Mivel hazai választáspolitológiai tankönyvekből korántsem áll rendelkezésre széles kínálat, egy olyan könyv megjelenése, mint Nagy Levente "Választás és arányosság" című munkája, különösen örömteli hír. A szóban forgó mű ugyanis ízig-vérig tankönyv, amely a mandátumelosztási technikák és a hozzájuk kapcsolódó arányossági számítások alapvető tudásanyagát foglalja össze szakszerű, mégis érthető és áttekinthető formában. Ilyen szempontból egyértelműen hiánypótló alkotásról van szó, hiszen a témát talán legalaposabban feldolgozó, és véleményem szerint etalonnak számító "Voksok és mandátumok"[2] - amelyre a szerző is számos alkalommal hivatkozik - már közel húsz éve íródott. Emiatt a a tavaly megjelent műnek komoly létjogosultsága van tankönyvként, és ezért is nevezhetjük - talán kissé elcsépelt fordulattal élve - hiánypótló műnek.
A könyv alapvetően két nagyobb logikai egységre osztható fel: A mandátumelosztás és az arányossági számítások elméleti, illetve technikai tudásanyagának összefoglalása teszi ki a mű közel kétharmadát. A fennmaradó második rész három esettanulmány formájában, valós választások példáin keresztül szemlélteti az előzőekben tárgyalt mechanizmusokat és eljárásokat. Az első, terjedelmesebb rész, a mandátumelosztási módszerek részletes leírása előtt egy tömör elméleti bevezetéssel indul, amely a választások alapelveit és alapvető funkcióit ismerteti. Itt és a továbbiakban is igaz az, hogy az elméleti háttér ismertetése rövid és lényegre törő, azokra a teoretikus elemekre helyezi a hangsúlyt, amelyek a mandátumallokációs eljárások megismeréséhez és a velük kapcsolatos dilemmák megértéséhez feltétlenül szükségesek. Ez kifejezetten javára válik a könyvnek, ugyanis lehetővé teszi, hogy a szerényebb elméleti tudással rendelkező olvasó számára is jól befogadható legyen a tartalma. Ettől függetlenül a mű teljes egésze gazdag szakirodalmi háttérre támaszkodik, a nemzetközi választási irodalom lényeges szereplőinek munkássága - Gallaghertől Lijphartig - megjelenik a magyarázatokban.
A többségi (relatív és abszolút) és félarányos formulák (blokk-, kumulatív és limitált szavazat, Single non-transferable vote) leírásánál mutatkozik meg először a könyv egyik nagy erőssége: Az áttekinthető, részletes magyarázattal ellátott táblázatok, amelyek segítségével pillanatok alatt érthetővé válnak a különböző man-
- 175/176 -
dátumkiosztási technikák. Bizonyos esetekben a szerző több forgatókönyv kiszámítását is szemlélteti, ami jól érzékelteti a leadott voksok megoszlásának hatását az eredményre. Ez elengedhetetlenül fontos, hiszen egy, az arányosságra fókuszáló választási tankönyvnek ismertetnie kell, hogy a szavazatarányok megoszlása milyen lényegi szereppel bír a mandátumkiosztás során előforduló torzító hatások kialakulására. A könyv ennek az elvárásnak maradéktalanul megfelel.
Az arányos formulák részletes ismertetése előtt esik szó az arányosság és a képviselet elméleti kérdéseiről, különös tekintettel az explicit és implicit küszöbökre, illetve az effektív pártszámokra. Ebben a fejezetben a szerző ismerteti a "választási rendszerek arányosságát" befolyásoló szempontokat. Az ezt követően leírt tényezők listája szakmailag teljesen helytálló, azonban az említett kifejezés valamelyest pontosításra szorul. Már csak a tankönyvi jellegnél fogva is érdemes kerülni a "rendszer arányossága" kifejezést, hogy az olvasóban tudatosuljon, az aránytalanság a választási eredmény jellemzője. Megfelelő bementi adatokkal (szavazatarányokkal) ugyanis szinte kivétel nélkül minden választási szisztéma képes tökéletesen arányos mandátumkiosztásra. Szőrszálhasogatónak tűnhet ez a különbségtétel, de egyfajta "good practice" jelleggel érdemes neki figyelmet szentelni. A választási rendszerek a mandátumkiosztás során természetesen torzítanak, azonban ez inkább lehetőség, mint szükségszerűség, és az alkalmazott fogalmaknak ezt ki kell fejeznie. Szerencsésebb lenne ezt a választási rendszer arányos, illetve aránytalan hajlamaként megfogalmazni. Az arányosság elméletének az ebben a fejezetben olvasható tárgyalása egyértelművé teszi, hogy mindezzel a szerző is teljes mértékben tisztában van, így a kissé pontatlan megfogalmazásnak a könyv tartalma szempontjából nincsen különösen nagy jelentősége.
Az arányos formulákról szóló fejezet végigvezeti az olvasót az ilyen típusú elosztási technikák klasszikus megoldásain, a legnagyobb maradék módszereken (a Hare, a Hagenbach-Bischoff, a Droop és az Imperiali kvótákon), és a legmagasabb átlag eljárásokon (D'Hondt, Saint-Lague). Mindez még kiegészül a Single Transferable Vote (STV) rövid ismertetésével. Mindegyik felsorolt mandátumkiosztási módszer szemléletes levezetéssel, áttekinthető számításokkal kerül bemutatásra, ugyanúgy, ahogyan a korábbi fejezetekben megszokhattuk. A legmagasabb átlag típusú módszerek fejezetét lezáró összehasonlítás és az osztósorok elemzése kiválóan demonstrálja, hogyan is működnek ezek a formulák, rávilágít a köztük lévő lényegi eltérésekre - amelyek elsősorban a nagyobb pártok felülreprezentálásának mértékében ragadhatók meg.
Ezek a fejezetek jól összegzik a gyakorlatban alkalmazott mandátumelosztási módszereket. Összefoglalóan a könyv első részével kapcsolatban egyetlen hiányosság róható csak fel: A kombinált (közkeletűen "vegyes") rendszerekről csak kevés említés esik, ahogyan a különböző kompenzációs és premizációs mechanizmusokról sem tartalmaz részletes elemzést a mű. Ez indokolható azzal, hogy az itt tárgyalt formulák valójában a mandátumkiosztás tiszta alapesetei, a könyv maga
- 176/177 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
