs olyan jogszabály, amely tilalmazná azt, hogy gazdálkodó szervezet nem nyújthat kamatmentes kölcsönt. (Miskolci Városi Bíróság 5/1-H-BJ-2007-6, 5-H-BJ-2008-20. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, DIT-H-BJ-2008-101. Debreceni Ítélőtábla)
A hűtlen kezelés megvalósult akkor, amikor a kft. ügyvezetője annak ellenére aláírta a teljesítési igazolást a vállalkozó által elvégzett munkáról, hogy tudta azt, hogy a munkavégzés nem felel meg a szerződésben foglaltaknak, rendelkezett a rész-számla összegének kifizetéséről, és ezzel vagyoni hátrányt okozott a kft.-nek. A kft. ügyvezetője azzal szegte meg vagyonkezelői kötelezettségét, hogy nem követelte meg a szerződés szerinti generál kiviteli terv elkészítését, így belenyugodott abba, hogy a teljesítési jegyzőkönyv aláírásával és a számla befogadásával vagyoni hátrány éri a kft.-t. Másrészt egyszerű szemrevételezéssel észlelhetők voltak az elvégzett munka hiányosságai, illetve laikus számára is felismerhető volt, hogy a munka értéke nem arányos a munkadíjként kifizetett összeggel. A vállalkozó később ismertté vált hibás teljesítése, túlszámlázása azonban nem alapozta meg a kft. ügyvezetőjének büntetőjogi felelősségét. (Miskolci Városi Bíróság 5/1-H-BJ-2007-6, 5-H-BJ-2008-20. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, DIT-H-BJ-2008-101. Debreceni Ítélőtábla))
Minden munkaszervezettel rendelkező szervezet vagyonkezelője külső szervezet vagy személy megbízását megelőzően, az elvégzendő munka jellege és mennyisége alapján köteles megvizsgálni, hogy az adott tevékenységet a saját munkaszervezete képes-e elvégezni. Külső személy vagy szervezet megbízásáról a vagyonkezelő csak azt követően és akkor dönthet, ha az adott feladatot az elvégzendő munka mennyisége és jellege miatt a saját munkaszervezete nem tudja megoldani. Amennyiben e vizsgálat elmarad, avagy nem kellő alapossággal, körültekintéssel történik és emiatt külső személy vagy szervezet megbízására és számára díjazás kifizetésére szükségtelenül kerül sor, szándékosság esetén a hűtlen kezelés megállapítható (BH 2005/43.).
Egy másik ügyben a részvénytársaság vezérigazgatóját azzal vádolták, hogy a szállítási feladatokat ellátó társaság gázolaj beszerzései során a túlszámlázásokat szándékosan utalványozta és soron kívüli kifizetésekre utasítással jelentős kamatbevételektől esett el a részvénytársaság. A bíróság azt állapította meg, hogy egy ekkora gazdálkodó szervezet vezérigazgatójától nyilván nem várható el, hogy a naponta utalványozott nagy mennyiségű számla vonatkozásában minden egyes alkalommal maga járjon utána a szerződés szerinti aktuális nagykereskedelmi árnak, illetve nyilvánvalóan semmilyen jogsértést nem követ el az, aki nem a legutolsó napon, hanem hamarabb teljesít, sőt, adott esetben ez szolgálhatja éppen az üzleti bizalom építését is. (3-H-BJ-2007-23. Bács-Kiskun Megyei Bíróság, SZIT-H-BJ-2008-20 Szegedi Ítélőtábla).
A bíróság úgy ítélte meg, hogy az adott helyzetet figyelembe véve a kölcsönnyújtás, illetve a kezesként történő teljesítés nem tekinthető a részvénytársaság gazdasági érdekeivel ellentétes kötelezettségszegő vagyonkezelői döntésnek. Sőt a kölcsönnyújtással fenntartották azt a látszatot mintha az adós teljesítene. A vádlottak, mint részvénytársaság vagyonkezelői a kft. részére történő kölcsönök folyósításával nem valósítottak meg kötelességszegő magatartást, tekintettel arra a körülményre, hogy gazdasági kényszerhelyzetben cselekedtek, annak a legfőbb szempontnak a figyelembevételével, hogy megakadályozzák azt, hogy a bank a kft.-nek nyújtott hiteleit felmondja és ez szükségszerűen a részvénytársaság gazdasági ellehetetlenüléséhez vezessen. (5/1-H-BJ-2001-1. Miskolci Városi Bíróság, 5-H-BJ-2007-14. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, DIT-H-BJ-2007-37.)
A leírt jogesetek alapján érdemes figyelemmel lenni azonban arra, hogy a hűtlen kezelés törvényi tényállása kapcsán a jogalkotó magát az "ésszerűtlen gazdálkodás" kifejezést nem használja, és az csak a bírói gyakorlatban formálódott ki.
Itt érdemes arra is utalni, hogy a társaság "léte" körében a megalapítást követően a hűtlen kezelés egészen a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetéig alkalmazható, és itt "átválthat" csődbűncselekményre.
A gazdasági társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezető tisztségviselők ügyvezetési feladataikat a társaság hitelezői érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni. [Gt. 30. § (3) bekezdés]. A Gt. ezen rendelkezéséhez szorosan kapcsolódó büntetőjogi tényállás a Btk. 290. §-a szerinti csődbűncselekmény, amelynek a jelen cikk szempontjából lényeges elkövetési magatartása szerint:
"290. § (1) Aki a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával, vagy
d) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel hitelezőjének vagy hitelezőinek kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja ..."
A Btk. 291. § (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés alapján a csődbűncselekményt az követheti el, aki a gazdálkodó szervezet (adós) vagyonával vagy annak egy részével rendelkezni jogosult.
Megfontolandónak tartom, hogy a hűtlen kezelés tényállása külön kezelje a gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselőinek felelősségét az egyéb vagyonkezelő személyek felelősségétől és a gazdálkodó szervezet "életszakaszainak" megfelelően tagolja a felelősséget:
"Gazdálkodó szervezetben vagyonkezeléssel megbízott személy által elkövetett hűtlen kezelés"
290. § (1) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetben vagyonkezeléssel megbízott személy, aki
a) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával, vagy
b) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen csökkenti … bűntettet követ el, és … évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." ■
Visszaugrás
