1. A bűncselekmény törvényi fogalmát illetően az 1878. évi Csemegi-kódex 1. §-a szerint bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít és a bűncselekmény miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra az elkövetése előtt a törvény megállapított. Az első kodifikált büntető törvényünk tehát a bűncselekmény fogalmi meghatározása helyett a nullum crimen, illetve nulla poena sine lege elvet iktatta be. Ez a garanciális, de formai megközelítés nem adott magyarázatot arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmú cselekmények tekinthetők bűncselekményeknek.
A szovjet mintát követő 1950. évi Btá. a bűncselekmény tartalmi meghatározására törekedett: bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A hazai büntetőjogunkban a Btá. fogalmazza meg elsőként bűncselekmény fogalmi elemként a cselekmény társadalomra való veszélyességét, de a bűnösség még nem önálló fogalmi összetevő.
Az 1961. évi V. törvény olyan fogalmi meghatározást rögzít, amely lényegében a mai hatályos büntetőjogunknak is megfelel. A Btk. szerinti fogalmi elemek: társadalomra veszélyes cselekmény, büntetendőség, bűnösség (szándékosság, vagy gondatlanság).
Az 1978. évi, jelenleg is hatályos büntető kódexünk lényegében átvette a korábbi Btk. fogalom meghatározását. A bűncselekmény eszerint bűnös (szándékos, vagy gondatlan) cselekmény, amely társadalomra veszélyes és büntetendő (törvény által büntetni rendelt).
A Btk. 10. § (1) bek. szerint: "Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli."
A formális bűncselekmény-fogalom szerint bűncselekmény az a cselekmény, amelyet a törvény büntetni rendel. Minden bűncselekmény-fogalmi meghatározás szükséges eleme, hogy a törvény büntetni rendeli, de ezt különféle módokon fejezhetik ki. A materiális bűncselekmény-fogalom összetevője lehet - a cselekmény mellett - a társadalomra veszélyesség, a tényállásszerűség, a jogellenesség és a bűnösség. Ezeknek a megkülönböztető ismérveknek a különféle kombinációit találjuk a különféle tudományos fogalmakban.
2. A formális, illetve a materiális bűncselekmény fogalmat illetően megjegyezhető, hogy Európában a nyugati országok nagy többsége - mint ahogy korábban, jelenleg is - formális meghatározással operál. Vagyis a legtöbb fejlett európai ország büntető törvénykönyve nem rendelkezik a bűncselekmény tartalmi fogalmáról, hanem formális és garanciális jelleggel a nullum crimen/nulla poena sine lege elvét kodifikálja.
E megoldást követő országok körében, például a svájci Btk. lényegében a nulla poena sine crimine elv kodifikálására korlátozódik: "Csak az büntethető, aki olyan cselekményt (tettet) követ el, amit a törvény kifejezetten büntetéssel fenyeget." Az 1998. évi normaszöveget is magában foglaló új svájci Btk. revízió változatlanul a formális, garanciális meghatározást tartja fenn, amely szerint "Büntetés vagy intézkedés csak olyan cselekmény (tett) miatt rendelhető el, amit a törvény kifejezetten büntetés alá helyez."
A svájci Btk. kommentárjának szerzője szerint a Btk. első cikkében megfogalmazott legalitás elve a svájci szövetségi alkotmány 4. cikkéből folyik és ez az elv akkor sérül,
- ha a polgárt olyan cselekmény miatt, amit a törvényben egyáltalán nem büntethetőként jelölnek, büntetőjogilag üldözik, vagy
- ha egy cselekmény, ami miatt a polgár büntetőjogilag üldözhető, bár törvényben büntetéssel fenyegetett, ez a törvény azonban nem joghatályosnak tekinthető, avagy
- ha a bíró a cselekményt büntető törvény alá vonhatónak tekinti, de a cselekmény a törvény alá a legtágabb értelmezés és az általános büntetőjogi elvek alapján sem vonható (Trechsel, 1997. 4. old.).
A német Btk. 1. §-a értelmében "Egy cselekmény (tett) csak akkor büntethető, ha a büntethetőség törvényileg meghatározott volt, mielőtt a cselekményt elkövették."
Az olasz Btk. 1. cikke értelmében "Olyan cselekmény (tett) miatt senkit sem lehet büntetéssel sújtani, amelynek büntethetőségét előzetesen nem kifejezetten törvény határozza meg."
Az új francia Btk. 111-1. cikke a bűncselekmény súly szerinti felosztásáról, a trichotom rendszerről rendelkezik, míg a 111-3. cikk az anyagi jogi legalitás elvét fogalmazza meg.
Az osztrák Btk. 1. §-a szintén a törvényesség elvének megfogalmazását tartalmazza: "Büntetést vagy megelőző intézkedést csak cselekmény miatt szabad elrendelni, ami kifejezett törvényi büntetéssel fenyegetés alá esik és már az elkövetése idején büntetéssel fenyegetett volt.
Az elkövetés idején súlyosabban fenyegetett büntetés nem rendelhető el. Megelőző intézkedés csak akkor rendelhető el, ha az elkövetés idején ez a megelőző intézkedés vagy ezzel összehasonlítható büntetés vagy megelőző intézkedés előírt volt..."
A nyugati államok közül Spanyolország az, ahol az új büntető kódex nem pusztán formális, hanem már tartalmibb jellegű szabályozást ad. A spanyol Btk. 1. cikkének 1. §-a szerint "Nem büntethető az a tevékenység vagy mulasztás, amely az elkövetés idején hatályos törvényben nem volt bűntettként vagy vétségként meghatározva." Ugyanezen cikk 2. §-a arról rendelkezik, hogy "Biztonsági intézkedés csak akkor alkalmazható, ha a törvényben előzetesen meghatározott feltételek fennállnak."
A 2. cikk értelmében "Nem büntethető az olyan bűntett vagy vétség, amely az elkövetéskor törvényben nem volt szabályozva." Ez vonatkozik az intézkedésekre is.
A 10. cikk szerint "Bűntett vagy vétség az a tevékenység vagy mulasztás, amely szándékos vagy gondatlan, és a törvény által büntetni rendelt."
A volt szocialista államok közül Oroszországban az új Btk. 1997. január 1-jén lépett hatályba. A bűncselekmény definíciója [14. cikk (1)] értelmében a bűncselekmény ismérvei között szerepel - egyebek mellett - a társadalomra veszélyes cselekmény. 1917 óta materiális bűncselekmény-fogalom érvényesül, vagyis egy cselekmény csak akkor bűncselekmény, ha az a társadalomra veszélyes is. Kérdéses volt a jelenlegi Btk. kodifikációja során, hogy e fogalom alatt mit kell érteni, milyen kritériumok alapján kell dönteni arról, hogy a cselekmény társadalomra veszélyes-e. Az irodalomban különböző tartalmat kölcsönöztek e fogalomnak. Volt olyan felfogás, amely szerint a társadalomra veszélyesség a társadalomra mint egészre, ill. az egész jogrendre veszélyt feltételezett és mint ilyen a társadalomra veszélyesség fogalmát mellőzte, azzal indokolván, hogy a "társadalomra veszélyesség" csupán a cselekménynek a társadalomra való veszélyességét, de nem az egyes személy számára való veszélyességet juttatja kifejezésre, azonban mégis szükséges, hogy a bűncselekmény ne csak a társadalomra, hanem az egyes személyre is veszélyes magatartást foglaljon magába. E fogalmi elem fenntartása mellett állást foglalók ellen a politikai visszaélés érve is elhangzott. (Piontkovszkij 1961-ben úgy írt, hogy a szocialista törvényhozás számára nélkülözhetetlen az osztályjelleg és a politika kifejezésre juttatása.) A végleges szövegben a 14. cikk (1) bekezdésében megnevezik a társadalomra veszélyességet, de az 1960. évi Btk.-tól eltérően a "társadalomra veszélyesség" tartalmát igyekeztek meghatározni. Eszerint egy cselekmény nem bűncselekmény, ha az a csekély volta miatt nem társadalomra veszélyes, azaz az egyes személy, a társadalom, vagy az állam számára sérelmet, illetve a sérelem, a kár keletkezésének veszélyét nem jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
