Magyarország Alaptörvényének "SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG"-hez kapcsolódó XXVIII. cikk (3) bekezdése szerint "A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez". A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 5. § (1) bekezdése alapján "A terheltet megilleti a védelem joga", míg a (3) bekezdés szerint "A terhelt személyesen védekezhet, és a védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az e törvényben meghatározott módon védekezhessék".
A védelem joga ily módon alkotmányos alapjog, egyúttal a büntetőeljárás egyik alapelve, a tisztességes eljárás meghatározó követelménye, amely a kitüntetett szerepe miatt már több esetben képezte az Alkotmánybíróság vizsgálatának tárgyát.
"A védelemhez való jog alkotmányos büntetőeljárási alapelve az eljárás egész menetében számtalan részletszabályban ölt testet. (...) a büntetőeljárás alá vont személy azon jogaiban, illetve a hatóságok azon kötelezettségeiben realizálódik, amelyek biztosítják, hogy a vele szemben érvényesített büntetőjogi igényt megismerje. (...) A védelemhez való jog tartalmát képezik a védő azon eljárási jogosítványai, illetve a hatóságok azon kötelezettségei, amelyek részéről a védelem ellátását lehetővé teszik."[1]
"A tisztességes eljárásnak (...) általánosan és nem vitatottan elismert eleme a ’fegyverek egyenlősége’, amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. (...) feltétel, hogy az ügyben releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és a védő ugyanolyan teljességben és mélységben ismerhessék meg. Itt érintkezik a fair trial elve a védelemhez való jog hatékonyságának és a védelemre való felkészülés kellő idejének és eszközeinek követelményével. (...) az eljárásban szereplő adatok és dokumentumok teljes megismerése és (...) birtokolása is ezek közé a ’mindenképpen biztosítandó’ jogok közé sorolható."[2]
"A büntetőeljárás központi része a bírói eljárás ugyan, de az ítélő szakasz előkészítése is része az igazságszolgáltatásnak, mint közhatalmi tevékenységnek. Ennek a törvényben szabályozott eljárásnak alkotmányos alapelve a védelem jogának érvényesülése és érvényesítése is."[3]
A Be. 50. § (1) bekezdése irányozza elő a védő védelem ellátásával kapcsolatos legalapvetőbb kötelezettségeit, amelyek teljesítése szolgáltatja a jogalapot a díjazására és költségeinek megtérítésére. A védő az ügyirat ismerete nélkül nem tudja ellátni a feladatait, a Be. 50. § (2) bekezdése biztosítja a jogát, hogy "(...) a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat (...)". Az ügyirat ismerete nélkül a büntetőjogi igénnyel szemben védekezni nem lehet, emiatt azt a védő részére a hatóság biztosítani köteles, következésképpen az eljárási törvény 48. § (9) bekezdése alapján "A kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt (...) az iratok tanulmányozásáért díjazásra (...) jogosult".
A pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjról és költségekről szóló 7/2002. (III. 30.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) határozza meg e díjazás részletes szabályait. Annak 1. § (1) bekezdése szerint a kirendelt védőt a bírósági eljárásban végzett tevékenységért munkadíj és költségtérítés illeti meg, a 6. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárásban kirendelt védőt az eljárás nyomozási, illetve ügyészségi szakaszában is megilleti munkadíj és költségtérítés, az előbbi összegszerűségi alapja a 6. § (2) bekezdésében jelenik meg, miszerint a védőt az eljárási cselekményen való részvételért megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összege illeti meg. A 6. § (7) és (8) bekezdése részletezi (2006. augusztus 01. napjától kezdődően) a kirendelt védőt megillető irattanulmányozási díj szabályait: "(7) A védőt erre irányuló indítványára a büntetőügy iratainak tanulmányozásáért minden megkezdett 100 oldal irat után - függetlenül attól, hogy az ügyben hány terhelt védelmét látja el, az iratokat hány alkalommal tanulmányozta, és hogy az iratokat helyettes útján tanulmányozta-e - a kirendelt ügyvédi óradíj összege, de ügyenként összesen legfeljebb a kirendelt ügyvédi óradíj harmincszorosának megfelelő összegű munkadíj illeti meg. A munkadíj megállapításánál nem vehető figyelembe arról az eljárási cselekményről készített jegyzőkönyv, amelyen a védő részt vett, továbbá olyan irat, amelyet a védő készített, vagy önállóan, illetve csatolmányként nyújtott be. (8) (...) Az irattanulmányozásért járó munkadíj iránti igényt a büntetőügy nyomozási, vádemelési és bírósági szakában legfeljebb egy ízben, legkorábban az irattanulmányozást követő eljárási cselekmény alkalmával annál a nyomozó hatóságnál, ügyésznél, bíróságnál kell előterjeszteni, amely előtt a büntetőügy folyamatban van (...)".
- 417/418 -
Az IM rendelet szabályai egyértelműnek tűnnek, szinte csupán egyszerű matematikai tudást feltételeznek, ugyanakkor a jogalkalmazásban nyilvánvalóvá válik, hogy az irattanulmányozási díj rendelet által előirányzott képlettel történő kiszámítása problémához vezet. Ez a problematika képezi a tanulmány tárgyát.
A jelzett problematika gyakorlati alátámasztására szolgáljanak az alábbi ügyek:
[1] Az egyikben[4] a védő bejelentette, hogy a bíróság büntető irodájában tanulmányozta a nyomozati iratok 220 oldalát és kérte 3 órára az irattanulmányozási díja megállapítását. A bíróság a végzésében a védőnek egy órára állapított meg irattanulmányozási díjat, az indítványát ezt meghaladóan elutasította. A végzés indokolása szerint a bíróság "(...) büntető iroda vezetőjének tájékoztatása, továbbá az ügyirat tanulmányozással kapcsolatos nyilvántartó könyv adatai szerint a védő (...) az ügyiratot 09 óra 10 perctől 09 óra 25 percig, tehát 15 percen keresztül tanulmányozta. Ezen tájékoztatás és a nyilvántartó könyv adatához képest a bíróság nem fogadja el a védő azon állítását, hogy a nyomozati iratok 220 oldalát (...) áttanulmányozta, ugyanis az általános élettapasztalatra, ésszerűségi körülményekre hagyatkozva kézenfekvő: 220 oldalt 15 perc alatt áttanulmányozni nem lehet, az gyakorlatilag lehetetlen." Egyebekben a bíróság részletes indokolás tárgyává tette, hogy a nyomozati iratokban melyek azok az iratok, amelyeket a védő egyébként sem tanulmányozhatott (ezek alapvetően az "üres", tehát tartalom nélküli oldalak). A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést, annak egyik indoka szerint a vonatkozó jogszabály "semmiféle mérlegelésnek nem ad helyt" az irattanulmányozási díjhoz kapcsolódóan, a főügyészség ezt az álláspontot elfogadta, és a végzés megváltoztatást indítványozta. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, az irattanulmányozásért járó munkadíj alapját három órában állapította meg, az elsőfokú bíróság által megállapított munkadíjat felemelte, indokolása szerint a "(...) rendelet előírásai ebben a kérdésben nem engednek mérlegelést, ezért a munkadíj megállapítása nem függhet attól, hogy az ügyvéd ténylegesen mennyi időt töltött az iratok tanulmányozásával. Erre tekintettel a 220 oldal nyomozati irat tanulmányozásáért 3 órára illeti meg az ügyvédet a kirendelt ügyvédi óradíj".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
