A Kúria Werbőczy István Országbírói Kutatóintézete soron következő Kutatóintézeti Napját 2024. június 27-én tartotta. A Kutatóintézeti Napok gyakorlatának megfelelően ez alkalommal is a Kúria nevezett szervezeti egységéhez tartozó főtanácsadók gyűltek össze és a program szerint a jogegység, valamint a modern technológiák ítélkezésre gyakorolt hatása kapcsán merültek el a diskurzusban. A megjelenteket dr. Ábrahám Márta, a Kutatóintézet igazgatója köszöntötte. Az eseményen részt vett Prof. Dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke, aki köszöntő beszédében hangsúlyozta: a Kutatóintézeti Nap az egyik legkiválóbb alkalom arra, hogy az elmélet és a jogalkalmazás találkozhasson. A legfelsőbb bírói fórum mindennapjaiban, az ítélkezési feladatok ellátása során határozottan tapasztalható, hogy a jog terrénumán az elmélet és a gyakorlat nem választható el egymástól, szerves egységet alkotnak. Valódi, alkotó jellegű megfontolásokat igényelnek a tudományok, s ez a jogban jellemzően így van: nap mint nap olyan elgondolkodtató kérdések merülnek fel a bíróságok előtt, amelyek eldöntése korántsem evidencia, így tehát a kérdésekre megoldást adó döntésekben sem rögzíthető efféle egyértelműség. Az értelmezendő intézményeknek, jelenségeknek több oldala van, így fontos, hogy a kutatók láttassák ezt a sokoldalúságot. Ennek egyik figyelemreméltó útja az, ha a kutatók eszmecserét folytatnak egymással, ami a közös gondolkodást gyümölcsözően támogatja.
A program napirendi pontjai szerint elsőként dr. Bendes Ákos főtanácsadó tartotta meg előadását "Digitális szkepticizmus" címmel. Az előadó a téma felvezetéseként jelezte, hogy a digitális bűnözők jellemrajza és magatartásai igen sokrétűek. Az elkövetők általában magas technikai tudással rendelkeznek, és gyakran motiválja őket a pénzügyi haszon, a hatalomvágy vagy egyszerűen a kihívás keresése. Az elkövetés előtt alapos tervezést és felkészülést végeznek, beleértve a sebezhetőségek feltérképezését és a támadási módszerek kidolgozását. Az elkövetés után aztán igyekeznek eltüntetni nyomaikat, s mindent megtesznek annak érdekében, hogy megnehezítsék az azonosításukat. Az előadó hangsúlyt helyezett a DeepFake néven ismert jelenség elemzésére, amely technológia az elmúlt évek egyik legjelentősebb digitális fenyegetésévé vált. A kifejezés által felölelt eszközöket eredetileg ártalmatlan szórakoztatásra és művészeti célokra fejlesztették ki, de gyorsan a dezinformáció, hamis hírek és zsarolás eszközeivé váltak.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a negatív hatások mellett érdemes kiemelni a DeepFake-ben rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, előnyöket is. Ezeket különösen az alábbi területeken lehetséges igénybe venni: oktatás (például történelmi személyek életre keltésének lehetősége), művészet (például filmek szinkronizálásának megkönnyítése), vagy éppen segíti a rendőrséget abban, hogy az be tudjon hatolni a bűnözői szervezetbe. Sajnos a hátrányok azonban sokkal nagyobb számúak, célpontjukban pedig az egyén, a társadalom egésze és a különféle szervezetek állnak. Ezen alanyi köröket a DeepFake egyrészt kizsákmányolja, másrészt különféle módokon ellehetetleníti őket. Igen jelentősek az össztársadalmat érintő veszélyek, amelyek közül az alábbiak emelhetők ki: a demokratikus diskurzus torzítása, az intézményekbe vetett bizalom romlása, a társadalmi megosztottság elmélyítése vagy éppen a nemzetbiztonság veszélyeztetése. Nagy szükség van tehát e kockázatok és veszélyek kiszűrésére, valamint a megfelelő, hatékony jogi szabályozás kialakítására, azonban tekintetbe kell venni jó néhány felmerülő nehézséget. Mint ismert, a technológia gyorsan fejlődik, és ezt a jogalkotás mindig lassabban tudja követni. Fontos az is, hogy a jelenség határokon átnyúló jellege további kihívást jelent, a megoldás érdekében pedig hatásos nemzetközi összefogásra lenne szükség. Az sem elhanyagolható, hogy jellemzően összetett elkövetői hálózat mozog a cselekmények hátterében, valamint sokszor az áldozat beazonosítása is problémákat vet fel. Összegzésképpen az előadó megállapította, hogy a digitális bűnözés elleni küzdelem komplex feladat, amely a technológiai ismeretek mellett jogi, s akár pszichológiai szaktudást is igényelhet.
A második előadást ("Egységesülő eljárásjog a Kúria joggyakorlatában") Turkovicsné dr. Nagy Adrienn főtanácsadó tartotta. Az előadás arra fókuszált, hogy miként alakul a Kúria Polgári Kollégiumában (ezen belül is leginkább a polgári eljárásjog tárgykörébe tartozó kérdésekben) a jogegységesítés, s ennek 2024 első felében milyen eredményei voltak. Az idei esztendő első felében kilenc jogegységi határozatot hoztak, ezek közül három bemutatására tért ki az előadó:
Elemezte az 1/2024. JEH határozatot, amelyben a Kúria álláspontja a következő volt: a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) - mint a 2023. szeptember 1. napját megelőzően hatályos szabályok szerint kutatási-fejlesztési tevékenység minősítésével kapcsolatos szakértői feladatokat ellátó szerv - nem végzett igazságügyi szakértői tevékenységet, és emiatt nem minősül a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 80. § (1) bekezdése értelmében a megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőnek. Az előadó kitért a 2/2024. JEH határozatra, amely rendelkező részének első pontja szerint a bíróság - jogorvoslat eredményeként megváltoztatott, hatályon kívül helyezett vagy megsemmisített - személyiségi jogot érintő, illetve azt korlátozó döntése önmagában nem valósít meg személyiségi jogsértést. Végül a 4/2024. JEH határozatban elfoglalt kúriai álláspontot mutatta be, amely szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 172. § (3) bekezdése alapján - az elévülés joghatásaként - indítható annak megállapítása iránti per, hogy a követelés bírósági eljárásban nem érvényesíthető, ha a megállapítást kérő féllel szemben a jogosult a közjegyzői okiratba foglalt
- 2203/2204 -
követelés érvényesítése iránt nem kezdeményezett végrehajtási eljárást.
Az előadó egy jogegységi hatályú határozatot ismertetett (Jpe.II.60.060/2023/7. számú határozat), amely az elévülés kérdéskörét érintő döntésre és annak jelentőségére utalt. Ebben a Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapította, hogy az azonos jogi alapon nyugvó, korábban perben vagy fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesített további követelés elévülését a korábbi részkövetelésre irányuló igényérvényesítés nem szakítja meg.
Az előadó kifejtette, hogy a jogegység kapcsán fontos következtetéseket lehet megfogalmazni a Jogegységi Panasz Tanács jogegységi panaszt visszautasító végzéseiből is. A 2024. év első félévében a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 15 ügyben utasította vissza a jogegységi panaszt. Hat ügyben a visszautasítás oka a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 41/C. § (6) bekezdés b) pontja volt, azaz a panaszt előterjesztő nem jogi képviselő közreműködésével terjesztette elő a panaszát, vagy a csatolt meghatalmazás nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. További hat ügyben az eljárási illeték megfizetésével kapcsolatos problémák merültek fel, így a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés c) pontja volt a jogegységi panasz visszautasításának alapja, míg három ügyben a visszautasítás oka a Bszi. 41/C. § (6) bekezdés h) pontja volt, azaz a támadott és a hivatkozott határozat megjelölésével kapcsolatban állt fenn hiányosság.
Az előadás összegzéseként elhangzott, hogy a bemutatott jogeseteket áttekintve jól látható, hogy a jogszabályok alkalmazása olyan eseteket vonultat fel a gyakorlatban, amelyek a jogalkotás fázisában még nem láthatók előre.
Az intézeti nap harmadik előadója dr. Barta Attila volt, aki "A Kúria kormányhivatalok szakigazgatási tevékenységét befolyásoló döntései néhány konkrét közigazgatási jogvita tükrében" címmel tartotta meg előadását. Az előadás a rendszerszintű összefüggések ismertetése mellett néhány olyan közigazgatási jogvita releváns elemeit is bemutatta, amelyek kúriai felülvizsgálati eljárás keretében a közelmúltban merültek fel, és a kormányhivatalok valamelyik szakigazgatási döntéséhez kötődnek. Az előadó a kormányhivatalok szerepe kapcsán két fontos összefüggést emelt ki. Egyrészt a kormányhivatalok több, korábban önálló szakigazgatási terület dekoncentrált szerveinek fúziójából jöttek létre. Másrészt a kormányhivatalok által intézett hatósági ügyek nagyfokú változatossága, valamint volumene a közigazgatási bíráskodásban is számos, a mindennapi joggyakorlat szempontjából lényeges jogi kérdést vet fel.
A jogállami közigazgatás megköveteli, hogy a közigazgatási hatósági döntésekkel összefüggő jogviták rendezéséhez hatékony eszközök álljanak rendelkezésre. A közigazgatás egészének jogszerű működése szempontjából kiemelkedő szerepe van a közigazgatás egyik külső kontrollját jelentő igazságszolgáltatásnak, ahol a Kúria felülvizsgálati eljárása a jogegység biztosításának fontos instrumentuma. A felülvizsgálati eljárás sajátosságait az előadó néhány jogeset segítségével érzékeltette.
Az előadás konklúziójaként megfogalmazódott, hogy napjainkra a fővárosi, vármegyei kormányhivatalok a területi közigazgatás bázisintézményeivé váltak. A közigazgatási cselekvések bíróság általi felülvizsgálata garanciális jelentőséggel bír, a hatalommegosztás és a jogállamiság érvényesülését egyaránt szolgálja. Fontos ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a Kúria nem kizárólag az egyedi ügyben felmerült kérdéseket dönti el a véglegesség szándékával, hanem az egyes szakigazgatási ágak mindennapi működéséhez, valamint a közigazgatási jog egységes alkalmazásához és a joggyakorlat továbbfejlesztéséhez is hozzájárul; e célok egyik fontos eszközét jelenti tehát a felülvizsgálati eljárás. Dr. Ábrahám Márta, a Kutatóintézet igazgatója megköszönte az előadók felkészülését és az értékes, tovább gondolásra motiváló témákat. A program zárásaként kiemelte, hogy minden kutató számára hasznos volt betekinteni egyes jogterületek aktuális kihívásaiba, s megerősítette, hogy a kutatóintézeti napok elmélyítik a kutatók közötti diskurzust. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD adjunktus, LL.M, Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti Tanszék; főtanácsadó, Kúria. A beszámoló a szerző álláspontját tartalmazza és nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
