A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) elfogadása és hatálybalépése a társasági jog szabályozásában is alapvető változást hozott, amennyiben az új Ptk. inkorporálta a társasági jog - korábban önálló törvényekben szabályozott - anyagát. Sőt, nem csupán beemelte a Kódexbe a Gt. szabályait, hanem a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat a jogi személyekre vonatkozó szabályozásba integrálta, így az új Ptk. rendszerében az egyes gazdasági társasági formákra háromszintű szabályozás vonatkozik: a jogi személy általános szabályai [3:1-3:62. §§], a gazdasági társaságokra vonatkozó közös szabályok [3:88-3:137. §§], valamint az adott társasági formára vonatkozó különös szabályok.
A szabályozás azonban nemcsak szerkezetében, de szemléletében és sok tekintetben tartalmilag is megváltozott. Az elkövetkező időszakban a változás mértéke és valós tartalma minden bizonnyal élénk jogirodalmi viták tárgya lesz, amelyek eldöntésében az új Ptk. szabályainak alkalmazása során kialakuló joggyakorlatra is jelentős szerep fog hárulni.
A jelen írásomban egyetlen konkrét, ám a gazdasági életben és a joggyakorlatban fontos jogintézmény, a gazdasági társaságok tagjainak kizárása kapcsán szeretném felvázolni a változások fő irányvonalait, a teljesség igénye nélkül, utalva a szabályozás változásának egyes gyakorlati következményeire. Jelen cikk keretei között nyilvánvalóan nem törekedhettem teljes körű, részletes ismertetésre, így azt inkább problémafelvetésnek tekintem, amelynek célja a figyelem felkeltése e jogintézménnyel kapcsolatos egyes változásokra, illetve egyes olyan kérdésekre, amelyekben a korábbi joggyakorlat a szabályozás szerkezetének és tartalmának változása ellenére fenntartható.
Az új Ptk. a tagkizárásra vonatkozó szabályokat [3:107-3:108. §§] - az 1997. évi Gt.-hez és a 2006. évi Gt.-hez hasonlóan - a gazdasági társaságok közös szabályai között helyezi el, és nem külön rendelkezik róla, mint ahogyan azt az 1988. évi Gt. tette.
Ebből a szerkezeti megoldásból következik, hogy a tagkizárás szabályai bármely gazdasági társaság esetén alkalmazhatók, illetve alkalmazandók, nem alkalmazhatók azonban - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - más, tagsággal rendelkező jogi személyek (például egyesületek) esetében.
A szövetkezetre - a gazdasági forgalom gazdasági társaságok mellett legjelentősebb szereplőire - az új Ptk. 3:107-3:108. §§-ában foglalt tagkizárási szabályok tehát nem vonatkoznak; a szövetkezeti tagok kizárására külön, a szövetkezeti szabályok között elhelyezett szabályok [3:360. §] vonatkoznak.
A továbbiakban kizárólag a gazdasági társaságokra vonatkozó tagkizárási szabályokkal foglalkozom.
A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaság tagja a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján bírósági határozattal a társaságból kizárható, ha a társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné.
A tag kizárásának konkrét okainak kimerítő felsorolása nem lehetséges, ezért a Ptk. általánosságban jelöli meg kizárási okként az olyan magatartást, ami a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztetné. A tagok a társasági szerződésben nevesíthetnek kizárási okokat, azonban - mivel a kizárási okként megjelölt magatartás törvényi tényállásba illeszkedéséről kizárólag a bíróság dönthet - a bírósági joggyakorlat tükrében, mindig egyedileg és az adott körülmények ismeretében lehetséges a kizárást megalapozó magatartás értékelése.
Az 1988. évi Gt. 182. §-ának (1) bekezdése, az 1997. évi Gt. 49. §-ának (1) bekezdése és a 2006. évi Gt. 47. §-ának (1) bekezdése szintén ismerte a társasági célok nagymértékű veszélyeztetését, mint kizárást megalapozó okot, így az ezekhez a §-okhoz kapcsolódó bírósági döntések a jövőre nézve is irányadóak lehetnek.
A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése a tagkizárás feltételéül szabja, hogy az érintett tag társaságban való maradása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztesse. E feltétel értelmezéséhez mindenekelőtt a társaság céljának fogalmát kell értelmeznünk.
A Ptk. 3:88. §-ának (1) bekezdése - a 2006. évi IV. törvény 3. §-ának (1) bekezdésével egyezően - a gazdasági társaságok alapításának céljaként az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatását jelöli meg.
Ebből a meghatározásból az üzletszerűség[1] a tagok rendszeres, tartós, huzamos és szervezetszerű együttműködése keretében, ellenérték fejében gazdasági kockázatvállalás mellett végzett, nyereség és jövedelem elérésére irányuló együttes tevékenységet, illetve a társaság részéről - gazdasági szférában való részvétele alapján - piaci szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységet feltételez.
A közös gazdasági tevékenység kitétel arra utal, hogy a gazdasági társaságok alapításához - főszabályként - legalább két alapító tag szükséges[2], akiknek a megállapo-
- 1196/1197 -
dása a Ptk.-nak megfelelő szervezeti-működési szabályok között történő közös gazdasági tevékenységre irányul.
A kizárás jogintézményének az a funkciója, hogy a társaság meg tudjon válni attól a tagjától, aki az üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatását mint közös célt személyében, vagy a tevékenységével nagymértékben veszélyezteti[3]. A fent körülírt cél kerülhet tehát veszélybe a társaság működése során a tag magatartása által.
A Ptk. 3:107. §-ának (1) bekezdésében a "veszélyeztetné" kifejezés használata a szöveg nyelvtani értelmezés alapján hátrány bekövetkezésének lehetőségére utal, melyből következően nem szükséges a társasági célok tényleges ellehetetlenülésének vagy más konkrét káros eredménynek a bekövetkezése.
A bírói gyakorlat e tekintetben azonban kezdetben mégsem volt egységes. Születtek olyan ítéletek, melyek a társasági célok veszélyeztetettségét összekapcsolták a károkozással[4]. Az ítéletek másik csoportja azon álláspont köré kristályosodott ki, mely szerint elegendő a társasági célok elérését veszélyeztető magatartás által előidézett veszélyhelyzet; még abban az esetben is, ha a társaságot ténylegesen nem éri hátrány. A későbbiekben ez az álláspont vált uralkodóvá[5].
A Legfelsőbb Bíróság a BH 2001.583. szám alatt közzétett eseti döntésében[6] levezetett nyelvtani értelmezés szerint a jogszabály feltételes módú megfogalmazásából következően tényleges gazdasági hátrány bekövetkezése nem szükséges a kizárás megalapozottságához. Egy másik ügyben[7] szintén kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kizárás jogszerűségéhez elegendő a tag részéről a veszélyeztető magatartás.
Összefoglalva tehát, az az álláspont tekinthető megalapozottnak, mely szerint a társasági célok elérését veszélyeztető tagi magatartás nem csak azzal veszélyezteti a társaságot, ha vagyoni kárt okoz, hanem azzal is, hogy a károsodásra vezető helyzetet előidézi, ezért a kizárás megalapozottságához tényleges hátrány bekövetkezése nem szükséges.
A Ptk. 3:107. §-ának (1) bekezdése a tag kizárásának feltételéül nem pusztán a társasági cél - akármilyen csekély mértékű - veszélyeztetését követeli meg, hanem azt is, hogy ez a veszély nagymértékű legyen.
A veszélyeztetés nagymértékben történő megvalósulásának követelménye azonos a veszélyeztetés jelentős és valós, reális voltának követelményével, mely követelményeket szintén a továbbra is irányadónak tekinthető bírói gyakorlat fogalmazta meg.
Az ítélőtáblák korábbi gyakorlata szerint[8] gazdasági társaság tagjának bíróság általi kizárására akkor kerülhet sor, ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tag magatartása a társaság jövőbeni működésére valós és súlyos veszélyt jelent.
A kizárási ok valódiságának követelménye a választottbíróság gyakorlatában is megjelent: az 1996/12. számú választottbírósági határozat szerint a kizárás alapjául szolgáló oknak valósnak kell lenni, mert ellenkező esetben nem alkalmas a társasági jogviszony kizárás útján való megszüntetésére.
A kizárás alapjául kizárólag a keresetindításról döntő társasági határozat meghozataláig[10] tanúsított, a határozatban megjelölt tagi magatartás szolgálhat[11]. A sérelmezett tagi magatartás után a kizárást kezdeményező határozatot ésszerű időn belül meg kell hozni. Ha ez elmarad, abból az következik, hogy a magatartás nem veszélyeztette lényegesen a társaság működését, hiszen ha a társaság a kizárási okról tudomással bír, és huzamosabb ideig nem hoz döntést a kizárási per megindításáról, azt látszik bizonyítani, hogy a társaság maga sem ítélte olyan súlyosnak és azonnali cselekvést igénylőnek a sérelmezett tagi magatartást, hogy az tagkizárás alapjául szolgálhatna, így a kizárás oka elenyészik.
"A bíróság tehát a jövőre tekintettel állapítja meg a kizárási ok fennállását, ám nyilvánvaló, hogy a jövőre csak a múltbeli események alapján vonhat le megalapozott következtetéseket. A múltbeli események közül csak azok vehetők figyelembe, amelyek a kizárás kezdeményezéséig már bekövetkeztek. A kizárás kezdeményezésének elhatározása után a tag által tanúsított magatartás - akármilyen hátrányos is legyen esetleg - nem szolgálhat a kizárás alapjául."[12]
A fenti szempontok alapján a bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a társaság által kizárás alapjául megjelölt ok megfelel-e a törvényben meghatározott kizárási tényállás minden elemének.
A Ptk. 3:107. §-ának (1) bekezdése alapján tényállási elem az is, hogy csak a gazdasági társaság tagja zárható ki a társaságból. Ebből következően egyrészt a kizárás lehetősége addig áll fenn, amíg a tagsági jogviszony is fennáll, másrészt pedig csak a tagsági minőségben tanúsított magatartás vehető figyelembe.
Kizárással csak a gazdasági társaságban fennálló jogviszony szüntethető meg, ezért annak a tagnak a kizárására, akinek a társaságban fennálló tagsági jogviszonya megszűnt, értelemszerűen nincsen mód[13]. Erre mutatott rá a Győri Ítélőtábla a Pf. II. 20.142/2010/12. számú ítéletében is, mely szerint megszűnt tagságú, a cégjegyzékből a kizárási per során törölt tag nem zárható ki a társaságból.
A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2006.1522. számú elvi bírósági határozatában foglaltak szerint a tag kizárására irányuló perben a bíróság jogszerűen vizsgálhatja, hogy
- 1197/1198 -
a per folyamatban léte alatt az alperes tagsági viszonya megszűnt-e, ugyanis a kizárás iránti perben a kizárandó tag tagsági viszonyának fennállta, illetve esetleges megszűnése előkérdés, mert a bíróság csak olyan személyt zárhat ki a gazdasági társaságból, aki a társaságnak tagja. Önmagában az a tény, hogy a kizárni kívánt tag, azaz az alperes a cégjegyzékben mint a társaság tagja szerepel, nem jelenti azt, hogy az alperes a társaság viszonylatában a társaság tagjának tekintendő, mert az EBH 2004.1145. számú elvi bírósági határozatban kifejtettek alapján a társasággal szemben a tagváltozás akkortól hatályos, amikor az üzletrész új tulajdonosa a tulajdonszerzés tényét a társaságnak bejelenti[14].
A fentieket erősíti meg a BH 2003.381. számú döntés is, mely szerint mindaddig, amíg az üzletrész társasággal szembeni hatályos átruházása nem történt meg, helye van az átruházó taggal szembeni kizárási per megindításának[15].
A tagkizárás alapjául csakis tagként kifejtett magatartás szolgálhat. Az alábbiakban ennek megfelelően először azt a kérdést vizsgáljuk, melyek a tagsági jogviszony alatt tagi minőségben tanúsított magatartások, majd olyan magatartások kerülnek bemutatásra a teljesség igénye nélkül, melyek gyakrabban merültek fel a jogalkalmazás során.
A tag szervezeti jogai közzé tartozik vezető tisztség ellátása is, azonban a tagsági jogviszonyához tapadó kötelezettségei a vezető tisztséget betöltő tagnak is fennállnak. A következetes bírói gyakorlat szerint[16] azonban az ügyvezetés körébe eső feladatok ellátásának eredményessége, az üzleti lépések helyes vagy helytelen, célszerű, vagy célszerűtlen voltának a megítélése már nem értékelhető a tagi kötelezettségek körében, tagi magatartásként. A kizárólag vezető tisztségviselőként végzett tevékenységnek vagy mulasztásnak tehát nem lehet következménye a vezető tisztségviselői feladatot is ellátó tag kizárása, mivel az általa tanúsított magatartás nem a tagsági jogviszonnyal, hanem a vezető tisztségviselői kötelezettségszegéssel függ össze.
Ezen elvi alapokra tekintettel a Debreceni Ítélőtábla[17] nem találta kizárást megalapozó oknak a tagnak azt magatartását, amikor a vele szemben bekövetkezett kizáró okot követően nem szüntette meg az ügyvezetői tisztségét, és az utóbb kirendelt felügyelőbiztosnak nem adott át minden iratot, információt, illetve hogy a tag magatartása közvetetten kárt okozott a társaságnak is, mert ezek nem a tagi minőségével összefüggő magatartások. Az, hogy a tag mint ügyvezető által elkövetett jogellenes mulasztás következményeként a társaságra nézve is gazdasági hátrány jelentkezett, nem minősíthető a tag tagsági jogviszonyával összefüggő, a társaság jövőbeli céljainak elérését veszélyeztető magatartásnak. Ezen okok tehát nem adnak alapot a tagnak a társaságból történő kizárására.
Hasonlóképpen alaptalannak találta a Győri Ítélőtábla a Gf. II. 20.185/2010/5. számú ítéletében a társaság azon kizárási iránti kereseti kérelmét, mely szerint a tag ügyvezetői tisztsége alatt a társaság érdekében semmit nem tett, üzletet nem kötött, feladatot nem látott el, ügyvezetői teendőkből nem vette ki a részét. Az ítélőtábla álláspontja szerint az társasági tag az ügyvezetőként végzett tevékenysége miatt a tagkizárás következményével nem sújtható. Az ügyvezetői tevékenység, avagy ennek elmulasztása értékelése nem a bíróság, hanem a társaság taggyűlése hatáskörébe tartozik, amely visszahívhatja az ügyvezetőt.
A tagi minőség jelentősége más szempontból merült fel a Fővárosi Ítélőtábla 16. Gf. 40.429/2009/4. számú ítéletében. A perbeli tényállás szerint a tag magatartása miatt a társaság léte is veszélybe került, mert a tag az általa kötött hitelszerződésből eredő kötelezettségeit nem szerződés-
szerűen teljesítette, ezért a hitelező a társasággal mint készfizető kezessel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, melyből következően lehetetlenné vált a társaság beruházásainak megvalósítása, tekintettel arra, hogy a beruházást finanszírozó pénzintézetekkel kötött szerződések azonnali felmondást biztosítanak a szerződő partnerek részére, amennyiben a társaság ellen felszámolási eljárás indul. A bíróság szerint a kizárási okként megjelölt magatartás nem a tag tagsági jogviszonyával, hanem a tag tisztán kötelmi jogviszonyból eredő kötelezettségével függ össze, ezért magatartása társasági jogi jogkövetkezményeket nem vonhat maga után. A társaság a tagjával szembeni kötelmi igényét a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti. A társaság céljának elérését maga a társaság veszélyeztette azzal, hogy ingyenesen, ellenérték nélkül készfizető kezességet vállalt a tag kölcsönszerződésen alapuló kötelezettségének teljesítéséért. Ezen magatartás nélkül önmagában a tag magatartása következtében felperes nem kerülhetett olyan helyzetbe, hogy szerződéses partnerei előtt hitelképessége kérdésessé váljon.
A Fővárosi Ítélőtábla a 13. Gf. 40.171/2008/6. számú ítéletében jogszerűnek találta az alperesnek a felperesi társaságból való kizárását akkor, amikor az alperes a társaság tagjává az általa vállalt többletkötelezettségek teljesítésének ígérete miatt válhatott, és a tagi szolgáltatásként vállalt kötelezettségét nem teljesítette; a felperesi társasággal, illetve tagjaival való együttműködési kötelezettségét megszegte.
A tényállás szerint a felperesi társaság energiafűz szaporítóanyag értékesítése és termeltetése céljából alakult, és olyan partnert keresett, amely a finanszírozáson kívül piacot is biztosít a társaság termékeinek. Az alperes ezen követelmények teljesítését tagi szolgáltatás keretében vállalta, e vállalásra tekintettel a társaság tagjává vált, azonban kötelezettségeit nem teljesítette.
A bíróság a társaság keresete alapján az alperest kizárta a társaságból. Határozata indokolása szerint az alperes az ajánlatának teljesítését tagi szolgáltatás keretében vállalta, melyre az akkor hatályos 2006. évi IV. törvény 9. §-ának (1) bekezdéséből következő diszpozitivitás alapján lehetősége volt. A társaság az eredményes működését arra alapította, hogy az alperes az ajánlatában foglaltakat teljesíteni fogja,
- 1198/1199 -
erre tekintettel változtatta meg nagyobb összegű befektetést igénylő termelési szerkezetét. Az alperes kizárólag a vállalására tekintettel válhatott a társaság tagjává, ezért az által, hogy az ajánlatában foglaltakat nem teljesítette, nagymértékben veszélyeztette a társaság céljának elérését.
A Debreceni Ítélőtábla a Gf. III. 30.337/2010/9. számú ítéletével megalapozottnak találta a tagkizárást abban az esetben, amikor az alperes többször kezdeményezte a felperesi társaság kényszer-végelszámolásának elrendelését, és a cégbíróságnak a társaság taggyűlését összehívó határozatát megfellebbezte, mert az alperes nyilvánvaló végső célja a felperesi társaság kényszer-végelszámolás útján történő megszüntetése volt.
A perbeli tényállás szerint 2008 októbere óta a társaság működése ellehetetlenült, a törvényes működés helyreállítása érdekében javasolt határozatok mindegyike az alperes ellenszavazata miatt hiúsult meg. Az nem vitás, hogy a határozati javaslatok elleni szavazataival az alperes a tagsági jogait gyakorolta, azonban ez a tendenciózus joggyakorlása nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlásnak. Az alperes eljárása nem a társasági szerződésben rögzített közös cél elérését szolgálta, segítette, hanem az az alperes saját, egyéni érdekeit szem előtt tartó, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősült.
Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az alperes több esetben eredményesen kezdeményezett jogorvoslatot a cégbíróságnak a társaság törvényes működésének a helyreállítása érdekében hozott intézkedései ellen, mivel az alperes célja ezen jogorvoslatokkal sem a felperesi társaság gazdasági érdekeinek az érvényesítése, hanem egyéni érdekei elérése volt.
Az alperesnek mint tagnak a szavazati joga gyakorlásával, illetve a cégbíróságnál a felperesi társaság kényszer-végelszámolásának sorozatos kezdeményezésével megvalósuló, szisztematikus magatartása az ítélőtábla álláspontja szerint összeegyeztethetetlen volt az alperes tagi mivoltával, és előre vetítette azt, hogy a felperesi társaság törvényes működését, gazdasági céljai elérését a jövőben is súlyosan veszélyezteti, ellehetetleníti az alperes társaságbeli jelenléte. Az alperes részéről az együttműködési készség sem a múltban, sem a jelenben egyáltalán nem mutatkozott meg a társaság irányában, ezért ezen okok megalapozták az alperes kizárását.
A Legfelsőbb Bíróság a Gf. VII. 30.168/2000. számú ügyben született, a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében megjelent ítélete[18] szerint a kizárást megalapozza, ha az alperes a felperes versenytársának pénzén és annak érdekében szerzett a felperesi társaságban üzletrészt, hogy a felperesi társaság működéséről, tevékenységéről szóló információkat megszerezze.
Figyelemmel arra, hogy mind a felperes, mind az üzletrész megszerzésében érdekelt társaság azonos gazdasági területen működik, a szűkebb gazdasági környezetükben ugyanazokon a pályázatokon vesznek részt, az alperes tagsági viszonya a társaság céljainak nagymértékű veszélyeztetését jelenti.
Egyik leggyakoribb kizárási okként megjelölt körülmény a kizárandó tag tagi vagy alapítói minősége más, az őt kizárni kívánó társaság tevékenységével azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságban. A konkurens tevékenység megítélése ellentmondásos a bírói gyakorlatban.
A Legfelsőbb Bíróság három ítéletében sem találta a konkurens tevékenységet kizárást megalapozó oknak. A BH 2004.472. számú eseti döntés szerint alaptalan a kizárás iránti kereset, ha a gazdasági társaság hozzájárult ahhoz, hogy tagja a társaság tevékenységi körébe tartozó tevékenységet más javára is végezzen.
A BH 1994.180. számú eseti döntésében kimondta, hogy más, azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban való tagság önmagában, megfelelő többlettényállás nélkül nem ad alapot a társaságból való kizárásra. Az a tény, hogy a felperes tagja és ügyvezetője is egy másik társaságnak, amely az alperesével azonos tevékenységet folytat, önmagában nem alapozza meg a kizárását, hiszen ezen túlmenő, a társaság tevékenységét nagymértékben veszélyeztető magatartás még csak megjelölésre sem került. A bíróság megjegyezte, hogy a tagra nézve sem a Gt., sem a társasági szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tiltaná vagy korlátozná más tevékenység folytatását. Ilyen feltételt, illetőleg tilalmat a törvény csupán az ügyvezető vonatkozásában állít fel, a tag esetében nem.
Hasonlóan foglalt állást a Debreceni Ítélőtábla a Gf. IV. 30.413/2008/5. számú ítéletében, amellyel megváltoztatta az elsőfokú bíróságnak az alperest a felperesi társaságból kizáró ítéletét, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal szemben nem találta kizárási oknak azt a körülményt, hogy az alperes alapítója és többségi tulajdonosa lett a felperesével azonos főtevékenységgel bejegyzett gazdasági társaságnak, illetőleg a felperes versenytársának, melynek tevékenységében alkalmazottként, szervező munkával is részt vett. Indokolása szerint azonos tevékenységi körű, más gazdasági társaságban való tagság önmagában, többlettényállás nélkül nem alapozza meg a tag kizárását, még akkor sem, ha a cégalapítással az alperes szándéka valóban a felperesi társaság tevékenységének új társaságban való folytatása volt. Sem a Gt., sem a felperes társasági szerződése nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely tiltaná vagy korlátozná a társaság tagjai számára más gazdasági társaságban a felperesével azonos tevékenység folytatását.
A BH 1991.441. számú döntésében a bíróság a rendelkezésre álló adatokból kétséget kizáró módon megállapította ugyan a tevékenységi körök teljes egybeesését, az azonos tevékenységi kör azonban a bíróság szerint nem a társasági törvény rendelkezéseibe ütközik, hanem tisztességtelen versenyt eredményezhet, és mint ilyen eshet a versenytörvény tilalma alá. Az ezzel kapcsolatos igények érvényesítése is a versenytörvény, és nem a Gt. szabályai szerint történik.
Kizárást megalapozó oknak értékelte viszont a Legfelsőbb Bíróság a konkurens tevékenységet a BH 1993.419. számú eseti döntésében. Álláspontja szerint az a tény, hogy a fel-
- 1199/2000 -
peres egy másik betéti társaságban is tagként vesz részt, az ebben a minőségében kifejtett magatartása megvalósítja a társaság célja elérésének nagymértékű veszélyeztetését, és ez a magatartás az üzleti verseny tisztaságát is sérti.
A BH 2001.583. számú döntés alapjául szolgáló ügyben eljárt elsőfokú bíróság szerint önmagában az a tény, hogy a felperes másik azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban tagsági viszonyt létesített, nem ad alapot a kizárásra, figyelemmel arra, hogy Gt. csak az ügyvezetőre vonatkozóan tartalmaz ilyen tilalmat. Az elsőfokú bíróság tehát úgy foglalt állást, hogy a felperes részéről olyan magatartás nem valósult meg, amely a társaságban maradása esetén a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztette volna. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Határozata indokolásában rámutatott, az elsőfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott. Kifejtette, hogy a tagok egymással és a társasággal elvárható módon együttműködni kötelesek, a tag a társasági célok megvalósítása érdekében lojalitással tartozik a társaság felé, annak konkurenciát nem támaszthat a társaságban végzett tevékenysége során szerzett üzleti kapcsolatai, üzleti tapasztalata felhasználásával. Mindezek figyelembevételével megállapította, hogy a felperesi cselekmény nem felelt meg a taggal szemben támasztott követelményeknek, és alkalmas volt a társasági cél elérésének nagymértékű veszélyeztetésére, tehát megalapozta a felperesi kizárást. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a másodfokú bíróság helytállóan utalt e körben a jóhiszemű joggyakorlás követelményére és a tagok együttműködési kötelezettségére és helytálló határozatot hozott.
A társaság tagjainak belső vitája önmagában nem minősül olyan fontos oknak, amely alapja lehetne a társaságból történő kizárásnak, ezért nem találta megalapozott kizárási oknak a Legfelsőbb Bíróság azon hivatkozást, mely szerint a tagok közötti feszültséget nem sikerült feloldani és a harmonikus együttműködésre nincsen lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban azok a nézeteltérések, melyek - a társaság működési körével összefüggésben - a társaság valamennyi tagját érintik, már nem tekinthetők magántermészetűeknek, és amennyiben folyamatosan fennállnak, súlyuknál fogva olyan eredménnyel járhatnak, hogy a többi tagtól a társas viszony fenntartása már nem várható el.
A BDT 2000.85. számú döntés szerint általában önmagában az a körülmény, hogy a társaság és a tag között jogvita keletkezik, közöttük valamilyen jogcímen elszámolási vita alakul ki, nem kizárási ok, még abban az esetben sem, ha a társasággal kötött ügyletből eredő tartozását a tag a társaságnak nem fizette meg. Ebben az esetben polgári peres úton érvényesítheti a társaság a taggal szembeni igényét. Kivételt képez, ha a tag szerződésszegő magatartása a társaság működésére nézve bizonyítottan súlyos következményekkel jár, így például ha magatartása következményeként a társaság anyagi helyzete ténylegesen megrendül, szétzilálja, lehetetlenné teszi a társaság működését, a társaság csődhelyzetbe kerül vagy felszámolási eljárás indul ellene.
A BH 2008.47. számon közzétett eseti döntésben a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy a társaság tagjainak személyes ellentétei, házastársi vitái, a tagsági jogok tekintetében (például iratbetekintési jog gyakorlása) kialakult eltérő álláspontja önmagukban nem szolgálnak a tag társaságból való kizárásának alapjául.
A bírói gyakorlat egységes abban, hogy - többlettényállás nélkül - önmagában a tagsági jogok gyakorlását nem tartja kizárási oknak.
Így önmagában az tény, hogy az alperes a volt ügyvezető kérésére, a volt ügyvezető által másik társasággal kötendő ügyletekhez cégkivonatokat és tulajdoni lapokat szerzett be, illetve hogy megismételt taggyűléseket tartott és ennek nyomán változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a cégbírósághoz, egyrészt nem jelent valós és súlyos veszélyt a társaság jövőbeni működésére, másrészt a változásbejegyzési kérelem előterjesztése nem lehetetleníti el a társaságot, mert a kérelmet a cégbíróságnak vizsgálnia kell, és a bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmet a cégbíróság megalapozottnak tartja.[20]
A Debreceni Ítélőtábla sem találta alaposnak a felperesnek azt a kereseti hivatkozását, mely szerint az alperes a társaság érdekeit veszélyezteti azzal, hogy kizárólag saját fiát javasolja ügyvezetőnek.[21]
A Fővárosi Ítélőtábla[22] nem találta a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztető, kirívóan társaságellenes magatartásnak, ha a tag a tagsági jogait gyakorolva - nem lévén meggyőződve annak szükségességéről - a pótbefizetés elrendelése ellen szavaz, vagy az általa vitatott elemeket is tartalmazó társasági szerződés módosításának aláírását megtagadja. Határozata indokolása szerint ha a társaság tagja tagi jogait gyakorolja, tagi mivoltához tapadó jogosítványaival él. A tag szuverén döntése, hogy a társaság legfőbb szervének ülésén - nem lévén meggyőződve annak szükségességéről - a pótbefizetés elrendelése ellen szavazzon, vagy az általa vitatott elemeket is tartalmazó társasági szerződés módosításának aláírását megtagadhassa. A pótbefizetés elrendelésének megvitatása során az ellenvélemény nyilvánításának lehetőségét nem lehet megvonni a tagtól, mert ez a gazdasági társaság lényegi sajátosságait, a kft. taggyűlésének alapvető mechanizmusait kérdőjelezi meg. A tagnak alapvető tulajdonosi jogosultsága a legfőbb szerv ülésén részt venni, és szavazati jogát meggyőződésének megfelelően gyakorolni. A kizárás nem szolgálhat a tagi jogok rendeltetésszerű gyakorlásának szankcionálására.
A tagot változatlanul a bíróság zárhatja ki a társaságból a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján.
A per megindításáról szóló döntés továbbra is a legfőbb szerv
- 1200/1201 -
hatáskörébe tartozik, de amíg a 2006. évi Gt. 47. §-ának (3) bekezdése a legfőbb szerv háromnegyedes szótöbbséggel hozott döntését kívánta meg, a Ptk. 3:108. §-ának (1) bekezdése szerint az összes tag legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozata szükséges.
Az érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhat. A szavazásból kizárt tagot a határozatképesség, illetve a határozathozatalhoz szükséges szavazatszám megléte szempontjából figyelmen kívül kell hagyni [vö.: Ptk. 3:18. § (2) bekezdés].
A határozatban meg kell jelölni a kizárás okát. Ennek azért van jelentősége, mert a bíróság a kizárási perben kizárólag a határozatban megjelölt ok fennálltát vizsgálhatja meg, a kizárási perben a kizárási okok körét bővíteni nem lehet.
A Ptk. jelentős változást hozott a tagkizárási per megindításának kizártsága terén. Az 1997. évi Gt. 49. §-ának (2) bekezdése és a 2006. évi Gt. 47. §-ának (2) bekezdése tiltotta a részvényes kizárását; tehát mind a nyilvánosan működő, mind a zártkörűen működő részvénytársaság részvényese ellen kizárt volt a tagkizárási per megindítása. A Ptk. 3:107. §-a (2) bekezdése szerint nem zárható ki a társaságból a nyilvánosan működő részvénytársaság részvényese. A zártkörűen működő részvénytársaság részvényesének kizárását - amennyiben egyéb tilalmak nem állnak fenn - a Ptk. tehát lehetővé teszi.
A Ptk. 3:107. § (2) bekezdés továbbra is tilalmazza a kétszemélyes társaságból történő tagkizárást, valamint annak a tagnak a kizárását, aki a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik.
Változatlanul nem kezdeményezhető kizárás iránti per előtársaság esetén sem.[24]
A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napjain tartott Országos Tanácskozásán a Tanácskozás egyhangúan akként foglalt állást, hogy "a gazdasági társaság létesítő okirata nem térhet el a Ptk. 3:107. §-ának (2) bekezdésétől, mert a kizárásról a bíróság dönt, ez a rendelkezés tehát a bíróságra vonatkozik, ezért nem tartozik bele a tagok belső szabályozási körébe. A Ptk. 3:107. § (1) bekezdése alapján a perindításra a társaságnak az érintett tag ellen indított keresete alapján kerül sor, ezért nem értelmezhető az eltérés. Ezek miatt az okok miatt nem diszpozitív az a szabály sem, hogy az nyrt. részvényese illetve aki a legfőbb szerv ülésén a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik - nem zárható ki."[25]
A keresetlevelet a határozat meghozatalától számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül kell a bíróságnál benyújtani. A jogvesztő, anyagi jellegű határidő megítélése szempontjából a bírói gyakorlat is egységes.[27]
A tizenöt napos határidő - mint eljárást kezdeményező beadvány benyújtására előírt határidő - anyagi jogi határidő. A keresetnek legkésőbb a tizenötödik napon meg kell érkeznie a bíróságra a hivatali időn belül. Fontos azonban, hogy az új Ptk. 8:3. §-ának (3) bekezdése átvette a régi Ptké. 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt szabályt, amely szerint ha a határidő utolsó napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
A bírósági eljárást megindító keresetlevél késedelmes benyújtásáról szóló, 4/2003. Polgári jogegységi határozat szerint a keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. §-ának (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.
A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].
Nem alkalmazható tehát a Pp. 105. §-ának (4) bekezdése, nem elég, ha a beadványt a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adják. A határidő jogvesztő, amiből következik, hogy elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek [Pp. 106. § (2) bekezdés a) pont], és az elévülés nyugvásának vagy félbeszakadásának szabályai sem alkalmazhatók a határidő meghosszabbítása céljából.
Az ezek alapján elkésettnek minősülő keresetlevelet a bíróság a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkozással idézés kibocsátása nélkül elutasítja. A perindítási határidő azonban mindig csak az adott határozattól számít. Ezért a határidő elmulasztása esetén egy újabb, azonos tartalmú perindítási határozat alapján ismét megnyílik a lehetőség keresetindításra - ezúttal az újabb határozat meghozatalától számított - tizenöt napos határidő. Az újabb határozat meghozatalánál figyelemmel kell lenni azonban a III.3.3. pontban írtakra, mely szerint a kizárás kezdeményezésével való indokolatlan késedelem a kizárási ok elenyészéséhez vezethet.
A keresetlevélnek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályainak kell megfelelnie. A keresetlevél kellékeit a Pp. 121. §-a részletezi. Ez alapján kerül bemutatásra, mit kell tartalmaznia a keresetlevélnek.
A tagkizárási per a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének ed) pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartozik mint a cég és tagja közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló per. Az eljáró bíróság illetékességét - eltérő szabályozás hiányában - a Pp. 29-30. §-aiban foglalt általános illetékes-
- 1201/1202 -
ségi szabályok - fő szabály szerint tehát az alperes tag lakóhelye - alapozzák meg.
A kizárási perben felperesi pozícióban a gazdasági társaság, alperesi pozícióban a kizárni kívánt tag áll. A Legfelsőbb Bíróság a KGD 2003.119. számú, BH 2003.251. és a KGD 2003.119. számú eseti döntésében is megerősítette, hogy a tag kizárása iránti pert a gazdasági társaságnak kell megindítania.
A tagkizárás iránt indított perekben - mint a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének ed) pontja alapján a törvényszék első-fokú hatáskörébe tartozó perben - a Pp. 73/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint kötelező a jogi képviselet a per minden szakaszában, a jogorvoslati eljárás során is. Ebből következően csatolni kell a keresetlevélhez a jogi képviselő meghatalmazását.
A tagkizárás iránti perben is érvényesül az a szabály, hogy - a Pp. 73/C. §-a alapján - jogi képviselőnek kell tekinteni nemcsak az ügyvédet (ügyvédi irodát), a jogtanácsost, hanem - jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság törvényes képviselőjét vagy alkalmazottját is akkor, ha jogi szakvizsgával rendelkezik.
A Pp. 121. §-ának (5) bekezdése szerint ha a felperes rendelkezik telefonszámmal, faxszámmal, illetve e-mail címmel, azt a keresetlevélben fel kell tüntetnie.
A felperesnek elő kell adnia az alperes magatartásának megjelölése mellett, hogy az alperes társaságban maradása - álláspontja szerint - miért veszélyeztetné nagymértékben a társaság céljának elérését. A kizárási okot egyértelműen, konkrétan kell megjelölni, a magatartás általános körülírása (például: nem fejt ki tevékenységet, nem működik együtt) nem szolgálhat a kizárás alapjául.
A keresetlevélben be kell mutatni azt is, hogy a kizárást kezdeményező határozat meghozatala, illetve a tagkizárási per megindítása a felperes részéről jogszerűen történt. A kereset előterjesztésére nyitva álló határidő megtartása a határozat vagy a legfőbb szerv ülésén hozott jegyzőkönyv becsatolásával igazolható, és ebből tűnik ki az is, hogy az alperes a kizárandó tag. Annak igazolására, hogy az alperes a társaság tagja, a cégkivonat csatolása is szükséges.
Tekintettel arra, hogy a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének ed) pontja értelmében a tagkizárási per a törvényszék hatáskörébe tartozik mint a cég és tagja közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló per, így a törvényszék hatáskörét megalapozó adatok az érvényesíteni kívánt jog megjelöléséből megállapíthatók.
Az eljáró bíróság illetékességét a Pp. 29-30. §-aiban foglalt általános illetékességi szabályok - fő szabály szerint az alperes lakóhelye - alapozzák meg, így az alperes lakóhelyének megjelölése egyben a bíróság hatáskörének megállapításához szükséges adat feltüntetését is jelenti.
A tagkizárás iránti perben a kereseti kérelem az alperesként konkrétan megjelölt tag társaságból való kizárására irányulhat.
Az új Ptk. 3:108. §-ának (3) bekezdése alapján a keresetlevélben az alperes tag tagsági jogainak felfüggesztésére irányuló kérelem is előterjeszthető. (A tagsági jogok felfüggesztéséről részletesen l. a IV.5.3. pontot.)
A Pp. 121. §-ának (4) bekezdése szerint ha felek közötti jogvitában közvetítői eljárás volt folyamatban, a keresetlevélben erre utalni kell. Ez a szabály a tagkizárási perben is alkalmazandó.
4.8. Pertárgy értékének meghatározása
Az eljárás tárgyának értéke a Pp. 24. §-ának (2) bekezdése alapján nem állapítható meg, ezért a lerovandó kereseti illeték alapját és a lerovandó kereseti illeték összegét is ennek megfelelően kell számítani (lásd IV.4.9. Pont).
A Pp. 93. §-ának (2) bekezdése alapján a keresetlevelet a tagkizárási perben is eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelve van, a mellékletek egy-egy másolatát csatolni kell a beadvány többi példányához is.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) rendelkezéseinek megfelelően le kell róni az eljárási illetéket. A pertárgy értéke meg nem határozható, ezért a kereseti illeték alapja az Itv. 39. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint 600 000 forint, mely után a lerovandó kereseti illeték az Itv. 42. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az annak 6%-át kitevő 36 000 forint.
A Ptk. - ellentétben az 1997. évi Gt.-vel és a 2006. évi Gt.-vel - nem tartalmaz a tagkizárási szabályok között a peres eljárásra vonatkozó rendelkezéseket, ezért e körben a Pp. általános szabályai az irányadók.
A bíróságnak a Pp. 124. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vizsgálat keretében kell ellenőriznie, hogy nem kell-e a keresetlevelet a félnek hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának.
A tagkizárási perben a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül előterjesztett keresetlevél esetén tehát a bíróság a Pp. 73/B. §-ának (5) bekezdése szerint a jogi képviselővel nem rendelkező felperest hiánypótlásra hívja fel. Ha a felperes jogi képviselővel jár el, de a keresetlevele nem tartalmazza a Pp. 121. §-ának (1) bekezdésben
- 1202/1203 -
foglaltakat, vagy a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy az eljárási illeték nem került megfizetésre, a bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján - utalással a Pp. 124. §-ának (2) bekezdésére - idézés kibocsátása nélkül elutasítja.
A Pp. 125. §-ának (2) bekezdése szerint a tárgyalási időköz 8 nap: a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti.
5.2. Bizonyítási eljárás
Eltérő rendelkezés hiányában a kizárási perben megfelelően alkalmazandó a Pp. bizonyításról szóló X. fejezete.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A kizárási perben a társaság van felperesi, a kizárandó tag pedig alperesi pozícióban, ezért a felperesi társaságot terheli annak bizonyítása, hogy a keresetben megjelölt ok valóban megalapozza a társasági célok nagymértékű veszélyeztetését.
A tagkizárási perben is érvényesül a szabad bizonyítás elve, így alkalmazandó a Pp. 166. §-ának (1) bekezdése, amely szerint bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok.
5.3.1. A tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének feltételei és célja
A tagkizárásról rendelkező jogerős döntés meghozataláig az érintett tag változatlanul tagja a társaságnak és gyakorolhatja a tagsági jogait. Előfordulhat azonban, hogy a per folyamatban léte alatt a kizárandó tag tagsági jogait rendeltetésellenesen, visszaélésszerűen gyakorolja, ezért nem kívánatos, hogy részt vegyen a társaság működésében. A bíróság ezért az alperes tagsági jogainak gyakorlását az eljárás jogerős befejezéséig kérelemre felfüggesztheti.
A kérelem nem csak a társaság, hanem a tag részéről is előterjeszthető. A felfüggesztés együttes feltétele tehát az erre irányuló kérelem és a bíróság kérelemnek helyt adó döntése. A 2006. évi Gt. nem határozta meg, milyen esetben dönthet ekként a bíróság.
A Ptk. akkor teszi lehetővé a tagsági jogok gyakorlásának felfüggesztését, ha a tagsági jogok gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna[28]. Amennyiben tehát a kizárandó tag terjeszt elő tagsági jogai felfüggesztése iránti kérelmet, kérelme megalapozottságához arra kellene hivatkoznia, hogy a jogainak gyakorlása a társaság súlyos érdeksérelmével járna. Kérdéses, hogy ezen ténynek a kizárandó tag általi beismerése milyen súllyal kerülhet majd értékelésre a tagkizárás iránti kereseti kérelem érdemi elbírálásakor.
A tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének célja a BDT 2006.1422. számú döntés szerint az ideiglenes intézkedéshez [Pp. 156. §] hasonlóan az azonnali jogvédelem biztosítása a fenyegető, utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzése érdekében.
5.3.2. A tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének hatása a tag tagsági jogaira és felelősségére
A felfüggesztés a tagnak a nyereségre vonatkozó igényét nem érinti. A nyereségből való részesedést kivéve az alperes tag tehát nem gyakorolhatja a tagsági jogait. Az adózott eredmény felhasználásának módjára vonatkozó döntés azonban a gazdasági társaság legfőbb szervének hatáskörébe tartozik. Erről történő döntéshozatalban a tagsági jogaiban felfüggesztett tag nem vehet részt. A nyereség rá eső részére a tag akkor tarthat csak igényt, ha a legfőbb szerv a nyereség tagok részére történő kifizetését határozta el.
A tag felelősségére vonatkozó rendelkezés újdonsága, hogy míg a 2006. évi Gt. 48. §-ának (4) bekezdése szerint a felfüggesztés ideje alatt keletkezett tartozásokért a tagsági jogaiban felfüggesztett tag korlátlan felelőssége nem áll fenn, addig a Ptk. 3:108. §-ának (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felfüggesztés ideje alatt keletkezett kötelezettség a felfüggesztés hatálya alatt álló tagot a tagok egymás közötti viszonyában akkor sem terheli, ha a társaság tartozásaiért harmadik személlyel szemben köteles helytállni.
5.3.3. A tagsági jogok gyakorlása felfüggesztésének hatása a társaságra
A kizárási per tartama alatt a társaság is hozhat a kizárási per és tagsági jog felfüggesztésének hatálya alatt álló tag szempontjából hátrányos határozatot, mely nem vagy csak nehezen helyreállítható jogsérelmet okozna alaptalannak bizonyuló perindítás esetén. A Ptk. 3:108. §-ának (5) bekezdése ezért a tagsági jogok felfüggesztése esetén a társaság mozgásterét leszűkíti, és akként rendelkezik, hogy a tagsági jog felfüggesztésének időtartama alatt a létesítő okirat nem módosítható, más tag kizárása nem kezdeményezhető, nem hozható döntés a társaság átalakulásáról, egyesüléséről, szétválásáról, valamint jogutód nélküli megszűnéséről.
Ezek alapján a tagnak is érdekében állhat a tagsági jogviszonya felfüggesztésének kérelmezése, hiszen a felfüggesztés társaságra vonatkozó jogkövetkezményei segíthetik pozíciója oltalmazásában. A tagnak a tagsági jogviszonya felfüggesztésének kérelmezése útján nyílik lehetősége arra, hogy a társasági szerződés ne módosuljon és a társaság ugyanolyan formában működjön, mint kizárása kezdeményezését megelőzően.
A kizárást kimondó bírósági határozat jogerőre emelkedésének joghatása a Ptk. 3:107. §-ának (3) bekezdése szerint a tagsági jogviszony megszűnése.
- 1203/1204 -
A tagsági jogviszony megszűnése esetén a volt taggal el kell számolni. Az elszámolás során meg kell állapítani, hogy a tagsági jogviszony megszűnésének időpontjában milyen forgalmi értéket képviselt a társaság vagyona, és abból a vagyoni hozzájárulásával arányos részt kell pénzben kifizetni a volt tagnak a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül.
Semmis a társasági szerződés olyan rendelkezése, amely az elszámolási kötelezettséget kizárja, korlátozza, vagy annak szabályait a tagra nézve a törvényben meghatározottaknál kedvezőtlenebbül állapítja meg.
A társaság volt tagja a tagsági jogviszony megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül ugyanúgy köteles helytállni a tagsági jogviszony megszűnése előtt keletkezett társasági tartozásokért, mint a tag a tagsági jogviszonya fennállása alatt.
Betéti társaság esetén a Ptk. 3:157. §-a alapján a kültag Ptk. 3:154. §-a szerinti felelőssége akkor változik, ha a beltag válik kültaggá, mert ilyenkor a kültaggá válástól számított ötéves jogvesztő határidőn belül a beltagra vonatkozó rendelkezések szerint felel a módosítást megelőzően keletkezett társasági tartozásokért. A betéti társaságra egyebekben a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.[30]
Az új Ptk. tervezetének 3:177. §-ának (1) bekezdése szerint ha a tagot a bíróság kizárja a társaságból, a volt tag üzletrészét értékesíteni kell. Az értékesítés feltételeiről és módjáról a volt tagnak és a társaságnak a tagsági jogviszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül meg kell állapodnia. A 2006. évi Gt.-vel ellentétben tehát nem az árverésen értékesítés az elsődleges értékesítési forma. A törvény a megállapodás tartalmára nézve előírja, hogy meg kell benne határozni az értékesítés határidejét, ami nem lehet hosszabb három hónapnál[31].
Ha a tagsági jogviszony megszűnésétől számított tizenöt napon belül nem jön létre megállapodás, vagy a megállapodás szerinti határidőben nem történik meg az értékesítés, az üzletrészt a társaság a megállapodásra vagy az értékesítésre nyitva álló határidő lejártát követő 45 napon belül nyilvános árverésen köteles értékesíteni[32].
Az árverés meghirdetésének és lebonyolításának szabályait a Ptk. 3:178. § és 3:179. §-ai tartalmazzák. A 2006. évi Gt.-hez képest eltérések a következők. A Ptk. már kifejezetten kimondja, hogy a közjegyző az árverésről készült jegyzőkönyvet közokiratba foglalja. A legmagasabb árajánlat alapján a társaság tagjai, a társaság a társaság által kijelölt harmadik személy az üzletrész kívülálló személyre történő átruházására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával az üzletrész másokat megelőző megszerzésére vonatkozó jogokat gyakorolhatnak.
Ha az árverésen senki nem tett legalább a kikiáltási árnak megfelelő ajánlatot, az árverést meghiúsultnak kell tekinteni. A tag kizárásának időpontjától számított hat hónapon belül az üzletrészt tetszőleges alkalommal ismételten árverésre lehet bocsátani.
Bármelyik sikertelen árverést követő harminc napon belül a társaság az üzletrészt bevonhatja. Ha a tag kizárásának időpontjától számított hat hónapon belül a volt tag üzletrészét nem értékesítették, a társaság köteles azt bevonni. Az üzletrész bevonása esetén a volt tag a társaság saját tőkéjéből ráeső részre az üzletrész értékesítéséből befolyt vételár elszámolására irányadó szabályok szerint tarthat igényt.
Az új Ptk. a tagkizárás tekintetében is ötvözi a régi, bevált szabályokat és az új megoldásokat. A tagkizárás feltételei tekintetében a szabályok nagyobb részt változatlanok, így a korábbi gyakorlat fenntartható, noha azok hatályát a Ptk. némiképp kiterjeszti; a tagkizárás jogkövetkezményei tekintetében azonban némi szemléleti változásnak lehetünk tanúi, amely nyilvánvalóan befolyásolni fogja a jövőbeli joggyakorlat alakulását.■
JEGYZETEK
[1] Balásházi Mária: A társasági szerződés megszegése és a tagkizárás intézménye, Gazdaság és Jog 4/2000. 3-10. old.
[2] A főszabály alóli két kivételt a - jelen cikk által nem érintett - Ptk. 3:208-3.209. §-aiban szabályozott egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság és a Ptk. 3:323. §-ában szabályozott egyszemélyes részvénytársaság jelenti.
[3] Ezt az elvet fogalmazza meg a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2001.447. számon megjelent eseti döntésében.
[4] Fővárosi Bíróság 2. P. 27.301/1992., Legfelsőbb Bíróság Pf. VI. 20.577/1994/3. Fejér Megyei Bíróság Gf. 40.055/1999. és Pf. 20.330/1998.
[5] BH 2004.517. II., EBH 2001.447., 2005/1. Választottbírósági határozat.
[6] Legfelsőbb Bíróság Gfv. VII. 30.391/2000/4.
[7] Legfelsőbb Bíróság Gfv. VII. 30.703/2000/6.
[8] Fővárosi Ítélőtábla Gf. 10.40.125/2008/4., Győri Ítélőtábla Gf. IV. 20.440/2009/4., Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.413/2008/5.
[9] Fővárosi Ítélőtábla Gf. 10.40.275/2009/5., 16. Gf. 40.429/2009/4., Győri Ítélőtábla Gf. II. 20.185/2010/5.
[10] BH 2004.517.II.
[11] BH 2004.517.I., vö. Ptk. 3:108. § (1) bek.
[12] A gazdasági társaságok nagy kézikönyve szerk.: Dr. Kisfaludi András - Dr. Szabó Marianna Complex Kiadó Kft. Budapest, 2008. 583-584. oldal.
[13] Legfelsőbb Bíróság Gf. VII. 30.769/2000/8.
[14] A perbeli tényállás szerint a társaság 2004. augusztus 12-én kelt taggyűlési határozat alapján 2004. augusztus 26-án nyújtotta be tagkizárás iránti keresetét. Az alperes 2005. április 30-án kelt ajándékozási szerződéssel üzletrészét fiának ajándékozta, aki 2005. május 5-én a társaság ügyvezetőjéhez intézett levélben bejelentette az üzletrész megszerzését, majd 2005. június 1-jén a társasághoz intézett levélben kijelentette, hogy a társasági szerződés rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el.
[15] Hasonló döntést hozott az MKIK mellett szervezett választottbíróság: 1998/1. Választottbírósági határozat.
[16] BH 2007.19., Győri Ítélőtábla Gf. II. 20.185/2010/5.
[17] Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.337/2010/9.
[18] Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2001/1. A döntés közzétételre került KGD 2000.344. illetve EBH 2001.447. számon is.
[19] BH 1993.293., és BH 1991.389.
[20] Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.125/2008/4.
[21] Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.337/2010/9.
[22] Fővárosi Ítélőtábla 10. Gf. 40.275/2009/5.
[23] Ptk. 3:108. §.
[24] Ptk. 3:101. § (2) bek. d) pont.
[25] Dr. Dzsula Marianna: Összefoglaló a "Kógencia és diszpozitivitás az új Ptk. jogi személyekről szóló könyvében" című vitaanyagban felvetett kérdésekben a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2014. május 21-23. napjain tartott tanácskozása által kialakított álláspontokról. In: Kúriai Döntések - Bírósági Határozatok 2014/9. 989-991.old.
[27] Debreceni Ítélőtábla Gf. IV. 30.208/2008/2., Fővárosi Ítélőtábla Gpkf. 10.43.870/2008/2., BH 1995.352.
[29] Ptk. 3:150. §, Ptk. 3:151. §.
[30] Ptk. 3:155. §.
[33] Ptk. 3:181. §.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző bírósági titkár, Budapest Környéki Törvényszék, társasági szakjogász
Visszaugrás
