A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek (a továbbiakban: Gyermekjogi Egyezmény) 44. cikke alapján minden részes államnak ötévenként jelentésben kell beszámolnia arról, milyen intézkedéseket tett az egyezmény (és a fakultatív jegyzőkönyvek) rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.
Magyarország 2019-ben nyújtotta be hatodik jelentését az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához (a továbbiakban: Bizottság), először az egyszerűsített jelentéstételi eljárásban, amelyhez a Gyermekjogi Civil Koalíció[1] készített alternatív jelentést.[2] A koalíció életre hívásának egyik fő célja 2015-ben az volt, hogy előmozdítsa a párbeszédet és az aktív együttműködést a gyermekek védelmével és a gyermekjogok érvényesítésével foglalkozó civil szervezetek és szakértők között, továbbá hogy elősegítse a Bizottság által Magyarország számára megfogalmazott ajánlások végrehajtását és az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának küldendő további jelentések előkészületeit. A 2019-ben benyújtott alternatív jelentésen 19 szervezet és nyolc egyéni szakértő dolgozott közel egy éven keresztül, amit a koalíció megszületése óta tartó többéves párbeszéd és együttgondolkodás előzött meg. A munkát az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány fogta össze és koordinálta.
Jelen tanulmány az ENSZ-nek a tagállamaival folytatott párbeszédében meglehetősen újszerű metódus, az ún. egyszerűsített jelentéstételi eljárás felvázolása után az alternatív jelentés főbb megállapításait és a Bizottság ajánlásait tekinti át.[3]
Az ENSZ 2014-ben elfogadta az Emberi jogi szerződésekhez kapcsolódó szerződés alkotta testületek rendszere hatékonyabb működésének megerősítése című A/RES/68/268 határozatot,[4] amelyben ösztönzi az emberi jogi szerződésekhez kapcsolódó, szerződés alkotta testületek és a részes államok számára az egyszerűsített jelentéstételt (simplified reporting procedure), valamint az országjelentéseik elkészítésének és a szerződéses kötelezettségeik végrehajtásáról folytatott konstruktív párbeszéd megkönnyítését. A Bizottság az egyszerűsített jelentéstételi eljárást azoknak a részes államoknak tette lehetővé, amelyek időszakos jelentéstétele 2019. szeptember 1-jétől vált esedékessé. A Bizottság az egyszerűsített jelentéstételi eljárást elfogadó részes államnak legfeljebb 30 kérdést tartalmazó, meghatározott kérdéssort küld, az ún. jelentéskészítés előtti ügyek listája (list of issues prior to reporting, LOIPR) címmel. A részes államnak a LOIPR-re adott válaszai képezik a bizottságnak benyújtott országjelentést (state report). A szokásos jelentéstételi eljárástól eltérően a LOIPR-államok már nem kötelesek a Bizottságnak országjelentést benyújtani és külön az írásbeli válaszokat a kérdések listájára, ezáltal a korábbi két jelentési lépés egyre csökkent.
2018 júniusában, a Bizottság 80. előkészítő ülését követően elfogadta a LOIPR-t Horvátország és Magyarország számára.[5] 2019 júliusában ebben az egyszerűsített jelentéstételi eljárásban elsőként Magyarország nyújtotta be országjelentését,[6] és az ennek alapján történő szóbeli meghallgatásra 2020 januárjában került sor, amelyen nagy létszámú delegációval (sorában a minisztériumi kormánytisztviselők mellett gyermekjogi képviselőkkel, bírókkal is) vett részt a magyar fél. A meghallgatás két és fél napon keresztül zajlott, online lehetett élőben követni, s a Bizottság titkársága mellett a civilek alternatív jelentéstételét is segítő Child Rights Connect nevű ernyőszervezet segített tolmácsolni a meghallgatást követően a civil szakértők kérdéseit, kommentjeit.
- 10/11 -
Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságához 2019 szeptemberében nyújtotta be a Gyermekjogi Civil Koalíció az alternatív jelentést, majd a civil szakértők - zárt ajtók mögötti - szóbeli meghallgatására 2019 októberében került sor.[7] A meghallgatás előre rögzített keretek között Genfben zajlott, de a személyes részvétel mellett lehetőség volt előzetes akkreditációt követően az online részvételre, amely lehetőség a költséghatékonyságot szem előtt tartó szervezetek számára nagy könnyebbséget jelentett. A civil meghallgatást, hasonlóan a későbbi, 2020 januárjában tartott kormányzati beszámoláshoz, a magyar jelentéstételt vizsgáló, erre kijelölt háromfős bizottsági csoport (task force) vezette, amelynek elnöke a korábbi nemzetközi büntetőbíró, Renate Winter volt.
Az alternatív jelentés[8] az ENSZ útmutatójának megfelelő szerkezetben és iránymutatás mellett készült el, és nem léphette túl a szigorúan tízezer szóban limitált terjedelmi korlátot, ami nagy kihívás elé állította az alternatív jelentés szerzőit és szerkesztőit, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt öt év gyermekjogi és gyermekvédelmi jogszabály- és joggyakorlat-változásait a nemzetközi szakértők számára is érthetően, ugyanakkor pontos hivatkozásokkal, magyarázatokkal ellátva kellett bemutatni. (Ezért is készült egy bővített magyar nyelvű jelentés is, amelyet a Gyermekjogi Egyezmény megszületésének 30. évfordulóján, 2019. november 20-án tettek közzé.)
A szakpolitika-alkotás és a kormányzati koordináció nem kellően hatékony fragmentáltsága miatt - bár egy minisztérium felel a gyermekvédelemért, köznevelésért, egészségügyért és társadalompolitikáért - a gyermekeket érintő kormányzati feladatok közel húsz főosztályhoz és hat államtitkárság irányítása alá tartoznak.
Az adatgyűjtéskor kiderült, hogy a jelentéstételi időszakban a gyermekekkel kapcsolatos adatok elemzését ágazatközi adatgyűjtési problémák nehezítik. A közoktatási és a szociális ágazat adatbázisainak összehasonlítása nehézkes, és hiányoznak a hivatalos gyermekjóléti intézkedések hatékonyságára vonatkozó statisztikák. Továbbá nehézséget jelentett az is, hogy bizonyos adatokhoz nem lehetett hozzáférni, például néhány esetben az adott intézmény jogszabály által előírt kötelezettsége ellenére sem rendelkezik az adatok összegyűjtéséhez szükséges forrásokkal, így nem is publikálja azokat.
Az alternatív jelentés rögzíti, hogy a gyermekekkel kapcsolatos állami kiadások általános szintje Magyarországon hagyományosan magas: a GDP hozzávetőlegesen 2%-a. Ugyanakkor 2010 óta általánosan csökkent a szociális juttatások aránya, és a rászorultságon alapuló pénzbeli ellátások majdnem teljesen megszűntek. Mindemellett az állam több adókedvezményt vezetett be (például a nagycsaládosok számára). Az oktatásra és az egészségügyre fordított állami kiadások viszont csökkentek az elmúlt ötéves időszakban. Az OECD "Gyors áttekintés az oktatásról" című jelentése szerint Magyarország az OECD-átlag alatt költött a közoktatásra (összesen 3,8%-ot, szemben az OECD-ben tapasztalt átlag 5,2%-kal).
A jogbiztonsággal is összefüggő problémát jelent, hogy a gyermekvédelemmel kapcsolatban a jelentéstételi időszak alatt több mint kétszáz jogszabály módosítására került sor. A gyermekek, családjaik és a szakemberek így komoly kihívásokkal: strukturális változásokkal és folyamatosan változó jogszabályi környezettel néztek szembe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
