https://doi.org/10.59851/mj.73.09.3
"Ebben az országban bármi megtörténhet, de mégiscsak az van, ami volt."
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája. Pécs, Jelenkor Kiadó, 1999.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy a konvergáló média-, hírközlési és digitális szolgáltatások milyen intézményi feltételek mellett szabályozhatók koherensebben és hatékonyabban Magyarországon. Az európai szabályozási modellek és a magyar intézményi struktúra összehasonlító elemzése alapján négy lehetséges modellt - a status quo modellt, az ernyőmodellt, a digitális szuperhatóság modelljét és a megerősített Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság modelljét - hasonlítja össze hat intézményi alkalmassági dimenzió mentén. Az elemzés arra mutat rá, hogy a teljes intézményi integráció jelentős alkotmányos, szervezeti és szabályozási kockázatokkal jár, míg a jelenlegi széttagolt rendszer nem képes megfelelően kezelni a digitális ökoszisztéma konvergenciájából fakadó koordinációs kihívásokat. A tanulmány ezért a negyedik modell mellett érvel, amely a digitális kommunikációhoz funkcionálisan kapcsolódó új uniós feladatok integrációját, a szakmai és intézményi kapacitások megerősítését, valamint a Gazdasági Versenyhivatallal, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal és más érintett hatóságokkal való formalizált együttműködést ötvözi.
Kulcsszavak: digitális szabályozás; intézményi konvergencia; digitális szolgáltatások; szabályozási modellek
The article examines the institutional conditions under which converging media, telecommunications and digital services can be regulated more coherently and effectively in Hungary. Drawing on a comparative analysis of European regulatory models and the Hungarian institutional framework, it assesses four possible models - the status quo, the umbrella model, the digital super-regulator and the strengthened National Media and Infocommunications Authority model - across six dimensions of institutional suitability. The analysis demonstrates that full institutional integration would entail significant constitutional, institutional and regulatory risks, while the fragmented status quo is increasingly unable to address the coordination challenges arising from the convergence of the digital ecosystem. The article therefore argues in favour of the fourth model, combining the integration of new EU regulatory tasks functionally connected to the digital communications ecosystem with enhanced institutional and professional capacities and formalised cooperation with the Hungarian Competition Authority, the National Authority for Data Protection and Freedom of Information and other relevant regulators.
Keywords: digital regulation; institutional convergence; digital services; regulatory models
Az 1989-es magyarországi rendszerváltás egyik alapvető kihívása volt, hogy a pártállami, informális sajtóirányítás helyét olyan jogilag rendezett intézményrendszer vegye át, amelyben a nyilvánosság működését nem politikai utasítások, hanem világos hatásköri és felelősségi szabályok határozzák meg. A folyamat egyik fontos állomása volt a Medvetánc folyóiratban 1987-ben megjelent "Javaslat a nyilvánosság és a tömegkommunikáció reformjára" című manifesztum,[1] amelynek jelentőségét nem pusztán a sajtószabadság deklarálása adta, hanem az a felismerés is, hogy a demokratikus nyilvánosság működéséhez a média feletti állami és politikai kontroll intézményi szerkezetét is újra kell gondolni. A 2026-os parlamenti választások eredményeképpen Magyarországon megteremtődött annak a lehetősége, hogy több évtized elteltével újra eljussunk ehhez a felismeréshez. A jelenlegi Országgyűlésnek és a szakpolitikai irányításnak felül kell vizsgálnia azt a média- és hírközlés-szabályozási keretrendszert, amely bár a kilencvenes években virágkorát élő neoliberális gazdasági és szabályozási megoldásokra épít, mégis a 2010-es években jelentősen átszabták a korabeli kormányzat politikai érdekei alapján.
Ugyancsak nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy az elmúlt évtizedben a kommunikációs környezet alapvető átalakuláson ment keresztül. Az audiovizuális tartalmak fogyasztásának változása, az online platformok meghatározó piaci szerepe, a digitális reklámpiac átrendeződése és a mesterséges intelligencia gyors térnyerése következtében a korábban elkülönülő versenyjogi, médiaszabályozási, elektronikus hírközlési, adatvédelmi, postaszabályozási és fogyasztóvédelmi kérdések egyre inkább egységes digitális környezetben jelennek meg. A technológiai és az erősödő piaci konvergencia nemcsak a szabályozás tárgyát változtatta meg, hanem a média-sokszínűség, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyermekvédelem, a tisztességes verseny és a felhasználói jogok érvényesítésének intézményi feltételeit is.
Az Európai Unió (EU) digitális szabályozásának új generációja - különösen a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (a továbbiakban: DSA), a digitális piacokról szóló rendelet (a továbbiakban: DMA), a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet (a továbbiakban: AI Act), a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló rendelet (a továbbiakban: EMFA), a politikai reklámok átláthatóságáról szóló rendelet (a továbbiakban: TTPA), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv (a továbbiakban: AVMSD), az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex (a továbbiakban: EEHK) és az adatrendelet (a továbbiak-
- 585/586 -
ban: DA) - már nem önálló ágazatokat, hanem ugyanazon digitális ökoszisztéma egymással összefüggő elemeit szabályozza.[2] A szabályozási konvergencia azonban nem járt együtt egységes intézményi modell kialakulásával: az uniós jogalkotó a végrehajtás megszervezését továbbra is többségében a tagállamokra bízza.[3] A jelen tanulmányban elemzett, nemzeti szinten kívánatos intézményi reform központi kérdése ezért nem egy meghatározott szervezeti forma átvétele, hanem annak vizsgálata, hogy mely modell képes leghatékonyabban biztosítani a digitális szabályozás céljainak érvényesülését.[4]
Magyarországon e kérdés azért bír jelentőséggel, mert a digitális ökoszisztémában megjelenő hatósági feladatok több, eltérő szabályozási logika szerint működő intézmény között oszlanak meg, ami a konvergáló digitális piacok működéséhez egyre kevésbé illeszkedik. Mára már jól látható, hogy az uniós, digitális piacokra vonatkozó joganyag jelentős bővülésével párhuzamosan a hazai intézményi struktúra csak korlátozottan alkalmazkodott az új végrehajtási és együttműködési követelményekhez. A szabályozási hatáskörök fragmentáltsága, az intézményközi koordináció esetlegessége és az új uniós feladatok szétaprózódása arra utal, hogy a jelenlegi modell felülvizsgálata szakmailag indokolt.
Jelen tanulmány központi kérdése, hogy milyen intézményi feltételek mellett alakítható ki a konvergáló média- és digitális piacok koherensebb és hatékonyabb szabályozási modellje Magyarországon. A tanulmány amellett érvel, hogy a digitális szabályozás kihívásaira nem pusztán új intézmények felállításával vagy új hatáskörök kijelölésével, hanem a szabályozási feladatok funkcionális összefüggéseit tükröző intézményi struktúrával lehet megfelelő választ adni. A tanulmány normatív, összehasonlító jogi és intézményelemzési módszert alkalmaz, amely a szabályozási modelleket saját intézményi alkalmassági szempontrendszer alapján értékeli. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a tanulmány nem vizsgálja a javasolt modell költségvetési, személyzeti és közjogi implementációját, továbbá az AI Act tagállami végrehajtási modelljeinek várható fejlődését sem, mivel ezek megítéléséhez egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő tapasztalat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
